Fleishman ​bajban van 98 csillagozás

Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van

Toby ​Fleishman azt hitte, tisztában van vele, mire számíthat a válás után: hétvégéken és az ünnepek felében nála lesznek a gyerekek, az ex-szel pedig olykor hajba kapnak majd a praktikus dolgok egyeztetésekor. Arra viszont nem számított, hogy egy szép napon Rachel áthozza a két gyereket, aztán lelép és soha nem tér vissza. Pedig Fleishman mennyi munkát fektetett abba, hogy egyensúlyt teremtsen a szingli élet és a család között!
Toby próbálja megtalálni Rachelt, igyekszik ellátni a kórházi pácienseit, megfelelni a végeérhetetlen szülői teendőknek és örül a mobiltelefonos appok segítségével felvirágoztatott szexuális életének. A visszautasított férj szerepében tetszeleg, aki a felesége túlméretezett ambícióinak esett áldozatául. De ha igazán szembe szeretne nézni a kapcsolatukkal, be kell vallania magának, hogy a kezdetektől fogva szőnyeg alá söpörte a problémákat.
Sziporkázó első kötet, tele nyugtalanító kérdésekkel és tanulságokkal.

„Philip Roth vagy John… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

A következő kiadói sorozatban jelent meg: KULT Könyvek XXI. Század

>!
XXI. Század, Budapest, 2020
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155955945 · Fordította: Kepes János
>!
XXI. Század, Budapest, 2020
464 oldal · ISBN: 9786155955952

Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

Toby Fleishman


Kedvencelte 4

Most olvassa 9

Várólistára tette 93

Kívánságlistára tette 73

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Csabi>!
Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van

Csabi bajban van. Most ezzel az ócska poénnal kezdem. Mert itt ez a könyv, amiért rengetegen rajonganak, és meglehet rá az okuk, de csak az itteni véleményeket olvasva is világos, hogy vannak, akik meg nagyon nem szeretik, a 3,67-es GR átlag is ezt mutatja. És az ő igazukat sem vitatom. De nincs is ezen mit csodálkozni, mert ahogy minden magyar ért a focihoz off, úgy a világon minden embernek megvan a véleménye a férfi-nő kapcsolatról, és az álláspontok egyeztetése kb olyan messze van, mint a húrelmélet bizonyítása.

A könyv története rém egyszerű; van egy házaspár, Toby és Rachel, éppen válóban. Toby orvos, Rachel színész ügynök. Két gyerekük van, akiket Rachelnek kéne átvennie megőrzésre, de nem jelenik meg, elérhetetlenné válik, mi meg nézzük Toby vergődését a bizonytalanságban. Tehát látszik, hogy ez a könyv, vastagsága ellenére sem egy sztori alapú regény. A lényeg inkább két lelkiállapot leírása, hogyan dolgozzák fel hosszú évek után egy kapcsolat szétesését, milyen stratégiával próbálnak új egzisztenciát építeni maguknak. És azt nem mondhatom, hogy ebben ne lennének TBA-nek jó meglátásai, amire lecsaphat az olvasó: hát velem is pont ez volt. És az sem véletlen, hogy sokan emlegetik a regény kapcsán Philip Roth nevét, hiszen vannak ebbe a regényben zsidók és sok szex is.

De sajnos a regény elég sok muníciót tartogat azoknak is, akik a nem szeretem oldalon játszanak. Először is: hosszú. Nagyon. TBA szereti a szavakat, és ezért jó sokat használ belőlük, szeret pl. felsorolni féloldalakon keresztül, vagy időnként átcsap orvosregénybe, ha már a főhőse orvos, és ismer egy olyan ritka betegséget, mint a Wilson-kór. Röviden: húzni kellett volna belőle.
Aztán van egy jó nagy aránytalanság a könyvben, ami gyakorlatilag két részre tagolódik, a 380. oldalig csak Toby szemszögéből értelmeződnek az események, és csak az utolsó 80 oldalon állítja mindezzel szembe Rachel nézőpontját. Az a 380 oldal engem annyira meggyőzött, hogy utána már hiába jött Rachel kálváriája, engem nem tudott átállítani a másik oldalra. Főleg azért – is itt felvetődik, hogy mi a fenéről is akar szólni tulajdonképpen ez a regény –, mert Rachel szempontjai a számomra egyáltalán nem meggyőzőek, sőt, legtöbb esetben nem is értem, hogy miről magyaráz TBA. Még akkor sem, amikor a regény végén megfeledkezik róla, hogy ez itt egy regény, és nem tényfeltáró cikk. Nem, én egy olyan maradi vagyok, aki nem tudja teljes szívéből sajnálni a nőt, aki azért, mert nem jutott neki kugler gyerekkorában, egy önző, törtető, gazdagokhoz törleszkedő ember lett.
Én inkább Woody Allent tudom felfedezni ebben a regényben, az ő elcseszett kapcsolatokról szóló filmjeit – Woody humora nélkül. Főleg, mert amíg Rothnál a zsidóság az emberi lényeghez tartozik, addig TBA-nál ez már nem jelent semmit, csupán egy jól hangzó hívószót.

Mégis, ami a legjobban felbosszantott ebben a regényben, az a narráció volt. Hosszú ideig nem is értettem, hogy ki a narrátor, mintha Toby és Rachel ismerőseinek valami éteri halmaza lebegne a mondatok felett (miközben végig Toby szemszögéből látjuk a dolgokat), mikor nagysokára feltűnik végül Elizabeth (asszem így hívták), Toby régi barátja, na és kiderül, hogy ő meséli el a történetet. Úgy, hogy legalább 15 éve nem is voltak kapcsolatban, de azért mindentudó narrátorként meséli el Toby legintimebb dolgait is. Nagyon zavaró volt, hogy miközben végig Tobyról olvasunk, ez a semmilyen jelentőséggel nem bíró szereplő szólal meg állandóan első szám egyes személyben. Állandóan úgy olvastam, mintha Toby beszélne, mire rájöttem, hogy nem, ez itt Libby. És mindennek csak annyi az értelme, hogy TBA beleerőltesse a regénybe a saját alteregóját, aki a végén elmondja a már említett szózatot, amitől úgy kilóg a lóláb, hogy hallani a paták csattogását.

És ha bár fentebb azt mondtam, hogy könyv legbosszantóbb eleme a narráció volt, bátran birokra kelhet vele ezért a címért a fordítás. Tele a könyv félrefordításokkal, suta szóhasználattal, értelmetlen mondattal, de a fordító kezet foghat a szerkesztővel és a korrektorral is, akik szintén nem voltak a helyzet magaslatán. Ha már a kiadó az utóbbi évek egyik legfontosabb amerikai regényeként adja el itthon a könyvet, akkor végezzen ehhez méltó szöveggondozást is.

3 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van

Végre egy pozitív csalódás! Saját magamon is meglepődtem, hogy mennyire tetszett ez a regény. A fülszöveget elolvasva nem voltak túlzott elvárásaim, a tönkrement házasság, életközepi válság és válástörténet eléggé elcsépelt téma ahhoz, hogy ha azt a kissé lebutított amerikai verzióban sikerül megragadni akkor nem lesz egy maradandó olvasmányélmény. Szerencsére azonban az írónő sajátos fanyar humorú, lendületes és szókimondó történetmesélése olvasmányossá teszi ezt a közel 500 oldal. Ebben a könyvben nemcsak főhősünk, a 41 éves ranglétrán megrekedt orvos, hanem valamennyi szereplő, így a karrierista, elismerésre és szeretetre vágyó feleség, a megrögzött agglegény legjobb barát és a depressziós, átmenetileg főállású anyaként vegetáló újságíró narrátorunk is bajban van. Tökéletes korrajz és paródia az amerikai felső-középosztály hétköznapjairól és mondvacsinált problémáiról, amelyeket ők saját maguk ténylegesen komoly nehézségekként élnek meg és instant válaszok és megoldások híján önsajnálatba és depresszióba menekülve szenvednek. Egyetértek a kiadó ajánlásában foglaltak updike-i hasonlattal, mert Fleishman figurája kísértetiesen hasonlít Updike által megteremtett Nyúl karakterére. Ebben a regényben azonban az írónő egy női narrátor szemüvegén keresztül mutatja be a főszereplő Toby és felesége gondolatait és érzéseit és egyben áttételesen a narrátor belső vívódásait is. A narrátor Libby saját életére vonatkozó utalások csak látszólag másodlagosak, valójában ő az összekötő kapocs a történet minden egyes szereplője között. Taffy Brodesser-Akner a párkapcsolati problémák mellett további számos, napjainkban is fontos és aktuális kérdést vet fel, úgy mint a nők társadalmi helyzete, a karrier és az anyaság összeegyeztethetősége, a gyerekekért való szülői felelősség, amelyek elgondolkodtatják az olvasót. Az írónő jól szemlélteti, hogy minden érmének két oldala van, ráadásul kívülállóként csak részinformációk birtokában és a saját szubjektív szűrőnkön keresztül nézve nem tudunk objektív értékítéletet hozni. De szerencsére nem is kell, mivel a regény lezárása, vagyis szándékolt lezáratlansága meghagyja az olvasó szabadságát a saját verziójának kialakítására. Úgy gondolom, hogy ez a könyv remek első regény és kíváncsian várom az írónő további könyveit. Azonban a félregépelések, elírások és félrefordítások mellett sajnos nem tudok szó nélkül elmenni, jó lenne, ha a külső igényes megjelenés mellett erre a részére is ugyanakkora gondot fordítana a kiadó.

2 hozzászólás
robinson P>!
Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van

Egy társadalmi komédia, aminek azért van mélysége, árnyaltan valós képet fest napjainkról. Legtöbbször vicces, mégis szívszorító. Igazi ínyencfalat a KULT-könyvek sorozatban.
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/06/fleishman-bajban…

2 hozzászólás
Kabódi_Ella P>!
Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van

„Úgyhogy hazamegyek, és újra beszorítom magam a saját életembe. Nem fogom érteni, globálisan, hogy lehet ilyen kétségbeesetten boldogtalan az ember, ha lényegében ennyire boldog. Megint megpróbálom.”

Az ember sokszor mond ilyesmit, amikor valami egészen új dologgal találja szembe magát, de ez a könyv egy szívszorító zsenialitással kivitelezett abszolút parasztlengő, és kiütéssel győz. Csalafintán barátságos integetésnek indul – egy klasszikus, könnyed jazz hands. Alattomosan, jóformán észrevétlen szorul ökölbe és úgy vág gyomorszájon, hogy mire feleszmélsz, már késő. Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van című regénye a 21. Század Kiadó Kult Könyvek sorozatát gazdagítja. Az írónő bemutatkozó kötete ez, annak viszont megdöbbentően kiváló. Már a szemszög, amelyből az egészet elmeséli fifikás és újszerű. A mesélő nevét, nemét, és azt, hogy valójában mi köze a címszereplőhöz, sokáig meg sem tudjuk. Szépen lassan hullik le a fátyol női narrátorunkról, de igazából csak a végére értjük meg ennek a furcsa önvallomásnak a miértjét, és lényegét.

A regény keserédes komédiának indul. Egy frissen elvált, negyvenes éveiben járó férfi nevetségesnek tűnő problémáival, börleszkbe hajló tapasztalataival, gondolataival ismerkedhetünk meg közelebbről. Sokat filozofál, és szemérmetlenül sokszor bonyolódik egyéjszakás, buja kalandokba mindenféle nőkkel. Éli világát, gondoskodik a gyerekeiről, és tulajdonképpen a maga módján valahogy mégis helytáll. Legalábbis ez a benyomásunk róla. A történet bővelkedik a humorban, a szerethető esetlenségekben, és a bosszantó apróságok vicces oldalának bemutatásában. A exfeleség a regény utolsó harmadában lép csak színre, és a belépőjével kezdődik az igazi tánc. A felszín alatt lappangó tragédia, egy valódi szerelemnek induló, sértett vádaskodásba fulladó, hosszú házasság meséje rétegről rétegre tárul fel előttünk, és ahogy egyre mélyebbre hatolunk ebbe a sötét, kusza, tekervényes kapcsolatba, úgy nehezedik ránk egyre több és több súly általa.

Sokáig visz bennünket tévútra. Sokszor még nevetünk is, őszintén, tiszta szívből, vagy azért, mert ismerjük jól magunk is, amin a szereplő keresztülmegy, vagy éppen azért, mert úgy gondoljuk, ez velünk soha nem történhet meg. Bandukolunk hát ebben a bő lére eresztett, minden sorában szórakoztató történetben, és tökéletesen gyanútlanok vagyunk. Nem tudjuk még, hogy valójában miről is van itt szó. A ráeszmélés pedig fájdalmas. Brutális. Gyomorszorító. Pokolbéli mélyütés.

A regény címe ugyanannyira beszédes, mint amennyire becsapós. Bajban van itt valójában mindenki. Együtt vannak bajban, bár nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni. Mert egy házasságban nem lehet egyedül bajban lenni, ahogy a válásban sem. Az út közös, együtt építjük, együtt rontjuk el, és együtt javítjuk meg. Már ha meg tudjuk javítani. Egy házasságban sosem csak te vagy bajban. Bajban van az asszony, a gyerekek, még a kutya is. Bajban lenni egy családban közös élmény, nem individuális szenvedési forma.

A Fleishman bajban van gazdag, markáns, átütő erejű, pontos jellemrajzokban bővelkedő, modern, pikáns és kíméletlenül éleslátó. Bár álcája a végén lehull, mégsem egészen női regény ez, sőt. A tanulság, amelyre jutunk nem tisztán feminista, inkább csak azt a célt szolgálja, hogy kiegyenlítse a nemek harcában a rajtuk csüngő súlyokat. Nem lázadást szít, csupán nyugtalanítóan szókimondó, emiatt kegyetlen is – kétség nélkül –, de ott mocorog benne az önkéntes önfeláldozás egy érdekes változata, melyet az önmegmentés mechanizmusa mozgat. Az, amikor az ember nyel egyet, felemeli a fejét, és kompromisszumot köt. Szembeköpi magát önmagáért, mert sokszor nem arra van szükségünk, amire a leginkább vágyunk, vagy amire azt hisszük, hogy a leginkább vágyunk. Mert néha elengedhetetlen felkötni magad az első fára, ugyanakkor elengedhetetlen, hogy legyen melletted valaki, aki a kötelet elvágja.

Az eredeti bejegyzés a blogomon található:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2020/06/taff…

8 hozzászólás
cortinadampezzo P>!
Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van

Toby Fleishman sikeres a szakmájában, de sikertelen a szerelemben: hepatológusként elismert szaktekintély, éppen előléptetés előtt áll, miközben feleségével, Rachellel éppen a válás kellős közepén tartanak. Erős kötődésigényét érzelemmentes szexszel és társkereső appokban kapott pikáns képekre maszturbálással elégíti ki, amikor egy nap Rachel szó nélkül eltűnik, Tobyra hagyva két gyermeküket.

Előzetesen kicsit tartottam Taffy Brodesser-Akner bemutatkozó regényétől, ugyanis a fülszövegben és a különböző kritikákban nem győzték hangsúlyozni az írónő virtiolos, buzzfeedszerű cikkeinek népszerűségét; engem pedig ezzel az öncélúan humorkodó, bratyizgató stílussal ki lehet kergetni a világból. Érdekes, hogy pont ez nem zavart, Brodesser-Akner (és a szerkesztője) ugyanis meglehetősen visszafogottan tálalta a poszt-posztmodern odamondogatást, néha már-már franzeni és rothi színvonalat hozva.

Minden más viszont sajnos csak közepesre sikerült, beleértve a karakterek kidolgozottságát, a sztoriszálat és a dramaturgiát. Az még hagyján, hogy Toby szála teljesen uralja a regényt, körülbelül 360 oldalon keresztül csak az ő szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket, Rachel ezzel szemben alig 100 oldalt kap, azt is felületesen összecsapva; de azon már nehezebben tettem túl magam, hogy van két tökéletesen érdektelen, de sajnos túl nagy szerepet kapó karakterünk, Toby fiatalkori barátai, akik olyan szinten semmit nem tesznek hozzá a nagy egészhez, hogy észre sem vettem volna, ha kivágják őket. Egyikük ráadásul a narrátor, aki teljesen véletlenül megfeleltethető Brodesser-Akner személyének, azaz ezúton élek a gyanúval, hogy az írónő személyes problémáját csomagolta be egy posztmodern nagyregénybe.

Ez a probléma egyébként meglehetősen valid és megéri az utólagos elgondolkodást: vajon egy középkorú nőnek, pláne anyának joga van-e az életközepi válsághoz? Egy férfinál csak legyintünk, ha 50 körül elkezd sportolni és egészségesen étkezni, sportkocsikat vesz és fiatal lányokat hajkurászik; na de ha egy nő szeretné kiélvezni az élet utolsó morzsáit az elkerülhetetlen vénülés előtt, még ha ez a kiélvezés nem is valami féktelenül szabadjára engedett vágyakat jelent, hanem egy szimpla karrierépítést, hogy nőként és anyaként is felmutathasson valamit, ami maradandó a világban; nos akkor jönnek a szemrehányások, hogy ezt nem lehet megtenni, mert felelősséggel tartozik a gyerekeiért, a férjéért, a családi tűzhely szentségéért.

Toby és Rachel ezen a kérdésen elgondolkodva más-más válaszokat adnak, de sajnos nem az olvasón múlik, hogy kinek ad igazat, a narrátor záró monológja ugyanis direkt és szájbarágós, alighogy felveti Brodesser-Akner a problémát, már le is csapja meglehetősen keserű módon. Ez hiba, egy írónak soha nem szabad ennyire erősen belefolyni a saját regényébe, hagyni kell az olvasót, hogy maga vonhassa le a következtetéseit.

Mindamellett nem bántam meg, hogy elolvastam Fleishmanék történetét, még ha ki is maradt néhány hatalmas ziccer, annyira kevés a női szemszögű poszt-posztmodern nagyregény, pláne magyar nyelven, hogy egyszer mindenképpen elolvasandó. Eredetileg négy csillagra értékeltem volna, de a sok félrefordítás és elgépelés miatt (konkrétan az írónő nevét elírták a belső borítón) még egy fél csillagot kénytelen voltam levonni.

>!
XXI. Század, Budapest, 2020
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155955945 · Fordította: Kepes János
4 hozzászólás
csucsorka IP>!
Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van

Akner elbeszélői módjáért és stílusáért egyszerűen meg kell őrülni. Végy egy válófélben lévő lúzert, aki dupla erőbedobással próbál megszabadulni attól, hogy világ életében egy lúzer volt. A tollat mártsd jó adag szarkazmusba, de ne billenjen túl a mérleg. Legyen benne vulgaritás, de ennek ellenére valahogy mégis maradjon a jó ízlés határán belül – hajszálvékony mezsgyén egyensúlyozva. Ezt az egészet jól felrázva megkapjuk a Fleishman bajban van című regényt.

Bővebben a www.7szoba.hu Nappalijában. link

Andee_Sis>!
Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van

Vegyesek az érzéseim. Megmozgatott, felháborított, zavarba hozott és felzaklatott. Ez is egy olyan könyv volt, amelyiknek a borítójába szerettem bele, de a fülszöveg elolvasása sem tántorított el attól, hogy elolvassam. :)
Mire a végére értem, arra gondoltam, hogy nem mindig azt kapjuk, amit a fülszöveg vagy az ajánlók alapján elképzelünk. Mert mindig olyat képzelünk el, amilyennel már találkoztunk, amilyet már olvastunk, ami közel áll hozzánk. Aztán jön a könyv és az elolvasása után el kell döntenünk, hogy a stílusa közel áll-e hozzánk, szeretnénk-e még olyat olvasni. El kell döntenünk, hogy tudunk-e azonosulni ill. egyetértünk-e azzal, amit az író üzenni szeretne. Van olyan is, hogy ugyanaz a könyv egy másik élethelyzetben lévő olvasónak mást ad. Akár ugyanannak az olvasónak is mást adhat évek elteltével. Végtelen a lehetőségek száma!
Vártam az értékelés megírásával, mert nem igazán tudom megfogalmazni azt az érzést, ami ébredt bennem. Most sem igazán tudok konkrétumot írni. Azt gondolom, hogy most kicsit elkeserített ennek a házaspárnak, házasságnak a sorsa.

Boglinc P>!
Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van

Egy ideig nem értettem, hogy miért ilyen terjengős ez a kötet, aztán rádöbbentem, hogy itt minden mondat lényeges. Minden gondolat kivált egy újabbat, vagy kapcsolódik valahová. Minden szükséges ahhoz, hogy a végén teljessé válhasson a kép.

Bevallom, míg a könyv 2/3-ában Toby szenvedéstörténetét nyögtem, egy kicsit néha unatkoztam. Viszont minden megváltozott, amikor az utolsó harmadban felbukkant Rachel, és elmesélte az ő szemszögéből azokat az eseményeket, amiket Toby oldaláról már hallhattunk.

A kötet talán legnagyobb tanulsága számomra az, hogy az éremnek mindig két oldala van! Ékes példája annak, hogy soha ne ítélj csak az egyik fél érzéseinek ismeretében, de még magadat sem ártana megfékezni, és a másikra is gondolnod, nem csak saját fájdalmaidra. Tény, hogy sokkal nehezebb dolgod van úgy, ha te vagy az érintett, nem pedig egy külső szemlélő, mint esetünkben az elbeszélő, Libby. Viszont az emberek hajlamosak csak a saját sértettségükig látni, és abból következtetéseket levonni, döntéseket hozni. Egyszerűen nem korrekt dolog a másik fél meghallgatása nélkül ítéletet mondani, és ebben az esetben is kiderül, hogy teljesen más a valóság, mint ami lezajlik főszereplőnk fejében, amikor válaszok után kutat.

A blogomon bővebben is írtam róla:
https://booktasticboglinc.blogspot.com/2020/07/taffy-br…

>!
XXI. Század, Budapest, 2020
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155955945 · Fordította: Kepes János
mrsglass P>!
Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van

Úgy a háromnegyedéig rettenetesen idegesített ez a könyv, de nem azért, mert ne tetszett volna a történet, épp ellenkezőleg, viszont majdnem minden harmadik-negyedik oldalon elidőztünk egy-egy sokszor nem túl szorosan kapcsolódó kitekintéssel (ami nem egyszer a szereplők tetteinek vélt vagy valós önigazolásába csapott át), miközben maga a sztori egy tapodtat sem haladt. Na de – és ez itt egy akkora DE, hogy a fal adta a másikat – amikor végre minden összeállt, akkor úgy éreztem, hogy valami olyan zsigeri szinten ragadta meg az írónő a konfliktus lényegét, hogy az már szinte félelmetes. Mesteri.

Sárhelyi_Erika I>!
Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van

Elcseszett életek közel 500 oldalban. Nos, azt gondolom magamról, hogy elég empatikus személyiség vagyok, de itt nekem kicsit sok volt a nyavalygásból. Én rendesen meghúztam volna ezt a regényt, jóval feszesebbre vettem volna a történetet, pontosabban a főhős és a körülötte lézengő néhány hasonlóan balfék szereplő életét. Az egész regény a sárba tiport női egyenjogúság (pfff…) és a szexfüggő férfiak köré épül (minden nő elnyomott és minden pasi szexfüggő), de számomra inkább az „annyira jó dolgom van, hogy már azt se tudom, mit csináljak” problémájaként ülepedett le. Túl azon, hogy egyébként tényleg minden szereplőnek van valami gyíkja (sanyarú, érzelemhiányos gyermekkor stb.), de azért nekem megfeküdte a gyomrom ez a sok élhetetlen hülye. Utána kellett néznem az írónak, mert a neve alapján akár androgün is lehetett volna (gondolom, művésznév), de azért a sejtésem bevált, női íróról van szó, aki feltételezem a saját elbaltázott életét is beleszőhette a regénybe. Vagy a barátnőiét, vagy a rokonaiét, de biztos, hogy az életközepi válság elég rendesen ott volt körülötte. De könyörgöm, a világ tele van elcseszett életekkel, válásokkal, kis és nagy csalásokkal, buktatókkal, elég körülnéznünk csak a saját életünkben. Mégse írunk belőle regényt. Novellákat esetleg. Igen, lehet, hogy ha egy novellafüzért csinál ebből az egészből, külön-külön emészthetőbb lett volna számomra egy-egy figura kínlódása, de így, ahogy mondtam, nekem sok volt.
Amiért végül megbocsátok a könyvnek, az a végére elhelyezett jó pár jó kis mondat, amivel Rachel „tetteit” próbálja megmagyarázni, és amin akár lehetne agyalni is, főleg akkor, ha valamiféle tanulságként bele is tudnánk építeni az életünkbe. Mert hát nem baj, ha egy könyvnek van valami ilyenfajta üzenete vagy küldetése is.
Nyár van, hőség, én ezt a regényt télen, bevackolónak ajánlanám, már ha …


Népszerű idézetek

Garaczi_László IP>!

Amikor hivatásos író lettem, próbáltam úgy írni, mint Archer – ahogy ő egy szelepen át ki tudta engedni a dühét, lassan, feszültséggel, szépen, hogy az örvénylő empátiája a düh prizmáján átszűrve felébresztette az általános világállapot iránti undort, mert okos, gondolkodó ember más következtetésre nem is juthatott. Én is undorodtam. Én is dühös voltam.

Kabódi_Ella P>!

… a feleség nem olyasmi, mint egy szuper-, vagy állandó barátnő. Az valami egészen új dolog. Olyasmi, amit együtt hoztok létre, és te az egyik alkotórésze vagy. Nélküled nem lehetne feleség.

360. oldal, Második rész - Istenem micsoda barom volt! (2020, 21. Század Kiadó)

Kabódi_Ella P>!

És a nevetésünkből kihallottuk a fiatalságunkat, az pedig nem teljesen veszélytelen, amikor az ember a középkorúság küszöbére érve, az életben megrekedve, hirtelen hangokat hall a fiatalkorából.

52. oldal, Első rész - Fleishman bajban van (21. Század Kiadó, 2020)

Csabi>!

Néztem Tobyt, ahogy Adamre vetett szúrós tekintetemet figyeli.

275. oldal

10 hozzászólás
csucsorka IP>!

– Csak azért mondod ezt, mert nem sikerült a házasságod – feleltem, miközben a túrós palacsintámat faltam. – Ha boldog lett volna, azt hinnéd, rendben van így.
– Te csak azért mondod ezt, mert a tiéd meg sikerült.
Mire én:
– Semmit nem tudsz a házasságomról.
– Annyit tudok, hogy még tart. És a fennmaradó házasságokat boldognak tekintjük, még ha nem is boldogok.

57. oldal

Kapcsolódó szócikkek: házasság
5 hozzászólás
Kabódi_Ella P>!

Arról ábrándozott, hogy összejön egy lánnyal, aki nem orvostanhallgató. Ő majd tanul valahol, a lány pedig olvas – talán Roth vagy Bellow valamelyik könyvét, esetleg Virginia Woolfot –, aztán ő odamegy hozzá, mond neki valami vicceset, és máris megvan.

215. oldal, Második rész - Istenem micsoda barom volt! (2020, 21. Század Kiadó)

Kapcsolódó szócikkek: Philip Roth · Saul Bellow · Virginia Woolf
Belle_Maundrell>!

Hozzászokni és élvezni valamit nem ugyanaz, mint vágyni rá. Hát nem igaz?

157. oldal

adrykacska>!

A házasság mindig arra a régi mondásra emlékeztet engem, anelyik a demokráciáról szól – feleltem. – Hogy a kormányzás leghosszabb formája, eltekintve az összes többitől.

445

Kapcsolódó szócikkek: házasság
Boglinc P>!

Az ember meghalhat a magánytól, de meghalhat az optimizmustól is, az optimizmus a végén ugyanúgy megsemmisít.

463. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magány · optimizmus
Kabódi_Ella P>!

Egy toronyba zárt nővel folytatott erotikus, kváziszerelmi viszony ugyan nem konvencionális, de hát mire ment eddig a konvenciókkal?

331. oldal, Második rész - Istenem micsoda barom volt! (2020, 21. Század Kiadó)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Vi Keeland: Egomániás
Beverly Swerling: Álmok városa
Chaim Potok: A nevem Asher Lev
Aly Martinez: A legsötétebb hajnal
A. L. Jackson: Érints meg
R. J. Palacio: Az igazi csoda
R. J. Palacio: Csodácska
Rick Riordan: A titán átka
Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan: Raphael Santiago megmentése
Sophie Jackson: Egy csepp remény