Molly ​Southbourne ezer halála (Molly Southbourne 1.) 80% 412 csillagozás

Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála című könyve a megosztó kategóriába esik, és ezt meg is tudom érteni, mivel nem könnyen emészthető események láncolatai tárulnak a szemünk elé. Személy szerint imádtam, és azonnal elkezdtem a második részt, ahogy az elsőt letettem. Csupán 128 oldalt tesz ki mindkét rész, így gyorsan és könnyen lehet haladni vele, de olyannyira beszippantott a történet, hogy nekem még ez a két rész kevés volt. Élvezetes volt ez az újfajta közeg: ez a nyers, intenzív és sok esetben megbotránkoztató téma.
Ahogy Molly Southburne-nak ezer halála volt, úgy nekem is ezernyi gondolat cikázott át a fejemben arról, vajon miről is szól ez a történet. Eleinte úgy gondoltam, hogy ez a molly-k csak kivetülései az Igazi Molly-nak, ahogy megéli a felnőtté válás minden pillanatát. Nos, ezt baromira benéztem, ennél messzebb nem is lehetettem volna a valóságtól. Nyomasztó és elgondolkodtató könyvecske ez a halálról és a gyilkolásról. Egy kislány története, akinek önmagát kell megölnie ahányszor csak kiserken a vére.

Molly-nak nincsenek barátai. Egy eldugott farmon él, távol a civilizációtól, ahol apja és anyja próbálja őt óvni minden ártó szándéktól; leginkább önmagától.
Amikor még kicsi volt, egyszer megjelent egy kislány, aki pontosan úgy nézett ki, mint ő; így elnevezte molly-nak. Játszottak, szórakoztak, ahogy a kislányok általában. Ám a molly rátámadt az Igazi Molly-ra. Ekkor a szülök szabályokat állítottak fel: Ha látsz egy lányt, aki úgy néz ki, mint te, fuss! Ha nem tudsz, harcolj! Ne sebesülj meg! Ha mégis és vérzel: felmos, felgyújt és fertőtlenít! Ha lyukat találsz, keresd meg a szüleidet! Mindezt egy csöpp lánynak, akinek az élete gyökeresen alakult át, akinek innentől fogva vigyáznia kellett mindennel, ami felsértheti őt. Ha vérzett, újabb molly-k jöttek, és mind megakarták ölni őt. Anyja elkezdte őt kiképezni különböző harcművészetekből, apja pedig támogatta, amiben csak tudta. Ahogy a kislányból nő lett, úgy lett egyre több probléma. Van, hogy a vérzést nem egy sebesülés okozza. Voltak napok, hetek, amikor neki és szüleinek minden nap molly-k tetemeit kellett elásniuk. A hormonok miatt Molly egyre kétségbeesetté, paranoiássá vált, és az is megfordult a fejében, hogy a szülei sem valóságosak.

Felnőttként egyetemre megy, ahol anatómiát tanul és irodalmat. Óvatos, amennyire csak lehet, de sajnos vannak helyzetek, amikre nem lehet felkészülni. Molly nem enged közel magához senkit, bár van szexuális partnere, de nem hagyja, hogy szoros kötelék alakuljon ki köztük. De van valami, amiről Molly-nak nincs tudomása. Képes úgy ölni, hogy közben ennek nincs tudatában.

Bár a könyv végén kapunk magyarázatot arra, hogy miért történik mindez Molly-val, mégis felfedezni vélek egyfajta hasonlatot ahhoz, hogy talán az író, ezzel azt akarja megmutatni, ahogy saját magunkat öljük meg az életünk egyes szakaszain. Minden probléma, amit nem tudunk kezelni, megöl önmagunkban egy részt. Kitépjük magunkból, hogy aztán porrá zúzzuk, így élve tovább az életünket. De, amíg élünk, mindig lesznek gondok, így Molly Southbourne ezer halála akár jelentheti minden ember halálát is, hisz legfőképpen önmagunkkal kell megbirkóznunk, és legyőzni azt az énünket, amely a legveszélyesebb az egészségünkre; legyen az mentális vagy fizikális.

Tade Thompson az az író, akit nehéz lesz elfelejteni. Egy olyan történetet alkotott, amivel nem igazán találkozni. Több lehetőséget is beleláthatunk a történetébe, de akár csak szimplán élvezhetjük azt. Remélem, lesz lehetőség arra, hogy a többi könyvét is megismerjem.

Sajnos nem ájultam el tőle. Egyrészt jó volt, tetszett az egyedi ötlet, másrészt pedig sokszor nagyon összevisszának éreztem.
Mivel ez egy viszonylag rövid könyv, a történet elején egyből beleugrunk a sűrűjébe. Megismerjük Mollyt, aki akárhányszor vérzik élete során újabb és újabb mollyk születnek, akik minden áron el akarják venni az életét. Egy végeláthatatlan harcot kísérhettem végig.
A stílussal sem vagyok túlzottan kibékülve, olyan furcsán tárgyilagos az egész.
Hiányosságai, hibái akadnak, ezek jócskán rontanak az élményen. Ettől függetlenül izgalmas történet. Azonnal kezdem a második részt, kíváncsi leszek az mit hoz.

Jó volt ez. Egynek jó, éppen jó. Persze csak akkor, ha a nagy marha függővég hozza majd a következő kisregényt, mint a jövő hét az új epizódot a sorozatjunkie számára.
Gondolom lesz is még vagy két folytatás, mire elfogynak az ötletek, vagy dögunalomba fullad majd az önismétlés. Addig viszont érdemes lesz olvasni, ha valami kellemesen pörgős, különösebben mély tartalom nélküli, egyszeri párórás kikapcsolódásra vágysz.
A zsánerbe sorolással azért bajban vagyok, mert nekem picinykét kilóg mindenhonnan, eddig talán leginkább valami paranormális horror (ha van ilyen…).

@ProKontra mondta olvassam el, én meg mint a szófogadó jókislányok fogtam magam haptákba álltam és elolvastam. Mikor a fülszöveget megnéztem még ódzkodtam tőle, vajon fog e ez nekem tetszeni. Mivel nem egy hosszú könyv így nekiláttam, majd azt vettem észre, hogy hupsz vége is van. Egy ültő helyembe elolvastam Molly Southbourne történetét. De még milyen jól tettem, nekem nagyon tetszett, végig fenntartotta az érdeklődésem ez a különös sztori. És olyannyira érdekelt, hogy mi sülhet ki belőle, hogy másnap a 2. részét is kivégeztem :D Most meg csak úgy vagyok és kérdem, hol is az a 3. rész??

Rendkívül elgondolkodtató novella. Több, mint egy rémtörténet, (bár inkább furcsa, mint ijesztő – zsigeri és zavaró jelenetekkel) egy szörnyű filozófiai metafora önmagunk leküzdésének és megtalálásának, valamint a körülöttünk lévő emberekkel való kapcsolatteremtésnek. Arról, hogy megpróbálunk valamilyen módot találni arra, hogy irányítsunk valamit, ami egyszerre intenzíven személyes és riasztóan megmagyarázhatatlan. Ez a borzalom nagy része azért következik be, mert úgy tűnik, hogy a dolgok a csecsemőkor óta történnek, érdekes képet festve Molly szüleiről és arról, hogy mit tettek azért, hogy idáig eljussanak. Kíváncsivá tesz egyfajta mentális rejtvénydobozként, melyet „szerzői kézfogás” nélkül magunknak kell felfedezni. Remek írás, hátborzongató és hangulatos, de valójában nem nekem való. Inkább azoknak ajánlanám, akik beleragadtak a hasonló típusú könyvek körébe, és valami frissebbe szeretnének menekülni.

Wááááá! Hatalmas kedvenc! *-*
Imádom a borítót, a történetet, a stílust, a szereplőket, úgy, ahogy van, az egészet! *-*

Idevelemoströgtönafolytatást! *-*

Most ez mi volt?! Csak nézek ki a fejemből és nagyon csalódott vagyok. Pedig tetszett, de a vége mindent elrontott. Olyan jó kis történetnek indult, Molly és a mollyk, akik el akarják pusztítani, pedig pont olyanok, mint ő. Aztán az író az utolsó pár oldallal, mindent a kukába dobott. A borítója viszont zseniális.

„A halál is lehet szabadulás (…)”

Hiszek a szerelem első látásra szlogenben, mert rendszeresen tapasztalom akkor, amikor meglátok egy olyan könyv borítóját, amit onnantól nem tudok kiverni a fejemből. Ez történt ezzel a kötettel kapcsolatosan is, melyet most értékelni fogok. Ezzel azt hiszem mindent elmondtam a külső képről is, hiszen nagyon sejtelmes és a maga groteszk valójában ejtette rabul mind a figyelmemet, mind pedig a szívemet is.

Tade Thompson író nevével ugyan most találkozom először, de pont ezért rendkívül nagy örömömre szolgált, hogy máris egy ilyen ígéretes kisregényt olvashattam a szerző tollából.

Molly Southbourne ezer halála című regénye az Agave Kiadó 2021-es nyári újdonságaként került a boltokba, mely bár méretét tekintve nem egy terjedelmes alkotás, mégis küllemével hamar felhívja magára az olvasók figyelmét.

Nézzük is, hogy fülszöveg alapján miről szól a történet:

Adott egy különleges család, ahol a minden napi élet nem a szokványos mederben folyik, hiszen a két szülő és egy szem gyermekük számára a hétköznapi családi eseményeket harcok, gyilkosságok és más, az életben maradáshoz szükséges leckék színesítik. Főhősnőnk, Molly Southbourne amióta csak él rendszeresen végignézi a saját halálát. Az élete szigorú szabályokhoz kötött, melyeket a felnőttek keményen betartatnak vele, persze ahogy várható ennek is komoly oka van, hiszen akárhányszor csak egy csepp vére hullik, egy másik molly születik, aki minden ízében hasonló hozzá, mégis a lány elpusztítására törekszik.

Molly számos módon képes végezni önmagával, de azzal is tisztában van, hogy amíg él, vadászni fognak rá. Az évek múltával pedig rájön arra is, hogy nem számít, mennyire precízen követi a szabályokat, a mollyk előbb-utóbb rátalálnak. Vajon miért olyan különleges Ő, hogy ilyen életet kell éljen? És lesz-e valaha is egy nyugodt időszaka, mikor átlagos lányként viselkedhet? Ezekre és még számos más kérdésre választ lelhetsz, ha elolvasod a könyvet.

„Csak egy rövid ideig tart az életünk. Addig kell kiélveznünk, amíg még életben vagyunk.”

Bővebben:
https://konyvelvono.blogspot.com/2021/08/tade-thompson-…

Nagyon tetszett, igazi, pörgős, rövid kis könyv, nem is kell ennél hosszabb, tökéletes volt. Már rögtön az elején izgalmas, nincs hosszú felvezetés (nincs is hely rá a 128 oldalban :-D). Ami fura, hogy mennyire elfelejtettem, hogy hogyan is indult a történet, annyival magával ragadott a mollykkal való harc, hogy a végén visszakerülve az „elejére”, rájöttem, hogy jééé, téééényleg, ezzel indult :-D Azért kíváncsi lennék, hogy miért is történtek így a dolgok spoiler. Nagyon jó ötlet, jó kivitelezés, szeretem az ilyen sztorikat.

Eredeti és ezt becsülöm benne spoiler. Hogy kinek ajánlanám ezt a könyvet?
Aki szereti, ha olvasás közben azt hajtogathatja, hogy 'Mi a csuda ez? Mi a fene ez?'.