Vészcsengő 0 csillagozás

Humoros írások
Tabák László: Vészcsengő

1927-ben ​születtem, vagyis a legjobbkor ahhoz, hogy eszmélő öntudattal lehessek tanú, vádlott, áldozat és bíró olyan világban, ahol a legmélyebb emberség és az atavisztikus barbárság lidércálomnak tűnő kataklizmában csapott össze. Rövid ideig voltam gyermek a szó konvencionális értelmében, de sohasem szűntem meg izgatott kíváncsisággal rácsodálkozni a világra. Tizennégy éves koromban anakronikus faji törvények alapján kitessékeltek a gimnáziumból, de időközben szerzett barátaim, Vergilius s egy Aeneas nevű trójai herceg továbbra is velem, a borongó villanyszerelőinassal hajókáztak esténként a Földközi-tenger szigetei között. Megjártam a náci haláltáborokat, és ottvesztettem mindenkit, aki addig számomra az emberiséget jelentette. De megértettem, hogy az emberi érték pusztítása bűn, s elálltam a magam elpusztításától, amikor veszteségeim teljes mértékét megismerve, kételkedni kezdtem a lét értelmében. Azóta voltam: villanyszerelő, majd egy napilap kemény tollú riportere (akkor még… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Forrás

>!
Irodalmi, Bukarest, 1969
166 oldal

Hasonló könyvek címkék alapján

Karácsony Benő: Napos oldal
Méhes György: Micsoda társaság!
Duka János: Székely anekdoták – Mikor hagyja el az ész az embert?
Méhes György: Kilenc vesszőparipa
Méhes György: Családom rémtettei
Méhes György: Leleplezem a családomat
Kovács András Ferenc: Hajnali csillag peremén
Laji bá': Küsdeg nyüszkölések
Bogdán László: Münchhausen báró kalandjai a Mélabús Tornyok Városában
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér / Engedjétek hozzám jönni a szavakat