Forradások (Gender krónikák 11,5) 38 csillagozás

Ta-mia Sansa: Forradások

Mit ​tehet egy történész, aki életrajzot akar írni, de nem ismeri alanyát? Olyan embereket keres, akik ismerték őt, és megpróbál első kézből információhoz jutni. Ezt teszi Hekat Cerlyn is, amikor Nekhti Starr történetét készül papírra vetni, és csak számadatokat talál a Rend adatbázisában.
Három különböző személy az egykori Firstcat életéből, három eltérő szemszög.

Egyikük Uraeus Verse, aki a gyermek Nekhtit képezte ki Ma'at főkormányzó testőrévé. Ő az egyetlen személy, aki pontosan ismeri a lány prentiesti életét.

Nereida Cast rendőrfőnök, aki a Szenátus tagja. Hajdani kapitánya annak a hajónak, mely Prentiestről Bubastisra hozta a megvásárolt rabszolgalányt, Nekhtit.

Valamint Tod Kheshennuf, Ma'at személyi titkára, aki rajong a pletykákért.

A velük készült interjúk során elhangzó emlékszilánkok töltik meg azt az űrt, ami a teljes életrajzhoz hiányzik. Szavaikat olvasva talán megtudhatjuk, mi történt azzal a kislánnyal, aki később Sötét… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tartalomjegyzék

>!
Publio, 2012
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155236655
>!
Publio, Budapest, 2012
368 oldal · ISBN: 9781105786037

Kapcsolódó zóna

!

Gender krónikák

32 tag · 28 karc · Utolsó karc: 2016. január 7., 13:44 · Bővebben


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Nekhti Starr · Kemt Daly · Ma'at Grandhomme


Kedvencelte 6

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ppayter>!
Ta-mia Sansa: Forradások

Jó ideje kíváncsi voltam már Ta-mia Sansa „Gender Krónikák” történeteire, elvégre ha egy Asimov-rajongó maga is nagyszabású, sokrészes sci-fi sorozat megírására adja a fejét, az olyasmi, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni. Elolvastam; tényleg van potenciál a sorozatban, megérdemelne egy rendes kiadót, @Sansa olyan hang a magyar sci-fiben, ami nagyon hiányzott eddig.


Bővebben a blogon: http://kultnaplo.blogspot.hu/2012/11/ta-mia-sansa-forra…

28 hozzászólás
Algernon P>!
Ta-mia Sansa: Forradások

Minden történetnek tudni akarjuk a végét. Itt ismerjük a befejezést (kiegészítő kötetéről van szó*), és mégis, @Sansa bebizonyítja, a cél nem minden, az odavezető, sokszor rögös út is számít.
Nekhti Starr – ez a név lassan már fogalom számomra Cat Turney mellett. Imádom, hihetetlen komplex női figura. Nekhti Áldozat. A szó legszorosabb értelmében. Nem is tud szabadulni ettől a bélyegtől. A Gyilkos énje már ennek a címkének a következménye.
Az Emberi oldala pedig ott van benne, mindvégig valahol mélyen, azonban amikor megkapja az Áldozat bélyegét, onnantól kezdve ez a része szép lassan meghal, csak itt-ott bukkan fel. Szívszorító látni, ahogyan megküzd démonaival. Legyőzni nem tudja őket, csak elcsitítani. Úgy véli, őt nem lehet szeretni.
Furcsa és érdekes választás volt a különböző szemszögek használata, bevallom, először tartottam tőle, Ta-mia név a gyönyörűséges borítón ide vagy oda. Ugyanakkor kíváncsi is voltam, hogyan oldja meg a feladatot, hogyan ad nekünk egy széles skálájú ábrázolást a hófehér tüneményről, szájbarágós lesz-e vajon, unalmas, vagy túlontúl széteső. És azt kell, mondanom – mindenfajta elfogultság nélkül – sikerült megoldania, leásott az emberi lélek zegzugos bugyraiba, csak azért, hogy elmondhassa, ki is volt Kha-ra Noire, mielőtt Sötét Hóruszként sétált be a törtelemkönyvek lapjaira.
Elhozta nekünk Nekhti különböző oldalait, sírtam és nevettem, a szívem szakadt meg és mérgelődtem, átkozódtam, majd beletörődtem, és bár tudtam a végkifejletet, izgultam a szereplőkért. Kemt is belopta magát a szívembe. Vajon Ma’at tudta-e, hogy amikor elhozta a sokat szenvedett albínó lányt, milyen olcsó vételt jó vásárt csinált, az életét mentette meg. Bár ne tette volna (?)…
Csodálkozom, és bámulatosnak tartom Nekhti életútját, hihetetlen érzelmi hullámvasutat váltott ki belőle a története. Szerettem volna, ha tud újra mosolyogni.
Ám Nekhti nem tudott. Acélfalakat emelt maga köré, amelyek mögé senkit nem engedett be. Boldog akart lenni? Igen, úgy vélem ő maga is szeretett volna az lenni. Ám nem tudott. És ez nemcsak az ő hibája.
Szerettem volna, ha sikerült volna békét találnia, boldognak lennie.
Nagyon szerettem volna. Ám nem mindig történik az, amit én szeretnék.
            __
* nekem a Sötét Hórusz szinte teljes egészében kiesett a fejemből. Az őrületbe kergettem a szerzőt a kérdéseimmel. Így én nem mondom azt, hogy feltétlenül a Hórusz után kell olvasni :) De erősen javallott azért.

12 hozzászólás
Midoriko>!
Ta-mia Sansa: Forradások

Imádtam az első betűtől az utolsóig!
Mivel olvastam a Hóruszt is voltak bizonyos dolgok amiket vártam és azokat mind meg is kaptam, aminek nagyon örültem.
Furcsa amúgy, mert már a könyv polcról levétele után úgy éreztem magam, mint amikor befejezek egy nagyon jó könyvet. Valahol már ebből is látszik, hogy ez a 11+.
Előző kötetben is kedveltem már Nekhtit, de most még jobban megkedveltem. Jó volt így a dolgok mögé, az ő fejébe látni.

10 hozzászólás
Röfipingvin P>!
Ta-mia Sansa: Forradások

A két kézirat után itt volt az ideje egy kiadott mű elolvasásának is.. :)(:

A Sötét Hóruszhoz még nem volt szerencsém. Nekhti Starrhoz viszont igen.
Életének három megfigyelője, résztvevője meséli el saját tapasztalatait a később Sötét Hórusz néven elhíresülő hölgyről: Ureus, Cast és Tod. Érdekes dolgokat mesélnek, elgondolkodtatókat, ám mégis van valami közös bennük: mindegyikük hidegnek, kiszámíthatatlannak tartja, tartotta Nekhtit. Ezt nem is csodálom. Ma'at látott benne valamit, ő meg szerette volna menteni (azt hiszem, hogy én is harcoltam volna érte, bármennyire is emelt falakat maga köré).
Nem volt egyszerű élete, ezt nem is vitatja el tőle senki. Tudjuk, hogy az ember személyiségét két dolog befolyásolja: a genetika és a környezet. A környezet… Az én alkatommal azt hiszem, hogy katatónná váltam volna… Nekhti viszont megtalálta az utat a dühének…
És ezt majd megtudom a GK 11-es kötetből. Remélem minél előbb.

Egy szó, mint száz: most sem csalódtam @Sansa -ban. Írása végig fent tartotta az érdeklődést, finoman egyensúlyozott a stílusok között, elénk tárt egy „embert”, úgy, ahogy van, nem szépített, nem korrigált. Ránk bízza a véleményalkotást. És ez így is van jól!

6 hozzászólás
Nita_Könyvgalaxis>!
Ta-mia Sansa: Forradások

Bár a Forradások „csak” egy kiegészítő kötet, nekem a kedvencem az eddig olvasott Sansa regények közül. sokkal kiforrottabb, mint a Sötét Hórusz, a karakterek és a történetvezetése még jobb.
Sansa mélyen leás az emberi lélekbe, és nagyon érdeke megfigyelni, ki hogyan emlékezik vissza a nagyon ellentmondásos személyiségű Nekhtire. Az olvasó felteszi magának a kérdést, hogy ki is volt ő? Áldozat, gyilkos, önsorsrontó, beteg, őrült személyiség, vagy csak egy meg nem értett, szinte gyermeki lélek? Vagy mindez egyszerre? A választ pedig megtalálni nem is olyan egyszerű.

muffinhamster>!
Ta-mia Sansa: Forradások

@Sansa… ez fantasztikus volt!
Köszönöm ezt az élményt. Köszönöm, hogy megírtad, köszönöm, hogy van, köszönöm, hogy olvashattam.
sokszor észrevehető más regényekben, novellákban, hogy a szereplők erőltetettek és annyira feszélyezik az olvasót, hogy az már fáj. Találkoztam ilyennel már egy párszor, de itt nem volt. Itt minden gördülékenyen ment, mert úgy kellett mennie.
Itt minden karakter olyan lett, amilyennek kell lennie. Mindenkivel lehet egy kicsit azonosulni egy-egy részlet alkalmával. És ez így jó. Nekem nem lett kedvencem csak titkon imádom Kemtet, mert olyan dilis. :D
Ez egyszerűen… hű. És ebben az egy szóban szeretnék leírni mindent, úgy, hogy más is érezze azt a mindent, amit én olvasás közben.

Blogbejegyzés: http://vikniksbookscorner.blogspot.hu/2013/02/ta-mia-sa…

18 hozzászólás
sztimi53>!
Ta-mia Sansa: Forradások

Csaknem két éve olvastam, ilyen messzeségből nehéz értékelést írni. Emlékeim vannak, és egész kellemesek. Most visszaolvastam a levelezésem az íróval abból az időből és jókat mosolygok, éjszakába nyúlóan tárgyaltunk a karakterekről, a történetről, a terveiről. Szerettem olvasni, nyilván, hiszen Nekhti volt mindig is a kedvencem.

Baba082>!
Ta-mia Sansa: Forradások

Nem is tudom hol kezdjem ezt az értékelést. Azt hiszem a negatívumokkal kezdek, hisz minden jó, ha a vége jó.
Engem nyomasztott ez a kötet, valahogy soha nem tudtam azonosulni senkivel, aki két kézzel ragaszkodik a boldogtalansághoz, és bevallom szenvedéseinek felsorolása sem szokott soha meghatni. Azon egyszerű oknál fogva, hogy jellememből adódóan nem ismerek olyan helyzetet, amiből nincs kiút, képtelen vagyok a tartós haragra, az önpusztítást meg nem tolerálom, ha valaki meg akar halni, az csinálja, de ne szenvedjen.Nekhti Strarr viszont ennek pont az ellentéte, a kötet pedig róla szól.
A szóhasználat kicsit furcsa volt sok helyen, valahogy nem tudtam beleélni magam, hogy sci-fit olvasok, miközben olyan párbeszédek vannak, és főleg olyan összekötő szöveg mintha egy pesti kávéházban lennék.
Ahogy a Sötét Hóruszban, itt is sok az ókori asszociáció, Theba városa például. Bár mivel az emberi faj sok sok év múlva a téma tárgya, ez talán nem is olyan nagy gond, csak halkan jegyzem meg.
Számomra egy totálisan negatív rész van benne, mégpedig a szerelmi rész. Itt is fura, hogy csipkebugyit cibál egy szereplő egy sci-fiben, de mulatságos, az is, ahogy letérdel a csókhoz a férfi. Én alacsony vagyok, de ilyenben még nem volt részem, majd' két méter magas férfi esetében sem. Ez mondjuk csak vicces, de szerintem túl volt írva, és ahhoz a szálhoz nem kellett volna ilyen Romana stílusban ecsetelni, amihez tartozik, hisz a lényeg nem ezen volt.
Ma'at karaktere úgy ahogy van nekem fura, leginkább egy idegesítő fruska, mint főkormányzó, és sokkal több szó esik arról kivel hetyeg, mit hord, mint arról, ami a munkája, pedig egy részben igenis nagy szerepe van a munkájának, és még ott sem érzem, hogy megbízható ember lenne, aki az emberek sorsáról kéne, hogy döntsön.
Most akkor jöjjön a jó!
Rus nagyon szimpatikus karakter, igazi testőr, bár tényleges munkája ugye nem igen akadt, de akkor is nagyon szimpatikus.
Nagyon jól van összekötve a visszaemlékezés a Hekattal való beszélgetésekkel, egyáltalán nem akasztja meg a váltás a történetet, hanem az ember szeme előtt szinte megjelenik, ahogy kicsit elsárgultan kezdődik az emlék, majd kitisztul a kép, mikor visszatérünk a jelenbe.
Folyamatos lendülete van a könyvnek és még a hangulat is jól ütemezett azzal, hogy az emberibb, érzelgősebb rész a végén jelenik meg, mielőtt még leírná magában Nekthtit az olvasó.
Érdekes a két teljesen különböző társadalom, főleg azért, mert valójában ugyanannak a problémának a két ellenpólusai, épp ezért egyik sem normális társadalmi kép.
Mindent összevetve kellemes kikapcsolódás olvasni ezt a könyvet, kalandos, érdekes.
Nehéz amúgy úgy értékelni egy könyvet, hogy az ember tudja, hogy figyeli az író! :)

16 hozzászólás
FFG>!
Ta-mia Sansa: Forradások

Kegyetlenség. Emberi barbárság. Attól, hogy valamit módunkban és jogunkban áll megtenni, nem feltétlenül jelenti azt, hogy tényleg meg kell tennünk. Élhetünk emberként egy embertelen világban?
Egy könyv, ami egyszerre jelent sokat, és mégsem eleget. Egy felkavaró élményt, amin nem kell sírni.
Egy könyv, aminek a főhőse egy „pszichopata-páncélba” burkolózott lány, aki képtelen szeretni – vagy mégsem?

Az első betűtől az utolsóig remek.

Leoni I>!
Ta-mia Sansa: Forradások

Érzelemgazdag és sokat sejtető befejezés volt. Elgondolkodtam, mit tennék ha így találkoznék újra az apámmal. Megrázó a felismerés…
Még kézirat korában olvastam először. Azt hiszem egyszerre, de legalábbis egymás után rövid időn belül kellett volna elolvasnom az előzményét, és emlékeztem volna minden részletre. Így néhol gondolkodnom kellett ki-kicsoda, de így is élvezetes és mozgalmas olvasmány volt.
Amit még el tudok mondani: az időben ugrálós elmesélős közlésmód hatására határozottan „látom” megfilmesítve az egész történetet. Asszem ez jó jel;)


Népszerű idézetek

Algernon P>!

Sok mindent elrontunk akaratunkon kívül. Sietünk, éljük az életünket, nincs időnk megállni és segíteni, ha az túl sok erőt és kitartást kívánna tőlünk. Azt mondogatjuk magunknak: majd… Amíg aztán… egyszer rádöbbenünk, hogy nem maradt több helyrehozni való, túl késő.

106. oldal

9 hozzászólás
Algernon P>!

Egyáltalán hogyan maradt fent ez a társadalom? Hogyan maradhat működőképes egy olyan civilizáció, amely a polgárainak felét még emberszámba sem veszi?

37. oldal

14 hozzászólás
Algernon P>!

Ha valakit a szívünkbe fogadunk, az kiszolgáltatottá tesz azzal az emberrel szemben.

106. oldal

Algernon P>!

Csak a mesékben javul meg valami attól, hogy szétlövöd.

159. oldal

Algernon P>!

– Flörtöl vele! Ó, a francba! Én évek óta teszem neki a szépet, ez a csóka meg mindjárt ágyba viszi!
– Rémeket látsz, Kemt. A motorról dumálnak. Innen látom, hogy arról van szó.
– Persze, a motorról… Azért domborít meg piszkálja a haját, mi? Felismerem a jeleket. De ezt nem hagyom annyiban.

206. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kemt Daly
12 hozzászólás
Gab>!

Olyan könnyű ítélkezni. Olyan könnyű azt kérdezni, hogy egy ilyen értelemmel megáldott ember miért választja a rossz utat. De fogalmunk sincs, milyen mélyen megronthatja a személyiséget a szenvedés.

72. oldal

Algernon P>!

Az vagy, amivé én tettelek. Még csak nem is állat, csak egy üres tárgy…

63. oldal

Algernon P>!

De megérdemelnéd, hogy megadd magadnak az esélyt. Ehelyett a könnyebb utat választod, kábulattal zárod el a démonokat a fejedben, ahelyett, hogy legyőznéd őket. Odabent a sötétben egyre erősebbek lesznek.

234. oldal

Algernon P>!

Ha a világ belemar az emberbe, nem fog könnyen kiengesztelődni.

79. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Bukowski: Forró vízi zene
Margaux Fragoso: Csak ha te is akarod
Agota Kristof: A Nagy Füzet
Móricz Zsigmond: Árvácska
Erik Axl Sund: Bomlás
Barbara Lazar: A Virágszamuráj párnakönyve
Láng Attila D. – Láng Krisztina: Kissy