A ​menekülés éve (Gender krónikák 1.) 72 csillagozás

Ta-mia Sansa: A menekülés éve

A ​XXII. században az emberiség több álma is valóra válik: létrejön az Egyesült Országok Szövetsége, amely a világ összes államát egységbe tömöríti, és megtörténik a kapcsolatfelvétel egy értelmes idegen fajjal is. Úgy tűnik, az emberiség beléphet az aranykorba, de ez csak a látszat. A Szövetséget üzleti érdekek kusza hálója szövi át, és a vezetők legtöbbjének egyetlen célja van: mindenkit engedelmes bábbá formálni.

Ebben a világban éli a gazdag, unatkozó feleségek felszínes mindennapjait Sandra Manul, akiről csak kevesen tudják, hogy valójában a múltja elől keresett menedéket a magas rangú Ítélő, James mellett. Miközben az árnyak, amelyek elől elfutott, utolérik, olyan döntéseket kell meghoznia, amelyek nem csak a saját, hanem az egész emberiség sorsát megváltoztatják.

A Gender krónikák első kötete, A menekülés éve bevezető egy olyan világba, ahol a hagyományos nemi szerepek és az egyensúlyi társadalom ütközik össze egymással – mindez pedig egy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Delta Vision, Budapest, 2013
ISBN: 9786155314650
>!
Delta Vision, Budapest, 2013
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155314520

Kapcsolódó zóna

!

Gender krónikák

34 tag · 28 karc · Utolsó karc: 2016. január 7., 13:44 · Bővebben


Enciklopédia 4


Kedvencelte 7

Most olvassa 3

Várólistára tette 101

Kívánságlistára tette 74

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

>!
meacska P
Ta-mia Sansa: A menekülés éve

A tavalyi év egyik legkedvesebb könyve számomra, mert molykarácsonyra kaptam, ráadásul dedikálva, nagyon szépen köszönöm :)

A magyar íróktól még mindig félek, valamiért nem tudok hinni abban, hogy itthon is jelenhet meg igényes könyv hazai írótól (pláne sci-fi), de mostanában több ilyen is a kezembe került, kezdek velük megbarátkozni.

Sokáig szemeztem vele, könyvhéten is nézegettem a kitett plakátot (mondjuk elég jó a borítója, nagyon vonzott az is), de végül más könyvekből vásároltunk be a kiadótól. Aztán jött a molykarácsony, hozta a postás, én pedig félve, de nekivágtam. Kicsit sokáig tartott, de csak azért, mert kevés időm volt olvasni. Ez már apró célzás arra, hogy kellemesen csalódtam :)

Élvezhető? Teljes mértékben. Viszont voltak benne olyan részek, ami „gyomrot kívánt”. Ott azért le kellett tenni, pedig nem vagyok egy anyámasszony katonája. (Nem hiába virít a könyv hátoldalán pirosan bekarikázva a 18-as karika). A vége felé pedig az a szerelmi szál… Nem sikerült jól, néha a párbeszédeknél is fogtam a fejem… Néhol kicsit bugyuta, csöpögős lett (ami nem is lett volna baj, ha nem pont ezek a szereplők úsztak volna a nyáltengerben)

A jövőbeli Földön járunk, ahogy a fülszöveg is írta, már szinte az aranykorban, de csak szinte. Kicsit bővebb világkifejtést nem bántam volna, de még megkaphatom a további kötetekben.
A történettel semmi gond, a karaktereket is bírtam a közepéig-végéig, utána kicsit elfolytak, amit nem egészen értek…

A borító első látásra szerelem! :)
A szerkesztés oké (talán picit kevesebb a hiba, mint egy átlag DV-s könyvnél), viszont rövidebb fejezeteknek örültem volna (általában fejezettől fejezetig olvasok, és az itt nem volt megvalósítható), a betűk viszont nagyon picik, és nem tudom, hogy melyik betűtípust kapta a könyv, de sajnos nem olvasható könnyen… Főleg a dőlt betűs részeknél, de a simánál sem…

Kellemes csalódás volt, én mindenképpen egy ígéretes kezdetet látok benne, így egészen biztos, hogy be fogom szerezni a folytatásokat, ha pedig az írónő „leszokik” az összecsapott végekről, akkor egészen jó kis sorozat lehet belőle.

Örülök, hogy a DV felkarolt mostanában pár magyar írót, és örülök, hogy hozzák is a megfelelő szintet :)
Csak így tovább!

3 hozzászólás
>!
makitra MP
Ta-mia Sansa: A menekülés éve

"Bevallom, amikor most összefoglaltam a történetet, rájöttem, mennyire klisés és, valljuk be, egyszerű, hiába tűnik úgy, mintha sokat dolgoztak volna rajta. A „damsel in distress” eszköze itt is nagyszerűen működik, a bajba jutott nő könnyen viszi előre a cselekményt. Emellett azonban hihetetlenül túlírt a regény, rengeteg érzés, gondolat teljesen felesleges, mert ha a szereplők jelleme erős, akkor nincs szükség ennyi belső narrációra, mivel az olvasó egy-egy félmondatból is megérti a motivációkat. De mintha a szerző nem bízott volna a karaktereiben, ezért végletekig túlbeszélteti őket; egy-két párbeszéd pedig nyugodtan kerülhetett volna a süllyesztőbe (különösen az évődés-jellegű szösszenetek a végén), mert kirínak a mű nyelvezetéből.

A regény szerkezete is hagy némi kívánnivalót maga után: nem igazán értettem a fejezetlebontást és azt sem, mi alapján kerülnek egyes részek egymás mellé. Különösen az volt fájó, ahogyan a sokáig központiként kezelt, ráadásul feszült krimiszálat lezárta a szerző: összecsapott volt és rövid, nem indokolatlanul, de nem elegánsan került át a hangsúly az emberiség jövőjére; Mike karaktere is ennél többet érdemelt volna. Az emberiség végét előrevetítő történetrész pedig túl elszórt volt: az elején teljesen oda nem illően kerültek bele a szegény kis csavargó gondolatai, bár ennek a szálnak a lezárása már ügyesebben sikerült.[…]

De ami telitalálat, az az idegen faj, a pavonis. Sikerült egy számomra rettentő eredetinek tűnő (pedig nem az) idegen fajt megalkotni, tetszett a háttere, a kialakulására való finom utalás. Ugyan inkább az emberiség bíráinak szerepét töltik be, de leírásaik mégis fényt hoznak a sorok közé, én is éreztem, ahogy a kellemes érzések eluralkodnak rajtam olvasás közben.

És itt jutunk el ahhoz, ami számomra a regény legnagyobb erőssége volt: a hangulatteremtés. Az írónak ezen irányú tudományát kellene magasabb szintre fejlesztenie, mert a leírásaiban (még ha kicsit bő lére eresztette is őket) van erő, volt olyan jelenet, amit teljesen át tudtam élni, mintha éreztem volna, ott lettem volna. Nagyon erősen sikerült fenntartani a feszültséget is a nyomozós szállal kapcsolatban, a történet későbbi pontjain is éreztem az ideges várakozást, hogy mi fog történni. Ez volt az a jellegzetesség, amely miatt kitartottam a végéig, noha mind a történet, mind az ábrázolt világ gyengeségei bosszantottak."

Bővebben: http://tubicacezar.blogspot.hu/2013/07/ta-mia-sansa-men…

10 hozzászólás
>!
Skeletrino P
Ta-mia Sansa: A menekülés éve

Amikor észrevettem ezt a könyvet, rögtön tudtam, hogy el kell olvasnom. Kicsit sem csalódtam, a története nagyszerű és kiválóan van megírva. A karakterek teljesek és izgalmasak. Minden a helyén van benne. Bátran ajánlom azoknak is, akik nem, vagy kevés sci-fi-t olvasnak, tetszeni fog, ne hagyjátok ki.

>!
Galádviziló
Ta-mia Sansa: A menekülés éve

Ha hallgatok Sansára mikor azt mondta nekem, hogy: „mazochista vagy? ez csajoknak szól cica…” és nem olvasom végig, hanem még időben leteszem, akkor most bizony szegényebb lennék egy élménnyel. Tőlem jobb, ha senki sem vár irodalomtudományi szakelemzést egy regény kapcsán, mert szakbarbárságom az egeket ostromolja, talán még 'York felhőkarcolóin is túlnő, sőt olyan is akad, aki szerint moly sem vagyok a nevetséges évenkénti olvasásaimon, meg az idióta nikcnevemen kívül. :) Éppen ezért ha lehet, próbálom kerülni az értékelés szót is, mert az úgy hangzik, mintha konyítanék bármit is az irodalomhoz, pedig nem. Ennek ellenére van néhány gondolatom. Ha egy könyv olvasása közben nem azon kezdünk el gondolkodni egy idő után, hogy holnap mi legyen a kaja, mit csináljunk a szabadság alatt, vagy mit játszik a kedvenc csapatunk hétvégén stb., akkor az a könyv valamiféle hatást gyakorol ránk. Egyszer sem éreztem ennek a regénynek az olvasása közben, hogy unom, hogy haladjunk már! Sansa karakterei hihetetlenül élettel teliek, a párbeszédek, a leírások érdekesek és izgalmasak, ahogy maga a történet is az. A női-férfi nemi szerepek ábrázolását, a társadalmunk által elvárt viselkedés formáinak a burkolt kritikáját én föl véltem fedezni szinte végig, az egész regény alatt. Néhol éppen csak újjal bökdösött, máshol viszont munkavédelmi bakanccsal rúgott szájba a társadalomkritika, amit én a magam részéről nagyon nagyra értékelek, akár tudatos volt, akár nem. Azt ugyan nem tudom, és valószínűleg nem is tudom meg, hogy 2100 körül is mobilnak fogják-e hívni a mobilt, vagy más, jelenleg használatos kütyü akkori megnyilvánulását, de egy cseppet sem zavart, hogy Sansa a világ technikai ábrázolásában nem akart nagyon elszakadni a jelenlegi valóságtól. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nem hozott olyan sok előremutató ötletet e téren. Azt gondolom, hogy ezt nem lehet felróni mint hiányosságot, mert ez a történet annak ellenére, hogy a távolabbi jövőben játszódik, nem éppen science-fiction. Élmény volt.

6 hozzászólás
>!
Stone
Ta-mia Sansa: A menekülés éve

Melodráma. Kétszer olyan hiba, amit nem szeretek, ha elkövet egy író. Túlírt, több, mint a felét kihúznám, nem kell ragozni ugyanazt. Nem kell az írónak állást foglalni, bírálni, egy történet kell, ami megmutat. Az elején majdnem leraktam e miatt a könyvet, de mivel nem vagyok félbehagyós fajta, átverekedtem magam rajta. Az ötlet tetszik, a kivitelezés nem. Vagyis többször nem, mint igen. Nem éreztem, hogy mélység van a leírt dolgok mögött, értve itt a mai világ ismeretét. Nem éreztem azt sem, h nem mai a történet, holott technikailag fejlettebb világban kell játszódnia, hisz ripsz-ropsz megépült pár űrhajó. Szóval hiányérzeteim voltak. Másik oldalról meg túltelítették a türelmem bugyrait a túl sok szó felhasználásával.
Tessék a betűket nagyobbra szedni, kénytelen voltam az olvashow hemüvegemben olvasni.

>!
Fummie
Ta-mia Sansa: A menekülés éve

Főszereplőnk Sandra, akinek két oldala volt, és ezeket iszonyú könnyű volt szétválasztani. A régi Sandrát csak lassan ismerjük, időnként kaptunk némi visszaemlékezést, milyen is volt ő mielőtt még férjhez ment volna, és ezt a Sandrát imádtam. Egy olyan világban, ahol nagyon erős a nemi diszkrimináció, pont olyan jól tudott érvényesülni, mint egy férfi, és itt ez elég nagy szó. Szerettem benne, hogy tökös, bátor és okos. Meg az is közrejátszott, hogy sajnáltam őt azért, amit át kellett élnie. Abban a közegben ahol ő felnőtt férfiként sem könnyű túlélni, ő pedig nőként vitte igen sokra. Az új Sandra viszont iszonyú idegesítő volt az elején. Sokáig nem tudtam megérteni, miért ilyen. Csak egy üres babának tűnt, és tulajdonképpen ez volt a szerepe, de olyan volt, mintha a műtétekkel nem csak a testét változtatták volna meg, hanem mindent kivettek volna belőle, ami miatt normális ember lehetett volna. A történet végére azért sikerült megkedvelnem, de ez inkább a régi énje miatt volt.

Valamint itt van még Tom, aki talán a könyv legjobb karaktere. Nem azért, mert bunkó, vagy mert kicsit érzékenyebb, mint az átlag emberek, hanem mert mindig kimondja, amit gondol. Volt ugyan egy elég gyors pálfordulása, de elnézem neki, mert imádtam. Lehet, hogy nehéz vele együtt dolgozni, de még több ilyen ember kéne a rendőrségre.

Bővebben: http://fummiekonyvtara.blogspot.hu/2016/07/ta-mia-sansa…

>!
Sha
Ta-mia Sansa: A menekülés éve

Aránylag sejtettem, hogy mire számíthatok, hiszen olvastam az Első áldozatot, ami „árulkodott” néhány előzménnyel kapcsolatban. Valakik valahogy el akarják hagyni a Földet. Ott fogják hagyni azt a világot, amiben élnek. Hogy miért, kik, és mi minden alapján lesznek kiválasztottak, erre nagyon kíváncsi voltam. Az is érdekelt, hogy mi lesz a célállomás, az új haza. Érdekelt, hogy az új világba a megfelelő emberek fognak kiutazni, vagy esetleg úgy lesz összeválogatva a csapat, mint amit a legtöbb nagyhatalom kormánya kiötlene. Utóbbiaknál arról szólna a kiválasztás, hogy természetesen a főbb politikusok, a hatalmukat szolgáló csoport (amibe talán bürokráciát is belecsempésznének a katonaság mellett), és az ezeket kiszolgáló személyzet lenne a felfedező nép. A személyzetbe természetesen tudósok is tartoznának. Ez a fajta kiválasztás nem túlzottan szimpatikus, hiszen az új otthont ugyanabba a szegényes nyomorba döntené, mint ami a mai életünkben is tapasztalható. Azaz nem a kiutat találná meg, hanem pontosan azt nem engedné elérni. Azt is el tudom képzelni, hogy kíváncsi milliárdosok is belekerülhetnének a csapatba.
Ennyit arról, hogy miket gondoltam a könyv alapjáról, míg kézbe nem vettem. Ez volt a fő szálam, amit követtem. A könyvekről általában nem elemzést szoktam írni, hanem inkább megpróbálom leírni, mit várhattok tőle, milyen hatásokra számíthattok.

Nagyrészt a címről van szó a regényben: a menekülésről. Az elejétől a végéig. Nem is tudom, melyik szereplő nem menekül. No de nem vagyok én pszichológus, hogy ezt jól megítéljem, ezért ezzel nem is próbálkozom.
A könyv első felében egy olyan világot fog látni az olvasó, amit nem sajnálna otthagyni. Nekem nagyon nehezen emészthető volt az a sok igazságtalanság, ami a főhősnőnk múltját jellemezte. A negyede is bemutatta volna számomra, hogy milyen embertelen volt az előző élete. Van olyan rész, aminél a kisebbeknek el kell majd fordulniuk, ha film lesz a sorozatból.
Utólag tudtam azt mondani, hogy… amikor azt hallod egy nőtől, hogy „szemetek a pasik”, vagy egy férfitól ennek az ellenkezőjét, akkor igenis jusson eszedbe, hogy (ahogy egy bölcs barátom mondása szól, és nem túlzottan szolidan van fogalmazva): „gecik az emberek”. Ez így van. Inkább így általánosítsunk.
A lényegi szálam, a Föld elhagyása, a harmadik harmadban kerül elő. Onnantól csak úgy zúdulnak ránk a történések. Beindul, le sem áll. Olyan jó lett volna, ha ki lett volna fejtve az a cselekmény, a borzalmak pedig inkább csak aránylag nagy vonalakban lettek volna megemlítve. Viszont akkor nem éri el azt a hatást, amit így elért. Én pedig egy mimóza lélek vagyok, aki lehetőleg messzire kerüli az erőszakot. De nem teheti meg, hiszen a világunk erőszakos. El kell menekülni innen. Mikor indulunk?

>!
ftamas
Ta-mia Sansa: A menekülés éve

Az az igazság, hogy nem volt rossz. Sokkal rosszabb külföldről bejövő sci-fik jelentek meg idehaza. Egy világ, amely kicsit fejlettebb a minénknél, de mégis teli van potenciállal. Talán egy kicsit ki kellett volna színezni, hogy a 80 évvel későbbi világ másabb legyen. A könyv a történetre fókuszál és nem a technológiára. Így inkább egy erőszakos krimit kapunk némi sci-fi vonzattal. Az a kis sci-fi szál egyébként ami benne van sok potenciállal rendelkezik.

Nem tartom rossz könyvnek, bár nekem nem jött be a túlzott erőszakossága miatt.

>!
Baba082
Ta-mia Sansa: A menekülés éve

Előre bocsátom, hogy ezt a könyvet nem azért olvastam, mert szeretem a krimit vagy a sci-fit, hanem mert nagyon kíváncsi vagyok @Sansa könyveire. Ez már a harmadik kötet amit kiolvastam a Gender krónikákból.
Ha megpróbálok eltekinteni attól, hogy a műfajt nem kedvelem, akkor is azt kell mondjam, hogy engem nagyon zavar, hogy összekeverve jelentek meg a részei ennek az egyébként is terjedelmes, sok szereplős sorozatnak. Azt hiszem ez nagyon szerencsétlen indítás, mert a sorozatokban az ember a folytonosságot, a logikus felépítést kedveli. Az általam elolvasott kötetek viszont nem igen kapcsolódnak egymáshoz, olyan, mintha egy elkezdetlen és befejezetlen önálló regénnyel találkoztam volna mindhárom esetben.
Az írónő nagyon jól mesél, ezt kedveltem mind a három kötetben, ebben viszont annyi a gyomorforgató epizód, hogy nem szívesen olvastam a kötetet.
Mindig azon szoktam gondolkodni, bármit olvassak is, hogy az írók általában a saját tapasztalataikat, ismereteiket viszik bele a műveikbe. Nos, a nemi erőszak ilyen érzékletes leírása, ahogy ebben a könyvben megjelenik, engem éppen ezért többszörösen is elborzaszt. Megjegyzendő ide, hogy szándékosan leszoktam a durva filmek, könyvek nézéséről, olvasásáról, most sajnos belefutottam egy nem kívánt durva kötetbe. Néhány jelenetnél beugrott, hogy ezt filmen már láttam, persze lehet mondani, hogy egy maffiózókról szóló könyvben nyilván lesznek olyan momentumok, amik emlékeztetnek más sztorira, de én akkor sem szeretem a „Nincs új a nap alatt” felismeréseket. Lehetett volna néhol egyedibb is a történet.
A pavonis faj leírása is kicsit ismerősnek tűnik más történetből, de ettől eltekintve a faj képviselőjének szerepeltetése a legjobb részei a kötetnek.
Viszont ezzel is az volt a gondom, hogy még menet közben le lett lőve a poén, amit egy sok részes sorozatban szerintem nagyon nem kéne. Nem akarom tudni az első részben, hogy mi lesz majd a sokadikban. Ugyanígy nem értettem az „előre jelzést” a könyv utolsó lapjánál sem. Bár nagy dolgokat nem árul már el a szerző ezzel, hiszen a végét adták ki először, de szerintem akkor sem volt odaillő az a sok plusz információ annak fényében, hogy későbbi részekben úgyis ki fog minden teljesedni.
Ami a szereplőket illeti, kicsit furcsák voltak számomra, kidolgozatlanok, és szintén a kiadás fordított sorrendjének a számlájára írandó, hogy Sandra Manul számomra Nekhti Starr koppintott változata. És a két túlságosan hasonló sorsú, és jellemű karakter egy szerzőtől, ugyanazon sorozatból kissé visszatetsző. Még akkor is, ha sejtem, hogy ez azért van így, mert a sorozat fő témája, a női elnyomottság így tud kidomborodni a történetek során. Viszont két fiús külsőből megszépülő, meggyalázott, bosszúálló, lelkileg sérült, de egyúttal űber bátor karakter nem csak sok, de tényleg elgondolkodtató, hogy őket ki ihlethette.
A kötet többi szereplője is klisék szerint mozgó alakok, nem túl sok valódi személyiség bontakozik ki a hosszúra nyújtott történet során.
Amiről azonban hosszabban olvastam volna, magáról a menekülésről, az összecsapott és elnagyolt volt, mintha valaki rászólt volna az íróra, hogy most már elég lesz, be kell fejezni. Ha a maffiózókról olyan hosszan kellett olvasni, akkor nyugodtan elfért volna még pár oldal a címadó eseményről is.
Összességében nézve egy kellemes kikapcsolódást ígérő kötet azok számára, akik szeretik a brutalitást, a krimit, és a futurisztikus történeteket. Maga a téma, hogy az emberiség nagyon rossz irányba halad a felszínesség, kíméletlenség, fogyasztás központúság útján, nagyon fontos, és éppen ezért nem mondhatnám, hogy jelentéktelen kis sorozattal állunk szembe.
Ami a kötetek másik fő irányvonalát, a női egyenjogúságot illeti, én nem értek egyet a szerzővel, miszerint ha így folytatjuk üres bábokká válnak a nők, és teljhatalmúvá a férfiak, inkább egy szüfrazsett monológhoz tudnám hasonlítani ezt az utópisztikus félelmet. A középkorban, de még a hatvanas években is talán igaza lehetett volna a sorozatnak, hogy erre fel kell hívni az emberek figyelmét, de napjainkban, a rózsaszín pólóba bújt, belőtt hajú, szűk nacikát hordó, magát heteronak hívó férfi-, és a gyúrni járó, önállóan mindenre képes, karriert előtérbe helyező, szülést lehetőleg minél későbbre eltoló nőközösségre nem hinném, hogy ez a veszély leselkedne.
Mindegyik részt el fogom olvasni, ez teljesen biztos, mert kíváncsi vagyok mit hoz ki ebből az egészből @Sansa , és bízom benne, hogy mostantól a kiadás sorrendje követi a történet sorrendjét.

7 hozzászólás
>!
katalinko
Ta-mia Sansa: A menekülés éve

Nagyon tetszett, izgalmas volt végig. Teljesen magával ragadott, olvasás után is sokat rágódtam a történeten, nem bírtam kiverni a fejemből. Nálam biztos újraolvasós.


Népszerű idézetek

>!
Algernon +SP

Könnyebbnek tűnik elmenekülni a problémák elől, mint megoldani őket. Pedig nem az. Mert ha szembenéz az ember a démonaival, akkor megsemmisülnek, még ha hosszú és nehéz is a folyamat, amíg felvállaljuk tetteinket és szembenézünk önmagunkkal.

86. oldal

>!
AryGi

– Jó. Akkor közelebb engedjük pár métert. Majd elhajítok valamit, és ha a hang irányába fordul a fegyverrel, oldalról jobban ki tudod venni a célpontot.
– Miért nem…?
– Mert kíváncsi vagyok. Azért.
– Ez lehet szó szerint a sírfeliratod? Az azért vastagított betűkkel, egy kis aranyozással.

224. oldal, 5. fejezet

6 hozzászólás
>!
Petrasek

Mindenki hazudik.Mindenki rejteget valamit.Mindenkinek lapulnak szégyenteljes,mocskos kis titkok az életében.

134. oldal

5 hozzászólás
>!
Baba082

Az egész társadalom a fogyasztásra épül. Születésünktől halálunkig reklámok hada bombázza a tudatunkat, arra biztatva minket, hogy folyton cseréljük le mindazon tárgyainkat, amelyek egy kicsit is kimentek a divatból. Az emberiség jelentős része kizárólag azért hajt, mint egy állat, hogy lépést tudjon tartani ezzel a belsővé tett ösztönzéssel. A kulturálisnak nevezett bóvlik is azt segítik elő. Mesterségesen és szándékosan butítják el az embereket, hogy minél könnyebben süllyedjenek zombikká, akik könnyűszerrel ösztönözhetők a szükségleteiket jóval felülmúló fogyasztásra.

237. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fogyasztás · reklám
>!
Sansa I

Furcsamód a vizsgálatokat végző ismeretlenek felettébb elégedetten vették tudomásul, hogy Edward Gebetnek akkor sem támadnának megérzései, ha a jövő ott hadonászna az orra előtt és hangosan üvöltené a fülébe a következő heti lottószámokat. Edward egy alvó: a jelzőt az egyik fickó beszélgetéséből csípte el, de a saját kreálmánya, a „spirituális analfabéta” jobban tetszett neki.

151. oldal

1 hozzászólás
>!
Petrasek

A becsületes politikus . Olyan mint harcolni a békéért. A két szó kizárja egymást.

91. oldal

>!
Petrasek

A gyengébbik sorsa mindig az volt, hogy tűrniük kellett.

120. oldal

>!
Chiara

Aki ennyire arra hajt, hogy a külsejére figyeljenek, ne várja el, hogy bármiféle aktív agyi tevékenységet feltételezzenek róla. Felpumpált mell, természetesen a fele közszemlén, csókos, vörösre festett száj, szőke haj és magas sarkú. Magát alázza meg, aki guminőnek öltözik, és ne várja, hogy ne nézzem annak, aminek a körítés szerint mutatni kívánja magát.

142. oldal


A sorozat következő kötete

Gender krónikák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Karin Fossum: Aki mást szeret
Vujity Tvrtko: Fertő
Margaux Fragoso: Csak ha te is akarod
Láng Attila D. – Láng Krisztina: Kissy
Torey Hayden: Szellemlány
Lotte Hammer – Soren Hammer: Elvetemültek