A ​döntés joga (Gender krónikák 2.) 24 csillagozás

Ta-mia Sansa: A döntés joga

2124-re ​az Egyesült Országok Szövetségének vezetői elérkezettnek látják az időt, hogy eltöröljék a demokrácia látszatát is, és egy agymosott zsoldosokból álló szervezet segítségével totális diktatúrát teremtsenek. Ebbe a háborúba rángatják bele a különleges képességekkel rendelkező exprogramozót, JJ-t, akinek a feladata megfejteni a pavonisok által hátrahagyott elektronikus nyomokat; valamint a sikerre áhítozó tudóst, Benjamint, akit egy biológiai fegyver létrehozásával bíznak meg. Mindeközben a Földről elmenekült, és lakható bolygót tizenhat éve hiába kereső száműzöttek között zúgolódások törnek ki, és a vezető, Sandra Manul a szerveződő lázadók között kénytelen szembenézni a saját fiával is.

A Gender krónikák második kötete két párhuzamosan alakuló társadalomba kalauzol, amelyek fejlődése más-más irányba vezet: az egyik egy patriarchális, tekintélyelvű önkényuralom alapjait fekteti le, ahol nincs választási lehetőség, megszűnik az egyén és a szabad akarat, a másik… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Delta Vision, Budapest, 2014
336 oldal · ISBN: 9786155314995
>!
Delta Vision, 2013
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155314933

Kapcsolódó zóna

!

Gender krónikák

34 tag · 28 karc · Utolsó karc: 2016. január 7., 13:44 · Bővebben


Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
ppayter
Ta-mia Sansa: A döntés joga

"Különös módon nem a földi szál tartogatja a legfeszültebb helyzeteket és a legellenszenvesebb szereplőket. Persze az agymosás, kegyetlenkedés és elnyomás épp eléggé visszataszító, karakterszinten mégis Sandra legnagyobb gyermeke, a tizenhat éves Robert az, aki az emberiség legrosszabb oldalát testesíti meg. Egy diktátor legalább a maga szabályrendszerében logikusan viselkedik, van célja, még ha az adott esetben rossz is, és általában legalább valamennyire értelmes, egyébként nem juthatott volna oda, ahol van. Robert viszont ostoba, arrogáns kamasz, aki egyszerre befolyásolható és van meggyőződve a saját, logikailag is téves igazáról, aki indulatból és nem értelmesen cselekszik, tökéletesnek és hibátlannak hiszi magát, az a fajta ember, aki ha belenyomják az orrát a kupacba, akkor sem ismeri el, hogy odasz@rt a szőnyegre. Hogy még egyértelműbb legyen: képzeld el az új Star Wars trilógia Anakinját, de úgy, hogy a Transformers fene- hülyegyereke, Indiana Jones méltatlanul ki nem tagadott fia, Shia Büfi LaBeouf játssza. Sikerült? Na.

(…) Nagyjából fél tucat igazán olvasható, kortárs magyar sci-fi írót tudok összeszedni, Ta-mia Sansa helye abszolút köztük van, olvassátok minél többen. Sci-fi kedvelőknek egyértelműen ajánlott, témája miatt viszont a társadalmi, nemi szerepek iránt érdeklődők, sci-fit amúgy nem nagyon forgató női olvasók polcán is ott a helye."

Az pedig külön szimpatikus ötlet (nice touch, ahogy a művelt angol mondja), hogy egymás mellé rakva a kötetek gerincén olvasható lesz majd a sorozat címe :)


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2013/12/ta-mia-sansa-dont…

19 hozzászólás
>!
lilla_csanyi P
Ta-mia Sansa: A döntés joga

Vége. :( Most várhatok a következőre tavaszig!
Ebben a kötetben két fő szálon fut a cselekmény: ez egyiken a Sandra Manul vezetésével 16 éve disszidált űrhajók fedélzetének életét követhetjük, a másikon a Földet.
A regény nagyon jól kezeli a feszültséget. Nagyon nehéz letenni, mert folyamatosan azt érezzük, hogy ajjaj, itt baj lesz, de vajon mi? És hogyan fogják megoldani ezt hőseink?
A karakterek egyszerűek, mégis nagyon jól eltaláltak…Folyamatosan szurkoltam valakinek, hogy érje el az aktuális célját, mert teljesen bele tudtam magam képzelni a helyzetükbe.
Robert Manult, Sandra elkényeztetett, egoista kamaszfiát viszont ki nem állhattam, legszívesebben agyonütöttem volna egy kávéskanállal. Vannak olyan karakterek, akiknél arra gondolsz, hogy bárcsak az anyukáját egy óvszergyár szponzorálta volna? Na, Robert pont ilyen. Abszolút nem sajnáltam őt a végén, csak azt, hogy az anyja nem ököllel ütötte meg. Ez persze nem von le az értékéből a könyvnek, mert tovább emeli a feszültség-fokozatot.
Hibátlan persze nem volt…Értem én, hogy a Gender-krónikák cím kötelez, és megjelennek benne a nemi szerepek, de ennek a kötetnek az olvasása közben úgy éreztem, hogy hülyének vagyok nézve. Kb. három oldalanként utalt valaki arra, hogy a nők el vannak nyomva, és ez egy idő után ez bennem inkább ellenérzéseket keltett, mint szimpátiát.
De ez ne tántorítson el senkit az olvasástól, mert egyébként fantasztikus élmény belecsöppenni ebbe a világba! ;-)

2 hozzászólás
>!
Hiranneth
Ta-mia Sansa: A döntés joga

Sansa megint megfogott az általa elképzelt, világgal, ami cseppet sem rózsaszín, és olyan oldalunkat mutatja be, mellyel nem szívesen szembesülünk, mégis pontosan tudjuk, hogy ott van bennünk.
Robert alakja volt talán az egyetlen aki igazán irritált, még akkor is, ha tudom, hogy ebben a korban jellemző ez a „ki ha én nem” hozzáállás.
JJ alakja annyira nem fogott meg, biológusként valahogy Benjamint jobban érdekelt, illetve Sandra harca az űrben a csoportjával.
És most várhatok a folytatásra…

>!
Chiara
Ta-mia Sansa: A döntés joga

Lassabban haladtam vele, mint Sansa többi könyvével. Ez nem a regény hibája! „Egyéb” problémáim miatt súlyos koncentrációhiányban szenvedek. Ennek ellenére (bár talán 10 napot jelöl a moly) amikor végre nekiültem, voltaképp 2 nap alatt felfaltam. Még mindig meg tud lepni, hogy milyen szadista ez a nő! A könyv méltán kapott 18-as karikát. :)

Bővebben később-blogban.

(Te jóóó ég! Több, mint egy éve nem frissítettem a blogomat…Épp ideje lesz!)

1 hozzászólás
>!
Ananiila
Ta-mia Sansa: A döntés joga

Szerintem az elsők között vettem meg megjelenésekor e könyvet, mégis másfél évig porosodott a polcomon, míg kézbe vettem. Nem tudom megmagyarázni miért, hisz szerettem az első részt.
Egy nagy és több apró hibája van ennek a történetnek.
A legnagyobb hibája, hogy még nincs meg a folytatás. :)
A kisebb hibák közé sorolnám azt, hogy most ez a sztori valahogy nem állt össze egy egésszé, úgy éreztem, hogy egyes részei túl aprólékosan lettek megfogalmazva, míg más részei elnagyoltak. Kicsit olyan átvezető kötetnek éreztem. Valahogy az eleje nem működött, nem vonzott be, sőt JJ és a biológus sztorija is volt, hogy untatott. Aztán ahogy kezdett kialakulni a földi helyzet úgy vonzott be a történet és a második felétől már le sem tudtam tenni. Az űrben kutatók szála érdekelt a legjobban, bár itt történt érdemben a legkevesebb. Szinte csak egy családi drámát kaptam, az első kötetből már megismert Sandra és fia Robert csatározását.
Szeretem Sansa stílusát, történeteit, erős női karaktereit. Várom a folytatást. Minél előbb. :)

>!
Stone
Ta-mia Sansa: A döntés joga

Még mindig ugyanazt tudom elmondani, mint az első kötetről. Néhol egészen ritmusos, máskor meg az a tipikus ismerős, aki csak mondja és ismétli és már mennél, de még mindig. Most sem éreztem a tudást és kidolgozottságot a dolgok mögött, értem itt a szociológia, a tudomány, a kultúra részéről, ami hátteret ad és hitelessé tesz. Azon röhögtem magamban, h szívesebben olvasnám a fejezetek előtti szemelvények eredetijét, mint a történetet. A múltkori értékelésembe is elfelejtettem beleírni, mea culpa, hogy nagyon örülök, hogy kiadóra talált a történet, én finnyás vagyok, meg sosem szerettem a túl sok beszédet, vagyis én nem vagyok annyira célközönség, én csak szurkoló vagyok.

>!
Ikarosz
Ta-mia Sansa: A döntés joga

Az előző kötet végén a kiírtásra szánt vallásos pszík és egyebek elmenekülnek a Földről a fogyasztói jólét diktatúrává alakulása elől.
Hőseink már 16 éve űrhajóznak a galaxisban, de nem találtak letelepedésre alkalmas bolygót.
A Földön a nagy boldogság elmúlik, már mindenféle gondok vannak, arab terroristák nem férnek a bőrükbe, és ebben a helyzetben mindenféle gonoszság megesik. Jó, hogy már nem az idilli társadalomban akar a diktatúra kitörni, de ez még mindig nagyon sablonos. Természetesen a nőket külön elnyomják, jobban mint másokat. spoiler
A hacker-csaj története az egyik legépkézlábabb a szereplők közül, a végére is elég fordulatos tudott maradni.
A tudós is érdekes lehetett volna, de valalhogy nem sikerült megragadni a morális dilemmát, amibe a szereplő beleütközik.
Az űrben közben szintén feszült a helyzet, a különböző vallásfelekezetek nem férnek meg egymással, miközben a népek próbálnak új hazát keresni. Természetesen az igazi probléma az, hogy a katolikusok lenézik a nőket, nem az, hogy már mindenkinek tele van a tudata azzal, hogy űrbéli konzervdobozokban tengődnek, mert nincsen bolygó.
Az olvasó elveszíti a Sandra iránt érzett maradék rokonszenvet. spoiler
James szinte teljesen háttérbe szorult, csak a lázongás és a Nagy Űrbéli Vallásreform kapcsán van egy kis szerepe.
spoiler
spoiler
Mindegy, nyakunkon a balhé, de Sandra és kis csapata épp a nemsemleges keresztnevek bevezetéséről filozofál, mint legégetőbb problémáról, ami nem tűr halasztást. Meg sem próbálnak úgy tenni, mintha ez egy komoly expedíció lenne, még a szakszerűség látszatától is rettegnek.
Sandráék fia, Robert egy nagyon elfuserált lehetőség lett, pedig hihetetlen sok mindent hozzá lehetett volna kötni, ő lehetett volna a gyökértelen, ifjú titán, akinek lelkében kis rőzse dalok égnek, akit a szülei elhanyagoltak, akinek nincs sok kilátása a jövőre, maga az instant tragikus hős, csak egy bögre forró víz kell hozzá… és nem. Robert egy tutyimutyi figura lett. Klasszikus IKP spoiler lett belőle. A székek között lezuhanva elhibázza a padlót, és tovább esik. Mondjuk ilyen elcseszett szülőknek miért ne lehetne elcseszett gyereke…?

Egy szó mint száz, tele van logikátlan és életszerűtlen dolgokkal, mintha a részletek egyszerűen nem lettek volna végiggondolva. Kár.

>!
makitra P
Ta-mia Sansa: A döntés joga

"A cselekmény ezúttal négy szálon bonyolódik, amelyek azonban nem egyforma súlyúak és erősségűek, de ugyanúgy 2-2 nézőponti szereplőt mozgatnak. A regénynek azonban egyik legnagyobb gyengesége a karakterábrázolás, legalábbis az egyik helyszínen mindenképpen. Az űrben játszódó részekben ugyanis Sandra alakja pontosan kidolgozott, hiszen őt már ismerjük a korábbi részből, és a regény őt a továbbiakban is jól tudja mozgatni. Robert úgyszintén jó figura, a tinédzserkori frusztrációkat, indulatokat jól ragadja meg a szerző, számomra teljesen hitelesek voltak a cselekedetei még akkor is, ha túlontúl drámai fordulatokba keveredik végül. Azonban a földi két szereplő, JJ és dr. Ramine teljesen érdektelenek, holott az ő személyükben mutatja be leginkább az író a címben szereplő problematikát: nekik kell döntést hozni. Azonban ehhez nem elég kidolgozott alakok, nem ismerjük meg őket igazán, illetve túlontúl sablonosak ahhoz, hogy a motivációik egyedivé és átélhetővé váljanak.

Ehhez kapcsolódik a könyv másik nagy gyengesége: hihetetlenül nehezen indul be. Az első 150 oldal, nagyon sajnálom ezt mondani, dögletesen unalmas. Pont ekkor kellene felépíteni a karaktereket, megalapozni a későbbi történéseket, amire részben sor is kerül, hiszen megtörténnek azok, amiknek meg kell, de nem jó formában. […]

Ugyanakkor jó volt látni, hogy több, a korábbi regénnyel kapcsolatos, általam hibaként észlelt jelenség nem köszön vissza. A szövegek egységesek, nincsen bennünk felesleges nézőpontváltások. A fejezetek ritmusa is jó, az szereplők közötti váltások megfelelő helyen vannak, ami nagyon megkönnyíti az olvasást.

Szerencsére a felénél felpörög a regény, élvezetes lesz az olvasás, mert várom, hogy mi történik mind a Földön, mind az űrhajók fedélzetén. Innentől sikerül a szerzőnek fenntartani a feszültséget a végéig, még akkor is, ha maguk az események kiszámíthatóak. Azt azonban ki kell hangsúlyoznom, nem a szereplőkért izgultam itt sem, hanem maguk a történések ragadtak annyira magukkal, hogy érdekeljen a végkifejlet. […]

Szerettem volna szeretni A döntés jogát, de nem ment. És ennek nem csak a cselekmény és a karakterábrázolás hiányossága az oka, hanem az, hogy az egész alapkoncepcióval van gondom. […] De ha ezt a pontot nem vizsgálom, sajnos, akkor sem elég erős a regény, vannak jó részei, de összességében nem meggyőző. Így pedig tényleg csak abban reménykedem, hogy a későbbi, már kiadott kötetek valóban annyival jobbak, hogy érdemes legyen miatta elolvasni az egész sorozatot."

Bővebben: http://tubicacezar.blogspot.hu/2013/12/ta-mia-sansa-don…

>!
lengyeldavid I
Ta-mia Sansa: A döntés joga

Kifejezetten tetszett az, hogy a történet két szálon fut. Mindkét szálon két-két nézőpontkarakterrel pedig kellőképpen rá lehetett látni az emberek hétköznapjaira, a nagyobb horderejű eseményekre, egyszóval teljesen bele tudtam élni magam az egész világba. Ja igen, azt nem szabad elfelejteni, hogy az első rész óta tizenhat év telt el.
A karakterek közül nekem leginkább JJ tetszett. Igazi vagány nő, akit szerintem nem lehet nem kedvelni. Az előző részből megismert Sandra eléggé megpuhult, bár néha fel-felvillan a régi énje. Valahogy az a kemény, határozott stílus jobban áll neki. Aztán ott van a fia, Robert. Na ő az, akit talán mindenki utálni fog a történetben (valahol még Muret személyisége is érthető). Egy ostoba elkényeztetett tini. Végül, de nem utolsó sorban pedig ott van Dr. Benjamin Ramine. Teljesen érthetőek a cselekedetei, átélhető a helyzete, az utolsó döntése pedig… Hát arra nincs szó, le a kalappal előtte.
Egy fordulatokkal, társadalomkritikával teli történet, ami méltó folytatása A menekülés évének.

>!
ieszti
Ta-mia Sansa: A döntés joga

Sansa írásaival mindig bajban vagyok. Egyrészt szeretném őket olvasni, másrészt viszont néha borsózik tőle a hátam. Így elég lassan haladok vele. Ez azért van, mert csak a megfelelő lelkiállapotban/kedvben veszem kezembe a könyvet (akkor olvasok belőle több órán keresztül), majd leteszem, és kb 1-2 hétig hozzá sem nyúlok, valami mást – könnyedebbet – olvasok…
Ebben a részben is megdöbbentő brutalitással, borzalommal találkozhatunk. A társadalom, aminek kialakulását láthatjuk – egyszerre megdöbbentő és hihetetlen, (ugyanakkor sajnos mégis elképzelhetőnek találom).
A főszereplőink sorsa pedig aggodalommal tölt el.
Nem is tudom mit írhatnék erről a részről. Aki olvasott már Sansa könyvet, az tudja, hogy mély nyomokat hagynak maga után a könyvei, elgondolkodásra késztetnek. Én csak abban reménykedem, hogy egy szebb jövő áll előttünk.


Népszerű idézetek

>!
ppayter

Önmagunk legyőzése a legnehezebb feladat, tele buktatókkal.

(első mondat)

>!
Veron P

– A kormány távoli tervei között szerepel a nők visszaszorítása a közéletből. Egy szigorú, hierarchikus társadalom, ahol mindenkinek megvan a helye, szerepe, mutatja a legbiztatóbb működési mutatókat. Könnyebb kezelni egy tömeget, ha a tagjai között ellentéteket szítunk, és könnyebb az emberiség felével bánni, ha a másik felét leszorítjuk a porondról, mint szavazóképes, önálló polgárokat.

96. oldal

>!
Chiara

Titkaik voltak. Szégyenteljes titkok. Az ilyenek néha ajtókat nyitnak meg, közelebb hoznak egymáshoz, ám olykor falakat emelnek.
Falakat, amelyeket ha némaság őriz, a legszorosabb vérségi kötelék sem képes lerombolni.

320

Kapcsolódó szócikkek: titok
>!
Chiara

– Fiat lux – suttogta. Bármi áron, legyen végre világosság! Talán eljön az aranykor, talán az EOSZ szele el fogja söpörni a nyomor, a kilátástalanság, az embertelenség szemetét – nyomor, kilátástalanság és embertelenség által.

205


A sorozat következő kötete

Gender krónikák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

J. Goldenlane: Csillagok szikrái
Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A káosz temploma
Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis
A. M. Aranth: Oculus
Hídvégi Igor: Középkor újratöltve 1.
T. S. Thomas: Londinium hercege
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea
Bakti Viktor: Integrálva
Lőrincz L. László: A Halott Város árnyai
Réz András: Köldök