Ami ​maradt 21 csillagozás

T. R. Richmond: Ami maradt

Alice ​Salmon már nincs közöttünk, de emlékét nem feledjük. Halálhíre port kavart az interneten, tele voltak vele a hírek, szeretteinek szívében nem csillapul a gyász. De legközelebbről mégsem a családtagok és a barátai ismerték Alice-t.

Lassan a rendőrök is felhagynak a nyomozással, úgy tűnik, soha nem derül ki, mi történt Alice utolsó éjszakáján. Dr. Jeremy Cooke egyetemi oktató azonban megszállottjává válik az esetnek: minden idejét annak szenteli, hogy a legapróbb részletet is összegyűjtse. Sorra veszi Alice naplóbejegyzéseit, végigolvassa emailjeit, meghallgat minden hozzáférhető hanganyagot, találkozik az érintettekkel. Amit csak lehet, összeszed; és – tudóshoz illő módon – sajtó alá rendez egy teljes könyvet.

Maga a kutakodás is vihart kavar, hát még a készülő emlékkötet híre. Vajon mire jutott a tiszteletre méltó dr. Cooke? Milyen felfedezéssel zárul a sokkoló dosszié, Alice életének archívuma?

„Minden hónapban jön egy könyv, amit az új… (tovább)

Eredeti mű: T. R. Richmond: What She Left

>!
Európa, Budapest, 2016
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634054078 · Fordította: Varga Zsuzsanna

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Stephen Fry


Most olvassa 5

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 43

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
cseri P
T. R. Richmond: Ami maradt

Hah, de szar könyv volt, most alaposan sikerült mellényúlni. Azt hittem, sokkal izgalmasabb lesz a szöveg, a digitális nyomozás, ehhez képest jórészt sima naplórészletekből meg levelekből áll, na ezzel aztán nem találta fel a szerző a spanyolviaszt, még akkor se, ha belerak néhány esemest meg twittert. Hja, de modern.
Ezenkívül olyan szinten ellenszenves az összes szereplő, hogy a végén már egyszerűen undorodtam. Az még hagyján, hogy a gyanúsítottak – és ebből ugye van néhány – ellenszenvesek, na de hogy még az áldozat is?! Alice-ról túl sokat nem tudunk meg, de azt atombiztosan, hogy egy hülye hisztérikus picsa volt, akinek fő életcélja volt, hogy állandóan részegre igya magát. Hát basszus, rohadtul nem is érdekelt, hogy megölték-e, és ki. Citromdíj!!

3 hozzászólás
>!
smetalin
T. R. Richmond: Ami maradt

Már megint becsaptak ezek a címkék: thriller, krimi, nyomozás……
Valaki meghal egy történetben, akkor már azonnal rá kell aggatni ezeket? Levélregény ez, abból is a nagyon unalmas, hosszadalmas fajtából.
Alice életét vesézték ki töviről-hegyire eme remekműben. Olvashatunk napló bejegyzéseket- melyeket Ő írt korábban, leveleket egy volt professzorától aki „nyomozást” folytat a halálával kapcsolatban, és értelmetlen leveleket írogat valakinek, e-maileket, twitter üzeneteket, sms-eket, blog bejegyzéseket és még sorolhatnám de a többi nem jut eszembe. Ezek mind-mind Alice életéről és a halála utáni eseményekről szólnak rettentően unalmasan megszerkesztve. Ami kiderül belőle: nem vetette meg az ital, néha a fehér port se, az anyukája is szeretett élni diák éveiben, mindketten ismerték u.a. a professzort, voltak fiúk az életében, volt nagy szerelem is, néha depressziós volt és újságíró volt a szakmája, és halálát vízbefulladás okozta, hisz leesett egy hídról.
Ha te is végig küzdöd magad a könyvön, akkor kiderül hogyan halt meg, vagyis hogy baleset, gyilkosság vagy netalán öngyilkosság történt e. Én jobban jártam volna, ha csak simán a 406. oldalra lapozok és ott folytatom a könyvet az első pár oldal után, nem sok mindenről maradtam volna le.

6 hozzászólás
>!
Batus
T. R. Richmond: Ami maradt

A lány a vonaton értékelésemnél írtam, hogy nem igazán műfajom a krimi és a thriller, de ez a könyv nálam kb. azt hozta, amit A lány a vonaton: van egy érdekes alapja (csak itt nem a főszereplő karaktere, hanem a könyv szerkezete adja a különlegességet), a szerző pedig jó manipulátor (ami nyilván alapkövetelmény egy krimiírónál) és a végső megoldásig az ember persze minden egyes szereplőre gyanakszik a könyv valamely pontján. Miközben azt sem tudjuk, hogy öngyilkosság, baleset vagy gyilkosság történt.
Na és akkor ugye mitől is különleges a könyv szerkezete… Naplóbejegyzések, e-mailek, blogbejegyzések, levelek, SMS-ek, tweetek és kommentek, végig ezeken keresztül folyik a cselekmény, de nagyon f@asza Spotify lejátszási listát is találunk benne. Szerzőnk ezzel valószínűleg nem találta fel a spanyolviaszt, de ettől még nagyon szórakoztató.
Hát ennyi az, ami Alice-ból maradt.

>!
szindilu
T. R. Richmond: Ami maradt

Nehéz döntés volt csillagozni, mert nem igazán tudom eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem ez az egész könyv. Összességében azt mondanám, hogy nem. Az összes szereplőt nagyon negatívan ábrázolta az író, senkit sem tudtam megkedvelni, vagy sajnálni. Tetszett viszont az egész felépítése, az, hogy naplóbejegyzésekből, sms-ekből, email-ekből és levelekből állt össze. Az utolsó oldalakig elég kiszámíthatónak is találtam a történetet, de a végére egy olyan csavar került, amire egyáltalán nem számítottam. És bár megdöbbentő volt ez a fordulat, valahogy akkor sem éreztem magam lenyűgözve…Végül arra jutottam, hogy egy „erős közepes”-t kap a könyv.

>!
sophiaa
T. R. Richmond: Ami maradt

Engem megfogott azért. Nem nagyon szeretem ezeket a könyv típusokat de nem volt annyira rossz :) Engem azért megdöbbentett hogy ki volt a gyilkos :) Olvastam már ennél rosszabbat is

>!
Bogi2009
T. R. Richmond: Ami maradt

Ilyen könyvet még nem olvastam, számomra letehetetlen. Olyan, mintha az ember tényleg ott lenne a Campuson, benne lenne a társaságban stb.. Teljesen magába szippantó könyv!

>!
Dóriღ
T. R. Richmond: Ami maradt

Huh, hát ez nehéz olvasás volt. Azt hiszem, ez nem az én könyvem.
Sokkal izgalmasabb, pörgősebb könyvre számítottam, ehelyett egy megfontolt, lassan haladó történetet kaptam. Nagyon sok jó idézet volt benne, olvasás közben többször is visszaolvastam egy-egy bekezdést.
Nekem nem tetszett ez a fajta felépítés: sok volt, hogy időben és szemszögben ugrált. Nagyon oda kellett figyelni, hogy most kiről, és mikor van szó. Alice naplóbejegyzései voltak a legjobbak. Dr. Cooke annyira negatívan van bemutatva, hogy a végére már konkrétan gyűlöltem, alig vártam, hogy vége legyen a hosszú leveleinek.
Tetszett a befejezés, a csavar végén, talán ez volt a legjobb megoldás a könyv lezárására.
Untam az olvasását, voltak pozitívumok is, de összességében nem tetszett. Viszont remekül elálmosított. Ajánlom azoknak, akik nehezen alszanak el. Nekem kétszer is sikerült közben!

>!
AnneDurko
T. R. Richmond: Ami maradt

Nem tudom a Marie Claire melyik könyvet olvasta: „Minden hónapban jön egy könyv, amit az új Holtodiglan-nak neveznek. Mi úgy gondoljuk, megtaláltuk az igazit.” (Marie Claire), mert hogy ez nem az új Holtodiglan az 1000%. A nyomába sem ér.
Elsőként, ami feltűnt, hogy Alicet próbálják kb. egy szent képében feltüntetni, és minden arról szól, hogy mennyire kedves és szép és szeretni való volt.Hát nem… Egy kiállhatatlan p*csa, aki bunkózik az összes emberrel, önző és pluszban állandóan piál is.
Valami kronológia nagyon hiányzott az egészből. Össze-vissza ugrálunk az időben, a személyek között, a napló bejegyzések és az el nem küldött e-mailek között. Nagyon hamar el lehet veszíteni a fonalat, hogy akkor hol is tartunk tulajdonképpen.
Ettől függetlenül sikerült olyan stílusban összehozni, hogy olvastatta magát.

>!
Vien
T. R. Richmond: Ami maradt

Semmi sem tart örökké, mindannyian megállított pillanatok vagyunk.

életem első igazi krimije, de messze nem csak ezért lett számomra különleges. szerintem az igazi érdekessége maga az írásformátuma: nem egy „ egyszerű leírás” , hanem különféle dokumentumokból áll össze, más-más dátummal (hol a jelenben, hol pár évvel korábban) : levelek, emailek, sms-ek, blogbejegyzések, laptop feljegyzések, tweet- és facebook posztok, egy két hanganyag vagy dallista, de főként a hősnőnk naplóbejegyzései – kábé 13 – de leginkább 18 éves korától egészen 25-26 éves koráig – a haláláig.
és hogy mi történhetett? baleset? öngyilkosság? vagy gyilkosság?
ez az, amire ez a digitális nyomozás apró részletei rávezetnek, a végére elénk tárva egy egész kirakóst, belőlünk is elvéve egyes darabkákat.
van, amire olvasás közben automatikusan rájössz, dolgok, amiket megsejtesz és igazad lesz, karakterek akiket egyszerre gyűlölsz és kedvelsz – de a végkifejletre még talán álmodban sem gondolnál. az egy igazi BUMM.
valaki azt írta, hogy egyik karaktert sem sikerült megkedvelnie, mert mindegyik borzalmas – részben igaz, az író ugyanis mindenkit a legemberibb oldaláról mutat be, de én ezt nagyon imádtam. hibák hibák hátán, és akkor mi van? nem ez maga az emberi lét: hibák, amikből mindig tanulunk?
mellesleg én a főhősnőnket rövid élete alatt minden hibájával és minden csodájával együtt nagyon szerettem, szóval nem igaz, hogy nincs benne egy kedvelhető karakter sem, de az is tény, hogy ízlések és pofonok.
mindenesetre összeségében én nagyon ajánlom ezt a könyvet bárkinek – ha szereti a krimiket, akkor kötelező, ha nem, akkor is: mert nekem sem a műfajom, de ez a könyv teljesen beszippantott és el sem enged soha. nem az a véres krimi, hanem egy brilliáns élettörténet – nem is egy ember élettörténete.
a fent látható idézet ugyan nagyon bennem ragadt, szerintem nagyon igaz (és még rengeteget kiírtam, komolyan, egy – egy mondat némelyik, de üt, mennyire igaz) de a legvégéről is muszáj kiemelnem egyet:

(…) habár néha, amikor a sorozatbeli tinédzserek bölcs kijelentéseit hallgatja, magában azt motyogja: Majd rájössz. Mert az élet nem csak tengerparti bulikból és őszies színvilágú tájakból áll. Az élet bonyolult, és a happy end nem garantált. Nem minden nap van mindenki a mi oldalunkon, nem játszik mindenki a csapatunkban.
De ahogy a Némó nyomában című filmben mondja a hal: „ Tudod, mit csinálj, ha rossz napod van? Ússz és evezz.”
Ezt fogom én is tenni: úszom és evezek.
(…)
Végül is nem tudsz mást tenni, mint hogy mész előre ebben a dologban, amit életnek hívnak. Persze makulátanul senki nem jut át rajta, de a sebhelyeink mutatják, hogy kik vagyunk, hogy hol voltunk, hogyan küzdöttünk, hogyan győztünk. Amikor lecsúszol egy kígyón, utána azonnal mássz fel egy létrán. Tartsd észben: az élet olyan, mint a Scrabble, ne spórolj a jó betűiddel, használd fel mindet azonnal, amint megkapod. – Alice Salmon

hát ez az, ami maradt.

*bepótolt értékelés régebbről (mennyi ilyen lehet… egyszer utána nézek:D)


Népszerű idézetek

>!
Batus

Állatfajok százainál láttunk már homoszexuális viselkedést, de csak egyetlenegy – az emberi faj – mutat homofóbiát.

114. oldal

Kapcsolódó szócikkek: homofóbia · homoszexualitás
>!
Batus

Megan Parker beszéde Alice Salmon temetésén,
2012. február 13.

Mi a halál?
Állok a tengerparton.
Egy hajó indul az óceán felé a reggeli szellőben.
Egy tárgy, amit addig figyelek, amíg el nem tűnik a horizonton.
És valaki azt mondja mellettem, hogy elment. Hová ment?
Csak annyi történt, hogy kilépett a látóteremből; attól, hogy én nem látom, ugyanakkorák maradtak az árbócok, a hajótest és a vitorlák, és éppen annyira képes elérni a célkikötőbe.
Az én nézőpontomból tűnik egyre kisebbnek, nem az övéből; és csak én vesztem el szem elől; és amikor mellettem valaki azt mondja, hogy elment, akkor mások éppen azt látják, hogy közeledik, és boldogan kiáltják: itt jön.
Hát ez a halál.

361. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
>!
Batus

– A tetoválásnak az a lényege – mondta Gavin –, hogy örökre megjelöli az embert.
– Az élet is, fiam. Az élet is.

406. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tetoválás
3 hozzászólás
>!
vasmives P

Egy hazugság már félig körbejárta a világot, miközben az igazság még csak a cipőjét húzza.

420. oldal (Európa, 2016)

>!
Batus

Nagyon visszás, hogy a világ gyakran csak a halála után kezd érdeklődni az ember iránt, de ez mindig is így volt.

41. oldal

>!
vasmives P

(…) az igazság csak rövid ideig fáj, a hazugság viszont örökké.

357. oldal (Európa, 2016)

>!
Batus

Bárcsak hamarabb megtudtam volna azt a titkot, hogy a titkok szétmarják az ember lelkét.

296. oldal

Kapcsolódó szócikkek: titok
>!
Batus

Régebben meg voltam győződve róla, hogy a naplóírás olyan, mint egy biztonsági szelep, de azóta rájöttem, hogy semmit sem ér, mint ahogy az sem, ha az ember növeli a szókincsét, mert hiába tudja magát valaki olyan választékosan kifejezni, mint Stephen Fry, az csak annyit jelent, hogy változatosabb módon tudja kifejezni, hogy milyen szarul érzi magát.

81. oldal

Kapcsolódó szócikkek: napló · Stephen Fry
>!
Batus

Előfordul, hogy a felejtés könnyebb, de az emlékezés tesz minket emberré.

228. oldal

>!
Batus

„Addig senki nem halott, amíg a nevét emlegetik”, mondogatja, de azt elfelejti hozzátenni, hogy ez egy Terry Pratchett-idézet.
Mintha remélné, hogy elhiteti velem, hogy ő találta ki.

290. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Terry Pratchett

Hasonló könyvek címkék alapján

Martina Cole: A szatír
Agatha Christie: A láthatatlan hóhér
Martina Cole: Alvilág
Michael Ridpath: Fagyos múlt
Sophie Hannah: Bántó távolság
Brian McGilloway: Határvidék
Minette Walters: A kaméleon árnyéka
Diane Setterfield: A tizenharmadik történet
S. J. Watson: Amnézia