Bár a dark típusú könyvekkel még csak ismerkedés szintű a viszonyom, de tetszett. Nem volt tökéletes, de izgalmas volt.
A történet főszereplője King, aki egy tetováló művész, aki a történet elején tér haza
három börtönben töltött év után, azonban valahogy a börtön falain kívül nem találja a helyét. Doe egy lány, akinek nincsenek emlékei. Akit összeverve találtak meg egy sikátorban, és aki már két hónapja napról napra küzd az életben maradásért az utcán. Végül egy prostituált veszi a szárnyai alá, és azt tanácsolja a lánynak, hogy menjenek el egy motorosbandához, és ha felajánlja a testét valamelyik motorosnak, akkor cserébe ott védelmet, ételt és új életet találhat. Így kerülnek arra a partira, amelyet King hazatérése alkalmából szerveztek neki a motoros haverjai. Doe-ról messziről látszik az ártatlansága, és hogy semmi keresnivalója ezen a helyen, azonban mikor a prostituált barátnő lelép több ezer dollárnyi készpénzzel, amit drogokra költhet, Doe ottmarad csapdában King-nél, aki ezután a foglyának tekinti.
Tényleg tetszett ez a könyv, azonban sokszor nagyon öncélúnak éreztem. Ez egy dark
romance történet, így nem kell meglepődni, ha a lapok erőszakkal, drogokkal, erotikával és káromkodással vannak megtöltve, azonban ahhoz, hogy számomra jó legyen egy könyv (akár dark, akár nem) építkeznie kell, és itt ez nagyon sokszor hiányzott. Sokszor öncélúnak éreztem az erőszakos jeleneteket, mert volt, hogy egyszerűen nem volt rájuk szükség, ugyanez a millió meg egy millió meg egy f*ck-al, (csak azért is végigfutottam egy keresést 587x szerepelt ez a szó), ami sokszor teljesen indokolatlan volt. És ismételnem kell magam: öncélú.
Van a könyves világban egy nagyon ismert kötet, Beth Flynn Nine Minutes című
könyve, amely nagyon mély nyomokat hagyott bennem néhány hónappal ezelőtt. Az is egy dark történet, és sok mindenben hasonlít erre a könyvre, azonban ami számomra a King-ből hiányzott, az az a tökéletes precizitással való építkezés és tökéletes történetvezetés, amely a Nine Minutes esetében megvolt. Sok minden tűnt indokolatlannak és elsietettnek ebben a történetben, és ez is az oka annak, hogy nem tudok öt csillagot adni erre a könyvre, annak ellenére, hogy tényleg nem volt rossz.
A szereplők közül megmondom őszintén, hogy csak Preppy-t sikerült igazán megkedvelnem, sem King, sem Doe nem hagyott bennem mély nyomokat, bár azt el kell
ismernem, hogy Doe küzdelme az életben maradásért, és azért hogy erős maradjon a lányért, akiről nem tudja, hogy ki volt régen, elismerésre méltó volt.
Összességében tetszett, és a végén konkrétan egy ’ne már’ felkiáltással fejeztem be a könyvet, a cliffhanger miatt, ennek ellenére nem biztos, hogy valaha folytatni fogom.
