„Pedig az igazság akkor is igazság, ha csak egy ember mondja ki.
Sőt, akkor is, ha senki sem… (Morus Tamás)”
Sokáig húztam ennek az értékelésnek a megírását, több okból kifolyólag is.
Az egyik az, hogy nem szokványos témát jár körbe a történet, és nem csak, mint regény kell értékelni, hanem az adott tematikán belül is.
A másik pedig, a tálalási forma, mint olyan. Sajnos akadtak gubancok, melyeket a regény végére sem sikerült feloldanom, és ez meglehetősen rontotta az olvasási élményt.
Nézzük miről is írtam a fentiek szerint: ez a regény egy igen sokrétű témát jár körbe. Ahogy a címében is olvasható, „A szinasztria.”
Mint fogalom, fontos tudni a jelentését.
Párkapcsolat, egyéb emberi kapcsolatok összehasonlítása.
Ennek a szónak hallatán, általában mindenkinek az érzelmi, szerelmi kapcsolatok jutnak eszébe.
De ennél sokalta többről van szó, ugyanis a szinasztria (két fél kapcsolatának összehasonlítása) segítséget nyújt abban, hogy két ember jobban megismerje egymást. Ezen módszerrel feltárhatjuk, hogy miben tud két ember jól együttműködni és hogyan tud kijönni egymással, vagy éppen hol és miért vannak feszültségek, amelyek veszélyeztetik a kapcsolatukat.
Ezen módszert számos kapcsolatunkra kivetíthetjük, legyen az szülő és gyermek, vagy testvérek közötti, akár baráti, üzleti partneri.
Aki hisz az ezotéria különböző ágaiban, fogékonyabb eme téma befogadására, de azoknak is érdekes olvasmány lehet, akik ugyan nem rajongói, mégis nyitottabban szemlélik eme világot.
És van egy harmadik típus is, aki van amit elhisz, mert tapasztalata van benne, de nyitottan áll minden kérdéshez és több szempontból megvizsgálja az adott kérdést.
Én ide tartozom, és pont ezért nagyon nagy érdeklődéssel kezdtem meg az olvasásomat.
A könyv két szálon futó, mégis néhol több szereplőre kitekintő folyamat, melyben a fontos karakterek, természetesen egy fiatal hölgyemény életváltozásától indulnak el, és ugyan ebben az idősíkban egy férfi nagy döntés hozatala jön létre.
Mindkét fél elégedetlen az adott életével, csalódások, lelkitusák kereszttűzében találkoznak.
A kettejük közti mély megértés és szenvedély, hamar felszínre kerül, de a gyors érzelmi fütöttség kételkedést hoz a felszínre.
De, ahogy már várható volt, egy szépen csordogáló, magyarázatokban, visszautalásokban és érzelmekben gazdag történetet kapunk, mely tele van érdekesebbnél érdekesebb „véletlenekkel”, két korban egyáltalán nem passzoló, mégis tökéletes egységet alkotó lélek tánca ez, ahol megmutatkozik a két fél mássága, mégis egy egész léte.
A cselekmény átlagos, de a tematika megfűszerezi ezt, így az alap sablonítás kissé felenged, és sokkalta élvezetesebbé teszi az olvasást.
De, sajnos nem tudok napirendre térni azon, hogy helyenként, egy fejezeten belül, miért csúszott össze a karakterek gondolatai, valamint helyenként az is kérdés volt egyesszám első személyben olvasom vagy egyesszám harmadik személyben.
Többször újraolvastam ezen részeket és tényleg egybefolyik, sőt még páromnak is megmutattam, több szem többet lát alapon, de sajnos visszacsatolta eme problémámat.
Ez bizony elvette az olvasás okozta élményemet, ami azért volt rossz, mert a téma érdekes volt a számomra.
Valamint kisebb korrekciós elütések, egy mondaton belüli mondatrész ismétlődése előfordult. Viszont ezeken bőven felültudtam kerekedni, mert elenyésző.
Összességében elmondhatom, hogy egy jó alaptörténetet kaptam. Érdekes és elgondolkodtató történettel, merész témaválasztással, de kissé figyelmetlen kidolgozással íródott meg eme kötet.
A négy csillagot bőven megérdemli és ha nem lennének ezen gondjaim kedvencemmé is avattam volna.
És egy kedvenc idézetemmel zárnám, melyet itt olvastam:
„(…) az emberi élet nem más, mint szüntelen tanulás, tapasztalatszerzés másoktól, melynek során ismeretet, bölcsességet igyekszünk magunkba szívni. Mert akárhová tartunk is a világban, akármerre is visz az utunk, mindig lesz valaki, akitől tanulni tudunk.”
Köszönöm az írónőnek, hogy olvashattam a könyvét.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, itt az oldalon utazókönyvként megtalálod.