A tükörtestvér 23 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
Enciklopédia 5
Kedvencelte 7
Most olvassa 1
Várólistára tette 9
Kívánságlistára tette 9
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
„Hallgass, amikor hallgatnod kell, és csak akkor beszélj, amikor a mondandód kifejezőbb a csöndnél.”
Ilyen gyorsan még egy könyvre sem mondtam, hogy kedvencem lesz. Már az első fejezetben azt éreztem, hogy ez kell most nekem.
Magamat fedeztem fel benne, a gondolataimat. Nagyon közelinek érzem magam az íróhoz, a főszereplőhöz. Ez lehet amiatt, hogy én is vajdasági vagyok, ugyanazt a „nyelvjárást” használom. Apropó, vajdasági szavak. Imádtam őket, nagy a kontraszt köztük és a színmagyar beszéd között. A történetben Niki az, akire teljesen rá tudom húzni a vajdasági jelzőt, sokat mosolyogtam is rajta.
Félálomban jönnek a legjobb gondolataim, amiket másnapra általában el is felejtek. A főszereplő – aki nincs is megnevezve a történetben, így még könnyebben tudtam azonosulni vele – ugyanezt az állapotot pszichoaktív, hallucinogén szerekkel tudta elérni, illetve ezek utóhatásaival. Mindenki másként tapasztalja meg a valóságot, neki ez kellett.
Nagyon tetszettek a gondolkodós, elmélkedős részek, nem voltak szájbarágósak. A tükrös gondolatokat imádtam, és ahogy a csodát körülírja – hogy addig tekintünk valamit csodának, amíg el nem mondjuk másnak, aki csak egy történetet lát benne. Nagyszerű gondolatai vannak az írónak.
A karakterfejlődés látványos. Belátja, hogy vannak hibái, nem tökéletes, de nem is akar az lenni. Nem fordul meg száznyolcvan fokban a világa, mérlegeli, hogy mi fontos neki, min kell változtatnia és mi az, amit jobb hagyni. Mert igenis van, amiért nem érdemes küzdeni a végletekig. Ez a valóság.
„Elvégre az egész világot a gondolatainkkal és az elképzeléseinkkel teremtjük. És amellett, hogy teljesen ingyen van, a fantázia a világ legalábecsültebb drogja is egyben.”
Furcsa egy könyv, azt be kell vallanom, de nagyon tetszett. Már az első oldal megfogott a maga nyers őszinteségével. Tetszett, hogy a főszereplő minden dolog mögé néz (talán, mert egy kicsit én is ilyen vagyok). Jó volt, hogy egy kicsit filozofikus volt, mert már régóta szerettem volna olvasni egy ilyet. Igaz volt, hogy nem értettem mindent, és mindennek a jelentőséget. Sajnáltam azt is, hogy nem tudtuk meg a főszereplő nevét. Ennek ellenére nagyon jó volt és rengeteg igazságot találtam benne.
Az utóbbi időben az egyik legjobb könyv, amit olvastam. Minél többet foglalkozom vele, annál jobban tetszik. Ez tényleg rólunk szól, a mi generációnkról, akár bevalljuk, akár nem. Érdekes módon használja a nyelvet, szépen érzékelteti a magyarországi és a vajdasági magyar nyelvhasználat közötti eltérést. Először láttam linkeket és egyéb szokatlan jelek betoldását könyvekben, ami még különlegesebbé teszi. Ez egy olyan könyv, amit érdemes minden egyetemistának elolvasni, függetlenül attól, hogy a határ melyik felén lakik.
Nem szoktam értékelést írni, de most éreztem, hogy muszáj. Szeretném, hogy egy bizonyos ember tudná, hogy mit gondolok. Ez a könyv nem tudom milyen csodával rendelkezik. De nem hazudok, ha azt mondom, hogy betéptem tőle. Btw amíg olvastam, nagyon sokszor az járt a fejembe, hogy milyen jó lenne most egyet szívni.
Amúgy nagyon nosztalgikus volt számomra, Vajdaság és Szeged miatt. Mind a két helyre vissza vágyok. A legjobban az szerettem, hogy el tudtam képzelni a helyeket. Néha a fő szereplővel voltam, néha meg csak elképzeltem, hogy azzal a bizonyos emberrel vagyok, aki a legfontosabb nekem. Aki miatt elolvastam ezt a könyvet és tudtam, hogy nem fogok csalódni benne. Nem is tudom leírni a gondolataimat. Nincsenek szavak rá , annyira jó.
Nagyon nagy reményekkel fogtam a könyv olvasásához, hisz ez rólunk szól. Az elején mégis nagyon mérges voltam rá, mert sehogy sem tudtam azonosulni vele. Kicsit a filozofálás is túl sok volt benne. Nem szívesen találkoztam volna még egy Jack Kerouac fél Útonnal. Aztán ahogy haladtam vele, egyre jobban megszerettem. Tetszett, hogy jellemfejlődést lehet tapasztalni a főhősön. Persze minden relatív. Nem lehet egyértelműen elmondani, hogy a regény elején még „rossz úton járt” a főhősünk, később pedig „jó döntéseket hozott”, hisz pont az a lényege a jellemfejlődésnek, hogy tapasztalunk. Ebből a szemszögből nézve pedig remek olvasmány, hisz a főhős igencsak sok minden megélt. Néha még józan is volt. A karakterek közül a kedvencem a menő nagyi volt. Kicsit az enyémre emlékeztetett.
Összességében véve a regényt egy értékes olvasmánynak tartom, és örülök, hogy ezt kaptam ajándékba a születésnapomra. Az én ízlésemnek ugyan jobban megfelelt volna a történet, ha kicsit kevesebb a hűhó a tükör körül, és több benne a cselekmény, de a maga műfajában nagyon is megállja a helyét.
Nagyon érdekes volt..vicces…vidám…elgondolkodtató…megdöbbentő…és igazi.
Szegedi diák voltam én is sok éven át, és azóta is Szegeden élek. Így a könyvet részben a saját történeteimnek is éreztem kicsit. Nagyon jó volt ismert helyekről, ismerős helyzetekről, általam is megélt dolgokról olvasni.
Nagyon sok filozofálgatás van benne, amik tetszenek. Néhol kicsit sok is volt, de ez azért hozzá jár a tudatmódosító szerekkel való éléshez :) De nagyon jó elgondolások voltak szerintem!
Éééés…NAGGGYON sok mondatot aláhúztam(volna-de mivel kölcsön könyv, így csak teletoltam post-it-tel,hogy kiírkáljam őket :)). Nagyon sok általam is ismert,de sosem kimondott érzés, hangulat, dolog volt benne. <3
Szóval…élmény volt,köszi!
Szórakoztató, elgondolkodtató. Rengeteg érdekes gondolat található a műben, melyek nagy részével még egyet is értek. A regény jó belelátást nyújt abba, hogy ma milyen gondolatok, kérdések, problémák nyomasztják a huszonéveseket.
Ifjú titánunk (az író) szárnyait próbálgatja, 2011-ben a Fórum könyvkiadó pályázatán díjat nyer, s kiadásra kerül a könyv.
Hősünk az érettségit követően elkerül szülővárosából (Kanizsa, Vajdaság/Délvidék), a Szegedi tudományegyetemen landol és belecsöppen a kollégista életbe. A regényben elegyedik a tudatmódosító szerekkel való játszadozás tapasztalata, élménye, flash-e; illetve elmélkedések az életről, a kvázi valóságról. A húszas évei elején járó delikvens tapasztal, változik, felmerülnek gondolatai, keresgél/tapogatózik, és levonja a következtetéseit. Itt-ott merész, vicces, néha kicsit filozofikus. Jópofa, hogy a „valóság” szó minden alkalommal áthúzva szerepel.
Népszerű idézetek
[…] nincs olyan, hogy igazság, csak nézőpontok vannak.
214. oldal, 23. fejezet - Mr. Miyagi (Fórum, 2012)
– Hogy mások hogy éreznek? – ismételtem meg a kérdést. – Szerintem belülről mindenki nagyon hasonlít, csak kifelé mutat mást. Te például mit gondolsz rólam?
192. oldal, 20. fejezet - Nagy szavak (Fórum, 2012)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Terék Anna: Halott nők 93% ·
Összehasonlítás - Kollár Árpád: Nem Szarajevóban ·
Összehasonlítás - Gellérfi Bence: Koktél és bakelit ·
Összehasonlítás - Ladik Katalin: Ladik Katalin legszebb versei ·
Összehasonlítás - Danyi Zoltán: Szívások ·
Összehasonlítás - Hász Róbert: Végvár / Júliával az út ·
Összehasonlítás - Fodor Barbara – Szabó Tibor: Sors-cserepek ·
Összehasonlítás - Burány Nándor: Articsóka ·
Összehasonlítás - Lovas Ildikó: Meztelenül a történetben ·
Összehasonlítás - Verebes Ernő: Előbb még örök ·
Összehasonlítás