Wolfsong (Green Creek 1.) 32 csillagozás

T. J. Klune: Wolfsong T. J. Klune: Wolfsong

Ox was twelve when his daddy taught him a very valuable lesson. He said that Ox wasn’t worth anything and people would never understand him. Then he left.

Ox was sixteen when he met the boy on the road, the boy who talked and talked and talked. Ox found out later the boy hadn’t spoken in almost two years before that day, and that the boy belonged to a family who had moved into the house at the end of the lane.

Ox was seventeen when he found out the boy’s secret, and it painted the world around him in colors of red and orange and violet, of Alpha and Beta and Omega.

Ox was twenty-three when murder came to town and tore a hole in his head and heart. The boy chased after the monster with revenge in his bloodred eyes, leaving Ox behind to pick up the pieces.

It’s been three years since that fateful day—and the boy is back. Except now he’s a man, and Ox can no longer ignore the song that howls between them.

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
R. R. Bowker, 2019
492 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781732399983
>!
BOATK Books, 2019
494 oldal · ASIN: B07YBQGLZH
>!
688 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781641081092

2 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Carter Bennett · Gordo Livingstone · Joseph "Joe" Bennett · Kelly Bennett · Oxnard (Ox) Matheson · Rico · Thomas Bennett


Kedvencelte 13

Most olvassa 1

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Naiva P>!
T. J. Klune: Wolfsong

„I couldn't find the words to say what I wanted. Sometimes, when your heart gets so full, it takes away your voice and all you can do is hold on for dear life.”
Valahogy én is így érzem most magam a könyvvel kapcsolatban. Tele van a szívem, de most elveszítettem a „hangom”. Így kezdeném a frázisokkal:
Ejj, de rég olvastam már M/M paranormális, alakváltós romantikust. Ideje volt, mert ez most leírhatatlanul jól esett. Amint hozzászoktam a szerintem szokatlan írói stílushoz, egy szédületes utazás vette kezdetét. Utána rögtön az volt az első kérdésem magamtól, hogy miért nem olvastam hamarabb ezt a könyvet?
T.J. Klune egyébként figyelemre méltóan ír és a történet világfelépítése sem utolsó és az is dicséretes, hogy ezt az egyébként hosszú, de gyorsan olvasható, izgalmas történetet ügyesen megtöltötte morális és erkölcsi kérdésekkel is. Nem, nem azért, mert azonos neműek. Hanem az a 6 év korkülönbség. Ami csak azután nem tűnt olyan soknak, amikor már Joe felnőtté vált. Ox és Joe is igazán nagyszerű karakterek voltak. Nagyon szerettem őket. A történet egyébként tele van fájdalommal. Ugyanakkor tele van reménnyel és lehetőségekkel is.

9 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
T. J. Klune: Wolfsong

Ezt a történetet, egy nagyon kedves barátnőm lelkes mesélésének köszönhetem.
Annyira élvezetesen tudja előadni, hogy sokszor kényszert érzek, hogy azonnal megvegyem a kötetet.
Tehát, miután kitette a lábát a lakásomból röpültem a géphez és rendeltem is meg a könyvet.
Most mit mondjak, rossz választás volt?
Sajnos vagy sem, egy szerelem bontakozott ki a történet és köztem.
És ez bizony olyan mélyre sikeredett, hogy még mindig azon gondolkodom, hogy sikerült egy kisebb olvasási válságból kikecmeregnem, melyet okozott.

A karakterek nagyon szépen kidolgozottak, árnyaltak, szinte már túlságosan élővé váltak számomra.
Az események izgalmasak, tele fordulatokkal.
Egy percig sem éreztem ez túl sok vagy túl kevés.
Alig várom, hogy folytathassam.

Hatalmas kedvenc!
És te, aki eme sorokat olvasod, pontosan tudod rólad van szó. KÖSZÖNÖM! ♥♥♥

7 hozzászólás
Ashriver>!
T. J. Klune: Wolfsong

„Candy Canes and Pinecones and Epic and Awesome”

Az első könyv, amit az írótól olvastam és máris a rajongója vagyok a stílusának.
A történet maga különleges és lélegzetelállító és gyönyörű és fájdalmas és egyedi, egyedi, egyedi. Nem is értem, hogy nem találtam rá hamarabb. Annyira olvastatja magát az egész, olyan könnyű volt az egész és felejthetetlen. Az egész annyira nagyon költői volt, mintha egy verset olvastam volna, de mégis tudatában voltam, hogy ez egy regény. A szavak ismételték magukat, rövidek voltak, majd hosszúak, fájdalmasak és szívbemarkolóak, de reménykeltők és nevettetők. Az író tudatosan választotta meg a szavait és olyan jól forgatta őket, hogy én csak ámultam és meghajoltam zsenialitása előtt. Annyira hétköznapi volt, hogy ettől volt olyan hihetetlenül epikus és hősies és felemelő és annyira, de annyira fantasztikus.
És szexis! Óóó, de még mennyire, hogy szexis volt. Csak úgy perzselt és égetett, majd lehűtött, visszahozott a józanság talajára, hogy aztán megint a magasba emeljen. Érzelmek kavalkádja volt az egész és mégis biztos talajon álltam, mert tudtam, hogy semmi bajom sem eshet, bíztam benne és nem csalódtam. Imádtam, imádtam, imádtam.
Nem a cselekmény tette annyira különlegessé a történetet. Nem is a mágia, vagy a farkasok, bár azok is sokat segítettek, hanem Ox és Joe szerelme. Epikus volt és csodálatos és láthattuk az elejétől, a kezdetektől, amikor még csak gyerekek voltak, ismerkedtek, barátkoztak, csalódtak, majd szerelembe estek. Na de milyen szerelembe. It was Candy Canes and Pinecones and Epic and Awesome! Oly ritkaság, hogy ilyen szerelmekről olvashat az ember. Nem volt instant love, nem volt bumm happily ever after. Lassú volt, tele hibákkal és valósággal és fejlődéssel és annyi fájdalommal. De reménnyel is és megbocsátással és nevetéssel és szerelemmel. Annyira szeretik egymást.
Imádom, imádom, imádom.
Nem tudom kiverni a fejemből és nem is akarom. És egy darabig még nem is kell. Négy részes sorozat, egy már kint van, de kettő még váratja magát az év végéig.
Türelem, türelem, türelem.

7 hozzászólás
DarknessAngel>!
T. J. Klune: Wolfsong

Ez a könyv nagyon nem az volt, amire számítottam. Annyira olvastatta magát, olyan sok minden tetszett benne, és mégis annyi problémám volt vele.
Az író stílusa az elején nagyon fura volt, de úgy voltam vele, hogy rendben, nem baj, majd megszokom. Hát nem sikerült. Az elején még nem is, de a vége felé közeldve egyre jobban irritált a sok ismételgetés, az egymás alá leírt szavak, illetve pár szavas mondatok. A folytonos PackLoveBrotherPackFriendSonPack… Esküszöm ezek nem képesek normális kommunikálni xP Vagy legalábbis Ox és Joe nem, az egyszer biztos.
Joe a legcukibb cikuság volt a világon 10 évesen. Olvadozni lehetett tőle. Tetszett, hogy habár Ox már 16 volt, mégis összebarátkozott a kis hurikánnal. Vártam, hogy a kapcsolatuk majd szépen fejlődni fog, elvégre rohadt hosszú egy könyv, de nem. Helyette kaptunk egy túl gyors felismerést, hogy vonzódnak egymáshoz, aztán nem sokra rá, jött a dráma.
Oxot és Joet sokszor sajnáltam a gyerekkoruk miatt, de még ez sem tudta megakadályozni, hogy ne irritáljanak sokszor. Főleg Ox. Tudom, hogy ő a főszereplő, de minek kellett belőle ekkora különlegességet faragni? Nekem folyamatosan az jött ezzel át, hogy ő több, mint Joe, hogy ő a főnök és senki más, hogy ő az atyaúristen. Szóval igen, nekem már kicsit sok volt a drága OxOxOx.
Az is elég fura volt, hogy Ox és Joe felnőtt korukra is olyanok voltak, mint két gyerek. Gyagyásak, gyerekesek… gyerekemberek xP link Totál megérdemelték egymást. Mondjuk ezt jó értelemben mondom, mert együtt cukik voltak. Szóval, ha én nem is, de ők legalább megértették egymást, és a csomó cikis, cringe perceik sem zavarták őket. Omg, de az az egy erotikus jelenet! Azt hittem kiég a szemem. Too much. xD
A leírások a vérfarkasokról bejöttek, kivéve, amikor félig voltak csak átváltozva, mert az én agyam olyan groteszk képeket vetített elém olyankor, hogy nem igaz. Szerencsére a szereplőket eléggé megkedveltem ahhoz, hogy érdekeljen a sorsuk, valamint, hogy kíváncsi legyek a folytatásokra. Főleg Gordo könyvére *-* Valamiért úgy érzem, az ennél jobb lesz. Csak aztán úgy legyen :D
Szóval összegezve, jó volt, tetszett, mert nagyon olvastatta magát. A sok humoros rész mindent vitt, azok nagyon megmentették az egész könyvet. Az íróis stílus viszont mérhetetlenül összekuszálta az egészet, így az miatt nem tudok adni maximum csillagot.

12 hozzászólás
Vicky3>!
T. J. Klune: Wolfsong

Annyira jó érzés, mikor egy limonádé könyvre vágysz, de helyette felfedezel egy igaz gyöngyszemet a műfajban. ♥

Gyönyörű. Szívmelengető. Felemelő.

Aki utálja az insta-love-ot, annak el kell olvasni ezt a regényt!
El se hiszem, hogy eddig nem hallottam erről az íróról, de mindenképp olvasok majd még tőle.

➤ M/M romance
➤ évtizedek (karakterfejlődés, nagyon mély és árnyalt kapcsolatok)
➤ age gap
➤ vérfarkasok
➤ család, barátok fontossága (pack)
➤ gyász, halál feldolgozása
➤ önismeret

bővebben hamarosan.

CsepAdri>!
T. J. Klune: Wolfsong

Ezt a könyvet Emma Scott-nál láttam, kíváncsivá tett a cím és később az írónő értékelése. Valamikor pár hónapja el is kezdtem, de csak az első fejezetig jutottam, túl lassú volt, éppen akkor nem erre vágytam, abba is hagytam, félre raktam későbbre, de mindig ott motoszkált bennem, h most folytatni kellene és pár napja folytattam is. Hajnalig olvastam, nem tudtam letenni, mindig kíváncsi voltam mi fog történni a következő oldalon, úgy kellett rábeszélnem magam, h aludnom is kell, de akkor is a történet és a szereplők jártak az eszemben mikor már rég aludnom kellett volna.
Imádtam! Imádtam Joe-t és Ox-ot, a Bennett falkát, a fiúkat a garázsból, Gordo-t…mindenkit! A történet lassú folyású hiszen meg kell ismernünk Ox-ot és a többieket, meg kell ismernünk a Bennett-éket. Ox-nak rá kell jönnie sok mindenre a világgal és az életével kapcsolatban. Voltak benne mókás részek amiken nem bírtam ki és hangosan felkacagtam: Kelly és Carter évődései, Joe udvarlása, Chris, Rico és Tanner hogyan reagálnak egyes dolgokra :D Voltak megható, szívet tépő pillanatok mikor pár zsepi áldozatomul esett. De minden könnycsepp, minden mosoly, minden álmatlanul töltött perc megérte és akár már most újra kezdeném, sőt legjobb az lenne ha a polcomon lenne a könyv, h bármikor lekaphassam és újra elvesszek Joe és Ox történetében.

anemona P>!
T. J. Klune: Wolfsong

Nagyon különleges ez a történet. Nagyon tetszik az író stílusa. Hihetetlenül olvastatja magát a könyv, pedig nekem ez volt az első vérfarkasos olvasásom. De valahogy sikerül elérnie, hogy olyan természetes legyen az egész világ, amit megismerünk.
A regényben visszatérő szófordulat a „dumb as an ox”, ami ugye szójáték is a főszereplő nevével, és leírás is a képességeit illetően… legalábbis annak szánta a szerző… de valóság ettől nem is lehetne távolabb. Egy nagyon szerethető és bátor karakterről van szó ugyanis, aki talán nem végzett színjelesre az iskolában, de minden olyan élethelyzetben, ami számít, az élet minden lényeges területén, nagyon is helyén van az esze és a szíve.
Egyszóval nagyon tetszett úgy, ahogy van. Az első, de egyértelműen nem az utolsó olvasásom TJ Klune-tól, és már alig várom a folytatást.

1 hozzászólás
FSzK >!
T. J. Klune: Wolfsong

Elsőre is szerettem ezt a könyvet, de így második olvasásra még jobban a szívembe zártam.
TJ-nek nagyon sajátos stílusa van, amit szerintem nehéz megszokni, viszont ha sikerül akkor olyan mély érzelmeket és gondolatokat kap az ember, amelyek örökre vele maradnak.

1 hozzászólás
_ada >!
T. J. Klune: Wolfsong

Talán az egyik legnagyszerűbb könyv, amit valaha olvastam. Kissé Anyta Sunday: Rock -ját idézte érzelmileg (más téren ég és föld a különbség), de sokkal több volt benne a humor. Annyira komplex, és közben felölel 10+ évet! Klune remekül ír, alkot karaktereket, kerekít történetet. A stílusa könnyen disztingválható, soha nem találkoztam még hasonlóval. A szereplői között természetesen jól megkülönböztethetőek a „jók” és a „rosszak”, mégis mindenki kicsit a szürke zónában van. Mindenkinek van hibája, és ezt mindig nagyra értékelem– főleg Oxnál. Ami pedig a sztorit illeti: izgalmas, kiszámíthatatlan, és így még nem mondta el senki. Ha fel akarnám sorolni a kedvenc jeleneteimet, ideírhatnám a könyv 90 százalékát. Csak annyit mondok: csodás, csodás. csodás.

lilice>!
T. J. Klune: Wolfsong

Nem is tudom mikor történt utoljára velem olyan, hogy egy könyv főhősét olyan ellenszenvesnek találtam, hogy az az olvasásra is rányomta a bélyeget. Emlékszem bosszantó karakterekre, de az a masszív ellenszenv, amit Ox váltott ki belőlem talán csak egyszer fordult elő korábban. Na, hát a Wolfsong nálam felkerült ennek a nem túl kellemes listának a tetejére.
Pedig akartam szeretni. Ezért is veselkedtem neki újra. Egyszer ugyanis már belekezdtem, amikor a könyv kijött. De nagyjából a huszadik oldalnál éreztem, hogy nem fogott meg a sztori, borzasztóan untam, Ox pedig rettenetesen idegesített. De annak apropóján, hogy a napokban jön a sorozat legújabb kötete, gondoltam bepróbálom még egyszer, hátha ezúttal beránt. A berántás megvolt, de nem a jó értelemben.

Rajongok a vérfarkasos könyvekért, rengeteget olvastam, szeretem a különböző világépítéseket, az ortodox és – ha lehet így mondani – a hagyományos vérfarkasos dogmákat felrúgó történeteket is. De ezt nagyon nehezen fogadtam be. Ox továbbra is idegesített a legelső mondatától kezdve. Ezt persze be kellett nyelnem, mert más mesélőt nem kapunk, végig ő kalauzol minket a történet folyamán. Ám ez az idegesítő karakter, ahogy haladtak az események, csak egyre idegesítőbben viselkedett, borzasztó volt olvasni a gondolatait, egy egomán s***fejjé sikerült kinőnie magát.

Az írásmód sem tetszett, túl sok ismétlés, visszautalás, azok a rövid mondatok, szavak egymás alatt, sokszor írásjelek nélkül… zavaró volt. Hiányoztak az összetett mondatok nagyon. Vagy legalább egy teljesen végigírt sor. Na mindegy. Pedig az író másik sorozatát nagyon szerettem.

Sokszor untam is, nagyon hosszú volt, és folyamatosan Ox (vélt/valós) nyomorát olvasni fárasztó volt. A többi szereplő se igazán tudott megragadni, az emberek egytől-egyig szektatagok voltak az Ox-kultuszban, már csak a térdrehullások hiányoztak „az univerzum közepe” előtt minden oldalon. De ugyanez igaz a farkasokra is. Én nem találtam a rétegeket senkinél, tiszta agymosott papírmasé társaság! Pedig de megnéztem volna, ahogy Joe kipenderíti azt az szerencsétlent a falkából. Egyvalaki mert beszólni mindenki Oxának egyszer, hogy térjen már észre, Gordo. Na azt a jelenetet bírtam. Team Gordo! Az ő könyvét be is próbálom még azért, nem tántoríthat el ez a mellényúlás.

Félbehagyni viszont a leírtak ellenére sem bírtam, sőt, a dagadó ellenérzéseim miatt egyre gyorsabban olvastam, hogy legyen már vége. Sajnálom, hogy ennyire félrement ez nálam, de Oxtól egyszerűen feláll a hátamon a szőr.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

CsepAdri>!

“Mom! Mom. You have to smell him! It’s like… like… I don’t even know what it’s like! I was walking in the woods to scope out our territory so I could be like Dad and then it was like… whoa. And then he was all standing there and he didn’t see me at first because I’m getting so good at hunting. I was all like rawr and grr but then I smelled it again and it was him and it was all kaboom! I don’t even know! I don’t even know! You gotta smell him and then tell me why it’s all candy canes and pinecones and epic and awesome.”

Naiva P>!

And the moon. Ah god, the moon . I wished it was full. Because full moons were my favorite kind of moons. Joes face came and blocked it away. I decided that was okay, because I loved his face more than I could ever love the moon.

Naiva P>!

Monsters are real. Magic is real. The world is a dark and frightening place and it’s all real.

Naiva P>!

I couldn't find the words to say what I wanted. Sometimes, when your heart gets so full, it takes away your voice and all you can do is hold on for dear life.

CsepAdri>!

“Ox? Ox! Do you smell that?”
I sniffed the air. I didn’t smell anything other than the woods. “I smell trees,” I said.
He shook his head. “No, no, no. It’s something bigger.”
He walked toward me, his eyes going wider. Then he was running.
He wasn’t big. He couldn’t have been more than nine or ten. He collided with my legs, and I barely took a step back. He started climbing me, hooking his legs around my thighs and pulling himself up until his arms were around my neck and we were face to face. “It’s you!”

Kapcsolódó szócikkek: Joseph "Joe" Bennett
CsepAdri>!

A fat rabbit lay on the grass, throat shredded, eyes wide and sightless. Blood pooled underneath it, tacky and dark. Flies buzzed around it, landing on stiff paws.
“I’m not eating that” was the first thing I said. Mom elbowed me in the stomach.
“He might be listening!” she hissed at me.
“I mean. Uh. Wow. That looks so good!” I was almost shouting.
“Subtle, Ox.”
“A werewolf is courting me with a dead rabbit. There’s nothing subtle here.”

zwecki>!

It’s always the ones who are the quietest who often have the greatest things to say.

Naiva P>!

Please just let me have you. Please. Nothing else matters if I can’t have you.

_ada >!

You’re alive. If you can take another breath, if you can take another step, then you’re not broken. Battered, maybe. Bruised. Cracked. But never broken.

what life is/i need you

CsepAdri>!

He said, “You confuse me. You aggravate me. You’re amazing and beautiful, and sometimes, I want to put my teeth in you just to watch you bleed. I want to know what you taste like. I want to leave my marks on your skin. I want to cover you until all you smell like is me. I don’t want anyone to touch you ever again. I want you. Every part of you. I want to tell you to break the bond with Gordo because it burns that you are tethered to someone besides me. I want to tell you I can be a good person. I want you to know that I’m not. I want to turn you. I want you to be a wolf so we can run in the trees. I want you to stay human so you never lose that part of yourself. If something were to happen to you, if you were about to die, I would turn you because I can never lose you. I can never let you leave me. I can’t let anything take you from me.”


A sorozat következő kötete

Green Creek sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Queen of Air and Darkness
Kresley Cole: Wicked Deeds on a Winter's Night
Rachel Hawkins: Hex Hall (angol)
Rick Riordan: The Red Pyramid
Gail Carriger: Timeless
Sherrilyn Kenyon: Dance with the Devil
Christopher Moore: You Suck
Kevin Hearne: Hounded