Dark ​Gods 1 csillagozás

„A kerettörténetek főhősei mindennapi emberek. Ennek megfelelően általában egy-egy hétköznapi szituációból indulunk ki, mint amilyen egy házavató, egy repülőút, vagy az idősotthon-keresés. Az igazán izgalmas az, hogy aztán legtöbbször meg is maradunk ennél a világnál, amit ismerünk, és amibe csak szépen lassan, óvatosan úszik be valami ismeretlen, gonosz, romlott dolog. A jelei már egész korán megvannak, mondjuk egy futólag említett újságcikk formájában, de ekkor még nem gyanakszunk. Aztán a jelenlét egyre erősebb, végül egy ponton mind a főszereplő, mind az olvasó számára átfordulnak a bizonyosságok; megszűnik a világ ismert szabályaiba vetett hit.

Ehhez az egész formulához elengedhetetlen, hogy maga a próza jó, sodró, olvasmányos legyen. Nyilván tudjuk, hogy ez egy ijesztő történet lesz, hogy valami rossz és furcsa fog történni, de nem tudjuk, hogy pontosan mi, és hogy mikor lesz ez meg. Klein sem arra játszik, hogy hirtelen ijesztegessen minket, hanem arra, hogy az egész szöveget lassan itassa át ezzel a fajta kétséggel, ami tényleg minden bizonyosságot megmérgez: legyünk akár egy vidéki farmon, akár egy városhoz közel fekvő kúriában, akár magában a városban. Mindehhez pedig tényleg be kell húznia a főszereplő életébe, hogy az ő szemén éljük át ezt a fordulatot, amikor az ismerősből ismeretlen lesz. ”

https://spekulativzona.blogspot.hu/2017/07/sotet-istene…