Thomas H. Leforge az Ohio állambeli Portsmouthban született 1850-ben, és saját elhatározása szerint amerikai varjú indiánként akart meghalni. A választott törzsének tagjaival együtt a varjú indiánok történetének részesévé lett kezdve az indián háborúktól egészen a rezervátumi időszakig. Tolmácsként, ügynökségi alkalmazottként, majd a varjú felderítők vezetőjeként Little Bighornnál is többnyire az események sűrűjében találta magát. Varjú felesége révén a törzs tiszteletbeli tagjának tekintette, befogadta. Történetét először 1928-ban adták közre, mely a kevéssé ismert varjú indiánok törzséről tesz közkinccsé figyelemre méltó és hiteles történelmi, néprajzi adatokat.
Leforge, a fehér indián 2 csillagozás
Thomas H. Leforge élete T. B. Marquis elbeszélése alapján
Enciklopédia 21
Szereplők népszerűség szerint
George Armstrong Custer · Harcos
Most olvassa 1
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
Olympia_Chavez>!
3 hozzászólás
T. B. Marquis: Leforge, a fehér indián Thomas H. Leforge élete T. B. Marquis elbeszélése alapján
Az indiánok élete nem csak játék és mese, hallottál már a gonoszról, a(z olykor) csúf, kopasz fehér emberről? Na jó, nem akarok drámai lenni, hisz az indiánoknak, mint természeti népnek sosem lehetett fenékig tejfel az élete. Ki voltak szolgáltatva a természet erőinek, a betegségeknek, olykor éhínség pusztított, vagy épp egyik törzs a másikat. De köztudott tény az is, és ahogy egyre inkább tisztul a történelmi emlékezet, szerencsére egyre több dokumentum is alátámasztja, hogy a sápadtarcúak megjelenése nem csak megpecsételte a sorsukat, de kegyetlensége és igazságtalansága szégyenletes mélységeket ért el. A könyv utolsó harmadáig ezt a hangot hiányoltam a könyvből, de végül rá kellett jönnöm, hogy a hiba az én pesszimista készülékemben van, és nem pedig a kronologikus Leforgéban.
Tom Leforge kisgyerekként lépett kapcsolatba a varjú törzs indiánjaival, hogy aztán egy életre szóló vonzalom alakuljon ki benne ezek iránt az emberek és életformájuk iránt. Ez a vonzalom pedig két későbbi házasságban, három vér szerinti gyerekben és több évtizedben csúcsosodott ki, amit a törzs tagjaként élt. A fehér indián krónikája ezt az időszakot meséli el a maga egyszerű hangján. Képet ad a modernizálódott indiánok kora előtti hagyományokról és hétköznapokról, arról a boldog életről, aminek hiányát öregségére még idejében felismerte.
A történetmesélés fonala valamikor 1864-ben veszi kezdetét és dia képpekként száguld végig a történelem ezen mozgalmas időszakán, olyan alakokat is megjelenítve, mint Jim Bridger, Ülő Bika, Buffalo Bill, vagy épp Custer tábornok. Sziúk, sájenek, krík pigenek és persze a varjú törzs lakta, még háborítatlan Amerika, tipikkel pettyezett földje tárul a szemünk elé, bölényekkel és vadlovakkal. A Yellowstone még tiszta, csöndes megkapó szépségű tájait járjuk végig lóháton, nyomokat olvasva, lótolvaj kalandokba csöppenve, csapdázva és vadászva, hogy aztán Little Bighorn után főhősünkkel egy zavarodott, széteső világ részei legyünk. Hát most megkaptam amit a történet első két harmadában annyira „hiányoltam”. Egy eltűnő világ utolsó pézsma és füst illatú pillanatait szemléltük a krónikában, hogy a zakatolva és csikorogva közeledő XX. században örökre nyoma vesszen.
Leforge visszaemlékezése és nosztalgiája annak ellenére is szívbemarkoló, hogy sem a könyv, sem pedig az elbeszélő esetében nem beszélhetünk szépirodalomról, szépírói vénáról. A történet szórakoztató, olykor humoros, de végig tárgyilagos marad a befejezést leszámítva, amikor búcsút veszünk ettől a világtól és sajgó szívvel már csak az emlékekbe temetkezhetünk.
Amapola P>!
T. B. Marquis: Leforge, a fehér indián Thomas H. Leforge élete T. B. Marquis elbeszélése alapján
Mintha a tábortűznél ülnénk, és a sokat látott öreg mesélne szabadon mindarról, ami a fiataloknak már történelem. Tiszta élvezet, ahogyan kedvenc indián regényeimből rám köszönnek a megismert szokások, magyarázatot nyernek egyes történések.
Népszerű idézetek
Olympia_Chavez>!
Az absaroka, varjú eredetű szót a fehérek már akkor helytelenül értelmezték, amikor először találkoztak vele. Valahogy úgy történhetett, hogy az indiánok az absaroka szót magyarázva arra a madárral mutattak, amelyiket éppen megláttak. Ez pedig ott és akkor a varjú volt. Ez került be később a köztudatba. A bevándorlók már így adták tovább egymásnak, és idővel elfogadott elnevezéssé vált. De az igazság egészen más volt.
Az ab-sar-o-ka nem azt jelenti, hogy varjú, hanem azt, hogy villás farkú madár. Ez a madár valószínűleg a magpie, azaz a szarka lehetett.
68. oldal, Ötödik fejezet, Az Absaroka Ügynökség (Kairosz Kiadó, 2012)
T. B. Marquis: Leforge, a fehér indián Thomas H. Leforge élete T. B. Marquis elbeszélése alapján
Olympia_Chavez>!
A varjak küldöttsége rögtön felkereste a sosónikat. Napokig tartó egyezkedést követően – Sárga Lábszárvédő főnök, mostoha apám vezetésével – létrejött az úgynevezett Préri Paktum, amit írásba foglaltunk. Egy lövedéket kellett úgy kihegyezni, hogy az írásra alkalmas legyen. Egy dohányvágásra használt deszkára fektettük a csomagolópapírt és arra írtunk. Íme a szöveg: „Azért jöttünk ma össze, hogy örökre összetartozónak nyilvánítsuk egymást. A varjak és a sosónik ezentúl mindig visszaadják a másiktól elrabolt lovakat. Megfogadjuk, hogy ezentúl soha semmiféle ürüggyel sem kezdeményezünk háborút, nem gyilkoljuk egymást!!!” A két törzsfőnök odarajzolta törzse jelét, és attól fogva az én felelősségem volt, hogy megőrizzem a dokumentumot.
64-65. oldal, Negyedik fejezet, A Yellowstone vidéke a hetvenes évek eleje (Kairosz Kiadó, 2012)
T. B. Marquis: Leforge, a fehér indián Thomas H. Leforge élete T. B. Marquis elbeszélése alapján
Olympia_Chavez>!
A testükre festett színek közül az indiánok a vöröset kedvelik a legjobban. Azt mondják, azért, mert valamikor réges-régen négy óriás küzdött egymással a mennyországban, és a vérük visszahullt a földre. Ez a vörös szín megedzette mind a lelket, mind a testet.
A gyászt az indiánok nem jelölik külön színnel, viszont a harci cselekmények során kötelező volt a fekete festés használata. A fekete azt jelképezte, hogy a harcos bosszúszomja olyan hőfokú, hogy feketévé változik.
115. oldal, Hetedik fejezet, Ősi varjú szokások és hiedelmek (Kairosz kiadó, 2012)
T. B. Marquis: Leforge, a fehér indián Thomas H. Leforge élete T. B. Marquis elbeszélése alapján
Olympia_Chavez>!
Egészen különös esetek is előfordultak. Egyszer cserkészés közben éppen a sógornőmet fedeztem fel összebújva egy másik nővel. Mostohaanyám másnap elkérte tőlem a legszebb ingemet, és odaadta a sógornőmnek azzal, hogy ajándékozza a férjének. Ebből is látszik, hogy a nők minden családi, rokoni problémát orvosolni tudtak.
118. oldal, Hetedik fejezet, Ősi varjú szokások és hiedelmek (Kairosz kiadó, 2012)
T. B. Marquis: Leforge, a fehér indián Thomas H. Leforge élete T. B. Marquis elbeszélése alapján
Olympia_Chavez>!
Én hiszek benne, hogy a magány, a lélekből jövő őszinte fohásszal együtt képes olyan lelkiállapot kiváltására, ami mentális és testi békét, harmóniát eredményez. Ez az állapot több esetben is segített rajtam és családomon. De így volt ez azokkal az indián gyerekekkel és fehérekkel, akiket elvittem a régi imahelyemre; megérezték a hely szellemének jelenlétét. Olyasmi ez, mint amikor a fehérek elmélyednek a Biblia tanításában.
81. oldal, Ötödik fejezet, Az Absaroka Ügynökség (Kairosz Kiadó, 2012)
T. B. Marquis: Leforge, a fehér indián Thomas H. Leforge élete T. B. Marquis elbeszélése alapján
Olympia_Chavez>!
… a valódi neveket a hétköznapi életben többnyire eltitkolták, nem akarták, hogy az ellenség megtudja. Ha viszont az volt a szándékuk, hogy harcoljanak, az ellenségnek meg kellett tudnia, hogy hol keresse őket. Előfordult, hogy én is kiálltam a sziúk elé és elkialtottam magam: – Én vagyok a Lovas! – Szaladtam is mindjárt vissza, mint a nyúl, mert a sziúk lődözni kezdtek. Nem voltam én bolond; más a hősiesség és megint más a hülyeség.
101-102. oldal, Hatodik fejezet, A varjú indiánok mindennapjai (Kairosz Kiadó, 2012)
T. B. Marquis: Leforge, a fehér indián Thomas H. Leforge élete T. B. Marquis elbeszélése alapján
Olympia_Chavez>!
A menstruációs időszakban külön sátor vagy kunyhó állt a nők rendelkezésére. A peteérés után még felkeresték az izzasztókunyhót, mielőtt visszamentek a férjükhöz. A bigámia elterjedt volt az indiánok között. Az első feleség előjogokat élvezett, míg a második asszony inkább szolgaként tevékenykedett.
118. oldal, Hetedik fejezet, Ősi varjú szokások és hiedelmek (Kairosz kiadó, 2012)
T. B. Marquis: Leforge, a fehér indián Thomas H. Leforge élete T. B. Marquis elbeszélése alapján
Amapola P>!
… és elvezette Custer előőrseit egészen a Kis Nagyszarv folyóhoz, ahol a Nagy Indián Tábor gyülekezett.
Legjobb barátom, Buoyer és hat másik varjú felderítő a legendás 7. lovasezred felderítői lettek. Úgy volt, hogy én is velük tartok, de a lovam megbotlott és én olyan szerencsétlenül estem, hogy törött lábbal kórházba kerültem. Így maradtam életben, ahelyett, hogy már vagy ötven éve halott lennék!
134. oldal
T. B. Marquis: Leforge, a fehér indián Thomas H. Leforge élete T. B. Marquis elbeszélése alapján
Amapola P>!
A varjak többsége is így gondolkozott. Jóllehet szavakban a népörszik ellen voltak, de ha tettekre került a sor, csak a lovaikat lopták el.
79. oldal
T. B. Marquis: Leforge, a fehér indián Thomas H. Leforge élete T. B. Marquis elbeszélése alapján
Hasonló könyvek címkék alapján
- Miloslav Stingl: Indiánok hadiösvényen ·
Összehasonlítás - Joseph M. Marshall: Szilaj Ló ·
Összehasonlítás - Joseph Medicine Crow: Egy törzsfőnök dicső tettei ·
Összehasonlítás - Charles Alexander Eastman: Indián farkaskölyök ·
Összehasonlítás - S. M. Barrett: Geronimo ·
Összehasonlítás - Helmut Hirnschall – Dan George: Röpül a lelkem ·
Összehasonlítás - Ken Fleming: A hit embere – Peter Fleming ·
Összehasonlítás - Zsigmond Gábor: Beöthy Leó ·
Összehasonlítás - Elisabeth Elliot: A Mindenható árnyékában / Győztesen a gyöngykapun át ·
Összehasonlítás - Elisabeth Elliot: A dicsőség kapuján át ·
Összehasonlítás