Minden napra egy mese, s egyik érdekesebb, mint a másik. Az év minden egyes napjára jut belőlük felolvasni-, mesélnivaló, még február 29-ére is, ha szökőév van. A 366 mesét tartalmazó kötetben a magyar mesekincsnek és a világ meseirodalmának színe-javát gyűjtötte egybe a válogató, legjobb íróink és műfordítóink feldolgozásában: angol, francia, német, svéd, norvég, orosz, indiai, kínai, japán népmese-feldolgozások és modern műmesék követik egymást tarka forgatagban. Egyik nap arról hall mesét, hogy miért nem hordanak piros sapkát a békák, másik nap arról, hogy miért alszik a medve télen, vagy milyen tréfát eszelt ki április elsején Móka Miki. A kötet minden egyes lapján új mese kezdődik, örömére a meseolvasó szülőknek s azoknak a gyerekeknek, akik hosszabb történet olvasására még nem mernek belefogni. Reich Károly színes illusztrációi varázsos mesehangulatot árasztanak.
Minden napra egy mese 188 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1966
Kiadói ajánlás: 5 éves kortól · Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 4
Kedvencelte 6
Most olvassa 8
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 25
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Ezt a mesekönyvet édesanyám és édesapám, valamint a nővérem olvasta nekem gyerekkoromban. Akkor én ezt nagyon szerettem.
Felnőtt fejjel eleinte, meghökkentett, hogy mennyire bugyutácska és érthetetlen mesék is vannak benne. De aztán, valahogy mégis elkapott a gépszíj és március magasságától már könnyebben haladtam vele.
Vannak benne ötletes, szép, izgalmas, tanulságos mesék. De vannak másmilyenek is :)
Be kell valljam, nem mindegyik mesénél értem, hogy mi az üzenete egy gyermek számára, de azt sem tudom, hogy van-e neki egyáltalán üzenete bárki számára :)
Ezt leszámítva jó kis válogatás, értékes gyűjtemény és nagyon izgalmas volt felnőtt fejjel végig olvasni ezeket a gyerek szemmel teljesen más lenyomatot hagyó szösszeneteket.
Éééés a képek, az illusztrációk, azok egészen élénken megmaradtak, némelyik kép mintha tegnap láttam volna annyira élesen élt a fejemben.
Gyerekkorom egyik szó szerint szétolvasott mesekönyve. Persze a „minden napra egy” soha nem valósult meg, általában sokkal hamarabb elolvasódott :)
Nyúl hátán lovagló manók képe Nektek is megmaradt örökre? Kezükben az örök élet vízével?
Nagyon örültem neki, mikor anyu meghozta az oviból a nem-kell-könyvek közül. Annyira belelkesültem, hogy eltökéltem, kerek egy évig olvasom. Több-kevesebb sikerrel vettem az akadályokat, volt, hogy több is felgyűlt és egyben olvastam el őket. Sajnos azonban nagyon rövidek a mesék. Utóbbi időben próbálom a kávét nem úgy inni mint a vizet bár még mindig megkapom, hogy nem kéne az egész főzetet meginnom egyedül, emiatt lassabban próbálom – ezek a mesék közel sem elegek hozzá. Nem mindegyik tetszett, voltak, amik kifejezetten irritáltak, pl. Móka Miki meséi.
Kötelező darab minden háztartásba, legalábbis sokaktól ezt hallottam. Marad is, gyerekek tuti élvezik/élvezni fogják, de is biztos, hogy nem ez a legjobb mesekönyvem.
Pont úgy olvastam egyszer, ahogyan kellett. Néha napján kimaradt egy-kettő, de utána bepótoltam, vagy bepótoltattam. Egyébként nyáron kezdtem el, és nyáron fejeztem be. A cinegés átfogó történet nagyon szép, de a kedvencem az volt, amikor a parasztasszony és a parasztbácsi felcserélik a szerepeiket, mert a pasi azt mondja, menynire nehéz neki. Itt kezdődött a feminizmusom :D
A könyv ami megtanitott olvasni.Kicsi kis koromban.Nagyon szerettem.Még picike voltam, de nem 365 napig tartott elolvasni
Népszerű idézetek
Már a hencegésedből nyilvánvaló, hogy ostoba vagy; mert csak az ostoba henceg; az okosság mindig együtt jár a szerénységgel.
113. oldal
Addig sírt, amíg a sírását meg nem hallotta az álomtündér, s el nem határozta, segít rajta.
44. oldal
Megijedt ám erre Vasagyar, és ormánya bánatában egész a földig ért.
55. oldal - A nyúl és az elefánt
MESE AZ ÉBRESZTŐÓRÁRÓL, AMELY AZ ERDŐBEN MARADT
Egy nagy erdő kellős közepén állt egy ébresztőóra. Kirándulók vesztették el. Senkinek se mutatta ugyan már az időt, de azért becsületesen számolta a másodperceket, ahogy már ezt az órák szokták.
Egyszer aztán arra jött két egérke, csodálkozva megállt, s így cincogott az órára:
– Jó napot, jó napot, fényes kalapú uraság!
– Tik-tak, tik-tak! – ketyegett az óra.
Az egyik egérke óvatosan megkérdezte:
– Talán bizony gomba uraságod?
– Tik-tak, tik-tak – ketyegte erre is az óra.
– Vagy talán állat? – kérdezte a másik egérke, de az óra most is csak konokul ketyegett.
– Talán bizony egereket tetszik enni? – cincogtak tovább.
Hanem az óra ekkor már elunta a kérdezősködést. Elkezdett hát berregni, zörögni. A két egérke rémülten rohant el, és elhíresztelte, hogy egy dühös kandúrnál is veszedelmesebb állat van az erdőben. Meghallotta ezt a két sólyom, s tüstént elhatározták, hogy megnézik a veszedelmes jövevényt. Hamarosan rátaláltak, s rögtön meg is szólították:
– Jó napot, jó napot, fényes kalapú uraság! Igaz-e, hogy uraságod egereket eszik uzsonnára?
– Tik-tak, tik-tak – ketyegett az óra. A két sólyom összenézett, aztán tovább kérdezősködött:
– Aztán repülni tud-e uraságod?
Hanem az óra újra elunta a kérdezősködést, mert a beszéd zavarta a másodpercek számolásában, elkezdte hát megint csörgetni a kalapját.
A két sólyom elhíresztelte erre az erdőben:
– Valami buta vastyúk kotkodácsol a bokrok alatt!
Meghallotta ezt a két sündisznó, s rögtön felkerekedtek, hogy megnézzék a furcsa jószágot.
– Talán bizony tudós kegyelmed? – makogták a sünök.
Hanem az óra megint elunta a kérdezősködést, és elkezdett éktelenül csörömpölni. A két sün megilletődve hátrált vissza a fák közé, s ezt pusmogta: – Egy tudós van az erdőben!
Egy nagy fa tetejéről sokáig figyelte a történteket a vén bagoly. Végül aztán így szólt:
– Mennyi bolondság, mennyi fecsegés e miatt a rossz kereplő miatt!
Felröppent, és ezzel úgy megijesztette az órát, hogy éppen csak egyet tudott még nyögni, egy utolsót:
– Tik.
És néma csend borult az erdőre. Az óra nem számolta többé a másodperceket.
48. oldal (Móra,1982)
És hogy igazán szerették egymást, azt az bizonyítja, hogy mikor eljött a tavasz, s a nap hevétől olvadozni kezdtek, mindkettő egy-egy csillogó-villogó vízerecskévé vált, és a két vízerecske addig folydogált, amíg végre egy érré egyesült, hogy úgy folyjon bele a tóba, amelynek partján nemsokára kivirított a sárga gólyahír.
68. oldal - A hóember meg a hóasszony
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bajzáth Mária (szerk.): Járom az új váramat · Összehasonlítás
- Dornbach Mária (szerk.): Gilitrütt, a tündérmanó · Összehasonlítás
- Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék a boldogságról · Összehasonlítás
- Ortutay Gyula – Rab Zsuzsa (szerk.): A repülő hajó 92% · Összehasonlítás
- Csenge Virág Zalka: Tales of Superhuman Powers · Összehasonlítás
- Dornbach Mária (szerk.): Erős mackó 86% · Összehasonlítás
- Pap Éva (szerk.): A medvefiú · Összehasonlítás
- Sulyok Magda (szerk.): Mákos rétes · Összehasonlítás
- Erdődi József (szerk.): A Hold-szép leány meg a vízikirály · Összehasonlítás
- A varjú háztűznézőben · Összehasonlítás
