Minden ​napra egy mese 87% 202 csillagozás

Ezt a mesekönyvet édesanyám és édesapám, valamint a nővérem olvasta nekem gyerekkoromban. Akkor én ezt nagyon szerettem.

Felnőtt fejjel eleinte, meghökkentett, hogy mennyire bugyutácska és érthetetlen mesék is vannak benne. De aztán, valahogy mégis elkapott a gépszíj és március magasságától már könnyebben haladtam vele.

Vannak benne ötletes, szép, izgalmas, tanulságos mesék. De vannak másmilyenek is :)
Be kell valljam, nem mindegyik mesénél értem, hogy mi az üzenete egy gyermek számára, de azt sem tudom, hogy van-e neki egyáltalán üzenete bárki számára :)

Ezt leszámítva jó kis válogatás, értékes gyűjtemény és nagyon izgalmas volt felnőtt fejjel végig olvasni ezeket a gyerek szemmel teljesen más lenyomatot hagyó szösszeneteket.

Éééés a képek, az illusztrációk, azok egészen élénken megmaradtak, némelyik kép mintha tegnap láttam volna annyira élesen élt a fejemben.

Gyermekkorom egyik kedvenc olvasmánya, igaz, az egyik részét olvastam csak én, sokat felolvastak a Szüleim, amikor már „elfáradtam”.
Így, bő negyven év után eszembe-eszembe jutnak a szituációk, amikor hallgattam vagy olvastam valamelyik mesét, ilyenkor vagy elmosolyodtam, vagy majdnem sírva fakadtam.
Hiába, a nosztalgia-olvasás nem mindig vidám menet.

Aranyos mesék vannak benne, könnyen értehető akár kisebb gyermek számára is.

Gyerekkorom egyik szó szerint szétolvasott mesekönyve. Persze a „minden napra egy” soha nem valósult meg, általában sokkal hamarabb elolvasódott :)

Nagyon örültem neki, mikor anyu meghozta az oviból a nem-kell-könyvek közül. Annyira belelkesültem, hogy eltökéltem, kerek egy évig olvasom. Több-kevesebb sikerrel vettem az akadályokat, volt, hogy több is felgyűlt és egyben olvastam el őket. Sajnos azonban nagyon rövidek a mesék. Utóbbi időben próbálom a kávét nem úgy inni mint a vizet bár még mindig megkapom, hogy nem kéne az egész főzetet meginnom egyedül, emiatt lassabban próbálom – ezek a mesék közel sem elegek hozzá. Nem mindegyik tetszett, voltak, amik kifejezetten irritáltak, pl. Móka Miki meséi.
Kötelező darab minden háztartásba, legalábbis sokaktól ezt hallottam. Marad is, gyerekek tuti élvezik/élvezni fogják, de is biztos, hogy nem ez a legjobb mesekönyvem.

Nyúl hátán lovagló manók képe Nektek is megmaradt örökre? Kezükben az örök élet vízével?

Kisgyermek koromban ebből olvasott fel nekem az anyukám, így most nosztalgiával vettem a kezembe, hogy felnőttként magam olvassam el az egész könyvet egyben. Őszintén meglepett, és valamilyen szinten meg is rázott, hogy nem lett minden mesének jó befejezése, néhány történet elég ijesztő volt, néhány meg „ultratömör”, de szerencsére akadt több olyan is, amin lehetett mosolyogni, nevetni, mert mulatságos volt. Ami pozitívum ebben a könyvben, az a naptári bontás, Picinyke cinke átvezető története a hónapokon át, Reich Károly rajzai pedig abszolút emelik a színvonalat. Valóban minden napra jut egy mese, aminek az elolvasása mennyiségben éppen jó elalvás előtt. Más kérdés viszont a minőség. Jó, hogy ennyiféle népmese lett összegyűjtve ide, de szerintem némelyik átdolgozás vagy a befejezés nem annyira megnyugtató, hogy békés álmai legyenek egy gyereknek. Én azért nem bánom, hogy szülőként ezt már – nem tudatosan ugyan, de – nem vállaltam be anno. Tudat alatt úgy látszik kerültem ezt a mesegyűjteményt.

Pont úgy olvastam egyszer, ahogyan kellett. Néha napján kimaradt egy-kettő, de utána bepótoltam, vagy bepótoltattam. Egyébként nyáron kezdtem el, és nyáron fejeztem be. A cinegés átfogó történet nagyon szép, de a kedvencem az volt, amikor a parasztasszony és a parasztbácsi felcserélik a szerepeiket, mert a pasi azt mondja, menynire nehéz neki. Itt kezdődött a feminizmusom :D

Kötelező, kihagyhatatlan mesekönyv minden kisgyereknek…meg nagyoknak is,..egészen nagyoknak is!

Gyerekkorom MESEKÖNYVE. Így csupa nagybetűvel. Mert minden napra jutott belőle. Most meg azért, mert feledtetni tudja velem azokat a „minősíthetetlen” könyveket, amelyeket mostanában önszántamból olvasok.