Minden napra egy mese, s egyik érdekesebb, mint a másik. Az év minden egyes napjára jut belőlük felolvasni-, mesélnivaló, még február 29-ére is, ha szökőév van. A 366 mesét tartalmazó kötetben a magyar mesekincsnek és a világ meseirodalmának színe-javát gyűjtötte egybe a válogató, legjobb íróink és műfordítóink feldolgozásában: angol, francia, német, svéd, norvég, orosz, indiai, kínai, japán népmese-feldolgozások és modern műmesék követik egymást tarka forgatagban. Egyik nap arról hall mesét, hogy miért nem hordanak piros sapkát a békák, másik nap arról, hogy miért alszik a medve télen, vagy milyen tréfát eszelt ki április elsején Móka Miki. A kötet minden egyes lapján új mese kezdődik, örömére a meseolvasó szülőknek s azoknak a gyerekeknek, akik hosszabb történet olvasására még nem mernek belefogni. Reich Károly színes illusztrációi varázsos mesehangulatot árasztanak.
Minden napra egy mese 190 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1966
Kiadói ajánlás: 5 éves kortól · Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 4
Kedvencelte 6
Most olvassa 8
Várólistára tette 18
Kívánságlistára tette 35
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Ezt a mesekönyvet édesanyám és édesapám, valamint a nővérem olvasta nekem gyerekkoromban. Akkor én ezt nagyon szerettem.
Felnőtt fejjel eleinte, meghökkentett, hogy mennyire bugyutácska és érthetetlen mesék is vannak benne. De aztán, valahogy mégis elkapott a gépszíj és március magasságától már könnyebben haladtam vele.
Vannak benne ötletes, szép, izgalmas, tanulságos mesék. De vannak másmilyenek is :)
Be kell valljam, nem mindegyik mesénél értem, hogy mi az üzenete egy gyermek számára, de azt sem tudom, hogy van-e neki egyáltalán üzenete bárki számára :)
Ezt leszámítva jó kis válogatás, értékes gyűjtemény és nagyon izgalmas volt felnőtt fejjel végig olvasni ezeket a gyerek szemmel teljesen más lenyomatot hagyó szösszeneteket.
Éééés a képek, az illusztrációk, azok egészen élénken megmaradtak, némelyik kép mintha tegnap láttam volna annyira élesen élt a fejemben.
Gyermekkorom egyik kedvenc olvasmánya, igaz, az egyik részét olvastam csak én, sokat felolvastak a Szüleim, amikor már „elfáradtam”.
Így, bő negyven év után eszembe-eszembe jutnak a szituációk, amikor hallgattam vagy olvastam valamelyik mesét, ilyenkor vagy elmosolyodtam, vagy majdnem sírva fakadtam.
Hiába, a nosztalgia-olvasás nem mindig vidám menet.
Gyerekkorom egyik szó szerint szétolvasott mesekönyve. Persze a „minden napra egy” soha nem valósult meg, általában sokkal hamarabb elolvasódott :)
Nyúl hátán lovagló manók képe Nektek is megmaradt örökre? Kezükben az örök élet vízével?
Nagyon örültem neki, mikor anyu meghozta az oviból a nem-kell-könyvek közül. Annyira belelkesültem, hogy eltökéltem, kerek egy évig olvasom. Több-kevesebb sikerrel vettem az akadályokat, volt, hogy több is felgyűlt és egyben olvastam el őket. Sajnos azonban nagyon rövidek a mesék. Utóbbi időben próbálom a kávét nem úgy inni mint a vizet bár még mindig megkapom, hogy nem kéne az egész főzetet meginnom egyedül, emiatt lassabban próbálom – ezek a mesék közel sem elegek hozzá. Nem mindegyik tetszett, voltak, amik kifejezetten irritáltak, pl. Móka Miki meséi.
Kötelező darab minden háztartásba, legalábbis sokaktól ezt hallottam. Marad is, gyerekek tuti élvezik/élvezni fogják, de is biztos, hogy nem ez a legjobb mesekönyvem.
Pont úgy olvastam egyszer, ahogyan kellett. Néha napján kimaradt egy-kettő, de utána bepótoltam, vagy bepótoltattam. Egyébként nyáron kezdtem el, és nyáron fejeztem be. A cinegés átfogó történet nagyon szép, de a kedvencem az volt, amikor a parasztasszony és a parasztbácsi felcserélik a szerepeiket, mert a pasi azt mondja, menynire nehéz neki. Itt kezdődött a feminizmusom :D
Népszerű idézetek
Már a hencegésedből nyilvánvaló, hogy ostoba vagy; mert csak az ostoba henceg; az okosság mindig együtt jár a szerénységgel.
113. oldal
MESE AZ ÉBRESZTŐÓRÁRÓL, AMELY AZ ERDŐBEN MARADT
Egy nagy erdő kellős közepén állt egy ébresztőóra. Kirándulók vesztették el. Senkinek se mutatta ugyan már az időt, de azért becsületesen számolta a másodperceket, ahogy már ezt az órák szokták.
Egyszer aztán arra jött két egérke, csodálkozva megállt, s így cincogott az órára:
– Jó napot, jó napot, fényes kalapú uraság!
– Tik-tak, tik-tak! – ketyegett az óra.
Az egyik egérke óvatosan megkérdezte:
– Talán bizony gomba uraságod?
– Tik-tak, tik-tak – ketyegte erre is az óra.
– Vagy talán állat? – kérdezte a másik egérke, de az óra most is csak konokul ketyegett.
– Talán bizony egereket tetszik enni? – cincogtak tovább.
Hanem az óra ekkor már elunta a kérdezősködést. Elkezdett hát berregni, zörögni. A két egérke rémülten rohant el, és elhíresztelte, hogy egy dühös kandúrnál is veszedelmesebb állat van az erdőben. Meghallotta ezt a két sólyom, s tüstént elhatározták, hogy megnézik a veszedelmes jövevényt. Hamarosan rátaláltak, s rögtön meg is szólították:
– Jó napot, jó napot, fényes kalapú uraság! Igaz-e, hogy uraságod egereket eszik uzsonnára?
– Tik-tak, tik-tak – ketyegett az óra. A két sólyom összenézett, aztán tovább kérdezősködött:
– Aztán repülni tud-e uraságod?
Hanem az óra újra elunta a kérdezősködést, mert a beszéd zavarta a másodpercek számolásában, elkezdte hát megint csörgetni a kalapját.
A két sólyom elhíresztelte erre az erdőben:
– Valami buta vastyúk kotkodácsol a bokrok alatt!
Meghallotta ezt a két sündisznó, s rögtön felkerekedtek, hogy megnézzék a furcsa jószágot.
– Talán bizony tudós kegyelmed? – makogták a sünök.
Hanem az óra megint elunta a kérdezősködést, és elkezdett éktelenül csörömpölni. A két sün megilletődve hátrált vissza a fák közé, s ezt pusmogta: – Egy tudós van az erdőben!
Egy nagy fa tetejéről sokáig figyelte a történteket a vén bagoly. Végül aztán így szólt:
– Mennyi bolondság, mennyi fecsegés e miatt a rossz kereplő miatt!
Felröppent, és ezzel úgy megijesztette az órát, hogy éppen csak egyet tudott még nyögni, egy utolsót:
– Tik.
És néma csend borult az erdőre. Az óra nem számolta többé a másodperceket.
48. oldal (Móra,1982)
És hogy igazán szerették egymást, azt az bizonyítja, hogy mikor eljött a tavasz, s a nap hevétől olvadozni kezdtek, mindkettő egy-egy csillogó-villogó vízerecskévé vált, és a két vízerecske addig folydogált, amíg végre egy érré egyesült, hogy úgy folyjon bele a tóba, amelynek partján nemsokára kivirított a sárga gólyahír.
68. oldal - A hóember meg a hóasszony
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bajzáth Mária (szerk.): Járom az új váramat 94% ·
Összehasonlítás - Dornbach Mária (szerk.): Gilitrütt, a tündérmanó ·
Összehasonlítás - Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék a boldogságról 87% ·
Összehasonlítás - Ortutay Gyula – Rab Zsuzsa (szerk.): A repülő hajó 92% ·
Összehasonlítás - Csenge Virág Zalka: Tales of Superhuman Powers ·
Összehasonlítás - Dornbach Mária (szerk.): Erős mackó 86% ·
Összehasonlítás - Pap Éva (szerk.): A medvefiú 88% ·
Összehasonlítás - Sulyok Magda (szerk.): Mákos rétes 93% ·
Összehasonlítás - Erdődi József (szerk.): A Hold-szép leány meg a vízikirály ·
Összehasonlítás - A varjú háztűznézőben ·
Összehasonlítás