Nincs, ​és ne is legyen 39 csillagozás

Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen

Az utóbbi évek legnagyobb elismeréssel fogadott színrelépése volt a magyar prózában Szvoren Edináé. Első novelláskötete, a Pertu lelkes kritikákat és egy év leforgása alatt több irodalmi díjat is kapott. Izzó írói világ, ugyanakkor fanyar humor jellemzi, miközben föltárja a napi emberi kapcsolatok apró történéseinek mélyén lezajló drámákat. Kritikusai ezt a világot jellemezve nemhiába emlegettek egyszerre két, egymástól eltérő íróelődöt: az élveboncoló Nádas Pétert és a méltóságteljes groteszk óriását, Hajnóczy Pétert. Szvoren Edina érett, kiforrott szerzőként állt elénk, s újabb elbeszélései meggyőzhetik a közkeletű szólás híveit: a második kötet bizonyít igazán. Az írások középpontjában most is a család áll, amely életünk legfőbb terepe, modellje akkor is, amikor benne gyötrődünk, s akkor is, amikor kívülről vágyakozunk rá.

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Palatinus, Budapest, 2012
162 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632741291

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Most olvassa 5

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 50

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Piintyő
Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen

Hűűű, ha ilyen lenne a kortárs magyar irodalom zöme, én is szívesebben olvasnám! Jóformán nem volt kedvező tapasztalatom ez ügyben, egészen idáig. Egy kicsit tartottam is tőle, s az elején meg is hökkentem a szokatlan megfogalmazásmód, a rövid tömör, szinte csak egy-két szavas mondatoktól, ettől a teljesen újfajta hangnemtől. Viszont nagyon hamar megszoktam, s úgy érzem a témának tökéletesen megfelel. Míg olvastam, az volt az érzésem, hogy művészfilmet nézek. Ezalatt azt értem, hogy van valami pontos megszerkesztettség, kiszámítottság, megkomponáltság, igényesség a novelláiban, ami számomra hasonlatossá teszi a művészfilmekhez. És én ezt a stílust a végére teljesen megszerettem. Számomra ettől válik magasan a legjobbnak az általam ismert kortárs írások közül.

A témaválasztása sem mindennapi: az volt az érzésem; ez egy sem normális, legyen az gyerek, vagy felnőtt. Mindnek van valami kis hibája. Vagy testi, vagy szellemi tekintetben. Ez utóbbinál nem azt értem, hogy szellemi fogyatékos, hanem valami oknál fogva az átlagtól eltérően, különösen viselkedő, különösen gondolkodó emberek, akik képtelenek a normális beilleszkedésre, normális emberi kapcsolat létesítésére. Saját testükbe, korlátolt gondolkodásukba zárva képtelenek, s talán nem is akarnak kitörni, tán nincsenek is tudatában korlátoltságuknak. Nincs, és ne is legyen; ez nagyon jól kifejezi ezt: nem elég, hogy nincs, nem is vágynak – sőt, olykor tán még félnek is a változástól. Persze, ha kicsit utánagondolunk, meg lehet találni az okokat is erre az abnormális viselkedésre: csonka családok, kitaszítottság, kiszolgáltatottság, szexuális erőszak, betegségek stb. Csak nem az okok feltárása hangsúlyos a novellákban. A hangsúly a nincs, és ne is legyenen van, a jelen állapot tényén van. Én ez utóbbit legalább olyan fontosnak, hangsúlyosnak érzem, mint a nincset, hiszen képtelenek kitörni ilyen-olyan okok miatt a félelem, a szorongás bűvköréből.

Szvoren Edinának megjegyeztem a nevét. Egyetlen egy alakja sem szimpatikus, mind sérült valamilyen szempontból, de az írása minőségi, a mai kornak megfelelő nagyon újszerű, igazi posztmodern, minden trágárságot* nélkülöző, gondosan megszerkesztett, pontos lélekrajz. Öt csillag. És gratula. Úgy érzem, nagyon sikerült a témát és a stílust összhangba hozni.
Na és a borító is telitalálat.

(*az általam olvasott kortársak tele vannak trágársággal, szexuális kicsapongással. ez az oka, hogy nem igazán olvasok kortársat.)

>!
Tarja_Kauppinen IMP
Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen

Nincsenek, és ne is legyenek nagy szavak, fellengzős, megcsinált, művi gondolatok, fordulatok, eszmék. Megnyugtatóan szürke a hétköznapiság, kisszerűségbe szottyadt létünket otthonossá teszi a megszokás: a szívbetegségről is hiába ábrándozunk, hiába vágyunk rá, az anyánk sem rákos, nyugodtan ki lehet menni a napra. Hiába is sóhajtozunk igggazi, naaagy traumák után, életünk legkomolyabb sérelmeként kénytelenek vagyunk beérni a gyerekkorunkban ránk kényszerített hegedűtanulással. Emiatt könnyezünk hát jobb híján, meg még megannyi más jelentéktelen, bagatell bántalom miatt. Banális háztartási eszközök iránt alakul ki bennünk aberrált kötődés, kénytelenek vagyunk hagyni, hogy – jobb híján – pitiáner nyavalyáink tornyosuljanak mintegy nyomasztólag a fejünk fölé.

Egy váratlan fordulat ára nyolcszáz forint: kettő darab másolt kulcsot kapunk érte.
Nincs és ne is legyen ennél több. Ove csendben iszogat a nyugdíjából a sarki krimóban, Frodó meg otthon maradt inkább, mert a kedvenc filmje ment huszadszor is a tévében.

Az összes otthon ülő, nebántsvirág osztálytársam évente eltörte valamijét, folyvást gipszben flangáltak. A Szilvi karját, akivel ugyanabban az évben házasodtunk, még csavarozták is, pedig csak kidobósozott a kisudvaron. Én bezzeg, akármennyire magamra is ismertem a Papírsárkány finoman szólva is túlmozgásos narrátorában, életemben egyszer szenvedtem számottevőbb balesetet: eltörött a nagylábujjam, mert belerúgtam a konyhapult lábába.

Ne várj csodát, mert nincs, és nem is lesz. Akit elrabolnak, megmenekül, de addig is rendesen bánnak vele, és egyébként sem haragszik rá senki. Aki rákos, az mégsem az. Mirkát hiába faggatják erről a haverjai, csak az ő megnyugtatásukra hazudja, hogy a munkaadói molesztálják.

Igazából szó sincs ilyesmiről. Hurkás hasakat süt a párkányszínű nap, a piros zokni meg nem rejt mást, csak felpuhult lábkörmöket.

>!
olvasóbarát P
Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen

„ … még nem akarni sem akarok.”

Előbb olvastam az újabb könyveit, mint ezt a korábbit, de az élmény hasonló. Szvoren Edina új szemlélettel és megoldási móddal közelít a mindennapokhoz, ennek ellenére nem könnyű olvasmány a kötet, mert az élet derűs oldalát sehol sem mutatja. Humor nincs, csak irónia. 12 elbeszélésének alapszíne a szürke, két elbeszélés között van kapcsolat Folt és a Dé halála. Szinte filmszerűen láttatja a történeteket. Talán a Papírsárkány című írás tetszett legjobban.

>!
Juci P
Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen

„Sok mindent látok fájdalmas élességgel, s néha egyik pillanatról a másikra kiürül minden. Minél élesebb, annál üresebb, semmi nem segít.” (117. o.)
Ennél jobban én sem tudnám jellemezni ezt a kötetet. Vesékig hatoló pillantása van ennek az Edinának, és semmi hízelgő vagy vigasztaló nincs abban, amit lát. Rendkívüli elismerést vált ki belőlem, ahogy ír, de azért nagyon nehéz szeretni. Nem szeretnék olyan világban élni, ahol ilyenek az emberi kapcsolatok. Izolált univerzumokban élnek a történetek szereplői, sokszor érthetetlen viszonyok kényszerítik őket egybe (mármint ők maguk sem értik), és a köztük levő csillagközi űrt legfeljebb megaláztatások, hazugságok vagy hallgatások töltik ki.
A borító finoman, különlegesen lehangoló, úgyhogy tökéletesen összhangban van a novellákkal. És gyakorlatilag hibátlanul van korrektúrázva a kötet, amiért nagy puszi a kiadónak (Palatinus).

1 hozzászólás
>!
ppeva P
Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen

Nehéz volt és nyomasztó. A szöveg nagyon pontosan, kínosan kiszámított mondatokkal szinte (szinte??!!) sokkolja az olvasót. Ez a gondosan szerkesztett mondatfűzés, az olvasó folyamatos meglepése váratlan hasonlatokkal, zavarba ejtően egymás után rakott mondatokkal kevésbé tetszett. Megcsinált-nak hatott.
Nagyon kis falatokban haladtam vele, volt, hogy pár bekezdés után félre kellett tennem. Nehéz olvasmány, már a borító is jelzi, hogy nem lesz ez egy vidám kis lányregény. Azzal tettem le a könyvet, hogy milyen jó dolgom is van/volt nekem. Nincs ilyen életem. Nincs, és ne is legyen…

>!
szigiri
Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen

Egy ismerősömnek úgy jellemeztem, hogy a női Tar Sándor, aztán javítottam az urbánus Tar Sándorra [aztán @Pável miatt Tarr Sándort Tar Sándorra :( ]. De azért egy lényeges különbség van Edina és Sándor prózája között. Talán ami a félelem meg a szorongás között: hogy míg Tar Sándornál tudjuk miért ilyen nyomorúságos és kiszolgáltatott a helyzetük a főhősöknek (vidék, munkanélküliség, alkohol, mondhatni nem volt és nem is lesz), addig Szvoren Edina novelláiban nem tudjuk miért ilyen szerencsétlenek a szereplők. Kiszolgáltatottak a helyzetük miatt is, mert gyerekek, mert külföldön élnek idegenként, mert beosztottak, mert szülők. De nincs kifejezett oka. Mintha így lenne megírva.

Ráadásul a kiszolgáltatottság mellett a hiány az, ami minden novellában előjön. Ha nem a szereplők, akkor a novella maga hiányos, maga a cím is erre utal, a nincsre. Nincs szülő és gyerek is vagyok, nincs szex és a férjemet a saját szüleim is jobban szeretik, nincs szerelem és még beteg is vagyok. Kicsit utólag zavart, hogy minden történet szomorú véget ért, de ha a hiányt a kiszolgáltatottsággal bolondítjuk meg, akkor bizony nagyon szomorú dolgok jönnek ki. És ez elég zavaró tud lenni. Úgy kezdtem neki, hogy sokat vártam a könyvtől, és az elején csalódott voltam és szomorú. Nemrég a Yehudi Menuhin – Curtis W. Davis: Az ember zenéje című könyveb olvastam, hogy a mollt is azért tartjuk szomorúnak, mert nem teljes. Siratjuk a középső hang tisztaságának a hiányát (http://moly.hu/idezetek/293981). És akkor állt össze, hogy valahol ez is a kompozíció része és a legcsalódottabb akkor lettem volna, ha a végén egy történet is vidám véget ér.

Na még egy hasonlat a stílusához. Nekem kicsit olyan volt, mint a LEGO: nagyon egyszerű mondatok, de olyan ötletesen van összerakva, hogy néha tényleg tapsikol az ember a végén. Tehát nehéz idézni mondatokat, mert azok csak az egész novellába épülve működnek, önállóan nem. A mondatok olyanok, mint egy kihallgatáson, vagy nyelvkönyv első leckéje, csak itt képzeletbeli kérdésekre tőmondatok a válaszok. Meg lehet szokni. Nincs más ugyanis. Ezzel kell eljutni a végéig. Így megy ez.

Egy kicsit engem zavart, hogy a gyerek elbeszélők néha átváltottak a minimál gyereknyelvről a felnőttnyelvre (egy gyerek nem mond olyat, hogy „rám tapad az idő, mint a plasztik úszósapka”).

Nagyon tetszett, hogy a novellák valamilyen szinten egymásra kacsintanak, hogy az első novella folytatása felfedezhető később. Sőt, megíratott benne a magyar Felhőatlasz is, vagy Altman Rövidre vágvája mégpedig az Egy elbeszélés hét fejezete című novellában. És azzal, hogy az egymásra épülő részek itt még egy másik novellára (Papírsárkány) is visszautalnak, még erősebbre fűzi a kapcsolatot a novellagyűjtemény többi darabjával.

Erős, szomorú és egyenletesen jól megírt novellák, második munkának is kiemelkedőek.

6 hozzászólás
>!
Honey_Fly P
Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen

Szvoren Edina igazi mágus. Úgy ír, hogy letargiába taszít, az ember mégis újra és újra jön, hogy ne legyen még vége. Szeretném azt hinni, hogy szereplői és történetei, totálisan diszfunkcionális családmodelljei nem valósak. Novelláiban nincs hatásvadászat, nincsenek cirkalmas mondatok, csak egy nagyon kényelmetlen valóságot kapunk nyersen, premier plánban. Olyat, amiben senki nem szeretne élni mégis sokan kénytelenek. Bár nincs szoros párhuzam, olyan élmény volt az írásait olvasni mint amit a Kiállok érted c. előadás után éreztem (http://www.studiokszinhaz.hu/eloadasok/kiallok-erted/ ; van egy hosszú, de jó cikk is ehhez kapcsolódóan: http://www.origo.hu/kultura/egyfelvonas/20160406-gyerme…). Tudatosítja a tehetetlenséget és a lehetetlenséget és azt, hogy a happy end az esetek többségében egy nagy kamu. Azt hiszem, hogy Szvoren Edinától számomra a novella az ideális műfaj mert egy regény túlságosan megviselne. Ezzel együtt biztos vagyok benne, hogy minden jövőben megjelenő könyvét szeretném elolvasni.

>!
Maya
Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen

Valami könnyű olvasmányt kerestem. Hát nem kaptam meg.
Végig nagyon oda kell figyelni, ahogy a szereplők is végig figyelnek minden apró részletre. Nincsenek benne komoly történetek, inkább feszült pillanatok, belső történések vívódások. Magány. Egymás meg nem értése. Elhallgatások. Tabuk. Fel nem dolgozott traumák. Kommunikációhiány. Amikor még saját magunkkal sem ugyanazon a nyelven beszélünk. Szóval, arról olvashatunk, ami nincs.
Ha az ember belül van valamin, a rossz jobbnak, a jó viszont kicsit rosszabbnak látszik.
Mi kívül vagyunk a körön, de mégis belül. Jobbnak, vagy roszabbnak láthatjuk a dolgokat, mint amilyenek. A saját dolgainkat. A szereplők helyzetét.
Minden novella valahogy úgy van megírva, hogy mindenki azt olvashat belőle, amit akar, tovább írhatja magában. Beleképzelheti a saját elrontott kapcsolatait, meg nem értett sérelmeit, ki nem mondott érzéseit.
A saját dilemmáink is lehetnének az itt olvasottak. A mi kapcsolataink is lehetnének (és vannak is) ennyire élhetetlenek. Akár én is átélhetném a nincs (semmi se rendben) hangulatát, de nem tudnám azt monjdani, hogy ne is legyen.

Most, hogy átnéztem az értékelésemet, alatta új értelmet kapott a boító. Miért gondoltam, hogy ez egy könnyű olvasmány lesz? Ott van rajta a komor valóság. A pőrére vetkőztetett, közszemlére kitett, bekeretezett magány.

>!
ddani P
Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen

Lassan, kínlódva, leginkább mazochisztikusan olvastam végig ezt a rövid könyvet. Szvoren Edina valóban remek író, de azt hiszem nekem ennyi elég is lesz. Nem egy vidám gyűjtemény, és bár tudom, ahogy a világ, úgy az irodalom sem habostorta, akkor sem kell minden átélhető rettenetbe beleolvasnom magam. Ezek az elbeszélők mind válogatott módokon beszűkült, sérült, talán vagy biztosan fogyatékos, depressziós stb hangok, sajnos. Még az működött legjobban, amikor a Papírsárkány című, tényleg remek írás elbeszélője valóban valamilyen mentális zavarban szenved, és erre reflektál is a szöveg. Máskor egyáltalán nem bírtam követni, hogy mi ez az egész, hogy honnan jön és hova megy, mi ez a rengeteg ide-oda türemkedő részlet. Nagyrészt inkompetens érzés volt kapaszkodók után tapogatózni a komponált, kíméletlenül elzárkózó káoszban. Ha van is ilyen valóság (és miért ne lenne?), azért remélem, nem kell sokat szenvednem azzal a nyomasztó tehetetlenséggel, amivel szembesít.
Míg a fülszöveg „abszurd terheket” emleget, nekem valahogy pont az abszurditás irgalmatlan hiánya tűnt fel, ahogy minden olyan prózaian és naturalisztikusan rémes. Ez olyan bravúr, aminek őszintén nem tudok örülni, bármilyen erős is a sodrása.

6 hozzászólás
>!
Kek P
Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen

Mivel már nem ez az első könyv, amit a szerzőtől olvasok – azt hiszem, mondhatom, hogy ismerem a stílusát –, nem lepett meg. Hogy nem kaptam mást. Csak ugyanazt. Okos, nagyon okosan felépített, provokáló történeteket. Azt nyilatkozta korábban a szerző, hogy ő nem követi a mai divatokat… Pedig de. Nagyon is a ma elfogadott, „divatos” irányvonal ez: az elszemélytelenedő, kiüresedő, szexualitást, aberrációkat és erőszakot kirakatba nyomó, ezer sebből vérző, sérült-nyomorék élet mutogatása. Pozitívum nélkül. Ezért erősen depresszáló. Hiába a tőmondatokból felismerhető, novellák közti személyazonosság a-ha élménye, hiába a számomra (is) érthető és élvezhető történetekbe rejtett szakmai elmetápanyag (vallás, pszichológia, fogyatékosságügy, történelmi és szociográfiai háttér), a tűpontos, éles, sokszintű nyelv. Egyre kevésbé veszi be a gyomrom, lelkem, s inkább lemondok a szellemi élvezetről is. Nekem már hányingerem, csömöröm van tőle. És csak az jár a fejemben: hogy mennyi idő, mennyi tudatosság kellett ehhez, így összehozni? Megéri a sikerért?
Nincs hozzá vonzalmam. Nincs, és ne is legyen.


Népszerű idézetek

>!
encsy_eszter

Előbb-utóbb mindent megszeretek, amibe beletörődöm.

Dé halála

>!
csobi SP

Nem szeretném, hogy hetente ismétlődjön a napok neve.

23. oldal (Budapest: Palatinus, 2012)

2 hozzászólás
>!
Maya

Aki születetten fáradt, nem a nyugalmát keresi, hanem az ürügyet ehhez a fáradtsághoz.

99. oldal (Dé halála)

>!
egy_ember

Megtagadni ugyanis lehet az Istent, káromolni nem.

21. oldal Fél óra rövidebb...

Kapcsolódó szócikkek: Isten
>!
szigiri

Anya azt mondta, az volt az első veszekedésük, apa viszont megmagyarázta, mi a különbség vita és veszekedés közt. Hogy Lószerafin fut-e be elsőnek, az vita, de hogy ki a felelős a nővérem balesetéért, az veszekedés.

Papírsárkány

>!
balagesh IP

Ha ma tízéves forma gyereket látnék imbolygó részeg előtt térdepelni egy pocsolyában, hátat fordítanék, hogy ne zavarjam a srácot. Sötétedett. Ha kakaót öntök egy hosszú, vékony vizespohárba, akkor a kakaó hosszú és vékony. Ha viszont borospohárba öntöm a kakaót, a kakaó gömbölyded és kövér. Velem tulajdonképpen nem történt semmi rossz. Egyébként is annak a könnyebb, aki térdepel.

106. oldal; Dé halála

1 hozzászólás
>!
encsy_eszter

(…) rosszul vagyok a világ kitaláltságától. Mindennek megvan a helye: inkább csak tapintható, mint látható mélyedések. Elszíneződések a tárgyakon, formatervezettség.

A babajkó

>!
motyi11 P

Atya úgy tilt, hogy haragszik, és úgy haragszik, hogy hallgat.

20. oldal (2012, Palatinus; Fél óra rövidebb, mint egy haszid ének)

>!
egy_ember

A feleségem este kilenckor ért haza. Addigra a lányunkat lefektettem, betakargattam, felolvastam neki másfél mesét. A papucsát, ahogy kérte, orral előre toltam az ágy alá. Mire Bálám nagy nehezen megérti, miért makacskodott a szamara, a lányom már édesdeden aludt. Vannak buta próféták is

82. oldal Omomom


Hasonló könyvek címkék alapján

Horváth Viktor: Török tükör
Giedra Radvilavičiūtė: Ma éjjel a falnál alszom
Pavol Rankov: Szeptember elsején (vagy máskor)
Emmanuelle Pagano: Holdszivárvány
Carl Frode Tiller: Bekerítés
Laurence Plazenet: Magányos szerelem
Ioana Pârvulescu: Az élet pénteken kezdődik
Katri Lipson: A fagylaltos
Ófeigur Sigurðsson: Jón története
Goce Smilevski: Freud húga