Jóga ​és pszichoterápia 7 csillagozás

A modern pszichológiában a mentális síkot leggyakrabban közvetetten tanulmányozták oly módon, hogy a külső viselkedést alapul véve következtetéseket vontak le a mentális működésről. Sajnálatos módon ez a módszer hajlamos elterelni az elmétől a tanulmányozott viselkedés felé. Ezzel szemben a jóga pszichológiában az elmét közvetlenül, egyfajta speciális befelé figyelés útján tanulmányozzák. A keleten kialakult különféle módszereket a mentális test tanulmányozására meditációnak nevezzük. A meditáció folyamatán keresztül kifejlődik a képesség az elme működésének megfigyelésére, anélkül, hogy befolyásolnának vagy elárasztanának a gondolatok.

64. oldal, III. fejezet: Az elme - ősi és modern koncepciók (Danvantara, 2020)

Az én érzete adja meg a képességet, hogy elhatároljuk önmagunkat a jelenségek áramlatától, és individuális lényként tekintsünk magukra. A jógapszichológiában ezt a jelenséget nevezik ahamkárának, én-képzőnek. Szanszkrit nyelven az aham annyit jelent, hogy „én vagyok” . Az ahamkára nem áramlik ösztönösen a természettel. Lehetővé teszi a következő kérdést: Mit tartogat ez a számomra? és lehetővé teszi az ilyen állítást: Ezek az enyémek. Az ilyen határok felállításával, hogy enyém és tiéd, elválasztja magát a többiektől. A gondolatok többé már nem csak a képernyőn villódzó képek, hanem az én gondolataim.

80. oldal, III. Az elme: ősi és modern koncepciók, Az "én" érzete (Danvantara, 2020)

A jógapszichológiában a figyelem a manaszban megjelenő konfliktusok bonyolultsága helyett főként a buddhi azon képességére irányul, hogy ki tudja szabadítani az embert a konfliktusok és ellentmondások e tömegéből. A döntéshozó képességen van a hangsúly, ahogy az a legtisztább formában működik. A manaszt csak azért tanulmányozzuk, hogy megkülönböztessük a buddhitól. A buddhit pedig edzenünk és ápolnunk kell, ha azt szeretnénk, hogy képes legyen elhatárolni magát ezektől a behatásoktól. Egy múltbeli szülői tiltás felbukkanása csak annyiból érdekes a jógapszichológiában, hogy meg kell különböztetnünk a buddhi hangjától. Ezt a félrevezető vagy eltorzult lelkiismeretet el kell különítenünk a tiszta tudattól, a buddhitól.
A nyugati pszichológiában a hangsúly azonban máshol van. A figyelem közvetlenebbül irányul a manasz működésére. Sokat foglalkoznak azzal, hogyan hatnak egymásra a különféle impulzusok. Behatóan tanulmányozzák az elmebeli konfliktusokat. A pszichoterápia és a pszichoanalízis elméletének nagy része az intrapszichikus konfliktusok vizsgálata során alakult ki. Az egészséges ego fogalma abból a törekvésben fejlődött ki, hogy kielégítő és kényelmes módot találjanak a manasz aktivitásában domináló, ellentmondó impulzusok kibékítésére.

88. oldal, III. Az elme: ősi és modern koncepciók, Buddhi és lelkiismeret (Danvantara, 2020)

Amikor az alacsonyabb értelem vagy elme nem vesz fel folyamatosan érzéki benyomásokat, akkor nyitottá válik a belülről érkező impulzusokra. A manasz mögött húzódk a az emlékek tengere a múlt tapasztalatainak nyomaival. A benyomásoknak ez a tárháza (csitta) az az alap vagy mentális áramlat, melyben az elme fennmaradó része működik. Bizonyos értelemben ez a folyómeder, melyben a tudat többi eleme csorog. Az érzékelő elme vagy tudati áramlat egyszerűen csak a felszíni fodrozódások sorozata. Ebből a memóriabankból emelkednek ki a hullámok, melyek megjelennek az érzékelő-motorikus elme felszínén.

A csitta tehát az alapelem, melyből kiemelkedik a mentális tevékenység. Ez a moder pszichológiában a tudattalannak felel meg, ez az a terület, amely kívül esik az éber tudatosság mezején. Bizonyos értelemben úgy működik, mint egy passzív tároló, befogad és eltárol minden benyomást, amit a világ felkínál. Még mielőtt az elme fejlettebb, tudatos vonatkozásai életbe lépnének, a csitta tartalma felgyülemlik, mint egy óriási tengerfenék, az érzéki benyomások és adatok hatalmas medencéje. A tudat minden eleme, a buddhi, a döntéshozás képessége, az ahamkára, az énség, éncsináló vagy identitás, sőt még a manasz is, az érzékelő-motorikus elme, ebből a csittának nevezett alapból emelkedik ki.

A csitta azonban két funkcióval bír. Passzív befogadó szerepe mellett van egy aktívabb oldala is. Amikor a külső benyomások becsapódnak, akkor bizonyos ösztönös reakciókkal vagy primitív késztetésekkel reagál. Ezekből keletkeznek az érzelmek. A csitta ilyen koncepciója bizonyos szempontból megegyezik a pszichoanalitikus id-el, ami az ösztönös energiák mögöttes medencéje, azaz a libidó, mely hullámokat küld a felszínre, melyek energetizálják a tudat működését.
Amikor az érzékek elcsendesülnek, és az érzékelő-motorikus elme nem vesz fel információt a külvilágból, akkor a múltból felbukkannak az elmékek és benyomások. Amikor a külvilág durvább zaja elcsendesül, akkor a manaszban megjelennek emlékek és fantáziák – a múlt benyomásainak és tapasztalatainak asszociációs láncolata. Ebben az értelemben a manasz színpadként vagy képernyőként működik. Mint egy pódium, melyen a gondolatok lépnek fel. Vagy mint egy tévéképernyő: akármit táplálnak bele, az megjelenik a képernyőn. Ha az érzékeket lefoglalják a külső benyomások, akkor megjelennek az érzéki élmények. Ha semmi aktuális „élő adás” nem megy akkor"régi filmek" forognak „felvételről”. A csitta működésbe lép, és emlékek, benyomások jelennek meg a képernyőn.

125. oldal

Sokan tanulmányozták az érzéki megvonás tapasztalati állapota és a pszichoanalitikus kezelés struktúrája közötti analógiát; az érzéki behatások csökkentése megkönnyíti a tudattalan anyag megközelítését.
A tartalmak felbukkanása vagy a tapasztalati helyzetbe való visszatérés konstruktívan felhasználható problémamegoldásra, vagy a tapasztalatok kreatív szintézisének eléréséhez.

127. oldal

A nem megfelelő működés következtében az energia különböző szinteken megakadhat. Láttuk, hogy az izomfeszültség például hogyan ejt csapdába nagy mennyiségű energiát. Ahogy a hatha-jóga gyakorlatai során a testtel dolgozunk, ez az energia felszabadul, és elérhetővé válik. Az energiát azonban nemcsak az izomfeszültség köti le, hanem a tudati feszültség is felemészti. A félelemmel és idegességgel járó aggodalom rengeteg energiát veszejt kárba. Még ha az ember nem is tudja pontosan azonosítani félelmeit és idegességeit, kimerültség, fáradtságot tapasztal. Az ilyen feszültségek szokásos kezelése annyira részévé válhat az ember életének hogy már észre sem vesszük. Amellett, hogy feltűnés nélkül energiát emésztenek fel, további energiát fordítunk arra, hogy ezeket tudatunk mezején kívül tartsuk.

62. oldal, II. Fejezet : Lélegzet és energia (Danvantara, 2020)

Mivel az alacsonyabb, érzékelő-motorikus elme nem képes értékelni az általa begyűjtött információt, ezért egyre többet és többet vesz fel. Bizonyos értelemben úgy működik, mint valami gyűjtő készülék, mely annyi érzékelési adatot gyűjt be, amennyit csak tud. Nem képes döntést hozni vagy megítélni. Begyűjti az információt és szokásokkal vagy az ösztönök közbenjárásával reagál rájuk. Ugyanakkor sem a szokások sem az ösztönök nem jelentenek értékelést, így az ítélethozatal vagy megkülönböztetés meghaladja a manasz képességét. A buddhi, a megkülönböztetés ereje hoz döntéseket. A manasz véghez viszi a parancsait, és összhangba hozza a reakciót az általa befogadott érzékszervi benyomássak. „A buddhi olyan, mint egy kard, csak az a feladata hogy vágjon, bármi is kerül elé.” Szigorúan véve nincs más minősége és semmilyen más funkciót nem hajt végre. Az olyan dolgok, mint a tervezés, vágyakozás, emlékezés, vonzódás, hála, szexuális impulzusok, szégyen, félelem, szeretet, ragaszkodás, gyűlölet, féltékenység, harag, és így tovább, mind az alacsonyabb elme jelenségei. Amikor egy bizonyos impulzus megjelenik a manasz képernyőjén, akkor az emberi késztetést érez egy bizonyos cselekvésre. Azt azonban a buddhi dönti el, hogy enged-e ennek az impulzusnak vagy sem.

75. oldal, III. Az elme: ősi és modern koncepciók, Az érzékelő-motorikus elme (Manasz) (Danvantara, 2020)

A fizikaibb jellegű pránák bizonyos tartományát az akupunktúrával is feltérképezték, amely egy elsősorban Kínában alkalmazott ősi orvoslási rendszer. Az energia ezen síkján 12 csatornát írnak le, amelyek behálózzák a testet. Ezek energiapályák, melyeket az elektromos áramkörökhöz hasonlítottak. A jóga szemszögéből nézve ezek az energiamezők durvább szintjéhez tartoznak, melyeket fizikai eszközökkel, például tűkkel befolyásolni lehet. Bár ezek ismét csak egy részletét jelentik az energiaformák teljes spektrumának, mégis érdekesek gyakorlati szempontból, mert könnyen elérhetők a külvilágból érkező behatásokkal. A jógából ismert nádík viszont, meglyek tapasztalati úton, belülről ismerhetők meg, minden lehetséges polaritást és energia mezőt magukba foglalnak, beleértve az akupunktúrával leírtakat is.
Ezek a jóga tradícióban leírt energiaútvonalak bizonyos, a test tengelye mentén elhelyezkedő központokban összefutnak és keresztezik egymást. Ez a tengely nagyjából megfelel a gerinc vonalának, az energiaközpontokat pedig szanszkrit nyelven csakráknak nevezik. Ezeket a központokat sok kultúrában újra felfedezték és le írták. Olyan távoli, Indiától teljesen független kultúrák is ugyanazokra a helyekre teszik a központokat, mint az amerikai hopi indiánok, valamint Dr Karagulla leírásai.

57. oldal II. Fejezet: Lélegzet és energia/Prána: az energia egyesített elmélete (Danvantara, 2020)

Léteznek különböző légzőgyakorlatok, melyek képesek növelni és visszaállítani a tartalékban lévő energiakészletet. Az agni szára gyakorlat például a rekeszizom mozgatásával stimulálja a napfonat területét, és növeli a test energiakészletét. A légzőgyakorlatokon kívül más technikák is vannak az energia elfecsérlésének és elfolyásának megakadályozására.

59. oldal, II. Fejezet: Lélegzet és energia / Az energia megőrzése (Danvantara, 2020)