A ​sokszívű 84% 240 csillagozás

Szurovecz Kitti nagyon kényes témát válaszott új regénye témájául. Mondom ezt úgy, hogy én nyíltnak, elfogadónak, toleránsnak tartom magam. Mégis kellett jó pár nap, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat erről a témáról.

Elgondolkodtató könyv, ráébreszt arra, hogy toleránsak és elfogadóak vagyunk-e annyira, mint gondoltuk, és ha jól beleturkálunk az emlékeinkbe, szerelmeinkbe talán eszünkbe jut olyan helyzet, amikor nehezen tudtunk dönteni. Ami nem jelenti azt, hogy poliamorok vagyunk, vagy képesek lennénk egy többszerelmű kapcsolatban élni, de segít elfogadni, hogy van ilyen, és ne ítélkezzünk mások felett, mert minden élet és minden ember más és más. Azt is el tudom képzelni, hogy valaki a könyv segítségével megismerheti önmagát. Ne ítélkezzünk, mert sosem tudhatjuk, hogy számunkra mit tartogat az élet.
Bővebben a könyvről: https://konyvutca.blogspot.hu/2017/09/szurovecz-kitti-s…

…de ahogy látom, ez az egész a biztonsággal függ össze. Aki elvesztette a bizalmát és a biztonságát, az utána nem meri csupán egyetlen emberre rábízni sem az életét, sem a szeretetét…

Egy nagyon mély és elgondolkodtató téma több szívhez szólóan.
A könyv olyan kérdéseket vet fel, amelyekről beállítottságtól függetlenül érdemes elgondolkodni. Talán az lenne a legjobb, ha az azok, akik könnyen pálcát törnek mások felett, elgondolkodnának azon, hogy milyen jogon teszik ezt, és van-e jogalapjuk beleszólni abba hogyan élik az emberek az életüket.
Mindegyik szerelem szép attól függetlenül, hogy az odavezető út milyen akadályokkal volt kikövezve. Valószínűleg még szebb is lehetne, ha némelyikünk lelkét nem nyomnák agyon a társadalmi elvárások, és mernénk szabadon szeretni és önmagunkat adni egy kapcsolatban.

Ez egyszerűen elképesztő volt és zseniális.
Már az első pillanatban megfogott a borító és a fülszöveg. Ez egy nagyon különleges téma, korábban még nem is találkoztam ilyennel, és bevallom, én is azok táborát erősítem, akik nem is tudták, hogy létezik ilyen.
Bonyolult, egyáltalán nem egyszerű dologról beszélünk, szintén egy olyan téma, amely megosztja az embereket, és előítéletet ébreszt azokban, akik nem nyitottak az új, a szokatlan felé.
Nagyon elgondolkodtató ez az egész. Hiszen olyan világban élünk, ahol az a normális, ha az emberek monogám kapcsolatban élnek, ezt vetítik ránk mindenhonnan, erről olvasunk, ezt látjuk, ezt éljük meg. De ettől független úgy érzem, egyáltalán nem abnormális az, amiről itt szó van. Egyszerűen csak szokatlan a társadalmunknak. Én igyekszem azt gondolni, hogy nem vagyok előítéletes, képes vagyok úgy elfogadni az embereket, ahogy vannak. Éppen ezért is szerettem meg rögtön Annabella történetét. Azt, ahogy kivirágzik, kinyílik mások és önmaga felé, ahogy ráébred saját identitására, ráébred arra, hogy ki is ő valójában, és arra, hogy az, amiben eddig élt, az a hazugság.
Nagyon élveztem minden egyes sorát, jó volt megismerni ezt a jelenséget, nem is gondoltam volna, hogy ez ennyire sokrétű, és mennyire erős személyiségre van szükség ahhoz, hogy ezt megéld és élvezd.

„(…)
Szurovecz Kitti új regénye meg fogja rengetni az olvasói társadalmat. Egy olyan tabunak számító témát tár teljes valóságában elénk, amire sokan még nem készültek fel. Biztos emiatt fog kapni hideget-meleget, de azok, akik képesek rá, hogy kellőképpen értékeljék sokkal gazdagabb lesznek. Kitti felnyitja a szemünket, hogy a világ nem fekete és fehér, hanem a szivárvány összes árnyalatában ragyog. Megmutatja, hogy lehet máshogy is élni, s hogy lehetséges boldognak lenni akkor is, hogyha az ember éppen a sokszívűek közé tartozik. Rávilágít, hogy ez nem egy betegség, nem egy megvetendő dolog, hanem a társadalomnak el kell fogadnia a létezését. Hiszen ha a kapcsolat résztvevői képesek rá, akkor a külső szemlélődők miért nem? ”

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/09/szurovecz-kitti-s…

Nem sokszor talalkoztam a poliamoriaval addig, mig Kitti el nem arulta, hogy roluk fog konyvet irni legkozelebb. Nagyon vartam, es kivancsi voltam a vegeredmenyre, es azt kell mondjam, zsenialis lett. Hogy miert? Mert erdeklodo es nyitott ember vagyok a vilag dolgaira. Mert ha ugy gondolom, hogy felnott, cselekvokepes emberek, akik nem bantanak az eletformajukkal masokat, nem kovetnek el buncselekmenyt, azok eljenek ugy, ahogyan gondoljak, ahogy az nekik a legjobb.
Kitti bemutat nekunk egy identitast, egy eletformat, megmutatja a polik mindennapjait, sokszinuseguket, gondjaikat, eletuket.
Megmutat, nem nyom le senkinek a torkan semmit, egyszeruen mesel, a foszereplo Anabella szemen keresztul.
Orulok, hogy ez a regeny megszuletett. Legyunk nyitottak es befogadok a vilag dolgaira, en azt mondom. :)
Es eljunk ugy, ahogyan nekunk a legjobb, masokat nem bantva, masoknak nem artva.

Ez a második könyvem az írónőtől és imádom!!!! :) Nagyon érdekes könyv volt, ilyen témában még nem olvastam semmit,de nagyon tetszett. Hát Én biztos nem tudnék így élni, pedig nem lehet rossz :) Már ha mindenki ugyanúgy érez a másik kettő iránt és nincs féltékenység, mert akkor annyi. Annabella érdekes személyiség és nagyon szerethető és erre is vágyik, arra, hogy szeressék. Mondjuk a családja régi története miatt érthető is. Ajánlom!

Ez egy igazán egyedi történet, nagyon megfogott, legnagyobb bajom talán az volt vele, hogy véget ért. :D
Egészen őszintén még korábban nem hallottam a poliamoria „jelenségről”, így már azért megérte elolvasni, hogy megismerkedhettem a világgal. Szerintem nagyon sokan tartottak már egyszerre két vasat a tűzbe és ez után talán ők is elgondolkodnak arról, hogy vajon nem-e lehetnek ők is ilyen beállítottságúak. De most ha nem is kezdünk filozofálgatni, engem tényleg magával ragadott Annabella története. Nagyon jó volt, hogy vele együtt fedeztük fel ezt a kis közösséget és közösen mérlegeltük az ilyen kapcsolatok előnyeit és hátrányait. Láthattunk mindenféle fogadtatást, konzervatívabb és igazán nyitott szereplők is csatlakoztak hozzánk. Pont emiatt talán kicsit több, mondjuk úgy romantikának örültem volna, de azért voltak számomra is szuper jelenetek, amikbe beleborzongtam. Egy kisebb rejtély is felborzolta a kedélyeket, ez plusz izgalmat hozott a történetbe. Nagyon olvasmányos a stílus és egyszer se laposodott el. Ahogy már írtam, olvasni tényleg olvastam volna még, illetve talán csak a végével van apró gondok. Az egész könyv alapján teljesen más lezárásra számítottam. Örülök az epilógusnak, mert jó látni, hogy mi van később is a szereplőkkel, de mégse ezt vártam volna. Viszont maradtak nyitott szálak, hogy legalább a képzeletem még tovább gondolja, hogy mi várható még főszereplőnkkel az életben. :)

Annabella kezdeti dilemmájával nehezen tudtam azonosulni, abszolút nem egyezett a véleményünk, és emiatt komolyan azt fontolgattam, hogy abbahagyom. Én viszont nem hagyok abba könyveket, csak elnapolom őket, ezért úgy negyven oldal után azt mondtam, majd máskor. Aztán következett az este, tea mellett, gondoltam, csak belelapozok, aztán csak lapoztam, lapoztam, tea után következett az ágy, és tovább lapoztam, lapoztam, hirtelen elfogytak a lapok, és hajnali fél négy volt. FÉL NÉGY. Nem is tudom, mi okozott nagyobb sokkot: az, hogy befejeztem a könyvet, vagy hogy megint túl sokáig maradtam fent egy regény miatt.
Szaki mellett maga a folyamat nyerte még el a tetszésemet, amin Annabella végigment a történet folyamán. Pont annyira kételkedett és félt, mint a való életben egy olyan nő, akinek válságba kerül az élete, és olyan döntések előtt áll, amelyek teljesen megváltoztatják az életét. Pont annyira volt befogadó és barátságos, naiv és korrekt gondolkodású. Pont annyira volt emberi. És hihetetlen érzés volt ezt a könyvet ezzel a gondolattal olvasni. Lehet, azért, mert magyar szereplős, magyar helyszínes, de úgy gondolom… nem, úgy érzem, hogy Kitti olyan szereplőket álmodott meg, akik tökéletes emberek lennének. Tökéletlen tökéletesek, és ez így van jól.
Nem tudom, mikor éreztem ezt így utoljára egy könyvnél, nem tudom, fogom-e máskor is, de azt biztosra kijelenthetem, hogy ez a könyv felkerült a leg-leg-leg listámra, és sosem fog onnan lemászni. Még akkor sem, ha megtámadják a pozícióért.

Picit bővebben:
https://zivataroskonyvek.blog.hu/2020/04/23/szurovecz_k…

„Nagyon érdekelt a könyv, maga a poliamoria és bár olvasás előtt is ferde szemmel néztem erre a párkapcsolati formára, én mégis bíztam benne, hogy el fogom tudni fogadni ezt az egészet. Azt már tudhatjátok rólam, hogy szeretek kilépni a komfortzónámból, teljesen nyitottan próbálok minden témához állni, ez mégsem volt az én regényem. Rájöttem, hogy nekem teljesen más a szemléletem, ettől az életmódtól én teljesen távol állok, így olvasás után is ez az egész teljesen felfoghatatlan maradt a számomra. Pedig tudtam, mire vállalkoztam.
Másfél csillagot így vagy úgy, de le fogok vonni. Az én hibám is, hogy olyan könyvet választottam, aminek a témája nem éppen kompatibilis velem. Úgy érzem, a könyv és én tűz és víz vagyunk, ellentétek, amik nem éppen vonzzák a másikat. Szurovecz Kittitől még szeretnék a jövőben olvasni! Biztos vagyok benne, hogy van olyan szerzeménye, amire kérdés nélkül rányomnám az öt csillagot, de ez nem az volt. Mindenesetre büszke vagyok rá, hisz' egy nagyon nehéz témáról írt, amiről nagyon megosztóak a vélemények. Sajnálom, hogy én a negatívabbik kategóriát képviselem. Nekem nem sikerült megfelelni, de mindenkinek képtelenség.” 5/3,5
Bővebben: https://lillszinbookland.blogspot.com/2018/09/szurovecz…

Ez hihetetlen egy könyv. A Hópelyhek a válladon című könyv után nem gondoltam, hogy fogok jobbat is olvasni az írónőtől, hiszen az a könyve is fantasztikus, de ez még jobban tetszett.
Ismét egy olyan témáról olvastam, amiről még csak hallani sem hallottam. Az írónő nem hétköznapi témákról ír és ez tetszik nekem, soha nem átlagosak a szereplők és a történeteik, mindig van valami egyedi az írásaiban, ami nagy hatással van rám. Ezek a témák pedig mindig teljesen megdöbbentenek és elgondolkodtatnak.
Örülök, hogy ezt a könyvet is elolvastam. :)