A ​háború művészete 134 csillagozás

Szun-ce: A háború művészete Szun-ce: A háború művészete

A ​kínai történelem egyik legizgalmasabb és legmozgalmasabb időszakába kalauzol a jelen kötetben olvasható három ókori kínai hadtudományi klasszikus. A politikaelméleti, filozófiai vagy akár pszichológiai műveknek is tekinthető alkotásokból nemcsak háborúról és békéről, jó és rossz kormányzásról, erényről és gonoszságról tanítanak, hanem a konfliktuskezelés és érdekérvényesítés útvesztőiben is eligazítanak.

A háború művészete az elmúlt kétezer év legnagyobb hatású hadtudományi műve Kínában és egész Kelet-Ázsiában. Szerzője, a Kr. e. 6-5. században élt hadvezér, Szun-ce a hagyományos értelemben vett hadi ügyek mellett a versenyhelyzetekben alkalmazandó taktikával és stratégiával is foglalkozik, tanításait pedig a mai napig az élet legkülönbözőbb területein alkalmazzák. A Vu Csinek tulajdonított A hadviselés szabályai a katonai irányítás és a civil kormányzás kérdéseit járja körül, míg a kötet harmadik szövege, A tábornagy metódusa a csatatéri taktika helyett a szervezésre,… (tovább)

A hadviselés tudománya, A hadviselés törvényei és A hadviselés művészete címmel is megjelent.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Helikon Zsebkönyvek

>!
Helikon, Budapest, 2019
158 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634793304 · Fordította: Tokaji Zsolt
>!
Helikon, Budapest, 2018
158 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632273907 · Fordította: Tokaji Zsolt
>!
Helikon, Budapest, 2015
158 oldal · ISBN: 9789632277844 · Fordította: Tokaji Zsolt

2 további kiadás


Enciklopédia 13


Kedvencelte 18

Most olvassa 18

Várólistára tette 151

Kívánságlistára tette 125


Kiemelt értékelések

>!
mandris
Szun-ce: A háború művészete

A könyv kiinduló premisszája, hogy háborúzni úgyis muszáj, így hát jobban tesszük, ha felkészülünk, és alaposan tanulmányozzuk, mitől is függ a győzelem. Ezt az alappremisszát lehet vitatni a jelen korban, de abban a korban és helyen kétségkívül megállta a helyét.
Kíváncsian vágtam bele a könyvbe, hogy mit tud ez adni egy mai olvasónak. Ami a leírt alapelveket illeti, nem igazán jut eszembe olyan, ami annyira nagy újdonságerővel hatna. Ami leginkább megmaradt, az a rengeteg felsorolás, illetve valamiért az „ezt pedig úgy hívjuk, hogy” mondattöredék. Ezek nem igazán segítették nálam az elmondottak bevésődését (mondjuk, bízom benne, hogy nem is kell soha hadsereget hadba vezetnem).
Az mindenesetre nagyon érződik (főleg összevetve más, időben kevésbé távoli háborúkról olvasottakkal), hogy a háborúk jellege – érthető módon – alapvetően megváltozott. Ha mindenképpen választanom kellene egy korszakot, amikor háborúznom kell, akkor mégis inkább több ezer, de legalább több száz éve, mint a tágan értelmezett jelen korban. Abból az aspektusból nem különböztek a régmúlt idők háborúi, hogy akkor is egyszerű emberek haltak meg mások érdekeinek szolgálatában, valahogy mégis sokkal emberségesebb (sic!) képét mutatják a háborúskodásnak ezek az írások, mint ami a legutóbbi 100 év háborúiról elmondható (pl. http://moly.hu/idezetek/657652). Most nem szeretném bővebben kifejteni, miért gondolom ezt, akit érdekelnek a hadtörténeti írások, előbb-utóbb úgyis el fogja olvasni ezt a könyvet, mert klasszikus és ráadásul nyúlfarknyi terjedelmű. Akit pedig nem érdekelnek, vagy épp kifejezetten taszítanak a háborúk, azt úgyis fölöslegesen traktálnám a részletekkel.

4 hozzászólás
>!
AeS P
Szun-ce: A háború művészete

Miközben a BKV-n felváltva olvastam és bambultam magam elé, több dolgon is eltöprengtem ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az első az volt, hogy tulajdonképpen mennyire gyűlölöm a háborút és a hadviselést, mindegy, hogy most, száz, kétszáz, vagy ezer évvel ezelőtt történt-e. A második, hogy bár megértem a hangzatos, és szerintem zömmel hazug indokokat, amiket a háború mellett nagy gondolkodók felhoznak, elfogadni soha nem fogom. A harmadik, hogy ebben a könyvben Vu-ce fejezetei sokkal érdekesebbek, mint amiket Szun-ce írt; a negyedik pedig, hogy bár tényleg soha nem érdekelt a hadtudomány, de lehet, hogy jobban megjegyeztem volna anno a különféle háborúkat, ha valaki (mármint tanár) legalább egyetlenegyszer szemlélteti, hogy egyáltalán hogy kellene elképzelni.

1 hozzászólás
>!
lilaköd P
Szun-ce: A háború művészete

„ A háború a csalás útja. ”
Mint ahogy az élet is.
Ha életben akarsz maradni, taktikázni kell, de rendesen.
A mindennapi élet számos területén alkalmazhatóak az itt leírt okosságok.

>!
anesz P
Szun-ce: A háború művészete

Egyik molytársam hozta teljesítésként az egyik kihívásomra, és akkor figyeltem fel erre a klasszikusra. Mondjuk annyira nem érdekel a hadtudomány, de el kell ismerni, hogy ezek az ókori művek nagyon alaposak.
Szun-ce műve nagyon rendezett, alapos, rendszert épít fel, bár nekem voltak benne logikátlanságok. Például felsorolja a terep fajtáit, majd elkezdi megmagyarázni az egyes fajtákat, de nem olyan sorrendbe, ahogy felsorolta. A legjobban Vu-ce: A hadviselés szabályai rész tetszett. Talán azért, mert ez párbeszédes formában íródott. Az uralkodó s hadvezére beszélgetnek a hadvezetésről. Sok érdekesség is van benne. Az utolsó rész inkább elmélkedések, szinte aforizmaszerűen.
Az utószóban meglepve olvastam, hogy ez mennyire alapmű még ma is, és Solari, mielőtt a brazilokkal megnyert 2002-ben a világbajnokságot kötelező olvasmánnyá tette a focistáinak! :-))

>!
Dávidmoly
Szun-ce: A háború művészete

Az örök érvényű klasszikusok értékelése két okból is nehéz. Egyrészt, mivel nem mostanában (A háború művészete alsó hangon is jó ezer éve) lettek klasszikusokká (hiszen éppen ez a klasszikusság lényege, hogy a korral jön meg), ezért már minden létező szempontból értékelték és elemezték őket, így újat mondani róluk lehetetlen nagyon nehéz, régit meg minek ismételni? Másrészt, ezen idő alatt nem csak klasszikusságuk, hanem örökérvényűségük is próbára tétetett, és a próbát megállta, így e tekintetben is kiírhatjuk, hogy quod erat demonstrandum.
Személyesen pedig elfogult vagyok Szun-ce iránt, mert még jó húsz éve olvastam először A háború művészetét (Gy. Horváth László örök becsű ismeretterjesztő műve nyomán), és azóta is vissza-visszatérek hozzá.
A tipográfia és borító hozza a szokásos Helikon Zsebkönyv színvonalat (legnagyobb megelégedésemre), utóbbi agyagkatonákkal, amiért jár a külön dicséret.
A háború művészete: nagyszerűsége (mint minden valamire való találmánynak) éppen egyszerűségében rejlik, és abban, hogy szabályai rugalmasan alkalmazhatók (és a mestere útmutatása szerint úgy is alkalmazandók) egymástól gyökeresen eltérő körülmények között és (nemcsak harci) helyzetekben. 5/5
A hadviselés szabályai: szélesebb fókuszú, foglalkozik az emberek kormányzásával általában is, ám ez paradox(nak tetsző) módon csökkenti általános használhatóságát, mert erősen építkezik a konfuciánus erkölcsiségre. 4/5
A tábornagy metódusa: kissé eljárt felette az idő, némileg poros, helyenként és önismétlő, de azért vannak itt kibányászható drágakövek. 3/5
A kötetet kiegészítő részekkel (az utószóval, a jegyzetekkel és a tartalomjegyzékkel) is elégedett vagyok. Összességében négy agyagkatona az ötből.

>!
Risus P
Szun-ce: A háború művészete

Akit egy kicsit is érdekel a hadászat, a hadtörténet, a hadtechnika, azoknak abszolút ajánlani tudom!
Maga a könyv nem egy nagy terjedelmű, de abban a korban és a későbbi tomboló és háborúkban nem szűkölködő időszakban biztosan egy meghatározott írás lehetett. A múlt időn kicsit elgondolkoztam, hogy használhatom-e, de mivel a mai modern technikáknak „hála” elég egy gombnyomás és egy egész ország veszne oda, így azt hiszem használhatom.
Számomra filozofikus írás, hiszem nem veti el a megadás, de a fegyver nélküli harcot sem.
A könyv számomra abszolút logikusan épül fel, hisz a diplomácián át, a terepviszonyokon túl egészen a hírszerzésig minden fontos lépést kitárgyal.

>!
Dorka50 P
Szun-ce: A háború művészete

Annak ellenére, hogy nagyon utálom a háborúkat nagyon tetszett a könyv. Rendkívül részletes, mindenre kiterjedő mű. És ahogy utószóban is olvaható nem feltétlenül csak harchoz ad tanácsot. Tanításai sokféle versenyhelyzetben használhatóak. Még a fociban is!!! :)

>!
Popovicsp87 P
Szun-ce: A háború művészete

Néha igazán meglep, hogy az ókorban is milyen magas szinten volt a harcászat.
A kötetben, nevével ellentétben három szerző műveit olvashatjuk.
Szun-ce által A háború művészetét, mely a háborús stratégia kézikönyve, Vu-ce a háború hierarchiáját fejti ki, vezetői legfontosabb ismereteit foglalja össze.
A harmadik nem teljes iromány, kicsit hiányosnak is éreztem.
A tábornagy metódusa gondolatokban gyűjti össze a civil és katonai élet közti kapcsolatot.
Érdemes elolvasni, mert nagyon lényegretörőek, nem szárazak, és egy kicsit betekinthetünk a korba is, amiben íródott.

>!
Helikon, Budapest, 2015
158 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632273907 · Fordította: Tokaji Zsolt
2 hozzászólás
>!
vöri P
Szun-ce: A háború művészete

Olvasás közben nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy olyan könyv került a kezembe, melynek szerzői (ugyanis Szun-ce híres műve mellett Vu-ce A hadviselés szabályai és a hagyományosan Sze-ma Zsang-csü-nek tulajdonított A tábornagy metódusa című írások szerepelnek a kötetben) nem arra vannak kalibrálva, hogy a kezük tollat forgasson – sokkal inkább kardot. Így állhatott elő az a furcsa helyzet, hogy olyannak kell barokkos körmondatokban megfogalmaznia a számára legegyszerűbb, legelemibb alapvető elveket, aki ezekkel gyakorlatilag együtt él, és elegendő rövid vezényszavak formájában kiadnia utasításait, hisz mindenki tudja fél szóból is a dolgát (és még véletlenül sem szokása bővebb magyarázatokba bocsátkozni). Ehhez képest most „civileknek” vagy éppen értetlen kollégáknak kénytelen fejtegetni a háború művészetét…

Egy hadvezérhez képest egyébként meglepően kevés rendszer van abban, ahogyan a bizonyos említésre méltó pontokon végighalad, én legalábbis ennél katonásabb összefoglalóra számítottam, de nem zárom ki annak a lehetőségét sem, hogy egyszerűen ennyire másképp működik a kínai észjárás, és ha szeretném, se tudnék igazán belehelyezkedni egy kínai hadvezér szerepébe. Az a benyomásom támadt, hogy ezek az összegyűjtött alapelvek nem feltétlenül általánosságban igazak, sokkal inkább a kínai és az ő környezetükben élő szomszédos népekkel folytatott csatákhoz lehetnek hasznosak, de ez talán nem is lenne igazán meglepő. Összességében nem bántam meg, hogy megismertem egy keveset a kínai hadviselésből, nem beszélve arról, hogy akadtak elég érdekes alapelvek és gondolatok is elvétve benne, amik általánosságban, és talán nem is csak a szó szerint vett hadszíntéren alkalmazható taktikákról és viselkedésmódokról szóltak.

Többi: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-09-02+…

>!
Shion_Blanc
Szun-ce: A háború művészete

A témájából kifolyólag nem gondoltam, hogy valaha elolvasom ezt a könyvet, de meglepő módon nagyon élveztem.
Egyáltalán nem száraz és belealvós olvasmány, mint amire számítanánk.
Olvasás közben láttam magam előtt a hadurakat, akik próbálják észben tartani azt a rengeteg taktikát és harci cselt, amit a könyv nyújt.
Bár mára a katonaság valószínűleg nem venné már akkora hasznát, mint amikor még hús-vér emberek harcoltak és nem távirányítású drónok.
Részemről örülök, hogy fennmaradt ez a könyv. Már csak azért is, hogy megismerhessük mennyi mindenre volt szüksége régen egy hadseregnek a győzelemhez.


Népszerű idézetek

>!
Sli SP

Légy megfontolt, gondolkozz, mielőtt bármilyen lépést teszel!

39. oldal, Szun-ce: A háború művészete - Manőverek (Cartaphilus, 2006)

3 hozzászólás
>!
nabradi

Légy gyors, mint a szél, de légy oly nyugodt, mint az erdő!

29. oldal, 7. fejezet - Manőverek (Helikon Kiadó, 2015)

9 hozzászólás
>!
Sceurpien I

Ezért mondják, hogy aki ismeri az ellenséget és ismeri önmagát, száz csatában sem kerül veszélybe. Aki nem ismeri az ellenséget, ám ismeri önmagát, egyszer győz, másszor kudarcot vall. Aki sem az ellenséget, sem önmagát nem ismeri, minden csatában vereséget szenved.

20. oldal (A támadás megtervezése)

>!
Sli SP

Általában, csata közben a hagyományos taktikával vehető fel a harc, és a formabontó taktikával érhető el a győzelem.

24. oldal, Szun-ce: A háború művészete - Hadászati erő (Cartaphilus, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: győzelem · harc
>!
mandris

A régiek sohasem üldözték a menekülő ellenséget száz lépésnél tovább, sohasem követték őket három táborverésnél messzebbre, ez szertartásosságukat mutatja. Nem sanyargatták a kiszolgáltatottakat, szánták a sebesülteket és a betegeket, ez emberségüket mutatja. Felállították a hadrendjüket, és csak utána verették meg a (csata kezdését jelző) dobokat, ez megbízhatóságukat mutatja. Mindig az igazságért és sohasem a haszonért harcoltak, ez igazságosságukat mutatja. Képesek voltak megbocsátani behódolt ellenségeiknek, ez bátorságukat mutatja. Ismerték a véget és ismerték a kezdetet ez bölcsességüket mutatja. Ezen hat erény alkalmas időben tanításával fektették le a nép (kormányzásának) alapelveinek szabályát. Régtől fogva bizony ez a kormányzás módszere.

A tábornagy metódusa

3 hozzászólás
>!
Sli SP

Az uralkodónak sohasem szabad személyes haragja miatt mozgósítani a hadseregét. A hadvezérnek sohasem szabad személyes csalódottsága miatt harcba bocsátkozni. Ha előnyödre szolgál, mozdulj, ha viszont nem, maradj veszteg! A harag még örömmé változhat, a bosszúság pedig még lehet elégedettség, de az elpusztított országot nem lehet többé föltámasztani, a halottakat pedig nem lehet többé életre kelteni.

78. oldal, Szun-ce: A háború művészete - Fölégetéses támadás (Cartaphilus, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: harc
>!
Sli SP

(…) a győzedelmes hadsereg mindenekelőtt a győzelem feltételeit valósítja meg, és csak azután keresi a harcot. A vesztes sereg először harcol, és csak utána keresi a győzelmet.

22-23. oldal, Szun-ce: A háború művészete - Katonai elhelyezkedés (Cartaphilus, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: győzelem · harc
>!
Sceurpien I

A háború a csalás Útja. Így aztán , ha képes is vagy megtenni valamit, azt mutasd, mintha képtelen lennél rá. Ha bevetnéd (seregedet), mutasd magad tétlennek. Ha közel vagy, mutasd, mintha távol lennél; míg ha távol vagy, mutasd magad közelinek.

11. oldal (A Mérlegelés)

>!
Sli SP

Zavard meg, és tanulj abból, hogyan cselekszik, vagy éppen hogyan nem cselekszik válaszként. Kényszerítsd rá, hogy felfedje magát, és ő maga leplezze le saját sebezhető pontjait.

33. oldal, Szun-ce: A háború művészete - Erős és gyenge pontok (Cartaphilus, 2006)

>!
Szelén P

A jó tábornok (…) A katonáknak kiosztja a feladatot, de sosem ismerteti velük a tervet. Amikor jó a helyzet, ezt közli embereivel, ám ha rossz, erről mélyen hallgat.

73. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Sun-Tzu: Ping-Fa
Polübiosz: Polübiosz történeti könyvei I-II.
John Keegan: A parancsnoklás álarca
John Keegan: Maszk – A parancsnoklás álarca
Bruce I. Gudmundsson: DAK – Deutsches Afrika Korps
Robert Kershaw: Harckocsizók
Basil Henry Liddell Hart: Stratégia
Lévay Gábor: Harc a tengereken és a tenger alatt
Dirk Blennemann: Hitler hadserege
Resperger István – Kiss Álmos Péter – Somkuti Bálint: Aszimmetrikus hadviselés a modern korban