Japán ​kardvívó mesterei 9 csillagozás

Szugavara Makoto: Japán kardvívó mesterei

„Kengó ​olyan személy volt, akinek kardvívó tehetségét elismerte a nép – nem léteztek tárgyilagos ismertetőjegyek arra, hogy valaki méltó legyen a kengo elnevezés elnyerésére. Ehhez a megszólításhoz az kellett, hogy egy nevezetes kardforgató legyőzésével szerezzenek maguknak hírnevet. Az elismerés elnyerésének különböző módjai léteztek, de valójában az összes kengó valamikor az országot járta, hogy párbajok során tökéletesítse vívótehetséget. Azok, akik utazásaik során tökéletes magabiztosságra tettek szert a harci tudás terén, megalapították saját iskolájukat. A kengók számos tanítványukkal együtt dózsókat hoztak létre, hogy ott oktathassák az újonnan alapított iskola tudását. Felesleges mondanunk, hogy minden új iskola megalapítója maga választotta ki utódját. Az Edo-korszak végére (1867) több hétszáz ilyen harcművészeti iskola létezett. Ebből arra következtethetünk, hogy a Tokuvaga-sógunátus alatt rengeteg kardfrorgató mester élt Japánban. Közülük választottam ki néhányat –… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Szenzár, Budapest, 2003
244 oldal · ISBN: 9789638636911

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

RosszQtya P>!
Szugavara Makoto: Japán kardvívó mesterei

Hiánypótló mű, minden téren. Bárki olvashatja akit érdekel Japán, és az ahhoz oly szorosan hozzátartozó harcművészet. Sajnos a mű viszonylag rövid, a téma még oldalakért kiált.

Erdész>!
Szugavara Makoto: Japán kardvívó mesterei

Legfőbb erénye a könyvnek, hogy bármikor folytatható az olvasása, ugyan is mestereket, iskolákat, stílusokat mutat be objektíven. Teljességgel nem lehet bemutatni mindent, már csak a terjedelméből sem, de e szemelvény igazán jól sikerült. Szerintem.

Dzsúz>!
Szugavara Makoto: Japán kardvívó mesterei

Nagyon jó kis összefoglalója a hajdan élt mestereknek. Főleg történelmi szempontból vizsgálja őket, kevesebb a filozófia, mint számítottam rá. Ennek ellenére éleztem.

Tiger205>!
Szugavara Makoto: Japán kardvívó mesterei

Az autómban van, s várakozáskor (orvos, ügyvéd, tárgyalás előtt, stb.) olvasom, mert (szerencsére) a fejezetek nem összefüggőek, nem egymásra épülnek.
sajnos Muszasi nincs a könyvben


Népszerű idézetek

Tiger205>!

Az íjászat, a lovaglás, a lándzsahajítás, a kardforgatás, a lőfegyverek használata és a dzsudzsucu számított Japánban a hat legfontosabb harcművészetnek.
A kardforgatás gyakorlóinak száma felülmúlta az összes többi harcművészetet.

Előszó, 10. oldal

10 hozzászólás
Tiger205>!

Az Eisó-korszak (1504-20) hatodik éve előtt Japánban összetűzések és lázadások sokasága történt. 1510--ben azonban megkönnyebbülten sóhajthattak fel az emberek.
Avégre viszonylagos nyugalom költözött a fővárosba. Ezt a rövid szünetet hívhatjuk az Asikaga-sógunátus indián nyarának, mivel hamarosan – a télhez hasonlóan – újra háborúk és fosztogatások sújtották a népet, így az most minden energiáját arra fordította, hogy élvezhesse ezt a rövid nyugalmas időszakot.

(első mondat)

Tiger205>!

Habár az ifjú Narimori vezetése alatt álló várvédők kevesen voltak, mégis méltón képviselték a bandómusá-kat, azaz a Kantóban született és nevelkedett, vitézségükről és bátorságukról híres szamurájokat. Kamiizumi Hidecuna (aki később Kamiizumi Nobucuna néven vált ismertté) taktikai vezetésével nem mindennapi várvédő sereg nézett a támadókkal farkasszemet.
Kamiizumi Hidecuna 1508-ban született a Kózukéban lévő Kamiizumi városában. Édesapja az Ueszugi klán ura volt. Miután apja várát lerombolták a Takedák, Hidecuna beállt Nagano Norimasza seregébe.

41-43. oldal

3 hozzászólás
Aragorn>!

Amikor valaki szemtől szemben áll az ellenfeleivel, nem szabad, hogy elméjét mozgás formájában fedje fel. Ehelyett elméje tükrözze ellenfele elméjét, mint ahogyan a Hold is tükröződik a vízen. Csak így győzhet.

50. oldal, Kamiizumi Nobucuna


Hasonló könyvek címkék alapján

Josikava Eidzsi: Muszasi I-V.
Catharina Blomberg: Szamurájok
Adámy István: Kyokushin Karate
Gubacsi Attila – Barta Balázs (szerk.): 21 szamuráj
Adámy István: A nagy kata könyv – Kyokushin karate III.
Rostás Tibor: Wadokarate enciklopédia
Yoshimura Kenichi: A japánok és a kard
Karlfried Dürckheim: A nyugalom japán kultusza
William Scott Wilson: A magányos szamuráj
Gulyás Péter: Karate