Értékelések 1

medizonka>!
Szücs Imre Zoltán: Alaszkai kávé

A különleges hangulatú kisregény főhőse, Pierre friss özvegysége okozta, szűnni nem akaró bánatának enyhítésére elfogadja unokatestvére meghívását és útnak indul Alaszkába. Az utazás kiváltója mégsem a csupán a rokoni meghívás, hanem egy ajándék, az Alaszkában termesztett kávé egyedi élménye, melyet az unokatetvére a saját kávéültetvényein termeszt.
Az alaszkai út igazi road-movie hatású, bakancslista beteljesítő , természeti élményekben gazdag kaland ígéretét hordozó történetnek indul, aztán néhány nem várt találkozásnak köszönhetően , sodródik a tragikus végkifejletig, hogy főhősünk mégse találkozzon az unokatestvérével. Mindez még nem is lenne annyira izgalmas, mindössze lírai szépérzékünk lenne megfűszerezve egy kis misztikus körettel.
A szerző viszont gondoskodik róla, hogy a lelki feloldásra szomjazó olvasó is megkapja a jóleső feloldást a történet végére mint az ebéd végén a kávéra a hab, hogy stílszerűek legyünk. Ugyanis a történet első felében mellékszerepet betöltő vadőrnő rokonság révén átkötő szerepet kap a fiatal párhoz, akiknek a története meghozza a valódi „megoldást” a végére, miközben kulcsszerephez jut egy korábbi balatoni látogatás a Tihanyi-félszigeten.
Számomra ezúttal a misztikus „ megoldás” kevésbé volt „ fogyasztható”, annak ellenére, hogy ezzel nem szokott gondom lenni, inkább a tájleírások, ízek, hangulatok, emlékek rendezett sora adta meg a történet egyedi hatását. Azért azt az alaszkai kávét most már tényleg megkóstolnám.