Nap közben az alaszkai kávé nem hagyta nyugodni. „Jó volt az íze, az illata, szép a színe, Tim pedig kedves fickó, és már hányszor megígértem neki, hogy meglátogatom Alaszkában, de soha nem gondoltam komolyan. Lehet, hogy a kávé és Tim is valaminek a részei, így együtt? Elvégre soha nem lehet tudni pontosan, miből mi következik. Jó esetben csak halvány érzetek párosulnak, s az eseményeknek látszólag hozzájuk nem tartozó más olyan történések ágyaznak meg, melyek csak utólag válhatnak világossá magyarázatként. Talán ez a kávé és Tim is ilyen. Szóval, az alaszkai kávé eléggé jelentéktelen ahhoz, hogy elsőre rendeltetést kössünk hozzá. De ki tudja? Arra talán alkalmas, hogy elgondolkodjak valamin." – mondta magában Jean-Pierre, és aznap este felhívta Timet. Három hét múlva a gépe leszállt az anchorage-i nemzetközi repülőtéren.
Jean-Pierre Bresson, a párizsi grafikus, egy évvel felesége, Elise halála után úgy dönt, hogy meglátogatja Timet, Alaszkában élő unokatestvérét. Nem… (tovább)
Alaszkai kávé 1 csillagozás
Most olvassa 1
Várólistára tette 1

Kiemelt értékelések


A különleges hangulatú kisregény főhőse, Pierre friss özvegysége okozta, szűnni nem akaró bánatának enyhítésére elfogadja unokatestvére meghívását és útnak indul Alaszkába. Az utazás kiváltója mégsem a csupán a rokoni meghívás, hanem egy ajándék, az Alaszkában termesztett kávé egyedi élménye, melyet az unokatetvére a saját kávéültetvényein termeszt.
Az alaszkai út igazi road-movie hatású, bakancslista beteljesítő , természeti élményekben gazdag kaland ígéretét hordozó történetnek indul, aztán néhány nem várt találkozásnak köszönhetően , sodródik a tragikus végkifejletig, hogy főhősünk mégse találkozzon az unokatestvérével. Mindez még nem is lenne annyira izgalmas, mindössze lírai szépérzékünk lenne megfűszerezve egy kis misztikus körettel.
A szerző viszont gondoskodik róla, hogy a lelki feloldásra szomjazó olvasó is megkapja a jóleső feloldást a történet végére mint az ebéd végén a kávéra a hab, hogy stílszerűek legyünk. Ugyanis a történet első felében mellékszerepet betöltő vadőrnő rokonság révén átkötő szerepet kap a fiatal párhoz, akiknek a története meghozza a valódi „megoldást” a végére, miközben kulcsszerephez jut egy korábbi balatoni látogatás a Tihanyi-félszigeten.
Számomra ezúttal a misztikus „ megoldás” kevésbé volt „ fogyasztható”, annak ellenére, hogy ezzel nem szokott gondom lenni, inkább a tájleírások, ízek, hangulatok, emlékek rendezett sora adta meg a történet egyedi hatását. Azért azt az alaszkai kávét most már tényleg megkóstolnám.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Széchenyi Zsigmond: Alaszkában vadásztam 93% ·
Összehasonlítás - Mátrai Tamás: K'eyush ·
Összehasonlítás - Szörényi Zoltán: Alaszka – Útinapló nem csak horgászoknak ·
Összehasonlítás - Hankó László: A medvék országa ·
Összehasonlítás - Eowyn Ivey: A hóleány 90% ·
Összehasonlítás - Jack London: Északi Odüsszeia 91% ·
Összehasonlítás - Jack London: A vadon szava 89% ·
Összehasonlítás - Bob Devine: Alaszka ·
Összehasonlítás - Jack London: Kisregények és elbeszélések I-II. ·
Összehasonlítás - Jan Welzl: Harminc esztendő a magas északon ·
Összehasonlítás