2015, Magyarország.
A harmadik világháború lángförgetege évtizedekkel korábban kipusztította az emberiség háromnegyedét.
Az atomhatalmak civilizációja egy barbár korszakba süllyedt vissza, ahol ma már csak az erődítményként újraépített városok jelentenek biztonságot a radioaktív sivatagokban kóborló mutánsoktól, motoros fosztogatóktól és delejes hatalmú szektavezérektől.
Az országút harcosainak kőkemény világában sokszor egy babkonzerv, egy kanna benzin és egy pohár víz is többet ér, mint az emberi élet.
Itt csak kétféle ember létezik: a vesztes, aki elpusztul, és keresztként végzi egy kocsi oldalán, és a győztes, aki a harc végén bevési az újabb győzelem jelét a rozsdás kasztniba.
De vajon egy marcona zsoldos, egy húszéves sztriptíztáncosnő, két Commodore 64-rajongó testépítő és az egykori béketábor álomautója, egy feltuningolt Skoda Felicia kabrió elég lesz-e, hogy megállítsa a gonosz erőit és az alattomosan mindenhová bekúszó káoszt?
Íme a… (tovább)
Café Postnuclear (Café Postnuclear 1.) 19 csillagozás
Most olvassa 1
Várólistára tette 9
Kívánságlistára tette 26
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Úgy ér véget a kötet, hogy folytatjuk… igen, de nélkülem. Nagyon nagy ziccert hagy ki a Cafe Postnuclear. Egyrészt egyszerre lovagolhatná meg a kádári szocializmus hangulata és a retro iránti örök generációs igényt. (Jobb híján nevezem így, azt értem alatta, hogy minden ember szeret a gyerekkori emlékeivel kapcsolatos dolgok iránt nosztalgiázni, függetlenül attól, hogy az milyen korhoz kötődik.) Másrészt adott egy készen kapott atmoszféra. (Mad Max.)
Egyiket sem sikerül maradéktalanul megragadni.
Vannak elemek, amik jól sikerültek ugyan, (A kazetták, mint kincsek; néhány kelet-európai autó: a trabi és a skoda versenye pl.) de a sztori annyira gyenge, hogy a többi elem szétesik nélküle. A rajzok minősége is változó.
Felejthető.
bevallom nekem a régi kiadás kimaradt, így most pótoltam be.
Rohadtul bejön a komcsi Mad Max, számomra Gyula írása sokkal jobban működik képregényben, mint novellában (Sarló, kalapács, boszorkányság), Budai Dénes jármű ábrázolásai pedig már az első kötetben is lenyűgözőek (az emberábrázolásai néhol neccesek, de nem mai kötet), azóta pedig egészen új szintre emelte. Hála istennek, nekem most a folytatásra sem kell várnom hét évet, így most a kötet hirtelen lezárása miatt sem vonok le pontot. :)
Csak azért kap 4,5 csillagot, mert 5 évet kellett várni a szükséges folytatásra. Ajánlom elolvasásra :)
Az alapkoncepció épp annyira zseniális mint amennyire koppintás – viszont az alkotók becsületére váljék, hogy ezt egy percig sem titkolják vagy próbálják leplezni. Kicsit az az érzésem, mint ha mondjuk az unokaöcsémmel a 80-as évek végén/90-es évek elején megalkotott posztapokaliptikus fantasy-univerzumunk 3x3 trilógia terjedelmű, csak a mi fejünkben létező eposza hirtelen 32 oldalnyi terjedelmű képregényben manifesztálódna. Számunkra persze minden képkocka története, jelentősége és háttere egyértelmű volna, de kb. senki más nem értené. Szóval ezt érzem itt is: bele a medias résébe (ahogy azt a gimis töritanárom mondaná) kezdés, zéró háttértörténet, félbehagyott (?) és látszólag szándékosan össze nem érő de mégis lazán kötődő történetszálak… sokkal de sokkal több volt (?) ebben az ötletben mint amit kihoztak belőle.
A külcsín 4,5*, a sztori 2,5*, ez átlagban 3,5. Szokták mondani, hogy a külcsín megfog, a belbecs megtart… ha lesz folytatás, kaphat még egy esélyt, aztán meglátjuk.
P.S.: a papok által a barbár tesók elől elhappolt Amiga bootlemezen tagadhatatlanul vinnyogva felröhögtem. :)
Népszerű idézetek
Ahol a jók nem voltak elég bátrak, a bátrak pedig egyáltalán nem voltak jók. És ahol már nem maradt semmi odalenn, csak kifosztott raktárak, hősi halott férfiak, megbecstelenített nők és zokogó gyermekek, ott az óvóhelyek pokoli bugyra végül a felszínre okádta emberbőrbe bújt farkasait.
Johnny: Nem hazudott a két izomagy, vágtázunk, mint a halottkémek! Úgy nyargal a kicsike, mint a napalmot nyelt csodaszarvas.
Szűcs Judit: De szép kocsid van, hősöm. Nem vinnél el valameddig?
Johnny: Ahová megyek, ott csak kolonc lennél a nyakamon.
Szűcs Judit: Hát kösz. De akkor minek mentettél meg?
Johnny: Ez a rossz szokásom.
Szűcs Judit: Pedig jó társaság lennék, és nem foglalok sok helyet.
Johnny: Oké, pattanj be, mielőtt sírva fakadsz! A világért se hagynálak itt az út szélén.
Panni: A kapunál találkoztam valakivel… Aki nagyon ismerősnek tűnt. Nem megy ki a fejemből.
Doktor: Gyerekkorod óta tehetséged van az ilyen megérzésekhez, és tényleg nagyon hasznosak tudnak lenni néha. De ne ezzel foglalkozz! A legjobb embereimre van szükségem most, hogy befutott a hidropap küldöttség…
A sorozat következő kötete
 | Café Postnuclear sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Zórád Ernő: Könyves király 95% ·
Összehasonlítás - Bosnyák Viktória: Elképesztő! 90% ·
Összehasonlítás - Varga Bálint Bánk – Tuli Krisztián: Az utolsó előtti huszár 89% ·
Összehasonlítás - Somogyi György – Dobó István – Tebeli Szabolcs: Kittenberger 2. – A hiéna átka 88% ·
Összehasonlítás - Pierre Boulle – Zórád Ernő: A majmok bolygója 87% ·
Összehasonlítás - Szabó Levente: Irreverzíbilis ·
Összehasonlítás - Lantos Antal – Teszák Sándor: Kerületünk története rajzokban I. ·
Összehasonlítás - Lantos Antal – Teszák Sándor: Kerületünk története rajzokban II. ·
Összehasonlítás - Lantos Antal – Teszák Sándor: Kerületünk története rajzokban III. ·
Összehasonlítás - Futaki Attila – Tallai Gábor: 10 – A Puskás ·
Összehasonlítás