Café ​Postnuclear 14 csillagozás

Szűcs Gyula – Budai Dénes: Café Postnuclear

2015, ​Magyarország.
A harmadik világháború lángförgetege évtizedekkel korábban kipusztította az emberiség háromnegyedét.
Az atomhatalmak civilizációja egy barbár korszakba süllyedt vissza, ahol ma már csak az erődítményként újraépített városok jelentenek biztonságot a radioaktív sivatagokban kóborló mutánsoktól, motoros fosztogatóktól és delejes hatalmú szektavezérektől.
Az országút harcosainak kőkemény világában sokszor egy babkonzerv, egy kanna benzin és egy pohár víz is többet ér, mint az emberi élet.
Itt csak kétféle ember létezik: a vesztes, aki elpusztul, és keresztként végzi egy kocsi oldalán, és a győztes, aki a harc végén bevési az újabb győzelem jelét a rozsdás kasztniba.
De vajon egy marcona zsoldos, egy húszéves sztriptíztáncosnő, két Commodore 64-rajongó testépítő és az egykori béketábor álomautója, egy feltuningolt Skoda Felicia kabrió elég lesz-e, hogy megállítsa a gonosz erőit és az alattomosan mindenhová bekúszó káoszt?
Íme a… (tovább)

>!
Totalcar.hu, Budapest, 2015
72 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631230130 · Illusztrálta: Budai Dénes

Kedvencelte 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

>!
Dominik_Blasir
Szűcs Gyula – Budai Dénes: Café Postnuclear

Valahogy úgy tudom elképzelni a képregény megszületését, hogy valakinek az az (egyébként tényleg) zseniális ötlete támadt, hogy készítsenek egy Mad Max-utóhatású posztapokaliptikus Magyarországról szóló képregényt! Erre mindenki hirtelen bólogatni kezdett, hogy igen, ez tényleg jó lenne! (Én is bólogatok: hatalmas lehetőség, annyi mindent ki lehetne hozni belőle.)
Aztán valaki felvetette, hogy jó-jó, de mi legyen a történet? Erre mindenki ledermedt, és hebegni meg habogni kezdett: „háát, legyen olyan, mint a nyolcvanas-kilencvenes évek akciófilmjei…”; „legyenek benne lövöldözések”; „legyen benne indokolatlan szexjelenet”; „legyen benne rejtélyes-titokzatos főpap”; „legyen benne autós verseny”. És lett. Kár, hogy ezen jelenetek összekötése kimaradt.
De nem, valójában nem az a probléma, hogy nincs benne történet. És még csak nem is az, hogy olyanok a karakterek, mintha elvégezték volna a „10 legközhelyesebb akciófilm póz” képzést (merthogy jelleme, személyisége, megjegyezhető egyedi vonása senkinek nincs – még a főhősünknek sem –, mindenki csak sablonokat ismételget). Sőt, talán még csak nem is az, hogy ennyire kínosak a párbeszédek (ld. http://moly.hu/idezetek/555789), bár azért az sem segít.
Az a legnagyobb probléma, hogy úgy érzem, gőzük sincs az alkotóknak, hogy mit akartak ezzel. Véletlenszerűen egymásra dobáltak jeleneteket, hátha lesz belőle valami (nem lett), ráadásul mindehhez hozzáöntöttek annyi retro-utalást, amennyit nem szégyelltek (még egy többoldalas függelék is helyet kapott a kötetben, nehogy valamiről lemaradjunk). A csendőrkapitány Dredd bírót idéz, a helyi főnök május elsejei beszélgetést rögtönöz, a tangán moncsicsi van, a falon Star Wars plakát, a verekedéshez Alföldi porcelánt kapnak fel, a roncstelepen kockásfülű nyúl hever, satöbbi, satöbbi. Mégis, ezek teljesen ad hoc követik egymást, amolyan hommage-jelleggel (ami lehetne érdekes kiegészítés, de ilyen szájbarágósan, ilyen tömegben, így az arcunkba tolva csak idegesít), mintha a nagyjelenetek közötti időt mással nem is lehetne kitölteni.
Ami ezt a katyvaszt mégis megmenti annyira, hogy járjon érte pár csillag, az az egészen lenyűgöző vizualitása. Budai Dénes stílusa, illetve a színezés engem piszkosul eltalált: nagyon jól néz ki, különösen, amikor még saját magához képest is valami extrémet alkot (ld. a szovjet űrhajós álom).
Bár a képeket szívesen nézegetném, ez sajnos kevés egy három és félezer forintos képregényhez. De legalább sikeresen meggyőztem magam, hogy lemenjek 2,5 csillagra.

2 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff IP
Szűcs Gyula – Budai Dénes: Café Postnuclear

Lásd: http://moly.hu/ertekelesek/1865667

Személyes megjegyzések:
– váó, fasza, igen, trabantok, skodák, kiszáradt Balaton, kockás fülű nyúl a porban, és minden egyéb, aki huzamosabb időt eltöltött a szocializmus roncsai között, annak ismerős lesz a posztapokaliptikus világ, és igen, én is mindig elképzelem, milyen jó kis Mad Max stílusú berendezést lehetne csinálni az elhagyott posztszovjet épületekben
– azok a párbeszédek, teúristen, komolyan, nem hiszem el, hogy a készítőknek nem tűnt fel, mennyire borzalmasak! Mintha random macsó filmekből olvasnának fel a szereplők, de egy párbeszéden belül a két szereplő két különböző filmből, mintha valami kifordult Csehov darabot néznék, ahol elbeszélnek egymás mellett… sőt, jobbat mondok: szinte hallottam a szenvtelen faszi hangját, aki minden szereplőhöz felmondta a „hangalámondást”
– igaza van Juhász Viktornak: sokkal jobb lett volna, ha elmondják, hogy minden szereplő a bunkerekben VHS kazettákról tanult meg beszélni, ezért ilyen kőmacsók… (http://sfmag.hu/2015/10/20/rozsda-es-moncsicsi-cafe-pos…)
– jaja, a rajzolás jó, bár néhol a szereplők arca nem az igazi…
– komolyan, még érdekelne is, mi a tök van a vízpapokkal Budán, ha nem lenne ilyen borzalmas a kötet…
– az értékelés megírásának a végére én is meggyőztem magamat, hogy csak 2,5 csillag a 3 helyett…

>!
MortuusEst
Szűcs Gyula – Budai Dénes: Café Postnuclear

Úgy ér véget a kötet, hogy folytatjuk… igen, de nélkülem. Nagyon nagy ziccert hagy ki a Cafe Postnuclear. Egyrészt egyszerre lovagolhatná meg a kádári szocializmus hangulata és a retro iránti örök generációs igényt. (Jobb híján nevezem így, azt értem alatta, hogy minden ember szeret a gyerekkori emlékeivel kapcsolatos dolgok iránt nosztalgiázni, függetlenül attól, hogy az milyen korhoz kötődik.) Másrészt adott egy készen kapott atmoszféra. (Mad Max.)
Egyiket sem sikerül maradéktalanul megragadni.
Vannak elemek, amik jól sikerültek ugyan, (A kazetták, mint kincsek; néhány kelet-európai autó: a trabi és a skoda versenye pl.) de a sztori annyira gyenge, hogy a többi elem szétesik nélküle. A rajzok minősége is változó.
Felejthető.

>!
Gabye
Szűcs Gyula – Budai Dénes: Café Postnuclear

Atyaisten mekkora egy katyvasz ez az egész..Mintha az alkotók minden akció sablont csak egymás tetejére hánytak voltak lesz ami lesz alapon. Nincs igazán történet, a rajzok sem fogtak meg, és hát a párbeszédek..Kicsit olyan érzés olvasni mint anno a VHS őskorában mikor az a szenvtelen férfihang egybe ledarált mindent. Az kell mondjam hogy aki jó képregényt akar az ezt kerülje el elég messzire..

>!
fowler P
Szűcs Gyula – Budai Dénes: Café Postnuclear

Az alapkoncepció épp annyira zseniális mint amennyire koppintás – viszont az alkotók becsületére váljék, hogy ezt egy percig sem titkolják vagy próbálják leplezni. Kicsit az az érzésem, mint ha mondjuk az unokaöcsémmel a 80-as évek végén/90-es évek elején megalkotott posztapokaliptikus fantasy-univerzumunk 3x3 trilógia terjedelmű, csak a mi fejünkben létező eposza hirtelen 32 oldalnyi terjedelmű képregényben manifesztálódna. Számunkra persze minden képkocka története, jelentősége és háttere egyértelmű volna, de kb. senki más nem értené. Szóval ezt érzem itt is: bele a medias résébe (ahogy azt a gimis töritanárom mondaná) kezdés, zéró háttértörténet, félbehagyott (?) és látszólag szándékosan össze nem érő de mégis lazán kötődő történetszálak… sokkal de sokkal több volt (?) ebben az ötletben mint amit kihoztak belőle.

A külcsín 4,5*, a sztori 2,5*, ez átlagban 3,5. Szokták mondani, hogy a külcsín megfog, a belbecs megtart… ha lesz folytatás, kaphat még egy esélyt, aztán meglátjuk.

P.S.: a papok által a barbár tesók elől elhappolt Amiga bootlemezen tagadhatatlanul vinnyogva felröhögtem. :)

>!
Totalcar.hu, Budapest, 2015
72 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631230130 · Illusztrálta: Budai Dénes
>!
Vörös_Édua IP
Szűcs Gyula – Budai Dénes: Café Postnuclear

Hogy is mondjam… Tegyük fel, hogy elém tálalnak egy gyönyörű tányér gusztusos marhapörköltet. Aztán mikor belekóstolok, kiderül, hogy só helyett cukrot tettek bele… esetleg egy-két szelet ananászt is.
Sajnálom, de ez nekem nem talált be… :(


Népszerű idézetek

>!
Dominik_Blasir

Ahol a jók nem voltak elég bátrak, a bátrak pedig egyáltalán nem voltak jók. És ahol már nem maradt semmi odalenn, csak kifosztott raktárak, hősi halott férfiak, megbecstelenített nők és zokogó gyermekek, ott az óvóhelyek pokoli bugyra végül a felszínre okádta emberbőrbe bújt farkasait.

>!
Dominik_Blasir

Johnny: Nem hazudott a két izomagy, vágtázunk, mint a halottkémek! Úgy nyargal a kicsike, mint a napalmot nyelt csodaszarvas.

>!
Dominik_Blasir

Szűcs Judit: De szép kocsid van, hősöm. Nem vinnél el valameddig?
Johnny: Ahová megyek, ott csak kolonc lennél a nyakamon.
Szűcs Judit: Hát kösz. De akkor minek mentettél meg?
Johnny: Ez a rossz szokásom.
Szűcs Judit: Pedig jó társaság lennék, és nem foglalok sok helyet.
Johnny: Oké, pattanj be, mielőtt sírva fakadsz! A világért se hagynálak itt az út szélén.

1 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir

Panni: A kapunál találkoztam valakivel… Aki nagyon ismerősnek tűnt. Nem megy ki a fejemből.
Doktor: Gyerekkorod óta tehetséged van az ilyen megérzésekhez, és tényleg nagyon hasznosak tudnak lenni néha. De ne ezzel foglalkozz! A legjobb embereimre van szükségem most, hogy befutott a hidropap küldöttség…


Hasonló könyvek címkék alapján

Odegnál Róbert: A hívó
Merényi Dániel: Napirajz 2.
Rejtő Jenő (P. Howard) – Korcsmáros Pál: A tizennégy karátos autó
Gróf Balázs: Képregények
Rejtő Jenő (P. Howard) – Korcsmáros Pál: A három testőr Afrikában
Rejtő Jenő (P. Howard) – Korcsmáros Pál: Piszkos Fred, a kapitány
Rejtő Jenő (P. Howard) – Korcsmáros Pál: Az elátkozott part
Pilcz Roland: Kalyber Joe – Árnyak
Marosi László – Békési Sándor: Bucó, Szetti, Tacsi – Három kiskutya története
Rejtő Jenő (P. Howard) – Cs. Horváth Tibor – Endrődi István: A sárga garnizon / Víkend a pokolban