Akit ​elevenen megégettek 54 csillagozás

Szuad: Akit elevenen megégettek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szuad tizenhét éves és szerelmes. Falujában – ahogy más arab faluban is – a szerelem elítélendő dolog, de a házasság előtti szerelembe esni: egyenlő a halállal. A család a lány sógorát jelöli ki „ítélet-végrehajtásra”. Másnap az udvaron csak annyit vesz észre, hogy sógora egyre közelebb jön hozzá – leönti benzinnel, majd felgyújtja. A lány teste lángba borul. Szuad a csodával határos módon túléli a szörnyűséget, majd közel két évtizeddel az eset után úgy dönt: elmondja a világnak a történetét, hadd tudja meg mindenki, mi történik a barbár hagyományokhoz ragaszkodó világban.

Eredeti cím: Burned alive

>!
Ikar, Budapest, 2005
238 oldal · keménytáblás · ISBN: 8055108722 · Fordította: Takáts Márta

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Szuad


Kedvencelte 10

Most olvassa 3

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Ibanez P>!
Szuad: Akit elevenen megégettek

„Bármit elviselnék, azért a kis szabadságért, hogy amikor kedvem van, én is kiléphessek az ajtón, egyedül, és mehessek kenyeret venni! ”

Az egy csillag levonást igazából azért kapja, mert a könyv felénél elkezdtem utánanézni a könyv hátterének, mivel ugye úgy lett sokfelé beharangozva, hogy igaz történet, de aztán a neten elég bő anyagot találtam arról, hogy milyen támadások érték a könyvet, illetve az azt kiadó alapítványt. Érdemes rákeresni, Theresa Taylor volt az, aki aggályait felsorolta a könyv bizonyos részleteivel kapcsolatosan. Így egy picit „más szemmel” olvastam tovább a könyvet, s motoszkált is bennem a Taylor által megfogalmazott sejtelem, hogy azért nem minden stimmel ezzel a könyvvel spoiler

„Lánynak születtem, és nálunk egy lánynak gyorsan, mélyen lehajtott fejjel kell járnia, mintha a lépteit számolná. Nem szabad se jobbra, se balra letérni az útról, és felnézni sem szabad, mert ha tekintete találkozik egy férfi tekintetével, az egész világ „sarmutának”, vagyis kurvának tartja.”

Mindenesetre az apróságokon kívül a könyv mindenképpen olvasásra érdemes. Mert függetlenül attól, hogy ez megtörtént esemény alapján történt vagy sem, hogy Szuad él-e valahol vagy sem, tény, hogy ilyen esetek igenis megtörténnek! Igenis így nevelkedik ki tudja hány lány és fiú, mert itt sajnos a fiúkat is bele kell venni a körbe! Az se normális, hogy egy kisfiú „kisistenként” nevelkedjen és ugyanazt a viselkedést tanulja el az apjától… ezért megy ez a hagyomány körbe és körbe, mert senki sem változik. Mindig fura volt arra gondolnom, hogy hány arab kultúráról szóló történetben szerepel az is, hogy az ifjú feleség mennyi bántást kap az anyósától, és sokszor arra gondoltam, de fura, hiszen az az anyós is mikor fiatal volt, valószínűleg ugyanígy bántották, tudja, milyen rossz érzés, mennyire fáj, akkor miért bántja? És nem, mintha azt gondolnák: „Velem ezt csinálták, akkor én is ezt fogom”… és ez így megy tovább, öröklődik, mint valami fekély egyik nőről a másikra. És ebben a történetben Szuad is megfogalmazza: ebben a zárt világban, ahol ő nevelkedik, minden amit lát-hall, normálisan tűnik, nem tudja, hogy mi van a falunk kívül, a többi országban, azt a példát követi, amibe gyerekkorától született. Nem lepődik meg igazán a verésen, gyilkosságon, sőt, kijelenti, hogy valószínűleg ő is olyanná vált volna mint az anyja… Sokkal érthetőbb ez a kultúra ezen a könyvön keresztül, egyszerűen oda született és ahhoz idomult.

„Mióta az eszemet tudom, nem emlékszem, hogy ismertem volna a játék örömét, vagy hogy egyáltalán tudtam volna, mi az öröm. Az én falumban átok leánynak születni. A házasság az egyetlen lehetőség a megszabadulásra, a szabadságra, erről álmodozunk mindannyian. Elhagyni végre az apai házat a férj házáért, és soha vissza nem térni, még ha a férj ver is.”

Néha (tényleg csak néha) megfordul a fejében, hogy vajon miért ér ő kevesebbet, mint az öccse (hiszen egy helyről érkeztek a világra), de igazából nem lázad a sorsa ellen, természetesnek hat, hogy gyerekkorától kezdve hajnaltól késő estig dolgoztatják (az sem fordul meg a fejében, hogy vajon az apja miért nem robotol úgy, mint ő, vagy a testvére, nem, ő még imádja is a család egyetlen fiát, a "herceget")… Akkor is, mikor az apja bántja őket, lányokat, hogy semmire se jók, akkor se gondolkodik el azon, hogy vajon mit kezdene az apja a négy rabszolga (a lányok) nélkül? Vajon ki látná el azt a sok munkát, ha ők nem volnának? Az apja? Az öccse? Kötve hiszem… Az apja pont azért (is) tud ilyen életet élni, mert van neki bőven ingyen szolgálja, aki gürizik rá.

„Ha az én falumban a férfiak választhattak egy lány és egy tehén között, a tehenet választották.”

A könyvben egyébként én azt vártam, hogy mikor fordul majd meg a szülők fejében az, hogy a második, eladósorban lévő, de el nem kelő leánytól „megszabaduljanak”… hiszen ez volt, ez lett volna az egyetlen módja annak, hogy a többi lány férjhez mehessen, ha a senkinek se kellő lányt eltávolítják az útból. A 18 éves Szuad nagyon naiv, ami egyrészt fura, hiszen azért állatok között nevelkedett, tehát a szexuális dolgokról lehetett valami fogalma, másrészt azonban annyira vágyik kiszabadulni az apja mellől, hogy érthető a magas fokú naivitása (ugyanakkor a nővére példájából nem tanult, se az öccse feleségééből, hogy az, hogy az apja helyett férje lesz, nem feltétlen jelent nagyobb szabadságot, vagy jobb életet)…

Összességében nem bántam, hogy elolvastam a könyvet, az ilyen történetek után – főként nőként – mindig örülök, hogy a világ olyan kicsi (tényleg kicsi) szegletébe születtem, ahol a nőket nem állatokként kezelik. És sajnos tényleg elgondolkodtató az, hogy vajon tényleg akarjuk-e, hogy az ennyi más – változásra javarészt képtelen!!!!! – kultúra ilyen mértékben betörjön-e Európába, mikor a saját országuk kormánya képtelen (vagy nem akarja) törvényes és igazságos keretek közé terelni az ilyen eseteket (és tudom miről beszélek, mert a nővérem párja iraki). És ilyenkor gondolom azt (ismét), hogy mennyi ember hivatkozik a vallásra csak azért, hogy hatalma, több pénze, erőszakra való alkalmazásának „joga” legyen… tényleg jobb lenne vallás nélkül (bár az ember találna más hivatkozási pontot seperc alatt)…

4 hozzászólás
Zanit>!
Szuad: Akit elevenen megégettek

Nem is tudom, mi alapján értékeljem a könyvet. Maga a történet megrázó, hihetetlen, egyértelműen 5 csillagos. A stílus, a megfogalmazás, az, hogy ugyanarról hol jelen, hol múlt időben ír, ugrál az időben ide-oda, számomra kritikán aluli. Csak ezért adtam rá 4 csillagot. Nem tudom, hogy eleve így lett-e megírva, vagy a fordítás a hibás, de nagyon bosszantó.
Biztos, hogy nem utoljára olvastam, a hibái ellenére emlékezetes könyv.
Ajánlom! (de csak erős idegzetűeknek)

Edit_Zsuzsa_Nagy>!
Szuad: Akit elevenen megégettek

Mélyen megérintett.Örülök,hogy európai nőnek születtem.Hogy értékes vagyok,hogy tudok írni és olvasni,van egy családom és vannak barátaim,hogy tudom mi a tisztelet,mi a megbecsülés,a szeretet,a szerelem.Ha valaki egy percig is azt kérdezi magától,hogy miért kapott ekkora terhet,feladatot az életében,akkor gondolkozzon el azon,mit élhetnek át ezek a nők.Érzelmileg sokkoló,értékes könyv,amit minden nyugati nőnek illene elolvasni.

Anheszenamon>!
Szuad: Akit elevenen megégettek

Nagyon brutális ez a könyv. Hihetetlen, hogy a civilizált világban még ma is vannak olyan helyek, ahol teljesen természetes, hogy a nőket büntetés nélkül meg lehet ölni, ha szégyent hoznak a családjukra. Tegyük hozzá, hogy az a lány is „sarmuta” (ringyó), aki belenéz egy férfi szemébe, vagy női kíséret nélkül meg végig az utcán, esetleg kirúzsozza a száját. Ilyen kultúrába nevelkedik a kis Szuad, akinek csupán azért, mert lánynak született, pokol az élete. Hiszen Ciszjordániában egy tehén vagy birka is többet ér egy nőnél, hiszen el lehet adni, vagy meg lehet enni a húsát.
Mélyen felháborít, hogy törvényben is szabályozzák, hogy a bíró a tárgyaláson legyen elnézőbb egy olyan gyilkossal szemben, aki becsületbeli bűnt követett el. Hiszen ő egy hős, aki csak megvédte a családját a falu kirekesztésétől.
Szuad csak a szerencsének köszönheti, hogy életben maradt, bár teste örökre magán hordozza annak szörnyű napnak az emlékeit, amikor sógora úgy dönt, hogy saját kezébe veszi a szégyenletes ügy elsimítását.
Ajánlom mindenki figyelmébe ezt a könyvet, legyen az férfi, vagy nő, mert egy ilyen történet mellett nem lehet elmenni szó nélkül.

Lord_Garcon I>!
Szuad: Akit elevenen megégettek

Érdekes faj a miénk. Űrhajókat építünk, eljutunk a Holdra és olyan gépeket találunk fel, amelyek gyorsabbak és okosabbak nálunk – de valahol még mindig primitív állatok vagyunk, akik barbár hiedelmeket cipelnek magukkal évszázadokon keresztül és természetesnek veszik, hogy fizikailag és lelkileg egy életre megnyomorítanak egy embert.

Igazából nem is akartam elolvasni ezt a könyvet, azt gondoltam, csak belelapozok, aztán otthagyom, biztos nem fog érdekelni. De képtelen voltam letenni, tudni akartam, mi lesz a vége, biztos akartam lenni abban, hogy ha minden nem is jöhet rendbe, mert Szuad húsával és bőrével együtt egy kicsit az egész élete is hamuvá égett, mégis reméltem, hogy a végén túl tud lépni azon, ami történt és megnyugszik majd.

Néha fel kellett állnom, hogy egy kis szünetet tartsak. Nem volt könnyű elolvasni ezt a könyvet és nem csak azért, mert ökölbe szorított kézzel olyan nehéz lapozni. De örülök, hogy elolvastam.

krlany IP>!
Szuad: Akit elevenen megégettek

Dokumentumregény. Borzalmakról szól. Nah ezt így, hogy a túróba lehet csillagozni? Kell, hogy ilyenek is megszülessenek, de attól még nem jó olvasni, átélni meg szinte lehetetlen.
„Becsületbeli bűn” Pff. Na most kérdezem én, milyen férfi az olyan, aki nőt és gyereket ver? És hogy lehet elviselni ennyi borzalmat? Kb. 3 perc alatt kinyírnának Pakisztánban vagy én magamat a lázadás egy formájaképpen, mert így aztán egy percig nem tudnék élni.
Iszonyat messze áll tőlem ez a kultúra, és maradjon is csak ott, minél távolabb annál jobb, nem beszélve az elszigetelt, zárt közösségek belső „törvényeiről”. Brrr.

125 hozzászólás
Dalmy>!
Szuad: Akit elevenen megégettek

Egy igaz történet… elgondolkodtató, hogy miféle különbségek vannak az itthoni és az ottani élet között. Érdemes elolvasni.

1 hozzászólás
BécsiLány>!
Szuad: Akit elevenen megégettek

Egyszerűen fantasztikus ez a könyv!
Ahogy bemutatja egy másik világ vallását, és hogy az emberek hogyan gondolkoznak, milyen hagyományokat követnek….
Mikor először elolvastam csak ámultam, hogy törtenhet meg egy ilyen eset, és hogy élheti túl ezt egy ember!
Már többször is elolvastam ezt a könyvet, és minden alkalommal ráébredek arra, hogy a világnak van egy ilyen része, és vannak nők akiknek mégis sikerül ebben a világban erősnek maradniuk.

1 hozzászólás
zsofi017>!
Szuad: Akit elevenen megégettek

Amikor ezt olvastam teljesen átértékeltem a saját helyzetemet,Ez a fiatal lány szerelmes lett és „bűnbe” esett.A férfi,akit szeretett eltűnt,ő pedig ott maradt terhesen,így szégyent hozott családjára és meg akarták ölni úgy,hogy felgyújtották.Igazán megrázó,hogy a mai világban az arab országokban még mindig tárgyként bánnak a nőkkel.

Amanda_Tóth>!
Szuad: Akit elevenen megégettek

Nagyon érdekes volt egy teljesen más kultúrába bekukkolni. Sokk. Nagy hatással volt rám.


Népszerű idézetek

cOOlin P>!

Szeretem az őszt, a telet és a tavaszt. Szerencsém van, mert olyan országban élek, ahol évente csak két-három hónapig tart a nagy meleg. Nem tudnék napsütésben élni, pedig ott születtem. Elfelejtettem azt az országot, az órákat, amikor a földet aranyló nap perzseli, s az estéket, amikor sárgává fakul a szürke égen, mielőtt éjszakai pihenőre térne.

197. oldal

cOOlin P>!

De azért ma is szeretem az öcsémet. Olyan ez, mint az olajfa gyökere, amelyet akkor sem lehet kiszakítani a földből, ha a fa már elpusztult.

36. oldal

cOOlin P>!

Hihetetlen, hogy emlékezetem, milyen pontosan megőrizte életemnek ezt a néhány hetét. Én, aki a gyermekkoromat csak kegyetlen képekben tudom visszaidézni, mert boldogságról, békéről még pillanatig tartó emlékeim sincsenek, soha nem felejtem el, amit átéltem akkor: a lopva megízlelt szabadság perceit, a félelmet és a reménykedést.

99. oldal

Wunderkammer>!

… egy nőnek az én hazámban nincs élete. Sok lányt vernek, bántalmaznak, megfojtanak, elégetnek, megölnek. És ez számukra, odalent, teljesen természetes. És ha az ember nem akar meghalni: hallgat, engedelmeskedik, megalázkodik, szűzen megy férjhez és fiúkat szül.

207. oldal

Wunderkammer>!

… amikor Jacqueline megérkezik valamelyik országba, úgy kell viselkednie, mint a helybeliek, úgy kell enni, járni, beszélni, ahogy ők. Teljesen bele kell simulnia abba a világba, hogy névtelen maradhasson!

209. oldal

Wunderkammer>!

… Ha olyan szerencsés vagy, hogy vannak szüleid, akkor fogadj is szót nekik!

235. oldal

krlany IP>!

Lánynak születtem, és nálunk egy lánynak gyorsan, mélyen lehajtott fejjel kell járnia, mintha a lépteit számolná.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Szuad
krlany IP>!

Mióta az eszemet tudom, nem emlékszem, hogy ismertem volna a játék örömét, vagy hogy egyáltalán tudtam volna, mi az öröm. Az én falumban átok leánynak születni. A házasság az egyetlen lehetőség a megszabadulásra, a szabadságra, erről álmodozunk mindannyian. Elhagyni végre az apai házat a férj házáért, és soha vissza nem térni, még ha a férj ver is. Szégyen, ha egy férjes asszony visszaköltözik az apja házába. Az asszony nem kérhet védelmet az otthonán kívül, a családnak ilyenkor kötelessége, hogy visszavigye őt a férje házába.

6. oldal

krlany IP>!

Ha férjnél lennék, festhetném is magam, elmehetnék a boltba, beülhetnék abba az autóba a férjemmel, sőt a városba is elmehetnék. Bármit elviselnék, azért a kis szabadságért, hogy amikor kedvem van, én is kiléphessek az ajtón, egyedül, és mehessek kenyeret venni!

8. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szuad
6 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Susan Abulhawa: Az ég és a víz kékje
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala
Bódis Kriszta: Artista
George Jonas: Megtorlás
Jean Sasson: Királyi sivatag
Donya Al-Nahi: Elrabolt gyermekek
William R. Forstchen: A harag napja
Susan Abulhawa: Hajnal a tiltott kertben
Ashley Carrigan: Két lépésre a mennyországtól
Betty Mahmudi – William Hoffer: Lányom nélkül soha