Szophoklész ​drámái 21 csillagozás

Szophoklész: Szophoklész drámái Szophoklész: Szophoklész drámái Szophoklész: Szophoklész drámái Szophoklész: Szophoklész drámái Szophoklész: Szophoklész drámái

A kézirati hagyomány Szophoklész hét legjobbnak tartott tragédiáját őrizte meg, mintegy száz évvel ezelőtt pedig egy szerencsés véletlennek köszönhetően egyik szatírjátékának papirusztöredékei is előkerültek az egyiptomi sivatag homokjából. A nyolc dráma ezúttal új és a korábbi kiadásoknál részletesebb jegyzetekkel jelenik meg. Az új kiadás igyekszik hangsúlyozni a korabeli előadás sajátos vonásait: a recitált és énekelt részek váltakozását, valamint a görög dráma hagyományos szerkezeti részeit tipográfiai eszközök is kiemelik. A kötet utószava ismerteti az egyes művek legfontosabb értelmezéseit, és eligazít a legújabb kutatási irányzatok között.

Sophoklés drámái és Sophoklés összes drámái címmel is megjelent.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Osiris Klasszikusok, Bibliotheca Classica, A világirodalom klasszikusai

>!
Osiris, Budapest, 2004
>!
Európa, Budapest, 1983
>!
Európa, Budapest, 1979

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Oresztész · Thészeusz


Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

vighagika>!
Szophoklész: Szophoklész drámái

Senki nem érti, hogy miért szeretem az antik görög műveket.
Én sem tudnám pontosan megfogalmazni, de egyszerűen kiskorom óta imádom a görög mitológiát, középiskolában pedig – a többiekkel ellentétben – nekem nagy kedvencem volt az Antigoné és az Oedipus király. Olyan különleges világra épülnek a történetek, amit semmi mással nem lehet összehasonlítani.
Persze Szophoklész drámái közül is volt, ami annyira nem tetszett, de az Oedipus királyt például újra szívesen olvastam.

Scalard>!
Szophoklész: Szophoklész drámái

Igazából ide, valszeg visszatérek majd, mert Sophokléstől eddig csak az Antigonét (mily meglepő) olvastam 25 éve, meg az Aiast pár napja.

Mit lehet tudni Sophoklésről? Három görög tragédia író művei maradtak fenn az utókornak, ő a legnagyobb, mert több mint 120 drámát fabrikált, amiből mindössze 7 maradt fenn, száz éve találtak tőle egy vígjátékot is, de az csak töredék. Nálunk a görög drámát vele azonosítják, létezik egy válogatás, amiben helyet kap mellette Euripidész, Aiszkhülosz, és Arisztophanész is, de én nem igazán hallottam olyanról, ahol ne Sophoklést oktatnák. Ha pedig Sophi, akkor csakis az Antigoné!

Most egy ilyen erőszakolás után csoda, hogy az amúgy is 2500 évet túlfeszítő nyelvezet és cselekmény egy életre elveszi a legtöbb lény kedvét, hogy bármi mást elolvasson a görögöktől? Én cseppet sem csodálkozom. Már az is nagyobb szabadságot adna, ha így szólna a feladat: Egy dráma Szophoklésztól! Elvégre van hét, sőt a hét legjobb, mert ezek azért maradtak fenn, mert ezeket érdemes volt újra és újra leírni, átmenteni az évszázadok viharain. Aztán hiszi a piszi. Bár az is igaz ilyen fokú szabadsághoz az is kéne, hogy a tanár úr tisztában legyen a másik hat drámával is… de nyilván anno ő is csak az Antigonét olvasta.

Aztán Sophoklés modernizálta a drámát is, többek közt nála már egyszerre három színész is mozgott a színpadon. A kar számát 15-re emelte, ami esélyt adott arra, hogy megbontsa azt. Számomra ez a kar már gyerekként is meglehetősen érthetetlen volt. Minek kell ez? Kicsit olyan az egész mintha nem is lennének jelen, ők csak nézői az eseményeknek, de ha ők a nézők… akkor mi kik vagyunk? Aztán képes beszólogatni is, sugall, irányít, tanácsot ad. Bajuk nem eshet.

Visszatérve még Anti nénire. Legutóbb hallottam egy olyan érvet, azért azt tanítják, mert abból lehet látni az emberi és isteni törvények közti különbségeket. Hát ez bizony meg van az Aiasban is. Semmivel nem lenne rosszabb ha ezt is el lehetne olvasni… ha már Szophoklész. De akkor nézzük az Aiast.

Aias

Vártam kicsit ezzel az írással, mert az Aiasnak is ülepednie kellett. Hiába no, mégis csak 2500 év… az 2500 év. Ha valaki nem tudná, Aias egyike volt a Tróját ostromló hősöknek. A mihez tartás végett volt belőle kis Aias, meg nagy Aias, ez a dráma a nagyról szól. Akhilleusz után ő volt a legnagyobb harcos, szóval időben az Íliász cselekménye után járunk, de Trója bevétele előtt.

Akhilleusz miután meghalt nagy vita támadt ki kapja a fegyverzetét, a két lehetséges jelölt Aias és Odüsszeusz volt. Meneláosz és Agamemnón utóbbi javára döntött. Az ebbe belenyugodni nem tudó Aias elhatározta hogy végez mindhárommal. De szerencsére jött Athéné, őrületet bocsájtott reá, ezért Aias csupán egy falka birkát hányt kardélre.

A dráma ott kezdődik, amikor mindez már megtörtént, az előzményeket párbeszédekből tudjuk meg. Odüsszeusz mintegy keretbe zárja az egészet – számomra nagy pozitívum volt, hogy mellékszereplőként cameózott egyet itt :D mert hát… ki nem szereti Odüsszeuszt?

A központi probléma: ha nem lett volna a deus ex machina, a három király bizony meghal. Megbocsássunk e egy ilyen embernek? Meg tudunk e bocsátani saját magunknak? Együtt tudunk e élni azzal, hogy nevetség tárgya lettünk? Be tudunk e illeszkedni a sorba, akkor is, ha nagy dolgokra vagyunk hivatottak? Bár nem lövöm le a poént, de azért sejthető a kimenetel. Az Aias egy olyan személyes tragédia, amiben Aias szerepel a legkevesebbet, talán két nagy monológja van. Igazából nincs sok szereplő, szeretője, testvére, meg a három királyok. És az elmaradhatatlan kar.

Szerintem semmivel nem marad el az Antigoné mögött, sőt malmára hajtja a vizet, hogy fele olyan hosszú, két óra alatt túl lehet rajta lenni. Néha nem árt elidőzni egy egy mondata felett, megrágni őket, mert vannak benne egész jók. Természetesen könnyebben befogadható, ha már rendelkezünk az Íliász perk megszerzésével. Lényegében, kellemes csalódás volt, szerencsére Sophinak nem ez az egyetlen Trójához kapcsolódó drámája.

Philoktétés

Nagyon komplex az ügy. Ennél a drámánál éreztem azt, hogy milyen kár, hogy Sophoklés legtöbb műve az enyészeté lett, hiszen ez nem sokkal az Aias után játszódik. Vajon mennyi hős tragédiáját írhatta meg csak a Trójai mondakörből? Lehet repetoárjának felét ez tette ki csak elveszett a legtöbb? A végtelen lehetőségek kimeríthetetlen tárháza. Szóval több mint valószínű, hogy egymásra építette ezeket, a szereplők több helyütt is felbukkantak, itt például ismét megjelenik Odysseus, akit azonban nem igazán kedvező színben tüntet fel Sophoklés, finoman fogalmazva is árnyalja Homérosz abszolút pozitív hősét.

A címválasztással se sokat bajlódott ez az Sophi, Aias, Élektra, Antigoné, a címszereplő lesz az, akiről szól a darab. PONT. Szóval Philoktétés.

De ó jajj, szinte magam előtt látom az olvasókat, ahogy egy emberként kapnak a szívükhöz. De kicsoda Philoktétés? Ezt nem tudni! és ha ez lesz a következő kérdés Rónai Egonnál? Philoktétés egyike volt a Trójába hajózó hősöknek, azonban odafele úton megmarta a lábát egy kígyó, természetesen isteni utasításra, a seb pedig borzalmas bűzt árasztott, Philoktétés folyton nyavalygott, ezért Agamamnón, Meneláos és minden bajnak forrása ez a mindenki által méltán gyűlölt Odysseus kirakta őt Lemnosz szigetén. Ez történt tíz éve. Igen ám, de egy fontos dologról megfeledkeztek. Philoktétésnél volt egy mágikus íj, Heraklész íja, meg a nyilai amiket annó megmártott a lernai Hydra vérében.

Telik múlik az idő, már nem él Akhilleusz, meghalt Aias, Patroklosz, és megannyi más hős. Tróját meg csak nem sikerül bevenni. Erre jön egy újabb jóslat, hogy bizony Tróját csak és kizárólag Philoktétés nyilaival tudják bevenni. Szóval jó lenne valahogy rávenni, hogy mivel most ismét hasznos tagja lesz az akhájoknak ugyan jöjjön már Trója alá, vagy ha nem legalább azt a francos íjat adja már oda. Itt kezdődik a dráma.

Nem értem. Mármint. Hol van ebben a tragédia? Értem azt, hogy tíz év nagy idő, a dráma azt vizsgálja, hogy valaki képes e megbocsátani valakinek, felülemelkedni az egyébként teljesen jogos bosszúszomján, és nagylelkűen segítő kezet nyújtani annak, aki egyszer eldobta. Már már Krisztusi orcafordítás – szóval élek a gyanúperrel, hogy Krisztus nagy rajongója lehetett Sophoklésnak. Komolyra fordítva a szót nagyon kevés szereplővel operál a dráma, lényegében hárman sőt ketten beszélgetnek benne. Philoktétés, és Neoptolemos, aki Akhilleusz fia és apja halála után csatlakozik a sereghez hogy pótolja őt.

Filozófiai szellemi párbaj a két fél közt, meg egy átlátszó csel, amit a görögök Lokija, ez a csúszómászó görény Osysseus eszelt ki. Abban a pár mondatban ami jutott neki. És itt kezdődik a probléma. Ugyanis ki fog meghalni? Hát ettől tragédia nem? Odysseus ugye eleve kiesik. Bár bejátszhatta volna Sophi, mit ne mondjak meglepő lett volna és mulatságos. Esetleg Philoktétés? No de róla is tudjuk, hogy ő lőtte le Páriszt, minden baj hozóját. Akkor kizárásos alapon Neoptolemos! NEM. Elárulom, senki. Ha van tragédia ebben a műben, akkor az az elvesztegetett tíz év, amit senki nem tud visszaadni szegény, szerencsétlen Philoktétésnek. De ez se igaz, mert bár egyedül volt és szenvedett, de életben maradt míg sok ezer görög meghalt a város ostroma során. Vadászgatni is jól tudott, nyilaival pedig bárki ellen megvédte magát, még Osysseus se mer vele kiállni szemtől szemben. (De hát ugyan kivel mert kiállni szemtől szemben ez a senkiházi ganaj!)

Sokan úgy írják le ez a dráma egy korai groteszk, mert egy idő után önnön paródiájává válik Philoktétés, ahogy senki nem hajlandó őt megmenekíteni a szigetről, ahogy jajveszékel, és tocsog az önsajnálatban, amibe mint később megtudjuk, amikor Neoptolemos jól leteremti, csak saját maga miatt került, mert becsvágyó volt.

Szóval ha van dráma és annak hőse akkor az kétségkívül Neoptolemos, aki aközött vívódik, hogy szabad e hazudni, másokat tévedésbe ejteni a felsőbb jóért. Cselekedjünk e rosszat ha végül elérjük vele célunkat? Tegyünk e Önnön lelkiismeretünk szava ellen? Ha valamit lehet élvezni ebben a darabban, akkor az kétségkívül ennek a fiúnak morális vívódása, lelki gyötrelme. De akkor miért nem Neoptolemos a dráma címe? De most komolyan. Egy vén hülye kegyeibe férkőzni, mert az annyira makacs hogy – talán érthető módon – nem akar megbocsátani az ellen vétkezőknek. Odysseus meg, hát elég nagy patkány lehetett Sophoklés szerint, és nem valami szimpatikus egyén, aki aztán még tíz évig inkább térdig járt Kalypsóban, Kirkében meg Nausikában, és lehet önmaga gyilkolta le az összes szemtanút, mert azok könnyen tudták volna bebizonyítani, hogy ilyen baromságok mint Skylla meg Kharybdisz nem is léteznek. Aztán hazaértekor kinyírja az összes kérőt, – persze azokat is aljas, és sunyi módon – mert uram bocsá húsz év alatt Pénelopé is szívesen dugott volna egy jóízűt. Hát most ember az ilyen?

Sophoklés érezhette, hogy ez minden bizonnyal a gyengébb drámái közé tartozhat, mert sikerült olyan patthelyzetet kialakítania, ami emberi erővel feloldhatatlan. Neoptolemos nem akar hazudni, Philoktétés nem akar Trójába menni, Odysseus meg egy szánalmas gyökér, hogy egy ilyen bugyuta tervet tudott csak kieszelni. Már omlana össze az egész agyaglábakon álló színmű, amikor megjelenik Héraklés, és jól elküld mindenkit Trója alá. Márpedig ha ő ezt mondja, akkor sajnos mégis csak menni kell, és nem azt kell tenni amit amúgy szeretnénk.

Hát ilyen arcátlan deus ex machinát se látni minden nap még mi tagadás.

Ki akartam még térni a számomra teljesen érthetetlen Kar-ra, akik így kiszólnak, meg narrálják a cselekményt, de aztán rájöttem, hogy ezt már megtettem fentebb az Aiasnál.

Szóval 1-1 az Antigonénak eleddig. De ez bizony még az Aiashoz se ér fel. Nem csodálom, hogy nem a Philoktétést tanítják.

Pietro>!
Szophoklész: Szophoklész drámái

Tragédiák borítékolva

Egy nap lesújt a földre minden emberit
s fölállít újra; pártolják az istenek
a józan embert, s gyűlölnek minden gonoszt.
(Athéna szavai, Aiasz, Kerényi Grácia fordítása)

Szophoklész művei sokszólamúak, de a lényeg ugyanaz: „ítélőszéket tartani önmagunk felett.” (Ibsen). Újításai: ő alkalmazott először három színészt, bővítette a kórus létszámát, nagyobb szerepet adva a karvezetőnek. Másként szerkeszt, mint Aiszkhülosz: egy történetbe foglalja össze mondanivalóját.

Aiasz

A dráma első része Aiasznak a kijózanodását ábrázolja, aki végtelen dühében, gyilkos indulatában Odüsszeuszt és a két Atreusz-fit akarja megölni. Haragja érthető, hisz elütik őt Akhilleusz fegyvereitől, ő lenne méltó örököse. Csupán a mértékkel van baj.
Hogy merénylete nem sikerül, s csupán birkákat darabol fel, isteni beavatkozásnak köszönhető. S miután rádöbben tévedésére, önmagát bünteti: abba a kardba dől bele, melyet Hektortól kapott (Iliász, 7. ének). Nem hiába mondta Aiszkhülosz, hogy drámái „csak morzsák Homérosz gazdag asztaláról.” Ugyanez érvényes Szophoklészre is. (Szabó Árpád. Szophoklész drámái, 1985)
Az utójáték a holttest eltemetéséről szól, s az Antigoné problematikáját vetíti előre. Teukrosz áll ki testvére végtisztességéért Meneláosszal és Agamemnonnal szemben. Milyen bátor tett a hatalmasoknak ellentmondani! Meglepetésre Odüsszeusz segít Teukrosznak, ő futamítja meg a két vezért.

Trakhiszi nők

„S pályám bére / Égető, mint Nessus vére…” Tanultuk annak idején Arany János versét (Epilogus). Nessus vére játssza a főszerepet a Trakhiszi nőkben. Trakhisz uralkodója fogadja be Héraklészt, aki fékevesztett dühében meggyilkolta Iphikoszt. S trakhiszi nőkből áll a kórus.
Az Aiaszban már minden megtörtént, amikor színre lépnek a szereplők. A Trakhiszi nőkben a jelenben bontakozik ki a tragédia, mely előre borítékolva van. Csak nem tud róla senki, illetve reménykedik, hogy az „alvó ügynök” (a kentaur) nem ébred fel. Nem szántszándékkal válik gyilkossá Déianeira, amikor a Nessus vérével átitatott köpenyt elküldi Héraklésznak. Több jóslat jelzi előre a véget, de megérteni csak akkor lehet, amikor beteljesülnek:

„s a jóslat úgy szólt, hogy még napjaimban, itt
fölment a sors a rámrótt gondok és bajok
súlyától. Már derülni látszott az életem;
és lám, halálom volt e jóslat, semmi más:
a holtakat nem gyötri már a fájdalom.”
(A haldokló Héraklész szavai, Kardos László fordítása)

Élekra

Khrüszothemisz
Jog és igazság is tud bajba dönteni.
Élekra
Ilyen törvények között nem vágyom élni sem.

Érdekes, hogy az Antigoné után Élektra személyében újabb női főszereplő következik Szophoklész drámáinak sorában. Aiszkhülosznál még egy sem volt. Euripidésznél még nagyobb számban bukkannak föl a női főszereplők: Alkésztisz, Médeia, Andromakhé, s természetesen újra Élektra.
A másik figyelemre méltó dolog, hogy testvérek összetartása vagy éppenséggel egymás elleni küzdelmük a görög dráma jellemző vonása: Oresztész és Élektra, Antigoné és Iszméné, Aiasz és Teukrosz. Minden konfliktus egyben családi dráma is: a testvér vagy szülő tudja a legfájóbb csapást mérni az emberre, de szeretetükben is hatalmas erő van.
Amit Aiszkhülosz három részben mond el az Oreszteiában, azt Szophoklész egy történetbe sűríti. Oresztész mindjárt a mű elején sokat ígérően megjelenik, aztán eltűnik, így fokozva a feszültséget. Addig Élektra szenvedését, gyötrődését éljük át. Ebből fakad az antigonéi elszántság.
Számomra az egész az Odüsszeiát idézi fel. Oresztésznek csellel kell bejutnia Mükénébe. Helyre kell állítania a megszokott rendet. Itt Élektra várja a megváltást, mint Pénelopé Ithakában. A befejezés kevéssé felemelő.
A mű egy embertelen helyzetet mutat be, s azt hogyan lehet kitörni ebből a csapdából. Nem meglepő, hogy ugyanolyan embertelen módon. Mintha Szophoklész az anyagyilkossággal figyelmeztette volna a görögöket! (Fordította Devecseri Gábor)

Phikoktétész

Odüsszeusz és Neoptolemosz (Akhilleusz fia) beszélgetése a mű elején kiváló tananyag lenne kezdő politikusok számára:

Odüsszeusz:
Az kellene, hogy léprecsald
Philokthétészt ügyes szavakkal…
….
Tudom fiú, hogy nem visz reá természeted,
hogy így beszélj és álnok dolgokat tegyél,
de édes, ha kezedbe hull a győzelem:
ráérünk majd utóbb igaznak látszani.

Neoptolemosz:

A hazug szó tenéked nem utálatos?

Odüsszeusz:

Nem, hogyha az ment meg, s a célhoz az vezet.

Mikor hasznod forog kockán, ne tétovázz.

Tróját el kell foglalni, ki kell fosztani, le kell rombolni, mindenkit meg kell ölni. Ám ennek – így a 10. év vége felé – van egy feltétele: Philokthétész íja. Philokthétészt még a kezdet kezdetén megmarta egy kígyó. Az Atreidák (Agamemnón és testvére, Menelaosz) valamint Odüsszeusz kitették őt Lémnosz szigetére, ahol naponta átkozta a hideg szívű vezéreket. Rettenetesen fáj gyógyíthatatlannak tűnő sebe, de még inkább a kiközösítés. Félve bosszújától, Odüsszeusz Neoptolemoszt igyekszik rávenni, hogy csalja ki Philokthétésztől a híres íjat.
Ha a drámát olvassuk, elsősorban a szerencsétlenül járt Philokthétész sorsáért aggódunk: mi lesz vele, meg tudja-e őrizni függetlenségét, és ki tud-e szabadulni fogságából. Csapdahelyzetben van, mint Élektra. Egyedül biztos nem sikerülhet. Legnagyobb kincse az íja. Ez olyan sokat ér, hogy maga Odüsszeusz hajózik el Lémnosz szigetére, hogy megszerezze. Miként Élektrának Oresztész, Philoktétésznek Neoptolemos jön segítségére. Az ifjú hős szerepe először kérdéses: eszköz lesz Odüsszeusz kezében, aki felhasználja őt, illetve varázsíját? Akhilleusz fia még nagyon fiatal, könnyen hajlik. De rövid tétovázás után mégis szembe száll Odüsszeusszal. Először Philokthétésznek vallja be:

„Förtelmes vagyok – régtől fogva ez gyötör.

Odüsszeusz nem is érti, mi történt Neoptolemosszal, hisz Philoktétésszel nem kell törődni, csupán az íjat kell megszerezni. Jog és igazság nem fontos:

Odüsszeusz
Csak nem akarod visszaadni …. Zeusz atyám!

Neoptolemosz
Mert jogtalan és aljas módon vettem el.

Odüsszeusz
Talán azért mondod, hogy ingerelj vele?

Neoptolemosz
Ha az igazság hallgatása ingerel.

Odüsszeusz
Mit mondtál Akhilleusz fia? Hogy mondtad ezt?

Szemünk előtt változott át Neoptolemosz alattvalóból nagylelkű, becsületes és bátor férfivá. Visszaadja Philokthétésznek az íjat, és amikor Odüsszeusz erővel el akarja vinni Trója alá, Philokthétész íjával Odüsszeuszra céloz. Feloldhatatlan helyzet. Odüsszeusz visszavonul. (Ne gondoljuk, hogy végleg!) Végül egy igazi deus ex machina: valahol a magasban Héraklész jelenik meg, akit halála után Zeusz az istenek közé emelt. Philokthétész egyedül az ő szavára hallgat:

S most el kell menned Ílionba ez ifjúval:
ott majd megszüntetik halálos üszködet,
s erényedért legelsőnek ítélnek az
egész seregben. Párist, minden rossz okát,
nyiladdal te fogod halálba küldeni,
Tróját felégeted…

Újra össze fog simulni egyén és közösség. Ez volt az Iliászban is a legfőbb gond. Ott Akhilleusz önként vonult vissza, s saját elhatározásából folytatta újra a harcot. Philoktétészt kiközösítették, nem csoda, hogy elviselhetetlennek tarja a világot, melyben nem érvényesül az igazság, a jók elpusztulnak … Csak egy isten tudja kiszabadítani borzasztó magányából, Héraklész, akit Philokthétész így köszönt:

Ó, hang, mire annyira vártam már,
de soká jöttél.
Nem leszek engedetlen szavadnak.
(Fordította: Jánosy István)

vmonika_>!
Szophoklész: Szophoklész drámái

Nem csillagozom, mert csak a két kötelezőt, (Antigoné, Oedipus király) olvastam el belőle, és teljesen be voltam rezelve, az eddig tapasztaltak alapján attól tartottam, majd mennyire szenvedek velük….de a helyzet az, hogy mindkét dráma nagyon tetszett, és ha lesz majd egy kis időm, talán a többivel is megpróbálkozom.

Anna_Casea>!
Szophoklész: Szophoklész drámái

A kötet elolvasása után meglepő arra gondolni, hogy pont az Antigoné vált ennyire ismertté a hét (és fél) fennmaradt dráma közül, ugyanis van még legalább három, ami ugyanolyan magas színvonalú. Például a Tarkhoszi nők kiváló, a Nyomkeresők, annak ellenére, hogy mindössze egy töredék, nagyon szórakoztató, sőt, a Philoktétész című mű nekem még egyenesen jobban is tetszett, mint az Antigoné. Sőt, mi több, bizton állíthatom, hogy ez utóbbinál jobb antik drámát még nem olvastam.
Szóval te ott (igen, te, látlak ám!), aki ezt az értékelést olvasod, ha azon töprengsz, hogy Szophoklész melyik drámáját olvasd el, nehogy az Antigonét válaszd! Olvasd el inkább Philoktétész történetét, nem fogsz csalódni! (Vagy ha igen, akkor vélhetően az Antigonéban is csalódtál volna, úgyhogy nem vesztettél semmit.)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Sli P>!

ORESZTÉSZ
(…) itt az alkalom,
Az emberek tettének legfőbb mestere.

205. oldal, Élektra (Osiris, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Oresztész · tett
Frank_Spielmann I>!

Ők is mind ezt mondanák,
De megbénítja nyelvüket a a félelem.
A zsarnoknak van csak hatalma arra, hogy
Mindent kimondjon s megtegyen tetszés szerint.

Antigoné, második jelenet

Norpois>!

Hát így esett; és minden ember, aki két
vagy még több nappal néz előre, ostoba;
mert nincsen addig semmiféle holnapunk,
míg jószerencsénk nem segített túl a mán.

Trakhiszi nők

Norpois>!

ÉLEKTRA
Tanácsot adsz, mert nem kívánsz segíteni.

Élektra

Frank_Spielmann I>!

Legtöbbet ér az ésszel élő ember úgy,
Ha teljes bölcsességig eljut egymaga;
De mert ilyen ritkán akad: az is derék,
Ki embertársa jó szaván okulni tud.

Antigoné, harmadik jelenet

Frank_Spielmann I>!

Kemény nyakúság mindig gyenge észre vall.

Antigoné, ötödik jelenet

Sli P>!

THÉSEUS
(…)
Nem is tudnék ilyen bujdosót soha
Segítség nélkül hagyni, mint te vagy. Hiszen
Magam is ember lévén, én se mondhatom
Jobban tenálad enyémnek a holnapot.

329-330. oldal, Oedipus Kolónosban (Osiris, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: holnap · Thészeusz
Norpois>!

Fogadj hát új lakodba engem: semmivé
lettem, fogadj a semmiségbe, hogy veled
lehessek ott lenn. Hisz még fönn jártál, veled
osztoztam én mindenben: és most vágyam az,
hogy mint halottnak, sírodban részem legyen.
Mert jól tudom, hogy holtaknak nincs bánatuk.

Élektra

Frank_Spielmann I>!

KREÓN
Nem bűn-e az, mit elkövetni mert a lány?

HAIMÓN
Egész Thébában erről más a vélemény.

KREÓN
Hát Théba szabja meg nekem, mi jó, mi nem?

HAIMÓN
Belátod-é, hogy most te szólsz éretlenül?

KREÓN
Ki más az úr az államon, ha nem magam?

HAIMÓN
Nem állam az, mely egy ember tulajdona.

Antigoné, harmadik jelenet


Hasonló könyvek címkék alapján

Euripidész: Íphigeneia Auliszban
Euripidész: Bakkhánsnők
Euripidész: Tíz tragédia
Euripides: Iphigeneia a taurusok között
Euripidész: Iphigeneia Auliszban / Hippolütosz
Euripidész: Euripidész válogatott drámái
Homérosz: Homeros Iliásza
Euripidész: Élektra
Euripidész – Arisztophanész: Iphigeneia Auliszban / Hippolütosz / Lüszisztraté
Görög drámák