58. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján

Antigoné 1278 csillagozás

Szophoklész: Antigoné Szophoklész: Antigoné Szophoklész: Antigoné Szophoklész: Antigoné Szophoklész: Antigoné Szophoklész: Antigoné Szophoklész: Antigoné Szophoklész: Antigoné Szophoklész: Antigoné

„Sorsdráma. Szörnyű, barbár mese. Véres és szexuális talányok. Elnyomott emlékek és gyermekkori borzalmak fölkeverése. Hirtelen, képtelen, előre tudott és mégis elháríthatatlan katasztrófa. Babona, vallás és matematika különös fonadékú szövete. A sors irracionális gyökereinek ízeit érezzük. Micsoda ellentét forma és tartalom közt! Ilyen vad, ősi, nyers, babonás mélyeket éppen csak az emberi tudat és kultúra leglucidasabb művészete tár föl: annál megrendítőbb! A Szophoklész művészete” – írja Babits Mihály Az európai irodalom történeté-ben.

Eredeti megjelenés éve: 0

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Olcsó könyvtár Franklin-Társulat

>!
300 oldal · ISBN: 9786155529184
>!
Műszaki, Budapest, 2000
80 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631627012 · Fordította: Mészöly Dezső
>!
Klett, 1998
80 oldal · ISBN: 963919400X · Fordította: Mészöly Dezső

9 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Antigoné · Teiresziasz / Tiresias


Kedvencelte 45

Most olvassa 28

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

mandris>!
Szophoklész: Antigoné

Annak idején, nagy meglepetésünkre, az Antigoné volt az első szöveg, amelyet politikai filozófiák szemináriumon megtárgyaltunk. Pedig, ha jól megnézzük, nem kell ezen meglepődni. A dráma főszereplője – Kreón – rögtön egy olyan beszéddel indít, amelyben lefekteti, milyen elvek alapján kíván uralkodni, és ha figyelmesen megnézzük, mik ezek, be kell, hogy valljuk, hogy igen, mi is szívesen élnénk ilyen politikai rendszerben: igazságosság (nem részesülhet ugyanolyan elbírálásban az erény és a bűn – az erény jutalmat, a bűn büntetést érdemel), rend és jogbiztonság. Ráadásul kifejti, hogy az államférfi elsősorban az államért éljen, amivel ismét nem tudunk nem egyetérteni, nem szabad, hogy félelem, vagy bármi eltántorítsa a jótól. Ezt eddig mind alá is írnánk. Csak aztán jönnek a cinikusok, és felvetik, hogy mi a jó.
És jön Antigoné, és beleköp Kreón levesébe. Az van ugyanis, hogy Kreón nem éppen optimális körülmények között jutott a trónra. spoiler
Szóval jön Antigoné, aki mintha mindent megtenne, hogy végre meghalhasson. Iszménét még bátorítja is, hogy menjen, és bátran kürtölje világgá, mire készül: megszegni a királyi parancsot, hogy a városra támadó testvért tilos eltemetni. Na, szóval Antigoné mártír akar lenni, úgy akar bevonulni a helyiek emlékezetébe. De tényleg, fényes nappal megy vissza a tett színhelyére, amikor tudja, hogy őrzik. Mit remélt? Mi ez, ha nem annak jele, hogy Antigoné önveszélyes?
Szóval itt indul a dráma, amikor adott egy király, aki csak rendet akar, az igazság és a jog uralmát, csak aztán jön az önjelölt mártír egy jó adag halálvággyal, és jól egymásnak feszülnek. Mert, hogy a temetés isteni törvény, de mi van, ha a bűntett elkövetője az istenek ellen is támadott.
Ahhoz képest, milyen rövid ez a dráma, jó néhány kérdést felvet:
Milyen felhatalmazással cselekszik a király? Honnan ered a legitimitása? Mi a helyzet, ha a király parancsa feszültségbe kerül a megmásíthatatlan isteni törvénnyel? Mit tegyen Kreón Antigonéval? A jogbiztonság és a rend azt követelné, hogy kivégeztesse, nincs helye részrehajlásnak (Antigoné és Kreón rokonok), és mi történne, ha bárki büntetlenül törvényt sérthet? A királyi törvények adják a keretet, amely között a társadalmi élet kiszámítható, mindenki tudja, mit szabad, mit nem, és mivel jár, ha nem ezeknek megfelelően cselekszik. Felrúghatja-e a király egyedi esetekben a saját maga által felállított szabályokat? Mit tegyen, ha a saját és a nép igazságérzete ütközik egymással?
Azt persze tudjuk, mi történt. Két makacs ember (Kreón ráadásul a saját „csapdájába” esik), ha találkozik, a tragédia borítékolható. És milyen jó hasonlatokat használ (az eltörő acél, a vihar által kidöntött fa, a felboruló hajó)! Summa summarum: Szerettem, nagyon.

5 hozzászólás
Kikiriki>!
Szophoklész: Antigoné

Ez jó volt, nekem tetszett. A vége meglepett, nem hittem, hogy ilyen lesz, de nagyon szerettem a művet :)

Bence P>!
Szophoklész: Antigoné

Több száz részes szappanoperákat építenek az itt lefektetett elvekre.

1 hozzászólás
Camelia>!
Szophoklész: Antigoné

Nem nekem lett kitalálva ez a könyv. De már maga a dráma, tragédia kategória sem. Gyakorlatilag, annyira távol állt tőlem a könyv, hogy az első tíz oldalt, csak olvastam, nem fogtam fel. Nincs mese, hozzá kell szoknom ezekhez a verses formákhoz.
De amint végre normálisan értelmeztem egész jó kis regény lett. Bár nem értem miért kell mindenkinek feltétlen meghalni, minden indok nélkül. Aztán ha egy meghal, jön a következő, még a Rómeó és Júliánál is rosszabb.
Konkrétan olyan volt mintha egy előadás szövegkönyvét kaptam volna meg. Ezért is nem tetszett annyira.
De például a karakterek nagyon elnyerték a tetszésemet. :)

3 hozzászólás
Lillsz>!
Szophoklész: Antigoné

Jajjj! Mi volt ez? Komolyan kérdezem. SPOILER Mindenki megölt mindenkit, erről szólt kb. Asszem. Mintha ezt még megértettem volna. Pár óra szenvedés volt, nem több. Most mehetek elolvasni egy rövidített változatot, esetleg egy olvasónaplót, mert amennyi megragadt az semmire nem elég. Ennek sok értelme volt. 5/2

2 hozzászólás
gybarbii P>!
Szophoklész: Antigoné

Öcsiék most fogják venni a gimiben, úgyhogy gondoltam, újraolvasom és segítek neki feldolgozni. :) Emlékszem, hogy nekem már annak idején is nagyon tetszett, bár az is igaz, hogy szinte az összes osztálytársam húzta tőle a száját. Én mégis úgy gondolom, hogy az egyik legjobb dráma, amit eddig olvastam.
Öcsinek persze egy kicsit nehezebben ment az olvasás. Kezdve a nyelvezettel, majd folytatva Antigoné családjának történetével, végül az ősi törvények, az isteni parancs… Lesz még mit átbeszélni rajta a dolgozatig. :)

1 hozzászólás
AniTiger P>!
Szophoklész: Antigoné

Nem az én világom, nagyon nem… de legalább elmondhatom, hogy ezt is bepótoltam felnőtt fejjel. (Egyébként csodálkozom azon, hogy nem tetszett, mert az emlékezetem szerint valamikor szerettem Szophoklészt. Hmmm.)

OFF story: spoiler No, kíváncsi lettem a sztorira, hiszen általában szeretem az „érfelvágósnak” bélyegzett sztorikat, ámde…

„Jól vedd eszedbe fiam! hiszen közös mindannyiunkban annyi, hogy – tévedhetünk.”

2 hozzászólás
Vivi_>!
Szophoklész: Antigoné

Én rosszabbra számította, de tényleg. Utálok kötelezőket olvasni, mert nem szeretem, ha olyat kell elolvasnom, amit soha nem vennék a kezembe. Mert például én nem szeretem a drámákat, nem nekem való műfaj, szóval esélytelen lett volna, hogy én ezt csak úgy elolvassam egyszer is. De valamiért ez a kor, meg az istenek létezése mindig is érdekelt, ezért nem úgy olvastam, hogy na, mikor lesz már vége? Ennek ellenére nem olvasnám újra sem, de egy kötelezőnek elment. Szerencsére már tudtam, hogy Antigoné nő, ezért az nem ért meglepetéssel.
Remélem a Rómeó és Júlia sem lesz annyira szörnyű, mert a következő az lesz.

6 hozzászólás
Dénes_Gabriella P>!
Szophoklész: Antigoné

Nálunkfelé nem volt kötelező, aztán Bölcsészkaron kicsit feszengtem is, mert a nyelvosztályosok imitt-amott tanultak világirodalmat is, kétségkívül, lépéselőnyünk volt… meg hát az Antigonét is ismerni kell. Ez a kell alapvetően nem abból fakad, hogy vizsgatétel volna, hanem sok, mára már kissé ódivatúnak is ható információt hordoz, na meg sok rejtett vagy nyílt irodalmi utalást nem lehet érteni, ha az ember nem tudja, ki is volt Antigoné.
Az egyik központi eleme ragadott meg, jelesül, hogy isten törvényei vagy az ember törvényei a fontosabbak – és lehet-e bármelyik annyira fontos, hogy az ember feláldozza magát érte. Nyilván, ez lesz a Jézus-történet egyik sarkalatos kérdése is… de hát nincs új a nap alatt. Azt gondolom, hogy a kényelmes olvasóhelyünkről sok okosat gondolhatunk e kérdésről, de mindaddig a saját válaszunkat nem találjuk meg, amíg egy ilyen helyzetbe nem kerülünk – na nem feltételenül a keselyűtáp vérrokon eshetőségére gondolok, hanem amolyan drámai és filmbe illő, de élet írta jelenetekre…
És tényleg, ha tudod, hogy az életeddel fizetsz, eltemetnéd-e a vérrokonodat, vagy hagynád, törénjék vele a természet rendje szerint? Nem kell válaszolnod :).

Andilány>!
Szophoklész: Antigoné

Emlékszem, hogy középiskolában nem tartozott a kedvenceim közé az Antigoné, de most felnőtt fejjel újraolvasva sokkal jobban tetszett. Jobban haladtam vele, jobban megértettem, hogy mi történik és miért történik.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Dolly_Molloy>!

Mert nincs a pénznél emberek között nagyobb
Gonosz, miatta városok pusztultak el,
S miatta lettek emberek földönfutók,
Aljas tettekre ez tanít, a lelkeket
Mikéntha megcserélné, jót gonoszra vált,
Az embereknek megmutatja, hogy legyen
Minden lépés istentől elrugaszkodott.

Nóka>!

Jól vedd eszedbe fiam! hiszen közös mindannyiunkban annyi, hogy – tévedhetünk.

1 hozzászólás
gumicukor>!

Sok van, mi csodálatos,
De az embernél nincs semmi csodálatosabb.

Nóka>!

Eszedbe vedd, hogy az kiben a gondolat merev: legkönnyebben bukik!
/Kreón/

1 hozzászólás
Biedermann_Izabella P>!

KAR
Bölcs belátás többet ér
Minden más adománynál.
Az isteneket tisztelni kell,
Gőggel teli ajkon a nagy szavak
Nagy romlásra vezetnek
S józanná nem tesz, csak a vénség.

Judy_>!

Az ember addig él,
amíg sorsa meg-megújuló öröm;
ha ennek vége: nem más, mint élő-halott.

Sli P>!

KREÓN
(…)
De egy-egy emberről bizony mindig nehéz
Kitudni, lelkében mi gondolat lakik,
Míg nem mutatja meg törvény s uralkodás.
Ki egy egész város felett uralkodik,
S nem tart ki, bár az elhatározása jó,
Ha nyelvére a rettegés fékét veti,
Mindig hitványnak tartottam s tartom ma is.

Első jelenet

1 hozzászólás
Sli P>!

ANTIGONÉ
(…)
Nem kell olyan barát, ki csak szóval szeret.

Második jelenet

cassiesdream>!

A zsarnoknak van csak hatalma arra, hogy
mindent kimondjon s megtegyen tetszés szerint.

36. oldal 1994. Matúra Klasszikusok ( ford.: Mészöly D.)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Aischylos: Aischylos tragédiái
Aristophanes: Három komédia
Aristophanes: Aristophanes összes vígjátékai
Percy Bysshe Shelley: A megszabadított Prometheus
Aristophanes: Lysistrate
William Shakespeare: Romeo és Júlia
Plautus: A hetvenkedő katona
Arisztophanész: Arisztophanész vígjátékai
William Shakespeare: Öt dráma
John Milton: A küzdő Sámson