„Sorsdráma. Szörnyű, barbár mese. Véres és szexuális talányok. Elnyomott emlékek és gyermekkori borzalmak fölkeverése. Hirtelen, képtelen, előre tudott és mégis elháríthatatlan katasztrófa. Babona, vallás és matematika különös fonadékú szövete. A sors irracionális gyökereinek ízeit érezzük. Micsoda ellentét forma és tartalom közt! Ilyen vad, ősi, nyers, babonás mélyeket éppen csak az emberi tudat és kultúra leglucidasabb művészete tár föl: annál megrendítőbb! A Szophoklész művészete” – írja Babits Mihály Az európai irodalom történeté-ben.
Antigoné 1443 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: -442
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Olcsó könyvtár Franklin-Társulat
Enciklopédia 3
Szereplők népszerűség szerint
Antigoné · Teiresziasz / Tiresias
Kedvencelte 43
Most olvassa 30
Várólistára tette 64
Kívánságlistára tette 34
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Rengeteg olyan kötelező olvasmány van, amit valamilyen oknál fogva felnőtt fejjel újra elolvasok. Eddig szerintem nem nagyon volt olyan, amit megbántam. Mondjuk az Antigoné nem pont az a könyv, amit önként a kezembe vettem volna, de ha már az élet így hozta spoiler elolvastam.
A történet onnan indul, hogy Antigoné el akarja temetni testvérét Polümenikészt. Az alapvető porblémát az jelenti, hogy Kreón ezt megtiltja. Ez pedig a lehető legkegyetlenebb és legdurvább büntetés, hiszen így Polümenikész nem juthat be a holtak birodalmába. A holtak temetetlenül hagyása nagy vétek istenek és emberek törvénye ellen.
Egy igazi, mélyre ható tragédia, aminek a kimenetele nem okoz nagy meglepetést. Azonban nyelvezete, megfogalmazása és a mitológiai háttérben való elmélyülés megéri a rá fordított időt. Azt viszont fontos szem előtt tartani, hogy a darab közel 2500 éves. Vagyis igazán különleges.
Most csak pislogok és teljesen meg vagyok döbbenve, mert ez nem is volt rossz. Sőt..!
Pedig még nagyon elveszett, kívülálló és nyafogó voltam az in medias res kezdetű első pár oldalnál. Nem tetszett a stílusa, a rengeteg utalás és a kacifántos, idegen nevek. De ahogy haladt előre a sztori és megismertem a szereplőket, egyre inkább éreztem, hogy engem érdekel a történet vége. Hisz az Antigoné szólt büszkeségről, szerelemről, nyakasságról, istenekről is, de mindközül a legkiemelkedőbb, mint sötét éjszakában a hajnalcsillag, az emberségesség volt számomra.
Mert Bölcs belátás többet ér
Minden más adománynál.
Kész. Ennyi. Tetszett!
Többször olvastam már, de az esti gimiben pont ezt tanítottam, így újraolvastam.
A gimis tanítványom egészen jól megfogalmazta a műhöz kötődő viszonyom: „Jó, nem vagyunk egyformák, nem tetszik mindenkinek ugyanaz. De komolyan te ezt szereted?”
Oh igen, sosem gondoltam volna, hogy ennyire fogom szeretni ezt a drámát. Azért megnyugtattam, hogy én sem szeretek mindent, Az ember tragédiájától például falra tudnék mászni legalább olyan ügyesen, mint Pókember.
Szóval mikor is szerettem meg? Az egyetemen volt egy kötelezően szabad választható kurzusom (sajnos a pontos nevére nem emlékszem), ahol olyan antik művekkel foglalkoztunk, amelyeket későbbi korokban (főleg a 20. században) újra feldolgoztak. Igazán érdekes volt.
A drámát azért is kedvelem annyira, mert ugyan i. sz. előtt majdnem fél évezreddel keletkezett, de olyan erkölcsi igazságokat tartalmaz, amik napjainkban is javában megállják a helyüket. Akkor cselekedjünk, ha vállaljuk a következményeket, mert a bűnök büntetése nem marad el.
Annak idején, nagy meglepetésünkre, az Antigoné volt az első szöveg, amelyet politikai filozófiák szemináriumon megtárgyaltunk. Pedig, ha jól megnézzük, nem kell ezen meglepődni. A dráma főszereplője – Kreón – rögtön egy olyan beszéddel indít, amelyben lefekteti, milyen elvek alapján kíván uralkodni, és ha figyelmesen megnézzük, mik ezek, be kell, hogy valljuk, hogy igen, mi is szívesen élnénk ilyen politikai rendszerben: igazságosság (nem részesülhet ugyanolyan elbírálásban az erény és a bűn – az erény jutalmat, a bűn büntetést érdemel), rend és jogbiztonság. Ráadásul kifejti, hogy az államférfi elsősorban az államért éljen, amivel ismét nem tudunk nem egyetérteni, nem szabad, hogy félelem, vagy bármi eltántorítsa a jótól. Ezt eddig mind alá is írnánk. Csak aztán jönnek a cinikusok, és felvetik, hogy mi a jó.
És jön Antigoné, és beleköp Kreón levesébe. Az van ugyanis, hogy Kreón nem éppen optimális körülmények között jutott a trónra. spoiler
Szóval jön Antigoné, aki mintha mindent megtenne, hogy végre meghalhasson. Iszménét még bátorítja is, hogy menjen, és bátran kürtölje világgá, mire készül: megszegni a királyi parancsot, hogy a városra támadó testvért tilos eltemetni. Na, szóval Antigoné mártír akar lenni, úgy akar bevonulni a helyiek emlékezetébe. De tényleg, fényes nappal megy vissza a tett színhelyére, amikor tudja, hogy őrzik. Mit remélt? Mi ez, ha nem annak jele, hogy Antigoné önveszélyes?
Szóval itt indul a dráma, amikor adott egy király, aki csak rendet akar, az igazság és a jog uralmát, csak aztán jön az önjelölt mártír egy jó adag halálvággyal, és jól egymásnak feszülnek. Mert, hogy a temetés isteni törvény, de mi van, ha a bűntett elkövetője az istenek ellen is támadott.
Ahhoz képest, milyen rövid ez a dráma, jó néhány kérdést felvet:
Milyen felhatalmazással cselekszik a király? Honnan ered a legitimitása? Mi a helyzet, ha a király parancsa feszültségbe kerül a megmásíthatatlan isteni törvénnyel? Mit tegyen Kreón Antigonéval? A jogbiztonság és a rend azt követelné, hogy kivégeztesse, nincs helye részrehajlásnak (Antigoné és Kreón rokonok), és mi történne, ha bárki büntetlenül törvényt sérthet? A királyi törvények adják a keretet, amely között a társadalmi élet kiszámítható, mindenki tudja, mit szabad, mit nem, és mivel jár, ha nem ezeknek megfelelően cselekszik. Felrúghatja-e a király egyedi esetekben a saját maga által felállított szabályokat? Mit tegyen, ha a saját és a nép igazságérzete ütközik egymással?
Azt persze tudjuk, mi történt. Két makacs ember (Kreón ráadásul a saját „csapdájába” esik), ha találkozik, a tragédia borítékolható. És milyen jó hasonlatokat használ (az eltörő acél, a vihar által kidöntött fa, a felboruló hajó)! Summa summarum: Szerettem, nagyon.
Nem nekem lett kitalálva ez a könyv. De már maga a dráma, tragédia kategória sem. Gyakorlatilag, annyira távol állt tőlem a könyv, hogy az első tíz oldalt, csak olvastam, nem fogtam fel. Nincs mese, hozzá kell szoknom ezekhez a verses formákhoz.
De amint végre normálisan értelmeztem egész jó kis regény lett. Bár nem értem miért kell mindenkinek feltétlen meghalni, minden indok nélkül. Aztán ha egy meghal, jön a következő, még a Rómeó és Júliánál is rosszabb.
Konkrétan olyan volt mintha egy előadás szövegkönyvét kaptam volna meg. Ezért is nem tetszett annyira.
De például a karakterek nagyon elnyerték a tetszésemet. :)
Öcsiék most fogják venni a gimiben, úgyhogy gondoltam, újraolvasom és segítek neki feldolgozni. :) Emlékszem, hogy nekem már annak idején is nagyon tetszett, bár az is igaz, hogy szinte az összes osztálytársam húzta tőle a száját. Én mégis úgy gondolom, hogy az egyik legjobb dráma, amit eddig olvastam.
Öcsinek persze egy kicsit nehezebben ment az olvasás. Kezdve a nyelvezettel, majd folytatva Antigoné családjának történetével, végül az ősi törvények, az isteni parancs… Lesz még mit átbeszélni rajta a dolgozatig. :)
Én rosszabbra számította, de tényleg. Utálok kötelezőket olvasni, mert nem szeretem, ha olyat kell elolvasnom, amit soha nem vennék a kezembe. Mert például én nem szeretem a drámákat, nem nekem való műfaj, szóval esélytelen lett volna, hogy én ezt csak úgy elolvassam egyszer is. De valamiért ez a kor, meg az istenek létezése mindig is érdekelt, ezért nem úgy olvastam, hogy na, mikor lesz már vége? Ennek ellenére nem olvasnám újra sem, de egy kötelezőnek elment. Szerencsére már tudtam, hogy Antigoné nő, ezért az nem ért meglepetéssel.
Remélem a Rómeó és Júlia sem lesz annyira szörnyű, mert a következő az lesz.
Hogy teljesen őszinte legyek, ennél valami sokkal borzalmasabbra számítottam. Ahhoz képest nem volt vészes, és szerencsére rövid kis könyvről van szó. Az a körülbelül 2500 év időbeli különbség, ami a mű keletkezése és a jelenkor között van, éppen csak annyit vont le az olvasási élményből, hogy jegyzetek nélkül talán a felét se értettem volna a dolgoknak, de így nagyjából összeállt a kép. Az egyébként meglehetősen fura kép, ugyanis a végén spoiler.
Meg tudom érteni, miért utálják sokan az Antigonét, ennek ellenére nekem mégis egy pozitív csalódás volt – természetesen csak a maga műfaján belül, túlzásokba ne essünk, jó könyvnek azért én se nevezném.
Népszerű idézetek
Mert nincs a pénznél emberek között nagyobb
Gonosz, miatta városok pusztultak el,
S miatta lettek emberek földönfutók,
Aljas tettekre ez tanít, a lelkeket
Mikéntha megcserélné, jót gonoszra vált,
Az embereknek megmutatja, hogy legyen
Minden lépés istentől elrugaszkodott.
KAR
Bölcs belátás többet ér
Minden más adománynál.
Az isteneket tisztelni kell,
Gőggel teli ajkon a nagy szavak
Nagy romlásra vezetnek
S józanná nem tesz, csak a vénség.
Őr:
Kelletlenül jövök, s nem kellek senkinek.
Hisz azt, ki rossz hírt hoz, nem kedvelik sehol.
KREÓN
[…]
De egy-egy emberről bizony mindig nehéz
Kitudni, lelkében mi gondolat lakik,
Míg nem mutatja meg törvény s uralkodás.
Ki egy egész város felett uralkodik,
S nem tart ki, bár az elhatározása jó,
Ha nyelvére a rettegés fékét veti,
Mindig hitványnak tartottam s tartom ma is.
Első jelenet
Ezt a könyvet itt említik
- Dot Hutchison: Pillangók kertje
- Elif Shafak: Az eltűnt fák szigete
- Gergely Ágnes: A szomjúság ára
- Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
- Lőrincz Andrea – Nagy Ádám: Égi megbízás
- Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok
- Raana Raas: Vezetők
- V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete
Hasonló könyvek címkék alapján
- Aiszkhülosz: A leláncolt Prométheusz 88% ·
Összehasonlítás - Euripidész: Iphigeneia Auliszban / Hippolütosz 84% ·
Összehasonlítás - Görög drámák 81% ·
Összehasonlítás - Aischylos: Aischylos tragédiái ·
Összehasonlítás - William Shakespeare: William Shakespeare összes drámái I-VI. ·
Összehasonlítás - Aristophanes: Három komédia ·
Összehasonlítás - Aristophanes: Aristophanes összes vígjátékai ·
Összehasonlítás - Aristophanes: Lysistrate ·
Összehasonlítás - Percy Bysshe Shelley: A megszabadított Prometheus ·
Összehasonlítás - Oscar Wilde: Salome 82% ·
Összehasonlítás