Antigoné 74% 1390 csillagozás

Annak idején, nagy meglepetésünkre, az Antigoné volt az első szöveg, amelyet politikai filozófiák szemináriumon megtárgyaltunk. Pedig, ha jól megnézzük, nem kell ezen meglepődni. A dráma főszereplője – Kreón – rögtön egy olyan beszéddel indít, amelyben lefekteti, milyen elvek alapján kíván uralkodni, és ha figyelmesen megnézzük, mik ezek, be kell, hogy valljuk, hogy igen, mi is szívesen élnénk ilyen politikai rendszerben: igazságosság (nem részesülhet ugyanolyan elbírálásban az erény és a bűn – az erény jutalmat, a bűn büntetést érdemel), rend és jogbiztonság. Ráadásul kifejti, hogy az államférfi elsősorban az államért éljen, amivel ismét nem tudunk nem egyetérteni, nem szabad, hogy félelem, vagy bármi eltántorítsa a jótól. Ezt eddig mind alá is írnánk. Csak aztán jönnek a cinikusok, és felvetik, hogy mi a jó.
És jön Antigoné, és beleköp Kreón levesébe. Az van ugyanis, hogy Kreón nem éppen optimális körülmények között jutott a trónra. spoiler
Szóval jön Antigoné, aki mintha mindent megtenne, hogy végre meghalhasson. Iszménét még bátorítja is, hogy menjen, és bátran kürtölje világgá, mire készül: megszegni a királyi parancsot, hogy a városra támadó testvért tilos eltemetni. Na, szóval Antigoné mártír akar lenni, úgy akar bevonulni a helyiek emlékezetébe. De tényleg, fényes nappal megy vissza a tett színhelyére, amikor tudja, hogy őrzik. Mit remélt? Mi ez, ha nem annak jele, hogy Antigoné önveszélyes?
Szóval itt indul a dráma, amikor adott egy király, aki csak rendet akar, az igazság és a jog uralmát, csak aztán jön az önjelölt mártír egy jó adag halálvággyal, és jól egymásnak feszülnek. Mert, hogy a temetés isteni törvény, de mi van, ha a bűntett elkövetője az istenek ellen is támadott.
Ahhoz képest, milyen rövid ez a dráma, jó néhány kérdést felvet:
Milyen felhatalmazással cselekszik a király? Honnan ered a legitimitása? Mi a helyzet, ha a király parancsa feszültségbe kerül a megmásíthatatlan isteni törvénnyel? Mit tegyen Kreón Antigonéval? A jogbiztonság és a rend azt követelné, hogy kivégeztesse, nincs helye részrehajlásnak (Antigoné és Kreón rokonok), és mi történne, ha bárki büntetlenül törvényt sérthet? A királyi törvények adják a keretet, amely között a társadalmi élet kiszámítható, mindenki tudja, mit szabad, mit nem, és mivel jár, ha nem ezeknek megfelelően cselekszik. Felrúghatja-e a király egyedi esetekben a saját maga által felállított szabályokat? Mit tegyen, ha a saját és a nép igazságérzete ütközik egymással?
Azt persze tudjuk, mi történt. Két makacs ember (Kreón ráadásul a saját „csapdájába” esik), ha találkozik, a tragédia borítékolható. És milyen jó hasonlatokat használ (az eltörő acél, a vihar által kidöntött fa, a felboruló hajó)! Summa summarum: Szerettem, nagyon.

Ez jó volt, nekem tetszett. A vége meglepett, nem hittem, hogy ilyen lesz, de nagyon szerettem a művet :)

Több száz részes szappanoperákat építenek az itt lefektetett elvekre.

Nem nekem lett kitalálva ez a könyv. De már maga a dráma, tragédia kategória sem. Gyakorlatilag, annyira távol állt tőlem a könyv, hogy az első tíz oldalt, csak olvastam, nem fogtam fel. Nincs mese, hozzá kell szoknom ezekhez a verses formákhoz.
De amint végre normálisan értelmeztem egész jó kis regény lett. Bár nem értem miért kell mindenkinek feltétlen meghalni, minden indok nélkül. Aztán ha egy meghal, jön a következő, még a Rómeó és Júliánál is rosszabb.
Konkrétan olyan volt mintha egy előadás szövegkönyvét kaptam volna meg. Ezért is nem tetszett annyira.
De például a karakterek nagyon elnyerték a tetszésemet. :)

Öcsiék most fogják venni a gimiben, úgyhogy gondoltam, újraolvasom és segítek neki feldolgozni. :) Emlékszem, hogy nekem már annak idején is nagyon tetszett, bár az is igaz, hogy szinte az összes osztálytársam húzta tőle a száját. Én mégis úgy gondolom, hogy az egyik legjobb dráma, amit eddig olvastam.
Öcsinek persze egy kicsit nehezebben ment az olvasás. Kezdve a nyelvezettel, majd folytatva Antigoné családjának történetével, végül az ősi törvények, az isteni parancs… Lesz még mit átbeszélni rajta a dolgozatig. :)

Hogy teljesen őszinte legyek, ennél valami sokkal borzalmasabbra számítottam. Ahhoz képest nem volt vészes, és szerencsére rövid kis könyvről van szó. Az a körülbelül 2500 év időbeli különbség, ami a mű keletkezése és a jelenkor között van, éppen csak annyit vont le az olvasási élményből, hogy jegyzetek nélkül talán a felét se értettem volna a dolgoknak, de így nagyjából összeállt a kép. Az egyébként meglehetősen fura kép, ugyanis a végén spoiler.
Meg tudom érteni, miért utálják sokan az Antigonét, ennek ellenére nekem mégis egy pozitív csalódás volt – természetesen csak a maga műfaján belül, túlzásokba ne essünk, jó könyvnek azért én se nevezném.

Én rosszabbra számította, de tényleg. Utálok kötelezőket olvasni, mert nem szeretem, ha olyat kell elolvasnom, amit soha nem vennék a kezembe. Mert például én nem szeretem a drámákat, nem nekem való műfaj, szóval esélytelen lett volna, hogy én ezt csak úgy elolvassam egyszer is. De valamiért ez a kor, meg az istenek létezése mindig is érdekelt, ezért nem úgy olvastam, hogy na, mikor lesz már vége? Ennek ellenére nem olvasnám újra sem, de egy kötelezőnek elment. Szerencsére már tudtam, hogy Antigoné nő, ezért az nem ért meglepetéssel.
Remélem a Rómeó és Júlia sem lesz annyira szörnyű, mert a következő az lesz.

Nálunkfelé nem volt kötelező, aztán Bölcsészkaron kicsit feszengtem is, mert a nyelvosztályosok imitt-amott tanultak világirodalmat is, kétségkívül, lépéselőnyünk volt… meg hát az Antigonét is ismerni kell. Ez a kell alapvetően nem abból fakad, hogy vizsgatétel volna, hanem sok, mára már kissé ódivatúnak is ható információt hordoz, na meg sok rejtett vagy nyílt irodalmi utalást nem lehet érteni, ha az ember nem tudja, ki is volt Antigoné.
Az egyik központi eleme ragadott meg, jelesül, hogy isten törvényei vagy az ember törvényei a fontosabbak – és lehet-e bármelyik annyira fontos, hogy az ember feláldozza magát érte. Nyilván, ez lesz a Jézus-történet egyik sarkalatos kérdése is… de hát nincs új a nap alatt. Azt gondolom, hogy a kényelmes olvasóhelyünkről sok okosat gondolhatunk e kérdésről, de mindaddig a saját válaszunkat nem találjuk meg, amíg egy ilyen helyzetbe nem kerülünk – na nem feltételenül a keselyűtáp vérrokon eshetőségére gondolok, hanem amolyan drámai és filmbe illő, de élet írta jelenetekre…
És tényleg, ha tudod, hogy az életeddel fizetsz, eltemetnéd-e a vérrokonodat, vagy hagynád, törénjék vele a természet rendje szerint? Nem kell válaszolnod :).

Emlékszem, hogy középiskolában nem tartozott a kedvenceim közé az Antigoné, de most felnőtt fejjel újraolvasva sokkal jobban tetszett. Jobban haladtam vele, jobban megértettem, hogy mi történik és miért történik.

Tisztesség, becsület és szeretet vs hatalom. Az én olvasatomban a dráma abban rejlik, hogy ebbe csak belehalni lehet, drága Haimón. Ez a teljes igazság. Időtálló alkotás.