Az ​új hullám évtizede 2. 8 csillagozás

Nagy szakértelemmel írja le az új hullám jelentőségét a rockzenében. Olvasta a szakirodalmat, és nemcsak hangzóanyagok alapján, hanem koncertek sűrű látogatásával is igazolja, hogy van alapja annak, amit ír. Érezhető, hogy rajong az új hullám zenéjéért, ami a punkból nőtt ki. Nem kifejezetten a zene minőségére figyel, hanem az adott előadó hatására a zene fejlődésében..
Talán ezért van, hogy én máshogy ítélek meg együtteseket, főleg így, a mából visszatekintve. A Damned együttes például szerinte csak ősiségével jelentős, zeneileg nem. Nos, a Phantasmagoria lemez bizonyítja, hogy megtanultak zenélni. Ez Rottenéknek viszont nem sikerült. A Clash tényleg kimagaslik a társaságból, ez igaz.
Úgy általában helyes értékelése van az új hullámról. De! A Talking Heads-et nagyon nagyra tartja. Egy ideig én is így voltam vele. Így utólag máshogy látom a dolgokat, ma sem értem, miért mentem el én is a BS-ben tartott koncertjükre. Női előadókról szólva éppen csak megemlíti Lene Lovich-ot, aki ennél többet érdemelne, viszont Pat Benatar egyszerűen kimaradt, pedig…
Dicséretes módon szót ejt a hazaiakról is. Az Európa Kiadót helyesen nagyra értékeli, a Sexepil lemezét is jónak tartja. Ebben egyetértek vele. Viszont nem szerepel a listáján az Első Emelet, a Napoleon Boulevard és az East. Ezek is meghatározó zenekarok voltak hazai színtéren. A Kispál és a Borz meg a Pál Utcai Fiúk nála csak a futottak még rovatban van. Ez kicsit másképp alakult.
Ami a jövőt illeti, a megújulást a világzenétől várja. Túlzott elvárás volt ez részéről. A világzene is csak egy része volt az egésznek. Az Államok nyugati partján javában dübörgött a Guns N' Roses, és a könyv megjelenésekor itt volt már a Nirvana és a Pearl Jam is. Nehéz lenne elképzelni, hogy a világzene emlegetett reprezentánsai (Mory Kante, Salif Keita, Manu Dibango) nagyobb hatással lettek volna a rockzene fejlődésére, mint az előbbiek. És jött a britpop (Blur, Oasis), és maradt a west coast stílus (Boston, Toto stb.). És volt olyan év, amikor a csapból is a Rednex folyt.

Míg az első részben az Andy Warhol avantgárd holdudvarában cseperedett new wave és punk kezdeti éveit ismerheti meg az olvasó rendkívül érdekfeszítő kronológiai formában, ebben az impresszárió képzőművész uram (Warhol)halála után tovább burjánzó oldalági underground bandákra kapunk rálátást. Gyors összefoglalóval indulunk, majd itt is remek időrendben kalandozunk tengerentúl,de főleg innen Európában kevésbé olvasmányosan. Hatalmas információs halmaz, ami néha túlzott alapossága miatt kissé zavaros, de ettől még jó könyv. Hiánypótló! A zenei világ olyan szegmensén járunk, ami maradandó, réteg irányzat. A 10.3-as fejezettől magyar vizekre evezünk (Balaton, VHK; Kontroll; EK stb). Egy szuszra képtelenség elolvasni, vagy befogadni az egészet,ennek ellenére a hazai vonatkozás része esszencia.Ajánlom olvasását főleg vájtfülű embereknek, vagy „zenei újságíróknak”.Nehéz irodalom abszolút. Az előző könyv jobban sikerült. Itt a szerteágazó irányzatok miatt nagyobb a merités. Alapos munka.