Felvidéki ​saga 24 csillagozás

Szomolai Tibor: Felvidéki saga

Nehéz ​a Felvidéken magyarnak lenni?
Erre a gyakran felvetődő kérdésre nem adható egyszavas válasz. Talán ebből a mátyusföldi magyarok sorsát bemutató regényből közelebb juthatunk az igazsághoz.
A Felvidéki saga családregény, de több annál. Egy nincstelen zsellérlány és az ő utódainak sorsa által a felvidéki magyarság hányattatásait mutatja be. Mindezt az egyszerű emberek szemszögéből, akik számára az csak újsághír, hogy valamelyik messze délen fekvő városban lelőtték a trónörököst, de az már véres valóság, hogy ennek következtében az egyik családtag odaveszett a fronton.
Angyal Mária története az ezeréves magyar királyság végnapjaiban, a XX. század elején kezdődik. Átéli és megszenvedi az I. világháborút, Trianont, a II. világháború borzalmait és a csehországi deportálást.
A kommunizmus éveit, a prágai tavaszt, a bársonyos forradalmat, Csehszlovákia szétválását és Szlovákiának az Európai Unióba való belépését már az utódai élik meg. Minden hányattatás… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
592 oldal · ISBN: 9788057018339
>!
Magánkiadás, Rimaszombat, 2013
590 oldal · puhatáblás · ISBN: 9788097148836

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Júdás


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Szomolai Tibor: Felvidéki saga

Bár az író kifejezetten regénynek szánta művét, nem pedig család- vagy helytörténeti krónikának, nekem inkább volt ez részletes krónika, mint regény. A családi és helyi szálak sokkal jobban tetszettek (és sokkal jobban voltak megírva is), mint az összekötő politikai események leírása vagy a helyzetek magyarázása, hol népszerű-zanzásított, hol túlmagyarázott, hol konyhanyelven politizáló stílusban. Ezek az összekötő elemek sajnos a könyv végére egyre gyakoribbak lettek.
A lábjegyzetek és magyarázatok helyenként kicsit túl voltak fontoskodva. Nem tudom, kinek kell pl. a „drukker”, „eltrécsel”, „sparhelt”, „motyó” vagy a „forszíroz” szavakat lábjegyzetben magyarázni, de mikor már a „rántott hús” is! csillagozást és magyarázatot kapott (= bécsi szelet), akkor már a fejemet fogtam…
Mindennek ellenére fontos család- és helytörténeti, Felvidék-történeti mű ez, akit érdekel a Felvidék vagy általában a határon kívüli magyarság mindennapi élete az elmúlt 100 év során, annak ajánlom elolvasásra.

dokijano >!
Szomolai Tibor: Felvidéki saga

Remek kis (nem is olyan kis) családregény ez, mely átfogja az elmúlt 100 évet egy felvidéki magyar család életéből és küzdelmeiből. A XX. század első felében meglehetősen sokfelé ágazott a családfa, lévén hogy a két világégés özveggyé tette az anyák egy részét, és az új házasságokban is számos gyermek született. A regény közepétől – bevallom férfiasan – nem is mindig tudtam követni, melyik családtag kihez tartozik, de szerencsére a szerző minden jelentősebb sorsfordulónál felelevenítette az érintettek családi kapcsolatait.
Tovább emeli a regény értékét, hogy nem csak a családi eseményeket meséli el a szerző, hanem bőségesen belelátunk a történelmi és politikai háttérbe is. Márpedig nagyon eseménydús és sajnos tragédiákkal tűzdelt volt az az évszázad. Érdekes volt a felvidéki magyarok szemével látni a Trianon utáni változások miatt elszabadult magyar ellenes indulatok tombolását, kitelepítéseket, visszafoglalást, újra ki- és áttelepítéseket az újjá alakult Szlovákiából Csehországba és Magyarországra, aztán a rendszerváltozás utáni szlovákiai magyar pártok széthúzását, teszetoszaságát és behódolását a politikai hatalom érdekében. Ebben a családban is voltak sunnyogók, megalkuvók és persze nagyhangú hőbörgők is, de azért többségében gerinces, becsületes, „csakazértis magyarok maradunk és nem hagyjuk magunkat megtörni és elüldözni” típusú családtagokat ismerünk meg. Nekik természetes dolog volt, hogy a család, a termőföld és a becsületes munka az alapvető értékek még akkor is, ha a politikai változások ezek ellen hatottak.
Nem mellesleg azt is megtudtam, honnan ered a Mátyusföld elnevezése, és sokkal jobban megértem, miért kezeltek betolakodóként bennünket a szlovákiai boltokban, vasútállomásokon, miért nem akarták megérteni a magyar mondatainkat, amikor a ’80-as évek közepén Kassára kirándultunk, vagy Poprádon nyaraltunk, és bejártuk a környéket. És ezek még közel sem olyan nagy fájdalmak, mint ahogy a rendszerváltás utáni szlovák kormányok kezelik a magyarok ügyeit és alázzák meg a jogaikért kiálló magyarokat nap mint nap.
Vajon mikor jön el az a nap, amikor leülnénk „rendezni végre közös dolgainkat” a Kárpát-medencében?

nagy_anikó>!
Szomolai Tibor: Felvidéki saga

Ezért a könyvért Szomolai Tibornak nagy-nagy köszönettel tartozunk, nemcsak mi felvidéki magyarok, de minden magyar.
Ebben a könyvben minden benne van, ami a történelemkönyvekben (mikor én jártam iskolába) csak dátumok és rövid mondatok voltak.
Nagyon sokat segített, hogy megértsem idős apósomat, aki a mai napig elkeseredett a csehországi kitelepítés miatt. Megértettem, már rég halott szüleim elbeszélését: marhavagonokról, szétszakított családokról, Magyarországon eltemetett sose látott nagyszüleimről apai és anyai ágon is. Egy biztos, ezt a könyvet sírva olvastam végig.
És hogy nehéz e Felvidéken magyarnak lenni?
Nem egyszerű. spoiler

2 hozzászólás
M16 IP>!
Szomolai Tibor: Felvidéki saga

Egy könyvkedvelő ismerősöm ajánlotta a regényt. „Ezt okvetlenül el kell olvasnod”– nyomta a kezembe a kötetet. Kicsit sem bántam meg, hogy hallgattam rá, hálás vagyok neki az élményért, mert Szomolai Tibor könyvét valóban érdemes elolvasni. Felvidéki magyarként mindenképp, az anyaországban élők számára pedig kötelező olvasmánnyá tenném. Hogy miért? Mert a történelmi tények, melyeket összefoglalt az író, egyetlen tankönyvben sincsenek benne. Mert nagyon kevesen vannak tisztában azzal, hogy az első és a második világháború idején és következtében mi zajlott a Felvidéken, s hogy a reszlovakizáció legkeményebb időszakában, megalázva és kisemmizve, mennyire nehéz is volt magyarnak maradni.

A régi öregek nem szívesen beszéltek róla. Az én életemből is kimaradtak ezek a történetek. Aki átélte, mélyen hallgatott, lassan pedig már nincs, aki meséljen. Elvitték az emlékeiket, a megaláztatásukat a sírba.

A könyv egy nagyon hosszú történelmi korszakot foglal magába. A XX. század végétől egészen napjainkig kísérhetjük végig egy felvidéki nagycsalád sorsának alakulását. Angyal Mária dinasztiájának történetét olvasva bizony sokszor elszorult a szívem, hiszen tisztában voltam vele, hogy mindez valóság. Az író hitelesesen és őszintén számol be az akkori eseményekről. Bár a könyvben rengeteg az információ a történelem alakulásáról, a politikai helyzetről, nem csupán száraz tényeket közöl. Nagyon okosan, egy család sorsán keresztül mutatja be az eseményeket, s ezzel a regényt érdekessé és élvezhetővé teszi.

Kétség nem férhet hozzá, Szomolai Tibor hiánypótló könyvet adott a kezünkbe, amiért én személy szerint nagyon hálás vagyok neki. Szükség van rá, hogy ismerjük a múltunkat, méghozzá a maga valójában. Aki felvidéki létére végigolvassa a történetet, azt gondolom, még inkább megbecsüli majd a nemzeti hovatartozását. Mert igenis hálásnak kell lennünk az őseinknek azért, hogy ilyen keményen kitartottak a magyarságuk mellett, s hogy ezzel lehetővé tették azt, hogy mi is magyarnak vallhassuk magunkat.

Bővebben itt:
https://haelkeszulmegmutatom.blog.hu/2021/02/10/egy_reg…

Creusa>!
Szomolai Tibor: Felvidéki saga

A mátyusföldi család históriáján keresztül a felvidéki magyarság sorsát mutatja be 20. század elejétől napjainkig.
Nehéz a Felvidéken magyarnak lenni? – teszi fel az író a kérdést.
A felvidéki családtörténet a magyar földhöz ragaszkodást, a becsület, a hagyomány és az élet iránti rettenthetetlen szenvedély jelképének is tekinthető, s az ő történetük által bemutatja a felvidéki magyarság sorsának csaknem 100 éves alakulását, s talán közelebb kerülünk mi, olvasók is – a válaszhoz.

A szerző első kötete nagy sikert aratott, ugyanis hiánypótló művével beírta magát a felvidéki magyar kortárs prózairodalomba.

Szomolai Tibort a magyarság iránt érzett elkötelezettség, a tenni akarása hajtotta mindvégig. Véleménye szerint a legnagyobb probléma az, hogy a felvidéki magyarok maguk is másodrendű állampolgároknak tekintik saját magukat Szlovákiában.

mojo68>!
Szomolai Tibor: Felvidéki saga

Az „Aki Magyar…” kezdetű mondatokat sohasem szíveltem igazán, de most azt kell mondanom hogy minden magyarnak el kellene olvasnia. Rengeteget lehet belőle tanulni a hazaszeretetről és jó értelembe vett „nacionalizmus”-ról, és nem mellékesen a család össze- és megtartó szerepéről, és arról hogy kell „Igaz embernek” maradni a legnehezebb időkben is.

3 hozzászólás
hugi78>!
Szomolai Tibor: Felvidéki saga

Szeretem a családregényeket , pontosan az ilyen jó könyvek miatt.
A könyv tökéletesen rámutat arra, hogy lehet egy népet, csoportot, országot tudatosan megtéveszteni.
Amikor soha nem találkozol magyarral (migránssal), de tiszta szívedből gyűlölöd. Elkeserítő.

Ez a történet remek embereket, családokat vonultat fel.

Ha úgy érzed, rossz az életed, olvasd el ezt a könyvet és rájössz, jó életed van!

Nagyon tetszett a falvak életének bemutatása… Ez volt még az élet. Már én sem fürödtem patakban, nem kergetőztem a poros utcán a falu gyerekeivel, pedig minden gyereknek ezt kellene megélnie.

Köszönöm Szobolai Tibornak ezt a történetet!

R_E_E>!
Szomolai Tibor: Felvidéki saga

Lendületes kezdet,laposodó vég.Visszagondolva tetszett,de ott,akkor már untam az ötszázvalahanyadik oldalt(vagy nem is volt annyi?)(konyha)nyelvezete zavart.

bszgabi>!
Szomolai Tibor: Felvidéki saga

Nagyon nagyon tetszett. 1848-tol napjainkig. Minden benne van. Azt hiszem meg nagyon sokszor fogom elovenni. Ajanlom minden tortenelem irant erdeklodonek. Igazi hus ver emberek vs. amit a torikonyvek lapjain lehet olvasni, de senkit sem erint meg. Itt garantaltan ateli lelekben mindenki ezt az idoszakot.
gyonyoru a konyv megjelenese is, a szalaggal fuzott konyvgerinc. nagyon igenyes.

Gabriella_Balkó>!
Szomolai Tibor: Felvidéki saga

Karácsonyra kaptam ezt a könyvet, s (munka mellett) újévig el is olvastam. Talán akkor ez minősíti, hogyan is értékelem a könyvet. :) Nagyon tetszett. Szinte faltam. Az elejétől kezdve rajzoltam a családfát, hogy ne legyek elveszve a sok rokon között. Egyedül az utolsó fejezetekkel állok hadilábon, amikor a mostani politikai helyzetet méltatja, ami szerintem elég kényes téma, megértem, hogy szükséges volt a történet folyásához, de én nem szeretem a politikát, politizálást (habár állítólag ez volt az első szavam, hát pont rendszerváltáskor kezdtem beszélni). De ettől eltekintve meg vagyok elégedve ezzel a könyvvel.

>!
Magánkiadás, Rimaszombat, 2013
590 oldal · puhatáblás · ISBN: 9788097148836

Népszerű idézetek

Cicu>!

A felvidéki nép mindebből leginkább azt érzékelte, hogy az élet összes területén a háttérbe szorult. Míg a jövevények minden elképzelhető előnyt és kedvezményt megkaptak, addig az itt születettek hátrányba kerültek. De azért a magyarokat kemény fából faragták! Megszenvedték már a tatárok dúlását, a százötven éves török hódoltságot, az osztrák elnyomást, de még mindig itt voltak. Akkor is alkalmazkodtak a kialakult helyzethez, és most is így tettek.

1 hozzászólás
mojo68>!

Miután így átvették a politikát, szekérre ültek, és kimentek a határba megnézni a földeket. Az nem tűrt halasztást. A parasztember így van ezzel. Csináljunk forradalmat, de előbb kapáljuk be a kukoricát!

mojo68>!

Szeliben nem számított szokatlannak a bicskázás, csak nem minden eset végződött ilyen tragikusan. A környéken olyan mondás járta: ha az alsószeli búcsúban nem történik haláleset, akkor a búcsút a következő héten megismétlik.

Cicu>!

Kapott ott földet mindenki, kivéve azokat, akik emberemlékezet óta ezen a tájon éltek, és az elmúlt századokban szülőföldjüket vérükkel és verejtékükkel öntözték.

Cicu>!

Az asszonyok körülzsongták a csecsemőt és a kismamát. A férfiak érezték, hogy csak láb alatt vannak, így inkább átballagtak a kocsmába teljesíteni a kötelességüket. A néphit szerint ugyanis csak arra az újszülöttre vár hosszú, boldog élet, akinek az érkezését jócskán megünneplik. Ezt a hiedelmet főleg a férfiak vallották, a lelkük rajta. Bár a hiedelem tudományosan még nem nyert bizonyítást, az újdonsült apa, Andor, valamint ivócimborái, Zoltán és Mihály úgy gondolták, jobb nem kockáztatni. Így aztán annyi pálinkát megittak a kicsi egészségére, hogy ha csak azon múlna, Sándor bizton megéri a kétszáz évet.

IV. A világégés - 2.

Kapcsolódó szócikkek: népszokás · születés
mojo68>!

Még ittak egyet búcsúzóul, majd még egyet a másik lábukba, nehogy hazafelé sántítsanak.

mojo68>!

A történelemben mindig akadtak olyanok, akik a harminc ezüstre áhítoztak. Csak azt felejtették el mindannyian, hogy aki először kapta meg a harminc ezüstöt, az is a fán lógva végezte.

Kapcsolódó szócikkek: Júdás
mojo68>!

Abban az időben komoly kultúraváltás zajlott. Hogy jó volt-e, vagy rossz, azt mindenkinek saját magának kell eldöntenie, de hogy lezajlott, az biztos.

Cicu>!

A tél volt a nyugalom időszaka, de természetesen az sem telhetett el dologtalanul. Összejártak a szomszédok, az asszonyok kézimunkáztak vagy tollat fosztottak, a férfiak pedig kukoricát morzsoltak, fúrtak-faragtak, a szerszámokat javítgatták, vagy újakat készítettek, mikor mire volt szükség. Közben persze beszélgettek, a gyerekeknek meséltek, esetleg felolvastak a Bibliából. Együtt voltak, s a közösen töltött idő összekovácsolta őket.

II. A Felvidéken a csehek alatt - 6.

mojo68>!

„Úgy láccik, mink sohase tuggyuk, ki mellé kő ányi – keseregtek a szeliek az eseményeket vitatva. – Nízzétek csak meg a románokot, azok osztán tuggyák, hugyan kő helyezkennyi!”
Románia mindkét világháború végén eljátszotta ugyanazt. A háború utolsó hónapjaiban hátat fordított addigi szövetségeseinek, és átállt a másik oldalra. Az első világháború után a románok ezért a tettükért jutalmul megkapták, a második után pedig ismét csak jutalmul visszakapták Erdélyt.
Az igaz, hogy helyezkedni tudni kell, de megfelelő gyomor is kell hozzá, ami valakinek vagy van, vagy nincs. Mindenesetre egy biztos: ha valakinek jutalom jár azért, hogy a barátját elárulja és hátba döfi, ott valami nincs rendben. De azt is tudatosítani kell, hogy az ezekkel a nemtelen tettekkel megszerzett előnyök előbb-utóbb a visszájukra fordulnak. Az Úr hosszú távon döntetlenre játszik. A szerencse forgandó, egyszer fenn, egyszer lenn.


Hasonló könyvek címkék alapján

Isabel Allende: Kísértetház
Ken Follett: A megfagyott világ
Fábián Janka: Emma évszázada
Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei
Spiró György: Tavaszi Tárlat
Baráth Katalin: A fekete zongora
Ladislav Ballek: A segéd
Ladislav Ballek: Posta délen
Benkő László: Porladó szövetség
Benkő László: Idegen tüzek