A ​méltóságos asszony lovagjai (Mesék az írógépről 3.) 9 csillagozás

Nagy, nemes cél nem lett. Csalódás volt, mert nem kellett volna beígérnie. Nem kellett volna sejtetni, hogy Vilmának micsoda komoly tervei vannak. Közben meg csak jól férjhez akart menni, gazdag palihoz, pénzért és jólétért. Pont.
Szomaházy/Vilma maga se tudta eldönteni, most akkor Vilma szereti-e a bankigazgatót vagy nem szereti (mert hol azt írta, szerelmes belé, hol azt, hogy sose szerette). Honti egy báb, nyafka és férfiatlan – ha szereti Vilma, akkor meg is érdemli, ha meg nem, csak a pénzéért ment hozzá, akkor azt hogy is hívják???
Aztán jön a nagy dilemma: rossz asszony legyek vagy jó asszony? Óh, ah, jaj! Utána meg megtudjuk, hogy minden férfi egyforma. Ha, ha, ha.
Tetszett, mert olyan volt egy kicsit, mint a régi magyar filmek. Igen, a Meseautó. Átlátszó volt, eccccerű, nosztalgikus, könnyű. Kis nyári limcsi. És tetszett a nyelvezete.
Nem tetszett, mert még egy ilyen kis könnyűségtől is elvárnám, hogy a három alapszínen és a rózsaszínen kívül némi pasztelleket és erőteljesebb színárnyalatokat is használjon. És mi a fenének kellett annyit áradozni Vilma eszéről, mikor a legfontosabb tulajdonsága az volt, hogy ő volt a legszebb, neki voltak a legszebb ruhái, az egész világ a lábai előtt hevert, és még a forgalom is megállt, ha ő megjelent valahol. tudom, irigy dög vagyok

A folytatás is nagyon tetszett. Volt ugyan egy-két bekezdés, amikor így kiáltottam föl: „ejnye, hát nem mégis megtette a beste?”, de aztán szerencsére az utolsó pillanatban minden jóra fordult, sikerült nekik, és rendbehozták, rendbehozták…!

Mostmár csak az előzményeket kéne elolvasnom. A sorozat kötetei, ha valakit érdekel:
1. Mesék az írógépről
2. A méltóságos asszony
3. A méltóságos asszony lovagjai

Hah, hát szabad így játszadozni szegény megfáradt idegeimmel? Vilma, Vilma! Hontiról nem is beszélve! Fölöttébb fel vagyok háborodva!