Illegál 61 csillagozás

Szöllősi Mátyás: Illegál

Szöllősi ​Mátyás Illegál című új kötete két különös kisregényt tartalmaz. Az első történet, a Vendégjáték, egy ügyvéd és egy fiatal, emberöléssel gyanúsított zenész izgalmas és feszültségekkel teli párbeszédén alapul, amin keresztül Szöllősi szemérmesség nélkül mutat rá a pénz, a gátlástalan hatalom, a korrupció, a drogok és a hétköznapi rasszizmus mai magyar társadalomban meglévő jelenlétére. Amellett, hogy a kisregény az említett témákat a maguk brutalitásában ábrázolja, azt is kibontja, hogy miként vonódhat be valaki, akár akaratlanul is, az általuk befolyásolt folyamatokba, és hogyan válhat egy már működő rendszer kiszolgálójává vagy épp áldozatává.
A kötet címadó szövege a jelenből kiindulva vezet vissza a kilencvenes-kétezres évek fordulójához, és az underground kultúra mélyrétegeinek fontos és izgalmas részét tárja fel az olvasó előtt, az akkoriban alkotó graffitizők veszélyes világát idézi meg. A finom lélekábrázolás, az események és a gondolati folyamatok alapos… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Helikon, Budapest, 2020
224 oldal · ISBN: 9789634795315
>!
Helikon, Budapest, 2020
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634794042

Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest


Kedvencelte 6

Most olvassa 4

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 54


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Szöllősi Mátyás: Illegál

Illegális utakon. Veszélyben, szorongva, kiszámíthatatlan eseményektől tartva.
A szerző bravúros módon keveri a köznapi történéseket, a szürkén szemerkélő esőt, a monoton délutánt, a családi kötelezettségek malmában őrlődést a váratlannal és a megdöbbentővel, ami hirtelen ránk köszön az utcasarkon.
A kötet legnagyobb erőssége az olvasói figyelem biztos kézzel való megragadása a legelső perctől fogva, éles fényű reflektorral közvetítve a külső és belső történéseket, a feszültség folyamatos fenntartása és fokozása szinte észrevétlenül, pattanásig kiélezve a baljós végkifejletig.
Pergő párbeszédek, filmszerű látásmód, nyomasztó légkör, tökéletes, gyötrő kételyek között tartott lezárások.
Kiváló kötet, kérem a Váltóáramot.

giggs85 P>!
Szöllősi Mátyás: Illegál

Kevés magyar szerzőtől való könyvmegjelenés volt, amit igazán vártam az idei évben, de ezek között Szöllősi Mátyás új kötete, az Illegál mindenképpen az elsők között szerepelt, hisz a szerző már a korábbiakkal is jócskán rászolgált a figyelemre. Szerencsére, ahogy vártam, ezúttal sem okozott csalódást a kötetben szereplő egyik történet sem.

Az első, címadó sztori elbeszélője egy hosszúra nyúló, esős nap során, egy magánéleti válság kellős közepén, egy baleset szemtanújaként és egy véletlen találkozásnak hála talán egy pillanatra megérzi, hogy eljutott életének arra a pontjára, amikor a fiatalság már könnyedén és visszavonhatatlanul átbillenhet a középkorúságba, fokozottan fontossá téve az évtizedes emlékeket, még azokat is, melyeket rég el akart felejteni. És mit csinál ilyenkor az ember? Emlékezik; hogy ezáltal kettéváljon a szöveg azelőttre és mostra, hogy kimondottan jó ritmusérzékkel és eltalált tempóban bomoljon ki előttünk nemcsak a krízishelyzetben lévő harmincas budapesti férfi élete, de az egykori kamaszé is, aki egy underground galeri tagjaként elkövetett csíny során egy villanásnyi időre a halál közelébe sodródva érzi át igazán azt, hogy él.

Ahogy sorjáznak a szokásosan precíz szöllősis mondatok, úgy erősödik az olvasóban valami furcsa fenyegetettség-érzet, és úgy sejtheti, hogy itt bármikor történhet valami jóvátehetetlen és visszavonhatatlan, és a Váltóáram több novellájához hasonlóan itt is nagy lendülettel jutunk el a szakadék széléig, hogy aztán az utolsó pillanatban mégse zuhanjunk bele, csak lássuk a halálos és üres mélység felett felkelő Napot, amely még bármi jót hozhat… Ez a történet tényleg kimondottan erős indítás, és azt kell mondanom, hogy jelenleg ez a kedvenc Szöllősi-szövegem.

A kötet másik története ennél jóval hosszabb terjedelmű, és nem véletlenül viseli sem a „Vendégjáték” címet, sem a „variáció egy témára” alcímet, hiszen a Simon Péterhez hasonlóan megint a Váltóáram világának egyik szálát viszi tovább, és bontja ki talán oly módon, ami más fénytörésbe helyezi az eseményeket.

Elbeszélőnk ismét egy nehéz helyzetben lévő harmincas férfi – ezúttal egy ügyvéd –, aki bár a háta közepére se nagyon kívánja, de elvállal egy ügyet, amelyben egy emberöléssel gyanúsított fiatal, cigány származású zenészt, az előző kötetből jól ismert Fazakas Ádámot, kellene védenie. A pároldalnyi felvezetés – míg narrátorunk eljut a Gyorskocsi utcáig – ismét megteremti a kellően sötét hangulatot, hogy aztán egy gyors kérdezz-felelek játék keretein belül újra kibomoljon annak az éjszakának az emléke, amikor valami szörnyűség eshetett meg, és a történteket a Váltóáramból már ismerő olvasó csak kapkodhatja a fejét, és gondolkodhat, hogy mi lehet a csavar, vagy mi szükség lehet elmesélni ugyanazt (?) még egyszer, hogy aztán a végén előbb kapjon pár gyomorszájast, aztán újfent csak a helyén lévő feloldozást – megint eljutunk a szakadékig, de megint nem zuhanunk bele.

Bár előzetesen tartottam tőle, hogy a sok-sok eltolt, elhalasztott megjelenés miatt (köszönjük, COVID!) csak kevés igazán minőségi szépirodalmi alkotás fog megjelenni idehaza magyar írók tollából, de Nádasdy, Szilasi vagy Jászberényi után Szöllősi is meggyőzött. Megint kaptunk tőle két emlékezetes, nagybetűs Történetet, kimunkált és magával ragadó nyelvezetet, gondolatiságot és reflexiókat korunkra, és a kortárs magyar prózától némileg szokatlan módon úgy tudunk beletekinteni a mélységekbe, hogy a végén ne kelljen belezuhannunk. Színvonalas kötet, köszönet érte

1 hozzászólás
gesztenye63 P>!
Szöllősi Mátyás: Illegál

A focihoz, ugye mindenki ért. Meg mindenkinek megvan a maga megingathatatlan véleménye a bőrbogyó sztárjairól is. Itt van mindjárt ez a Céronaldó gyerek. No, hát ezt a fiút is, hogy ünnepelték a népek. Főleg, ha éppen varázsolt. Ha meg mondjuk egyik napja szürkére sikerült, akkor a legtöbb rajongónak eszébe jutott, hogy lehet az, hogy egy ilyen semmi kis hatvannégyfogú vigyorinak több Lambó és Ferrari parkol a mélygarázsában, mint ahány sárga villinger a Száva kocsiszínben…
Engem, mint focianalfabétát ezek a kérdések valahogy nemigen érdekeltek soha. Ami viszont igen, az a fizika és a humán testmozgás törvényszerűségeinek mindenben ellentmondó mozdulatsor volt, amikor a másodperc tört része alatt tudott ritmust, és sebességet váltani, valahonnan a semmiből, egy nem is létezhető térből lendületet és energiákat teremteni és csak a belső szemnek látható módon végrehajtani egy – nem természetes – mozdulatsort.
Úgy tűnhet, hogy messziről indultam… Pedig, dehogy. Hiszen már helyben is vagyunk. Csupán annyi történt, hogy felfedezni véltem magamban a Szöllősi-féle varázslat profán magyarázatát (és mivel erre szerintem nincs is igazi magyarázat), úgy véltem, hogy valami kézzel foghatóbb hasonlatba burkolva, talán könnyebben átjön így, hogy hogyan is látom én.

Azt gondolom, hogy Szöllősi Mátyás az írásai (értem itt a novelláknál hosszabb lélegzetű irodalmi képződményeket) bevezetőjében csak altat, lágyan beleringat valami hétköznapi banalitásba. Majd egyszer csak egy szemmel nem látható triblivel, csinál valami biciklicsel-féleséget és azon veszed észre magad, hogy a közben elfektetett védők között szlalomozva, a sebességét folyamatosan növelve, egyre csak száguld a kapu felé, miközben a kiszolgáltatott hálóőr szemében már megcsillanni látszik a felismerés rettenete.

A kötet mindkét kisregényében szakad a vigasztalan eső, dögunalmas péntek délután van, lassacskán tocsogunk a pesti és a budai középszer képletes és kézzel fogható valóságában egyidejűleg. Aztán a szerző egyszer csak (ahogy Cé a fénykorában) meghúzza a váratlant.
Lesz itt rögtön középszertől idegen, fényűző dekadencia, erőszak, drog, meg lázadó deviantart egymás mellett, jól megférve a sutban. Vagyis valami olyasmi, amire első blikkre nem számítanál és mennyire jóleső a hasbarúgás, amit közvetít (csak halkan jegyzem meg, hogy baromi jól sikerült az a matrjoska, amibe a szerző bebújtatta a Váltóáram Vendégjátékát és amiből aztán a szépen bebázódott novella-hernyócskából kikelt egy káprázatos kisregény-pillangó).
Ütős, klassz írások. Mindkettő a jelenkori magyar rövidpróza friss gyöngyszeme.

Ottilia P>!
Szöllősi Mátyás: Illegál

A kötet két kisregényt tartalmaz, amelyek a lélektani dráma és a krimi egyvelegei, de szerintem erőteljesebb a lélektani szál.

A Vendégjáték pillanatok alatt beszippantott, nem is tudtam letenni, amíg el nem olvastam mind a 143 oldalát. Egy emberöléssel gyanúsított, cigány származású, fiatal zenész és ügyvédje szemszögén keresztül ismerhetjük meg a történetet, amely jól szemlélteti, hogyan válhat egy egyszerű, hétköznapi ember a hatalom áldozatává. Korrupt, gátlástalan, rasszista politikusok és kiszolgálóik erkölcstelen, sőt törvénytelen „szórakozása” és annak borzalmas következményei rajzolódnak ki előttünk, sok-sok izgalmas csavarral.

Tetszett a címadó történet, az Illegál is, de egy kicsit kevésbé, holott a szerzőhöz valószínűleg ez áll közelebb, ebben dolgoz fel személyesebb élményeket. Egy életközépi és párkapcsolati válsággal, erkölcsi dilemmákkal küzdő férfi visszaemlékezésein keresztül ismerhetjük meg a graffitizők veszélyes világát.

Mindkét kisregényben a történetmesélés során megteremtett, lehangoló atmoszférában a szerző képes folyamatosan fenntartani az olvasó figyelmét, növelni a feszültséget. A felfokozott hangulatban gyorsan peregnek a párbeszédek,a nyelvezet pedig bravúrosan kimunkált,

Minőségi irodalmi alkotás, lebilincselő olvasmány, amely jól reflektál korunkra.

robinson P>!
Szöllősi Mátyás: Illegál

Annyira megkapó a történetek felépítése, hangulata és szövegvilága, azonnal magával ragadja az olvasót. Lelket simogató egyszerűségével, bájával a mindennapok sejlenek fel.
A címadó Illegál, a kötet második prózája is azt bizonyítja, Szöllősi mennyire jól bánik a szavakkal. A kilencvenes évek végi hangulat, a graffittizők világa elevenedik meg.

https://gaboolvas.blogspot.com/2020/10/illegal.html

Annamarie P>!
Szöllősi Mátyás: Illegál

Szöllősi Mátyás legújabb könyve számomra az eddigi legerősebb műve. Már a korábban olvasott két kötetében is éreztem valami nagyon testközeli, vagy érzékelés közeli rezonanciát köztünk, de ott mindig volt valami zavaró tényező, valami apróság. Itt viszont nem volt semmi ilyesmi, egész egyszerűen beszippantott a történet, és minden normalitást áthágva éjszakába menően, egyvégtében elolvastam.

A kötetben két történet szerepel, mindkettő hihetetlenül erős témájú, apró részletekből felépített remekmű. A Vendégjáték főszereplője egy ügyvéd, aki egy zaklatott nap után barátnőjével szeretne kibékülni az est folyamán, de előtte még egy halaszthatatlan ügyet el kell intéznie. Egy Fazekas Ádám nevű zongoristával kell beszélnie, akit gyilkosság vádjával előzetes letartóztatásba helyeztek. Mivel ez nem egy sima nap, nem is kell talán csodálkozni, hogy a fogdába vezető úton balesetet okoz, ami csak tovább bonyolítja, az amúgy sem egyszerű helyzetet. Közben a telefonja is folyamatosan csörög, és az egész nap terhe kesze-kuszán ott tornyosul a hátán. A Gyorskocsi utcában, megismerve a zongorista történetét valami egészen hasonló tehetetlenséggel kerülhetünk szembe. A fiatal zenész helyzete ugyanolyan megoldhatatlannak tűnik, és számomra a két szereplő ugyanannak a mérlegnek a két serpenyőjébe került. Láthatatlanul átkerült a főszerep Fazekas Ádámhoz, hogy a történet végére szépen összesodródjon kettőjük jövője. Igazán bravúros, már-már mágikus realistára sikeredett a lezárás.
A Vendégjáték minden egyes mozzanatára jellemző, hogy hihetetlenül finoman ki van dolgozva az összes részlet. Pont annyi, és az van írva, ami működésbe hozza a regény gépezetét. Az alapfeszültség megteremtése is remekül sikerült, a folyamatosan jelen lévő bűntudat megjelenítése több oldalról, minden szál bevonása ebbe a játékba, egészen addig, míg végre megérkezik a fogdába, ahol a zenész átveszi ezt a korbáccsá sodort vádat. Érdekes módon a bűneset bemutatása is rendkívül érdekesre sikerült, nem csak a krimi oldaláról, hanem az újra megjelenő bűntudat oldaláról is. Bevallom, hogy ez a nagyobb lélegzetvételű írás sokkal jobban tetszett, mint a címadó, második darab.

Ahogy a neve is elárulja, az Illegál című történet fókuszában valami nem éppen törvénytisztelő dolog áll…
https://annamarie-irkal.blogspot.com/2020/10/szollosi-m…

sebzek>!
Szöllősi Mátyás: Illegál

Szándékosan hagytam egy kis szünetet, mielőtt az értékelés megírásába fogtam.

Szőllősi Mátyás lendületesen vezeti végig mind két kisregényét. A Vendégjátékot körüllengő légkörről Kötter Rablóhalakja jutott eszembe, de itt minden működött. A szöveg végig feszült, az információkat kiváló ütemben csepegteti, és a vége robban. Kellő az egyensúly az ügyvéd magánélete és a kihallgatás között. A történetet ízlésesen kísérik az előadásmódra utaló részletek, és az ügyvéd gondolatai, a szövegek végig karakterhűek (nincs túlművészkedve a zene!!!). Rengeteg pozitívum.

Az Illegálban szintén ez a helyzet, csak ott úgy bontja ki a cselekményt, hogy folyamatosan változtat a törtenetmesélés módján, mintha több idősíkban mesélné azt. Továbbá az Illegál nagyobb teret ad magának a nyelvnek.

Nem kérdés – már a cím alapján sem-, hogy az Illegál az erősebb, és ezt azért írom le, mert a miért érdekes. A Vendégjáték annyira cselekményközpontú, és annyira ki van mérve az izgalom, hogy a végére „csak” egy pörgős krimi marad. spoiler

Az Illegál ilyen szempontból árnyaltabb lett.

Az lenne az igazán szívmelengető ha a könyv a krimi rajongók körében is elterjedne, mondhatni, ha megtalálná a helyét. Mert az biztos, hogy az Illegál nem hardcore szépirodalom. De ezzel nincs semmi baj, ahogy nézem, sokaknak tetszik.

Kovaxka P>!
Szöllősi Mátyás: Illegál

Első Szöllősi Mátyás kötetem, de azonnal megvett magának. Két kisregény, mindkettő tökéletes a maga módján. Nem tudok semmi újat hozzátenni az eddig elhangzottakhoz: az első pillanattól behúz, lenyűgöz, lekerekít. A hétköznap látszólagos semmiségein keresztül mély rétegekig visz, fenntartja az érdeklődést, letehetetlen. Az év felfedezése nekem. Következik a Váltóáram, hogy a Vendégjáték másik aspektusát is lássam.

montika P>!
Szöllősi Mátyás: Illegál

Két szorosan szerkesztett, feszes kisregény van a kötetben. Nincsennek benne üresjáratok, a mondatok tömörek, gyorsan siklik a történet, pörög velünk, magába szippantja az olvasót. Szöllősi láttat, filmszerűen peregnek a (filmkocka)képek.

A két narrátor bár különbözik egymástól, de valahol mégis találunk bennük közös „hangot”: mindketten a harmincasok identitásválságaival küzdő férfiak ( Harminckilenc vagyok, vagyis eldönthetetlen hová is tartozom -mondja az Illegál narrátora például) . Családi, párkapcsolati vagy munkahelyi válságokban, elvárások szorításaiban, döntések előtt, azok bizonytalanságában, a változástól vagy az állandótól való félelem hálójában találkozunk velük. Érezhetően a „férfi nem sír, a férfi megoldja” kategóriába tartoznak, csak mint tudjuk az ilyen helyzetekben általában mindig van egy crash, valahol lennie kell egy falnak, amibe fejjel megyünk bele, hacsak…. és lesz-e hacsak, van-e még? Milyen dimenziói vannak tetteknek, történéseknek, döntéseknek?

Ami nekem nagyon tetszett Szöllősinél és az előző értékelések talán még nem tértek ki rá, az a kisregények szerkezete. A baleseteknek fontos szerepük van a történetekben: megmozditják az időt.
A baleset, a trauma, a testi sérülés indítja el és segíti az emlékezést, elvezet a feldolgozáshoz. Az emlékezés pedig segíti a jelenben lévő dolgok megértését, feldolgozását.
Érdekes, az is, hogy szinte poszttraumás állapotban vannak a szereplők: rosszul alszanak, izzadnak, képtelenek koncentrálni, nehezen kezelik a stresszt, az indulatot, élnek esetlegesen tudatmódosító szerekkel is, mélyre temetnek magukban megoldatlan, feldolgozatlan sebeket, problémákat és azok el nem varrt múltbéli szálait:

Mintha egy részem valahogy feltámadna hirtelen, mert volt egy pont több mint húsz éve a múltamban, amikor egy kicsit meghaltam.

Szöllősinél egy kicsit meg kell halni , hogy a szereplők, de velük együtt mi is élesen érezzük, megtaláljuk, érzékeljük (végre), annak az ellentétnek a fontosságát, ami a trauma által okozott lelki sebek feldolgozásának fontossága és a folyamatosan csörgő telefonok, felesleges üzenet- és információhalmazok, közösségi médiák világának semlegessége között létezik és elidegenít bennünket egymástól, a világtól és önmagunktól.

gályanapló P>!
Szöllősi Mátyás: Illegál

Pedig nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba reményekkel kezdtem olvasni Szöllősi Mátyás új kötetét, épp 22 csillagozásból 19 db 5 csillagnál tartott. (Bár persze kicsit gyanús volt a dolog.)

És kaptam egy korrektül legyártott könyvet (2 kisregénnyel), ami olyan se hús, se hal. Valami B kategóriás amerikai film(ek). Minden klapp. Minden klapp, ahogy azt móricka elképzeli. Szöllősi egy korrekt patentkovács.

Ki vannak találva sztorik, megfelelő csiticsaticsattanókkal és belénk van diktálva grammról grammra szépen. Csak hát ennek kellene adni valami nyelvi hangulatot is, nem elég, hogy az egész könyvben 2 darab mondatról gondolom, hogy érdekes.

Ki vannak találva beszélők például a Vendégjáték című első kisregényben, de egész végig azt érzem, hogy selyemkesztyű és cilinder van a szereplők nyelvére húzva. Ez a beszélgetés az ügyvéd és a gyanúsított közt hiteltelen, papírmasé, csak információátadás zajlik, a kitalált sztori jegyében.“Mondta-Józsi-félénken” formátumban. Ami szintén nagyon problémás. Ha lenne kellő hely, jobban szétszedném a “mondta-józsi-félénken”-ezést, gondolatindítónak 2 dolog: ha van egy kérdés, miért kell odaírni, hogy “ – kérdeztem.”, ha valaki mond valamit, miért kell a “mondta”? A másik: ha a mondatból nem nyilvánvaló, hogy hogy mond valamit a beszélő, és rásegítünk egy “félénken”-nel, az sztem rég rossz. Igazából azt akarom mondani, hogy ez a forma így nekem elég naiv (elhiszem, hogy sokaknak ismerős, mert én is ott voltam 4. osztályban, amikor azt tanultuk, hogy “mondta ravaszul a róka”). Egy jobb író biztos, hogy függő beszédet használt volna vagy erősebben megteremti a figurák gondolati világát, állandó reflexiókkal vagy más, hogy legyen sűrűsége szövegnek, és a karaktereknek.

Arról nem is beszélek, hogy nagyon erősen használva vannak nyelvi panelek, és modorok, lényegében bármelyik oldalon biztos találni 2-3-t. Jön a “minden bizonnyal”, a “sokat töprengtem”, a “kalkuláció” stb.

Mondjuk amikor elértem oda (ez már az Illegál), hogy kilép a beszélő az ajtón és esik, és jön ez: “Az ingnyak alatt a gerincemet simogatja [a víz], és csak idő kérdése, hogy derékban is élvezhessem a hűvös nedvességet.” (hahó, szerkesztő!), akkor azért eszembe jutott korunk nagy esztétika- és morálfilozófusának akadémiai székfoglaló előadása:
link

Jobban atomjaira lehetne kapni, de nem folytatom, amit az egésszel mondani akarok, hogy ez egy szépirodalomnak közepes, lájtirodalomnak biztos jó, ha valakit nem zavarnak a fentiek.


Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Az emberi beszéd, a legveszedelmesebb. A közel állók susmorgásai meg a nyílt színi kérdések (…)

robinson P>!

Időnként kényszeresen nevetett. Akkor éreztem először, hogy fél.

191. oldal

robinson P>!

Időnként sikerül annyira eltávolodnom gondolatban ettől a várostól, hogy már a szépségeit is látom, és olyankor, egy-egy szerencsésebb pillanatban, megérzem, milyen lehet csupán néhány napot eltölteni itt.

6. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Budapest
robinson P>!

Benyomom a rádiót. A Kínában tomboló vírusjárvány lehetséges következményeiről beszél egy szakértő. Zenei adóra váltok.

17. oldal

robinson P>!

Egyszerűen nincs mit mondani most. Vigasztalni hasztalan lenne, és egyébként is, ki vigasztaljon kit, mindketten ugyanúgy részesei vagyunk a történteknek.

150. oldal

robinson P>!

Mintha egy részem föltámadna hirtelen, mert volt egy pont több mint húsz éve a múltban, amikor egy kicsit meghaltam.

159. oldal

robinson P>!

Már odafelé a vonaton eszembe jutott, hogy négyen is kissé sokan leszünk, de hogy nyolcan, az már végzetes mennyiségnek tűnt.

180. oldal

Gabii>!

Teljesen megbénított a mosolya, és az a gondolat, hogy végig rajtam tarthatta a szemét. Mozdulatlanul álltam még akkor is, amikor ő már a terem másik végében gyűjtötte be az üres poharakat.

107-108. oldal

Gabii>!

…könnyű jó tanácsot adni, főleg, ha az ember már érti, hogy hasonló problémákkal küzd…

113. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bódi Péter: Szétírt falak
Kubiszyn Viktor: Árnyékvilág
Mörk Leonóra: A vámpír vonzásában
Molnár József: Galeribűnözés
Tóth Edu: Kutatás az ébrenlétben
Papp Dóra: Tükörlelkek 2.
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!
Tiszlavicz Mária: Lüktetés
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad