Acélszentek 38 csillagozás

Szöllösi Kristóf: Acélszentek

Ne ​állj meg, úgyis lövök!

Ádám gépromboló, a csapat legjobbja.
Cinikus humorral éli az életét, vagy épp túléli a beígért halált.
Szembenézett már kemény ügyekkel, de amikor a legendás Fantom nyomába kell erednie, hogy visszaszerezzen egy ellopott atomtöltetet, még ő is úgy érzi, lassan sok lesz a jóból.
Nyomozni kezd, de a szövetségesei hullnak, az ellenségei szaporodnak, az ideje egyre fogy, segítséget pedig a legvalószínűtlenebb helyről kap, az egyik ellenféltől.

Mit tehet egy jóvágású gépromboló, ha kifogy a muníció?
Muszáj belemennie a meglepő szövetségbe, hacsak nem szeretné megtapasztalni, milyen élmény egy atomrobbanás testközelből.

De ki áll a háttérben?
És mi lehet rosszabb egy ellopott atomtöltetnél?

Vajon sikerül megállítani a népirtást, vagy élete legrosszabb napja jön?

Készülj váratlan kalandokra!

A regény az V. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sötét örvény

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
254 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633999578

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 41

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
elge76 P
Szöllösi Kristóf: Acélszentek

Alapból kedvelem a Magyarországon, azon belül pedig a Budapesten játszódó kitalált történeteket, és ha jelen esetben épp egy dísztópiáról van szó, annak én csak örülni tudok.

Engem ez a könyv meggyőzött. A sztori van annyira érdekes és egyedi ötletekkel teli, hogy simán magával ragadott olvasás közben, engem legalábbis elsőre behúzott és remekül szórakoztam rajta.
Őszintén, van olyan olvasó, aki megváltást vár egy elsőkönyves szerzőtől? Én csak szórakozásra vágytam, és ezt a vágyamat maximálisan kielégítette.

Budapesten vagyunk, egy behatározhatatlan idősíkban, ugyanis itt elférnek egymás mellett a drónok, a csúcstechnológia, és a kommunisták is. Ennél persze jóval több van a regényben, legalább egy tucatnyi elborult és őrültekkel teli vallás, szekták és fanatikusok képében, akik folyamatosan egymással háborúzva próbálják meg kivívni a saját hatalmukat.
Tetszett a főváros felosztása, a 4 fő frakció akik a várost uralják, meg a Margitsziget, ami a németeké, akik mindennel csencselnek ami a kezük ügyébe akad. Még hullákkal is.
Mert hogy ilyen szempontból a regény nem kertel, nem csak trágár módon kommunikál, de nem riad vissza a véres-belezős-agykiloccsantós részektől sem. Végül is mi más illene egy dísztópikus világhoz, ahol a túlélés egyetlen kulcsa, hogy ne hagyd magad feláldozni ha valamelyik fanatikus szekta tagjai fegyverrel rontanak rád, nem igaz?

Tulajdonképpen éreztem némi áthallást a Warhammer 40.000-ből, kiindulva abból az alapfelállásból, hogy a géprombolók rendje, amibe hősünk is tartozik, egyfajta testvéri közösség, akik hitet tettek az exók elpusztítására, mindezt egyfajta vallási fanatikus hévvel átitatva, amiből a gyűlöletük is fakad eme szuperfejlett gépek és pilótáik ellen. Meg persze maguk az exók, amik 2.5-3 méter magas, fél tonnás monstrumok, amiben egy pilóta ül és irányítja azt. De ennyiben ki is merül a hasonlat, minden más ötlet elég egyedi ahhoz, hogy passzoljon ebbe a kitalált világba.

2 problémám van csupán a könyvvel, és ezért fogok levonni 1 csillagot.
Az egyik, hogy Ádámról semmi nem derült ki, hogyan került a rendbe és mik a motivációi amik mozgatják, illetve a legfontosabb kérdés.
Miért kell elpusztítani az exókat?
Persze látjuk, hogy aki egy exót irányít, az szinte félistenné válik, és azt is, hogy a géprombolók szisztematikusan pusztítják őket, na de miért? Pusztán hatalmi céllal? A túlélés miatt? Vagy a pénzért?
Ezek a kérdések nyitva maradtak, de mivel a történet vége is csupa kérdőjel, így reménykedek benne, hogy lesz egy folytatás, ahol válaszokat kapunk ezekre a kérdésekre. Rengeteg tartalék van még ebben a sztoriban, és a lehetőség is adott, hogy az író kifejtse őket és megválaszolja a kérdéseket.
Drukkolok egy folytatásért, mert ez a könyv bőven jobb volt annál, mint amire számítottam, tele meglepetéssel, és egészen egyedi ötletekkel, amik mind magyarázatra szorulnak spoiler
Jó, belefutottam 2 olyan dologba, hogy hősünk a földön kúszik félájultan, majd a következő mondatnál már talpon van. Vagy lesérült lábbal, amivel állni is alig bír, simán rohangál meg levetődik a magasból. De ezek csak akkor szúrnak szemet ha valaki direkt ezeket nézi, mert nagyjából ennyiben ki is merül, és ez a 2 volt csak, a feszültségből semmit nem von le, és a történet sem fog elhasalni emiatt.

Szóval nem volt itt semmi komoly probléma, maximum a hiperszenzitív, mindenben a negatívumokat kereső olvasók fognak csalódni, na de ők miben nem? Mivel elsőkönyves íróról beszélünk, így simán elnézem az aprócska bakikat. Mondjuk egy következő könyvnél már szigorúbb leszek.

.

Talán féltucatnyi helyesírási hibába futhattam bele, 1 kimaradt szóba, meg egy rosszul ragozottba, és így nagyjából ennyi. :)

19 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir
Szöllösi Kristóf: Acélszentek

Őszinte tisztelettel adózom @tetsuo értékelésének, melyben a könyv „leszarom igénytelenség-lazaság” stílusát egyenesen koncepciónak értékeli, és bár kétségtelenül vonzó ez a narratíva, valahogy én mégsem tudom mindezt „jó értelembe” venni. Nem tagadom persze annak lehetőségét, hogy a szerző a következetlenséget, a logikai katasztrófákat, vagyis a hibát szándékos írói eszköznek használja*, és csak én vagyok túlzottan maradi-vaskalapos olvasó, hogy mindezt felismerjem, szerintem mégsem erről van szó.
Az értékeléseim rutinos olvasóinak valószínűleg az első bekezdés után feltűnik, hogy ezúttal is olyan esettel állok szemben, ahol többet foglalkozok az adott regény által nyújtott értelmezési lehetőségekkel (és az ebből fakadó szellemi játékkal), mintsem kimondanám, hogy márpedig ezt a könyvet én kegyetlenül untam.
Maradjunk is ezen a vonalon, ugyanis szerintem az Acélszentek egy videojáték megregényesített (sőt: elbeszélt) változata. Tényleg elképesztő, de olyan, mintha a regény minden szintje (ideértve a háttérvilágot, a karakterkezelést, a történetszövést, de még a szövegminőséget is) ezt támasztaná alá, annyira videojáték-logika és -stílus szerint épül. Ad-hoc jellegűen működő háttér, segítőkész NPC-k a városban (save point a Margit-szigeten!), deus ex machinákkal terhelt cselekmény, bossfightok és sztori-kuponok, ráadásul hiába nincs gond mondatszinten a szöveggel, ha amúgy olyan szinten túlírt, mintha a haveroknak mesélnék a tegnap este fightjairól. Mintapéldája az „és-sztorinak”, mely egy játékban kiváló folytatási alap, de én rég kerültem ilyen közel ahhoz, hogy egy 250 oldalas könyvet is félbehagyjak.
Nemrégiben láttam a Reza a Lenda (Holy Biker, 2016) c. (amúgy szerintem botrányosan rossz) filmet, amit lényegében a „brazil Mad Max”-ként pozicionáltak – ebben a filmben éreztem utoljára ugyanazt, mint az Acélszentekben. Vagy mondjam azt, hogy ez egy trash Feljövök érted a város alól?
Áh, hagyjuk inkább. Én ezt untam.

* https://moly.hu/idezetek/591274

>!
Razor SMP
Szöllösi Kristóf: Acélszentek

Ahogy láttam, eléggé megosztotta a népeket ez a könyv, de mivel én bírom a mechás (jelen esetben exoszkeletonos) témákat, úgy voltam vele, hogy adok neki egy esélyt. Nem is bántam, olvastatta magát a történet rendesen, szinte végig pergett a cselekmény. A szereplők persze eléggé egydimenziósak voltak (kedvelhető/nem kedvelhető), de nem feltétlen várok el ekkora terjedelemnél mélyebb karakterizációt.
Azért némi negatívum akad a részemről is. A háttérvilág pontosabb felvázolásának hiánya zavart, nem igazán tudtam eldönteni, hogy most ez simán a jövő, ahol újra lett Szovjetunió, vagy valami alternatív idősík. Na meg a szerző blogján – utólag – felfedezett térkép is jól jött volna a kötetben, nem mindenki ismeri betéve a fővárost…
Ezt leszámítva élveztem a kötetet, és kíváncsian várom a tervezett spin-offot.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
254 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633999578
2 hozzászólás
>!
Szücsi
Szöllösi Kristóf: Acélszentek

Az elején elég lassan rázodtam bele a történetbe és néhány résznél kicsit untam is magam,de összeségében nem volt olyan rossz. A könyvet kicsit kidolgozatlannak éreztem, de azt meg kell hagyni hogy nagyon ötletes volt. Tetszett ez a disztópiás Budapest. Tisztára olyan érzésem volt mintha egy posztapokaliptikus videójátékkal játszanék.

>!
marschlako P
Szöllösi Kristóf: Acélszentek

Ez nem lett az én könyvem, ahogy attól tartottam is. A poszt-apokaliptikus Budapest sajátosan magyaros hangulata sajnos nem tudta egyedül a hátán elvinni a könyvet. Pedig az tényleg ott volt. Ahogy A kiálts farkast és a Feljövök érted a város alól sajátos Budapestje, úgy az Acélszenteké is kifejezetten hangulatosra sikerült. De sajnos ennél többet nem találtam a regényben. Nem volt rendesen kidolgozott, felépített háttértörténet; kaptunk pár skiccet, de semmi több. Maga a cselekmény sem volt túl acélos, leginkább egy egyszerű, lineáris, hentelős videojátékoz hasonlíthatnámspoiler. A karakterektől sem voltam elragadtatva: azon túl, hogy egydimenziósak voltak, nekem még túl kamaszosak is. Miként a nyelvezete is.spoiler Ha valaki csak egy könnyed, hangulatos szórakozásra vágyik, annak azért ajánlani tudom. Nekem sajnos a célközönséggel alkotott metszetem üreshalmaz lett.

>!
tetsuo
Szöllösi Kristóf: Acélszentek

„Egy szót mondok: heavy metál” – Derzsi Bálint, Diktátor, Sziget koncert.

Igen szórakoztató a regény trashsztétikája. Hogy próbáljak igazodni a kötet nyelvi regiszteréhez: szarik az elvárásaidra és pofán röhög.
Vagányság? Az olyan nevek mellett, mint Csótány, Retesz és Kaszás simán befér Szabó Ádám és Takács Nikolett.
Alternatív történelem? A szovjet-amerikai harmadik világháború után, egy részben komcsik uralta Budapesten a munkásőrök a Széll Kálmán téren (érted bmeg, nem Moszkva tér!) harcolnak, a mindig precíz németek csencselésből tengődnek, és akkor a Chuck Norris Rákóczi hídról vagy a Westendről még nem is beszéltem.
Logika? A kétszer gajra vágott rohampuskát harmadszor is vígan használják pár oldalon belül (of course javítás nélkül), míg a futuristák a jövő halálát ünneplik, a szent kézigránát pedig vérnyúl nélkül jelenik meg.
Rejtély? A kémek kémboltban kaphatóak a Blahán, vágod? A regényben szereplő szektákról, azon kívül, hogy szadista elmebetegek gyülekezetei, nem sok mindent tudunk meg. Ja de, belezni is szeretnek.
Science-fiction? Tele van minden okkult erőkkel, titkos energiával és vérrel rajzolt szimbólumokkal.
Ezt a dekonstrukciót még Derrida is megirigyelhetné.

A harmadik világháború után a romkocsma is egészen új értelmet nyer, és végre whisky helyett valahol pálinkát isznak spoiler. Az egész szöveget körüllengi egyfajta jó értelemben vett leszarom igénytelenség-lazaság. A „nyomozás” nyilván csak ürügy, hogy bejárjuk ezt a szanaszét-toszott Budapestet, ahol ludditák vájják ki az exoszekeltonok szemét, hogy aztán felgyújthassák őket, így biztosítva a megváltásukat. Vagy mi a fasz.

Zeneileg ez a Ministrytől a So What. Egyszóval nem az a könyv, amit tíz év múlva is könnyen felidézel majd, de én nagyon jól szórakoztam rajta.

13 hozzászólás
>!
Csöre P
Szöllösi Kristóf: Acélszentek

No mi volt ez?
Hát, posztapokaliptikus (de utálom ezt a szót… ki sem lehet mondani) történet: Budapest, egy háború utáni sajátos jövőben. A városrészeket klikkek,vagy inkább szekták uralják, amik valami elv köré szerveződnek: legyen az vallás, jó adag fanatizmussal, valami tevékenység (géprobolás), vagy leginkább a kettő keveréke, vagy tudomisénmi.
Aztán volt benne némi sci-fi, de alaposan megspékelve tudományosan nehezen magyarázható, leginkább okkult elemekkel.
A történet végig vitt Budapesten, de csak ilyen „kukuccs” jelleggel, kis villanásokkal. Oké, a fíling nagyjából átjött, de ez egy kicsit kevésnek tűnt.
Főszereplőnk, a „vén” 35 éves Ádám (na, ez végig piszkosul zavart, tekintve, hogy kicsit meghaladtam már a 35-öt, van személyes tapasztalatom: azért egy ennyi idős embernek nem recseg még minden alkatrésze, hé!!!) nem egy túl izgalmas figura, a kis elpöttyintett utalgatásokból nem igazán állt össze a kép, kivel is állok szemben. A többi szereplő még kevésbé kidolgozott.
Úgy tűnik, most jól lehúztam, pedig összességében szórakoztató történet, sok homályos ponttal, amit az agyad hátsó részében érzed, hogy nem is kéne jobban ismerni, mert nem is akarod tudni, hátha megint szembejön valami amputálós, vértől fröcsögő jelenet. Nem hiszem, hogy szeretném folytatni, hacsak nem talál ki valami grandiózusat a szerző, szerintem nincs több ebben a világban, de egynek azért teljesen jó volt.

>!
somebody22
Szöllösi Kristóf: Acélszentek

Pontokon nagyon érdekes ötletek és fordulatok voltak benne, a gyors részek élvezetesen voltak megírva azonban az átkötések sokszor unalmasak és lassúak voltak. A világ fantáziadús, de sokszor kifejtetlen. A szereplők egysíkúak voltak emellett viszont szerethetők. Összességében élveztem a könyvet, még ha néha untam is. Kristófban sok van még, úgy érzem. Ez csak a kezdet, annak pedig jó :)

>!
Molymacska P
Szöllösi Kristóf: Acélszentek

Ez a könyv egyszerre volt zseniális, és borzalmas is (van egy író, akinek szinte csak ilyen könyvei vannak, összebarátkozhatnának, de tényleg)
A könyv legnagyobb pozitívuma a negatívuma is: a világépítés. Mivel én nem vagyok gamer (isten ments, hogy még a játékokra is ráfüggjek) és hasonló könyvet se sokat olvastam, ezért nekem a világépítés ha nem is teljesen egyedi, de szimpatikusan frissítő volt. Ellenben rengeteg olyan apróságon vérzett el, aminél az olvasó kíváncsi a miértekre. Miért nem a metróhálózaton keresztül mászkálnak? (mert megy a metró? milyen gyakran? miért?) és ez csak egy a nagyon sok apróság közül, ami kavarog a fejembe. Egy idő után odáig érünk, hogy a történetben fontos szálakra nem kapunk választ spoiler
A történet is a világépítés bemutatására szolgál (ahogyan ezt más is mondta már előttem) és bár izgalmas spoiler Néha én is hiányoltam a térképet (budapesti vagyok de sokszor A pontot nem tudtam összekötni B ponttal, sőt, nem egy helyen voltam úgy, hogy nem értem, B pont hogyan kerül a képbe, mikor kilométerekre más fele van mint A pont (ahonnan indulnak) és C pont (ahova érkeznek) illetve nekem nehezen követhető volt, hol húzódnak a határok, emiatt pedig a Budapest térkép még inkább szükséges lett volna.
A harmadik nagyon nagy problémája, hogy van egy lesz*rom stílusa Ez nagyon jó, sokszor nyelvileg iszonyúan jól működik, de vannak helyek, ahol egyszerűen béna. Mármint érthetetlen, magyartalan, túl lesz*rom, és emiatt a történet is megcsúszik. Egy jó szerkesztő nagyon kemény munkája szerintem segíthetett volna, vagy még egy átnézés, vagy nem tudom.
Nem bántam meg, hogy megvettem a könyvet, sőt, egy egészen egyedi, és furcsa élményben volt részem, minden negatívum ellenére is (hiszen minden negatívumnak van ugyanannyi pozitív része, de azt minek leírni, azt hinné bárki, hogy tetszett a könyv :D )
Ui: dedikált példányom is van, és innen üzenném az írónak, hogy a következő könyvében a 328. oldalra szeretnék egy dedikációt, a 17. oldalra pedig egy szignót (mert miért ne? :D ) Remélem készül már a következő regény :D

3 hozzászólás
>!
buzavirág P
Szöllösi Kristóf: Acélszentek

Az Acélszentek a 3. Világháború utáni Budapestre kalauzolja el olvasóit, ahol már semmi sem a régi, egy szétesett város, mely tele van vallási fanatikusokkal, zsoldosokkal. Ahol a géprombolók rendjének legjobbja, Ádám, egy Fantom(exo, robot) nyomába ered. Miközben bejárjuk a különböző zónákat szembesülünk a város akkori látványával, ami mekkora élmény lett volna, ha jobban kiismerem magam a fővárosban. A nyomozás során különböző veszélyek, génmódosított vérebek, és brutális leszámolások nehezítik hősünk útját. A történet nagyon vagány, nekem tetszett, főleg, hogy az Avatar is nagy kedvencem, és az itt jelen lévő robotokat is hasonlónak képzeltem.


Népszerű idézetek

>!
Szücsi

Nincs is szebb látvány az egymást ütő seggfejeknél!

>!
Szücsi

Az élet nagyon sokat egyszerűsödik, ha megtanulunk bizonyos dolgokat tényként kezeleni, és nem folyton az okok után kérdezősködni.

>!
luthienlovemagic IP

Az élet szar és kegyetlen, ráadásul ezt bármikor hajlandó nyomatékosítani benned, ha netán elfelejtenéd.

179. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet
>!
Andru P

Na, kit könnyebb kinyírni annál, aki legyőzhetetlennek hiszi magát? Alighanem senkit.

8. oldal

>!
Andru P

Persze a politikai semlegesség addig csak egy szép elmélet, amíg nincs elég fegyvered és katonád, hogy átültesd a gyakorlatba.

17. oldal

>!
elge76 P

Százhúsz megatonna személyre szabott megváltás.

98. oldal

>!
elge76 P

Ugyanolyan kopottas kabátot viseltek, ugyanúgy egylövetű istengyilkos pisztolyt cipeltek magukkal, az egyedüli pluszt a náluk lévő fél liter szent benzin jelentette.

106. oldal

>!
Andru P

Nem mintha nem tudott volna lőni vagy verekedni, és az exókat is kellően utálta, inkább csak arról volt szó, hogy hiányzott belőle az a kis plusz, ami ahhoz kell, hogy életed végéig félistenek megölésével keresd a kenyered.

7. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
J. Goldenlane: Napnak fénye
Mark F. Wilson: Halálzóna / Ellencsapás / Invázió
Marissa Meyer: Cinder
Gabriel Wolf: A halhatatlanság hullámhosszán
Zsoldos Péter: Ellenpont
Gáspár András: Kiálts farkast
Jonathan Cross: Kvartett
Bogáti Péter: Az utolsó ember
Acsai Roland: Szívhajítók