A ​bácsi zenél 1 csillagozás

Szőke Szabolcs: A bácsi zenél

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Dr. Kotász, 2021
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786158171625

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Szőke Szabolcs: A bácsi zenél

„Jobb saskeselyűként egy csonttal beérnem,
mint nagy lakomákra senkikhez betérnem;
jobb árpakenyéren, mintsem mocskolva magam,
élősdi gyanánt senkik táljából élnem.”
Omar Khajjám (Halasi Zoltán fordítása)

Hosszú évek óta figyelem, ahogy Budapest szívében, a Nyugati pályaudvar környéke egyre jobban megtelik olyan személyekkel, akik a társadalmi kasztok alsó szintjén lézengenek. Sokuk kéregetéssel vagy éppen ármányos valótlanságokkal ámítják a járókelőket, mások valóban személyes tragédiáik nyomásától fulladozva lépnek eme nehéz sors útjára, bízva abban, hogy az aznapi kenyérre és tejre valót a járókelőkben mélyen rejlő empátia segítségével megkereshetik. Nem tudom, hogy ki miképpen látja ezt a társadalmi réteget, de számomra nagyon nagy bántatot okoznak, hiszen nehezen tudom megkülönböztetni a csalót a valóban rászorulótól és nem egyszer érzem becsapva magam, ha éppen segítséget nyújtok, ámbár az is igaz, hogy mostanra, a sok negatív tapasztalat árnyékában már csak élelmet vagyok hajlandó adni bárkiről is legyen szó.

De mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik egy szót sem szólnak, sőt a maguk tehetségével kívánnak bevételhez jutni? Az utcazenész vagy más néven szabadúszó művész ugyanolyan gyakran előforduló „látványosság”, mint a koldus, ámbár nyilván nem lehet eme két társadalmi réteghez tartozó személyeket egy lapon említeni, mégis nagyon sokan egy szinten látják őket. A különbség bizony már első pillantásra is szinte „ordít”, mégis sok ember szemében azonossá válnak. A koldusról tudjuk, hogy többnyire fedél és munkanélküli személy, aki mások jóindulatán múló, úgy is mondhatni, hogy könyöradományokból tartja fent magát. Ezen belül is van magán- valamint valamelyik maffia hálózat rosszul fizetett alkalmazottja, de mind a két esetre igazak a fent leírtak.

Az utcazenész egy viszonylag rendezett körülmények között élő személy, aki szabad művészként tartja el magát. Bár a kereseti forrása megegyezik a fent említett személyekkel, mégis teljesen eltérnek lehetőségek és életkörülmények tekintetében. Ezek a művészek átlagban nagy tudású hangszerismerettel, jó hallásérzékkel és többnyire a zenei életben már elért eredményekkel rendelkeznek. Hogy önszántukból vagy éppen a rendszer általi leértékeltség és egyre nagyobb elhanyagoltság miatt döntenek az utca mellett, oly mindegy. A zenészek előadásáért fizetséget illik adni, és ezt a mesterséget az emberiség történelmét tekintve már az igen korai szakmák egyikeként tartjuk számon. A régi korok vásárjaiban is hallhattunk, láthattunk hasonló tevékenységet folytató művészeket, akik a szabadságért cserébe vállalták ezt az igen csak barátságtalan bevételi forrás lehetőséget. Csak Budapestet járva akaratlanul is találkozhatunk eme szakma képviselőivel, és bár nem mindenki mondhatja el magáról, hogy valóban művész, mégis érdemes meghallgatni, értékelni és némi honoráriummal megköszönni az adott előadást.

„Aki utcai zenélésre adja a fejét, számolnia kell vele, hogy a tevékenységét egyesek (talán nem is kevesen) koldulásnak fogják tartani, ahogy azzal is, hogy ha megfelelő hely keresése céljából járja a várost, ahol a műfajt űzni tudja, elkerülhetetlenül szembe fog találkozni a koldusokkal. Ezek sem egyformák, és sokról nem lehet tudni, miért is jutott erre a sorsra, és hogy magánzó-e vagy valamilyen koldultató maffia rosszul fizetett alkalmazottja.”

Erről a témáról fogok most mesélni kicsit részletesebben, segítségemül hívva a mostani könyvet, melyet nagyon szépen köszönök a Dr. Kotász Könyvkiadónak itt is. Hálás vagyok, mert egy remek utazásra váltottatok számomra jegyet, ahonnan bizony kelletlenül tértem vissza a valóságba.

Szőke Szabolcs zenész, képzőművész és színházi alkotóművész, aki főleg Budapesten tevékenykedik, ámbár élete folyamán folyamatosan járta a világot és hódította meg zenéjével a különböző kultúrák népeit, külön kiemelve Olaszországot. Zenei tanulmányait klasszikus hegedűn kezdte édesapja legnagyobb döbbenetére, mégis makacs ragaszkodással fordult idővel az egzotikus vonós hangszerek irányába, amely később kiegészült a különleges hangzású, főként keleti vonós hangszerek felé (gadulka, sarangi). A művész úrról elmondható, hogy szórványosan hallott és kevésbé ismert hangszereket tervezett, melyek közül többet meg is valósított különböző színházi produkciókban és koncerteken is. Elsősorban tradicionális, ámbár mára már alig ismert, szinte a feledés homályába veszett hangszereket kutatott és készített el, amelyek később előadásaiban is fontos dramaturgiai szerepet kaptak. Elmondható a művész úrról, hogy igen sokrétű alkotó, aki képzőművészként is tevékenykedett, hiszen egyéni és csoportos kiállításokon is megmutatta tehetségét, valamint a látványtervezés a színházon belül is igen közel állt lelkéhez. Zenei pályafutása első fontos szakaszában a színház keretein belül kezdett el dolgozni, majd 1971-81 között állandó munkatársa és egyik alapítója volt a nemzetközileg is elismert Stúdió „K” Színháznak. Egy érdekes interjút olvashattok róla ezen a honlapon.
link

„A szabadúszó zenésznek gyakran nagyon bizonytalan forrásokból érkezik némi jövedelme. Szinte állandósul a lecsúszás veszélye.”

Szőke Szabolcs: A bácsi zenél című könyv 2021-ben jelent meg a Dr. Kotász Könyvkiadó gondozásában. A borító rajzát a szerző készítette, amely a maga naturista letisztultságában egy igazán kellemes hangulatot ad az olvasáshoz.

A kötet Szőke Szabolcs művész úr életének bizonyos szegmenseibe enged betekintést kisebb novellák által, amelyek bár az idősíkokon mozogva eltérnek, ráadásul sok – sok név kerül az olvasó elé, mégis egy nagy kerek egész történetté növik ki magukat. Ez a hihetetlen tapasztalatokkal gazdag élet számos komikus és szívszorító történést mesél el, amely arra enged következtetni, hogy a szerző egy sokat tapasztalt, mégis a világra nyitott lélekesszenciával rendelkezik, ráadásul különleges hangszerjátékokkal ismertette meg a világot. Ha valaki kíváncsi milyen műfajról is van szó, annak jószívvel ajánlom ezt a pár perces előadás részletet. link

„A víz egyenlő az idővel, és hasonmásával gondoskodik a szépségről. Minthogy részben vízből vagyunk, mi is így szolgáljuk a szépséget. Ez a város (Velence) a vízközelségével javítja az idő kinézetét, megszépíti a jövőt. Ez ennek a városnak a szerepe a világegyetemben. Mert a város statikus, mi pedig mozgunk. Mert mi elmegyünk, a szépség marad. ( Joseph Brodsky: Velence vízjele)”

Bővebben: link

>!
Dr. Kotász, 2021
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786158171625

Népszerű idézetek

Nikolett0907 P>!

Nagyon sok mindenre nincs értelmes válasz. A halál is ilyen. Az öregség is.

145. oldal

Nikolett0907 P>!

Jobb saskeselyűként egy csonttal beérnem,
mint nagy lakomákra senkikhez betérnem;
jobb árpakenyéren, mintsem mocskolva magam,
élősdi gyanánt senkik táljából élnem.

Omar Khajjám
(Halasi Zoltán fordítása)

Nikolett0907 P>!

Így bánunk a művészeinkkel: a rendszer lassú halálra ítélte őket.

16. oldal

Nikolett0907 P>!

[…] mint általában a családok többségében, egyértelmű, hogy mindig a nő a főnök. Akár magas, akár alacsony. Ezt a magam tapasztalatából is jól ismerem.

173. oldal

Nikolett0907 P>!

A folyamatosan csökkenő jogdíjak pedig […] a 25% – os „átrendeződés”, magyarán, elvonás óta egyre csak zsugorodnak-zsugorodnak, és hogy a NER-nek nevezett förtelem kultúrhivatalnokai milyen sajátos „értékek” és „teljesítmények” alapján osztogatnak egyeseknek csillagászati összegeket, arról már szinte nem is kellene külön szót ejtenem. Azt gondolom, hogy ők a mi mai tojásdobálóink.

59. oldal

3 hozzászólás
Nikolett0907 P>!

Aki utcai zenélésre adja a fejét, számolnia kell vele, hogy a tevékenységét egyesek (talán nem is kevesen) koldulásnak fogják tartani, ahogy azzal is, hogy ha megfelelő hely keresése céjából járja a várost, ahol a műfajt űzni tudja, elkerülhetetlenül szembe fog találkozni a koldusokkal. Ezek sem egyformák, és sokról nem lehet tudni, miért is jutott erre a sorsra, és hogy magánzó-e vagy valamilyen koldultató maffia rosszul fizetett alkalmazottja.

131. oldal

Nikolett0907 P>!

[…] de hát ilyen a cirkusz. Tele van pofátlan szemfényvesztéssel.

133. oldal

Nikolett0907 P>!

Az utcazenészt, hiába érintkezik helyzete a kolduséval, Olaszországban mégis a kvalitása alapján mérik.

6. oldal

Nikolett0907 P>!

Eljött a pillanat, amikor úgy kellett döntenem: többé nem ülök ki a hangszeremmel a Magyar Nemzeti Galéria árkádjai alá.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Békés Pál: Csikágó
Borsa Brown: A maffia gyermekei
Ruby Saw: Beleszeretni
Bodnár Alexandra – Monos Anett – M. Z. Chapelle (szerk.): Sssh!
Bächer Iván – Teknős Miklós: Újlipócia
Cserna-Szabó András: Rézi a páczban
Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó?
Németh Ákos: Apám kertje
Kazuo Ishiguro: Noktürnök
Pál Dániel Levente: Az Úr nyolcadik kerülete