Tibeti ​könyv életről és halálról 91% 77 csillagozás

A szöveges értékelést letudhatnám egyetlen mondattal is: még a függeléket is betűről-betűre elolvastam.

Az egyik legfontosabb könyv, ami valaha a kezembe került, többek között azért, mert rávilágít arra, hogy miről is szól ez az egész, amit köznapi szóval vallásként szokás emlegetni. Hogy a túlvilágon, a halál utáni sorsunkon, a lelkünk hogylétén és hasonlókon való töprengés nem valami furcsaság, ami akkor jön rá az emberekre általában, ha valami trauma éri őket. Nem.
Felbecsülhetetlen erénye, hogy világnézettől függetlenül bárki számára elfogadható módon szól. A világvallások között jócskán vannak átfedések, számos esetben csak az elnevezés a különbség, s ez is azt támasztja alá, hogy egyetlen, egyetemes igazság létezik csupán, amelyet a világ különböző tájain másként közelítenek meg, avagy más nevekkel illetnek.
Határtalanul inspiráló olvasmány, melyre a mai korban nagyobb szükség van, mint valaha. Nem csak a vallások iránt érdeklődőknek ajánlott, sőt, elsősorban talán nem is nekik, mert egyrészt közérthető, olvasmányos kötet, másrészt pedig rávilágít arra, hogy hogyan is kellene hozzáállnunk az élethez, hogy örömünket lelhessük abban – az öröm alatt nem a pillanatnyi sikerek és anyagi javak okozta röpke örömet, hanem a kizárólag a mély és állandó lelki béke révén elérhető, konstans boldogságot és kiegyensúlyozottságot értve.
Nem mondok újat azzal, hogy a világ a maga nagy egészében rettenetesen el van tévedve. Az általános erkölcs a kritikusnál is kritikusabb szinten van, a többség tévelyeg, kóvályog, pótszerekhez és mulandó örömforrásokhoz nyúl. Ugyanakkor mindig, minden korban és a világ minden táján voltak és vannak olyan ihletett személyek, akik nagyszerű példájukkal kiemelkednek a tömegből, s utat mutatnak mindazoknak, akik elég nyitottak arra, hogy a világ sekélyességét valami többért hátrahagyják.

Akinek az értékelésem olvasása során is a közeljövőben elérendő szakmai sikereken, meghódítandó, potenciális partnereken és megvásárolandó javakon pörög az esze, miközben fejcsóválva cicceg botornak vélt szavaimon, annak lenne a leginkább szüksége arra, hogy elmélyedjen ebben a könyvben. Igazi kincs, mely a világ bajainak jelentős hányadára megoldást jelenthet. De a többinek a megoldásához is kikövezi az utat.

Bár számíthattam volna rá, de mégsem gondoltam, hogy egy ennyire erőteljesen ható, ennyire mélyen megérintő könyvet fogok olvasni halálról, életről, vallásról. Egy másfajta kultúráról, ahol nem tabu a halál témája, hiszen a tibetiek azt gondolják, hogy a halál nem a vég, hanem a kezdet.

Egy újjászületés kezdete, egy olyan újjászületésé, mely buddhista szemszögből nagyon fontos dolog. A könyv a buddhizmus elméleteit és alapjait ismerteti, az ősi tanításokat, melyek segíthetnek nekünk életünk és halálunk minden egyes szakaszában.

Aki ezt a könyvet a kezébe veszi, készüljön fel! Nem könnyű olvasmány. És ezt nem a buddhista, tőlünk távol álló dolgokra értem. A könyv kendőzetlenül beszél a halálról, a haldoklásról, a haldokló gondolatairól, a hozzátartozók és segítők javasolt viselkedéséről, lelki és gyakorlati tudnivalókról.

Bár a buddhista tanok legtöbbünk számára ismeretlenek, mégis segítenek, inspirálnak, elgondolkodtatnak, megnyugtatnak.

Bővebben a blogon: https://konyvutca.blogspot.hu/2018/05/szogyal-rinpocse-…

Megrendítő könyv az életről, a halálról valamint a halál utáni életről.

A halálról, amit mi nem ismerünk, nem beszélünk róla, nem akarunk talán még gondolni sem rá. Elutasítjuk. Ezt tanultuk otthon, ezt közvetíti a társadalmunk. Nincs kultúrája a haldoklásnak, a halálnak. Ha megtörténik a baj, nem tudjuk mit kell tenni. Érdekes módon a születés körül egyre nagyobb hűhót csapunk a halál meg tabu téma, elodázott valami, mintha lenne rá mód, hogy ne menjünk végig rajta. Pedig nincs. Tudjuk, csak nem foglalkozunk vele.
Ez a könyv arcunkba rakja, megmutatja, mennyire ostobán gondoljuk ha azt hisszük sose halunk meg, velünk nem történik meg ami mással, betegség, haldoklás, halál. De nem ezt akarja megmutatni, hogy ostobán gondolkodunk, egyszerűen csak beszél a folyamatról és igazából én éreztem úgy, hogy mennyire strucc a nyugati szemlélet.

Édesanyám elvesztése kifordított a világomból, a biztonságos kis zónámból belehajított egy agresszív betegség haláltusájába, mint segítő. És én pánikba estem, hogy mit kell tennem, hogyan tudnék a legjobban, a legtöbbet segíteni. Rettegtem attól, hogy megtörténik az elképzelhetetlen… Tettem amit bírtam, ahogy tudtam, de ez nem is lényeges, csak amiatt, hogy miután édesanya elment elkezdtem olvasni ezt a könyvet és 5 hosszú évig olvastam. Eleinte nagyon lassan haladtam, a gyász miatt is meg nehezen fogadtam be a tartalmát, sokszor újra olvastam, értelmeztem, barátkoztam a keleti természetességgel amivel a halált kezelik, ahogy a haldoklót tisztességgel segítik át a másik létbe. Bárcsak korábban én is többet tudtam volna a haldoklás folyamatáról, a haldokló szükségleteiről, arról, hogy hogyan tudnék segíteni de voltak megnyugtató rácsodálkozások, mert érzésből sok mindent tudtam tenni amiről nem is gondoltam, hogy tudom, hogy képes vagyok rá és hogy miért teszem.

Egy része a könyvnek nem igen lesz érthető, ha ez az első találkozás a buddhizmussal és a tibeti kultúrával érdemes nem ezzel kezdeni a témában. Mert a haldoklás témája Rinpocse ismertetésében természetesen a reinkarnáció és a tibeti valláskultúra egységében olvasható. Viszont ha van már némi ismeret a témában akkor ez az olvasmány nagyon meghatározó lehet, sok újdonsággal, érthető megfogalmazásokkal, részletes ismeretekkel a haldoklásról, a halál előtti, közbeni és utáni időszakról, a hozzátartozók támogatásáról, a haldokló és az eltávozott szükségleteiről, az ide kapcsolódó meditációkról, a bardoról és az újraszületésről. Szóval rengeteg sok mindenről ír őszintén, leplezetlenül, érthetően.

Újra és újra le kell majd emelni a polcról amikor szükség lesz rá…

Ezt folyamatosan olvasni kellene, míg élünk, hogy könnyebb legyen életünk és halálunk is.

Egyértelműen sok értéket, akár kincset tartalmazó könyv, de nehéz.
Már amikor olvastam, azt éreztem, hogy nagyon sok fontos, új dologról ír, de a kulturális távolság okán ez a sok tudás nem tud úgy belém kerülni, hogy elolvasom, megértem, mintha valami európai ismeretterjesztő, vagy akár vallásos vagy ezoterikus könyvet olvasnék. Egy csomó dolog a buddhista-lámaista világkép ismerete, értése, érzése nélkül nem tud megtestesülni az olvasóban. Nagyon is ápolgatni, öntözgetni kell azokat a gondolat és érzés magvakat, amiket ez az írás helyez belénk, hogy megeredjenek, meggyökeresedjenek, s pláne hogy gyümölcsözzenek.
Ez persze jó is, mert nagyon sok olyan könyv van – némileg hasonló témákban – amik olyan gyorsétkezde szerűek, amik tanításnak, tudásnak tűnő információkat próbálnak átadni és cserébe rajongást várnak. Ami nem sok nyomot hagy az emberben, vagy csak elkábítja, utaztatja. De hova?
Ezt a könyvet így hát nem lehet „könnyen” olvasni – legalábbis szerintem. Ha valaki mélyebben, lényegileg is meg akarja érteni, akkor biztos, hogy ezt többször kell elolvasni, forgatni, használni a gyakorlatban, visszamenni a könyvhöz, ellenőrizni, újra próbálni, stb.
Nagyon sokszor az volt az érzésem, hogy ezt a könyvet nem is lehet rendesen lefordítani magyarra (de gondolom más európai nyelvere sem), mert azok a fogalmak, érzés megnevezések, amiket ők használnak, az csak nagyon nehezen megközelíthető a mi szavainkkal. Még akkor is, ha a szerző ismeri a nyugatot és angolul írja meg a könyvét.
Meg hát az egész tibeti szisztéma a mester-tanítvány viszonyon alapul, ami nálunk megint nem igazán érezhető át a maga valójában. Szavakban felfogjuk, de szerintem az nem túl sok.
Bennem egyébként a gyerekkoráról szóló leírás, a tanítójáról, annak életéről, haláláról szóló sorai, a tibeti kolostorok életét egy gyerek szemével bemutató részei maradtak meg leginkább. Merthogy képszerűek, így nekem könnyebben megjegyezhetőek, kiszínezhetőek. És persze az a néhány fénykép a mesterekről.
Azt mindenképpen szeretném leírni, hogy a szerző nagyon jó tanítónak, igazi tanítónak tűnik.
Egyébként Bertolucci A kis Buddhájában ő a szemüveges láma (Khenpo Tenzin), aki a főszereplő kisfiút megtalálja.
Találjon meg téged is! :-)

1999 nyarán kaptam kölcsön egy barátomtól. Ez volt az első komoly találkozásom a buddhista létszemlélettel. Már jól a könyv közepén jártam, mikor újra találkoztam az illetővel, és a következő kis párbeszéd zajlott le:
– Ha mindez igaz, akkor jó nagy sz…ban vagyunk!
– Pedig igaz – vigyorgott.
Két évvel később már a buddhista egyetemre jártam. Egyértelműen ez a könyv indított el egy teljesen máshogy való gondolkodás felé.

Vajon hány embernek adhatott, adhat útmutatást ez a varázslatos kötet?
Számomra reményt és értelmet adott az életemnek. Megtanított az önzetlenségre, a könyörületességre, arra hogy törődjek másokkal is és hogy ne féljek a haláltól.
Súlyos könyv ez és szerintem nem mindenki értheti meg…Nem véletlenül.
Főképp 18 éven felülieknek ajánlanám.

hmm…. om…. hm….

Régóta terveztem elolvasni, kíváncsivá tett. Mindig is tisztelettel néztem a buddhista vallásra. Most, hogy becsuktam a könyvet ez a tisztelet már kisebb.
Számomra ez a vallás is csak egy szorongást keltő, dogmákkal teli népmese.
spoiler spoiler

Régóta vallom már, hogy az én hitvilágom személyes, nem győz meg már engem semmilyen vallás. Ez se.

Mégis mi tetszett benne? Amikor Szögyál ember volt. Amikor szeretettel és empátiával, mély melegséggel beszélt emberségről, fájdalomról, halálról, meghalásról, hospiceról spoiler

Ez értékelés után, ha nekik van mégis igazuk, a következő életemben csak tetű ne legyek.

Nem egy „egy seggel olvasós” kötet és „maratoni” olvasáshoz se ajánlanám Szögyal Rinpocse Tibeti könyv életről és halálról című művét, ugyanis nem könnyű olvasmány. Ezt a könyvet ne regényként vedd kézbe. Részenként értelmezve, visszaolvasva kell lapozgatni. Letéve emészteni. Újra kézbe venni és egy-egy részt akár ezerszer végig futni. Ugyanis megrendítő, többrétegű és nehéz. Mély filozófia és gondolatiság hatja át az egészet. Beszél a szerző az életről, a teljességről, „az állandótlanságról”, a halálról a haldoklóról és az ő segítéséről, az elengedésről és az elköszönés művészetéről. Kapunk egy nyugati szemmel elég érdekes gondolatvilágot, ami a buddhista tanokkal épp ismerkedők vagy azt nem ismerők számára lehet, hogy nehézkessé teszi a könyvet, de érdemes küzdeni vele. Egyetemes igazságokat fogalmaz meg a szerző, amik vallástól függetlenül megállják a helyüket. A kötet egy igazi kincs és határtalanul inspiráló olvasmány!

Sosem tapasztaltam még ilyen mély érzelmeket egy könyv olvasása közben. Ha van könyv, amely energiát közvetít a képeivel és a mondandójával, akkor ez az a könyv. Nem egyszerűen könyv persze, hiszen a tudatformáló ereje, a nem mindenáron téríteni akaró szellemisége és izgalmas írásai megindítóak, hihetetlenül vonzóak, túlmutatnak egy könyv keretein. Ezelőtt is ismertem valamelyest a buddhizmust, azonban e könyv hatására teljesen más irányt vettek az ismereteim és nagyon meghatározóvá kezd lenni az életemben. Mindenkinek ajánlanám, aki csak egy kis megnyugvásra is vágyik, hiszen magamon tapasztaltam a gyógyító hatását. Emellett még a félelmetes víziókról szóló leírások is hihetetlen érzelmeket váltottak ki és váltanak ki belőlem. Úgy érzem, ha létezik végső igazság és igazi lényege a világnak, akkor ez a könyv a kiindulópontja az eszmei háttérnek és ez által indulhat el mindenki azon az úton, amelyre mindenkinek lépnie kellene, aki nem a képmutató, okostelefonos, tabletes, facebook-ozós világot tartja a saját világának. Szerintem a könyörületesség, a tudás iránti vágy olyan fogalmak, amelyek jóval időtállóbbak, mint a divat vagy a trendek. Szögyal rinpocse tanításai is arra mutatnak rá, hogy semmi értelme ragaszkodni olyan dolgokhoz, amelyek elveszik az időt és energiát a valódi, értelmes gondolatoktól, hiszen a halált követő bardokban ennek nemigen vesszük hasznát. Ez persze nem jelenti részemről a technológiai fejlődés megtagadását, sőt. Végezetül még annyit, hogy egyértelmű számomra, hogy a témával többet kell foglalkoznom és a szellemi gyakorlatokban jobban el kell mélyednem.
És persze köszönöm az ajánlást @Lunemorte molynak, aki nélkül nem kezdtem volna el a könyvet :)