Tibeti ​könyv életről és halálról 81 csillagozás

Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

SZÖGYAL ​RINPOCSE Nyugaton élt, nemrég eltávozott tibeti buddhista tanító összefoglaló munkája a haldoklásról és a halálról szóló tradicionális tibeti tanokat veti egybe a modern világ halálkutatásaival. A Tibeti Halottaskönyv tanításait kiegészítve olyan átfogó képet ad életről és halálról, melyet a Nyugat eddig csak homályosan ismert.
    A tibeti hagyomány tanítása szerint a halál nagy lehetőség a megvilágosodásra. A halált követő folyamatban rejtett lényegünkkel találkozunk; ha erre felkészülünk, és végig tudjuk követni a folyamatot, akkor nagy lehetőség nyílik meg előttünk. A legbenső lényegiségünkkel való azonosulás révén tudatosak lehetünk életünkben, halálunkban, halál utáni állapotunkban és az újraszületések során. Ez igazán boldoggá teszi életünket és halálunkat, és így más emberek halálfolyamatában is hasznosak lehetünk. Emellett a különböző bardók megismerése egyszersmind a megvilágosodás felé vezető út is. A megvilágosodás útja és a boldogság… (tovább)

Eredeti cím: The Tibetan Book of Living and Dying

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Tibeti hagyomány könyvei Cartaphilus

>!
Szenzár, Budapest, 2022
562 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636200404 · Fordította: Sárközi Alice
>!
Szenzár, Budapest, 2021
562 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634796671 · Fordította: Sárközi Alice
>!
Cartaphilus, Budapest, 2016
504 oldal · ISBN: 9789632663760 · Fordította: Sárközi Alice

3 további kiadás


Enciklopédia 100

Szereplők népszerűség szerint

Buddha · Dudzsom rinpocse · Dzsamjang Khjence Csökji Lodrö

Helyszínek népszerűség szerint

Hold


Kedvencelte 26

Most olvassa 47

Várólistára tette 152

Kívánságlistára tette 163

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Tarja_Kauppinen IP>!
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

A szöveges értékelést letudhatnám egyetlen mondattal is: még a függeléket is betűről-betűre elolvastam.

Az egyik legfontosabb könyv, ami valaha a kezembe került, többek között azért, mert rávilágít arra, hogy miről is szól ez az egész, amit köznapi szóval vallásként szokás emlegetni. Hogy a túlvilágon, a halál utáni sorsunkon, a lelkünk hogylétén és hasonlókon való töprengés nem valami furcsaság, ami akkor jön rá az emberekre általában, ha valami trauma éri őket. Nem.
Felbecsülhetetlen erénye, hogy világnézettől függetlenül bárki számára elfogadható módon szól. A világvallások között jócskán vannak átfedések, számos esetben csak az elnevezés a különbség, s ez is azt támasztja alá, hogy egyetlen, egyetemes igazság létezik csupán, amelyet a világ különböző tájain másként közelítenek meg, avagy más nevekkel illetnek.
Határtalanul inspiráló olvasmány, melyre a mai korban nagyobb szükség van, mint valaha. Nem csak a vallások iránt érdeklődőknek ajánlott, sőt, elsősorban talán nem is nekik, mert egyrészt közérthető, olvasmányos kötet, másrészt pedig rávilágít arra, hogy hogyan is kellene hozzáállnunk az élethez, hogy örömünket lelhessük abban – az öröm alatt nem a pillanatnyi sikerek és anyagi javak okozta röpke örömet, hanem a kizárólag a mély és állandó lelki béke révén elérhető, konstans boldogságot és kiegyensúlyozottságot értve.
Nem mondok újat azzal, hogy a világ a maga nagy egészében rettenetesen el van tévedve. Az általános erkölcs a kritikusnál is kritikusabb szinten van, a többség tévelyeg, kóvályog, pótszerekhez és mulandó örömforrásokhoz nyúl. Ugyanakkor mindig, minden korban és a világ minden táján voltak és vannak olyan ihletett személyek, akik nagyszerű példájukkal kiemelkednek a tömegből, s utat mutatnak mindazoknak, akik elég nyitottak arra, hogy a világ sekélyességét valami többért hátrahagyják.

Akinek az értékelésem olvasása során is a közeljövőben elérendő szakmai sikereken, meghódítandó, potenciális partnereken és megvásárolandó javakon pörög az esze, miközben fejcsóválva cicceg botornak vélt szavaimon, annak lenne a leginkább szüksége arra, hogy elmélyedjen ebben a könyvben. Igazi kincs, mely a világ bajainak jelentős hányadára megoldást jelenthet. De a többinek a megoldásához is kikövezi az utat.

7 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

Bár számíthattam volna rá, de mégsem gondoltam, hogy egy ennyire erőteljesen ható, ennyire mélyen megérintő könyvet fogok olvasni halálról, életről, vallásról. Egy másfajta kultúráról, ahol nem tabu a halál témája, hiszen a tibetiek azt gondolják, hogy a halál nem a vég, hanem a kezdet.

Egy újjászületés kezdete, egy olyan újjászületésé, mely buddhista szemszögből nagyon fontos dolog. A könyv a buddhizmus elméleteit és alapjait ismerteti, az ősi tanításokat, melyek segíthetnek nekünk életünk és halálunk minden egyes szakaszában.

Aki ezt a könyvet a kezébe veszi, készüljön fel! Nem könnyű olvasmány. És ezt nem a buddhista, tőlünk távol álló dolgokra értem. A könyv kendőzetlenül beszél a halálról, a haldoklásról, a haldokló gondolatairól, a hozzátartozók és segítők javasolt viselkedéséről, lelki és gyakorlati tudnivalókról.

Bár a buddhista tanok legtöbbünk számára ismeretlenek, mégis segítenek, inspirálnak, elgondolkodtatnak, megnyugtatnak.

Bővebben a blogon: https://konyvutca.blogspot.hu/2018/05/szogyal-rinpocse-…

pannik>!
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

Megrendítő könyv az életről, a halálról valamint a halál utáni életről.

A halálról, amit mi nem ismerünk, nem beszélünk róla, nem akarunk talán még gondolni sem rá. Elutasítjuk. Ezt tanultuk otthon, ezt közvetíti a társadalmunk. Nincs kultúrája a haldoklásnak, a halálnak. Ha megtörténik a baj, nem tudjuk mit kell tenni. Érdekes módon a születés körül egyre nagyobb hűhót csapunk a halál meg tabu téma, elodázott valami, mintha lenne rá mód, hogy ne menjünk végig rajta. Pedig nincs. Tudjuk, csak nem foglalkozunk vele.
Ez a könyv arcunkba rakja, megmutatja, mennyire ostobán gondoljuk ha azt hisszük sose halunk meg, velünk nem történik meg ami mással, betegség, haldoklás, halál. De nem ezt akarja megmutatni, hogy ostobán gondolkodunk, egyszerűen csak beszél a folyamatról és igazából én éreztem úgy, hogy mennyire strucc a nyugati szemlélet.

Édesanyám elvesztése kifordított a világomból, a biztonságos kis zónámból belehajított egy agresszív betegség haláltusájába, mint segítő. És én pánikba estem, hogy mit kell tennem, hogyan tudnék a legjobban, a legtöbbet segíteni. Rettegtem attól, hogy megtörténik az elképzelhetetlen… Tettem amit bírtam, ahogy tudtam, de ez nem is lényeges, csak amiatt, hogy miután édesanya elment elkezdtem olvasni ezt a könyvet és 5 hosszú évig olvastam. Eleinte nagyon lassan haladtam, a gyász miatt is meg nehezen fogadtam be a tartalmát, sokszor újra olvastam, értelmeztem, barátkoztam a keleti természetességgel amivel a halált kezelik, ahogy a haldoklót tisztességgel segítik át a másik létbe. Bárcsak korábban én is többet tudtam volna a haldoklás folyamatáról, a haldokló szükségleteiről, arról, hogy hogyan tudnék segíteni de voltak megnyugtató rácsodálkozások, mert érzésből sok mindent tudtam tenni amiről nem is gondoltam, hogy tudom, hogy képes vagyok rá és hogy miért teszem.

Egy része a könyvnek nem igen lesz érthető, ha ez az első találkozás a buddhizmussal és a tibeti kultúrával érdemes nem ezzel kezdeni a témában. Mert a haldoklás témája Rinpocse ismertetésében természetesen a reinkarnáció és a tibeti valláskultúra egységében olvasható. Viszont ha van már némi ismeret a témában akkor ez az olvasmány nagyon meghatározó lehet, sok újdonsággal, érthető megfogalmazásokkal, részletes ismeretekkel a haldoklásról, a halál előtti, közbeni és utáni időszakról, a hozzátartozók támogatásáról, a haldokló és az eltávozott szükségleteiről, az ide kapcsolódó meditációkról, a bardoról és az újraszületésről. Szóval rengeteg sok mindenről ír őszintén, leplezetlenül, érthetően.

Újra és újra le kell majd emelni a polcról amikor szükség lesz rá…

>!
Cartaphilus, Budapest, 2006
506 oldal · ISBN: 9789637448485 · Fordította: Sárközi Alice
Kkatja>!
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

Ezt folyamatosan olvasni kellene, míg élünk, hogy könnyebb legyen életünk és halálunk is.

Lali P>!
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

Egyértelműen sok értéket, akár kincset tartalmazó könyv, de nehéz.
Már amikor olvastam, azt éreztem, hogy nagyon sok fontos, új dologról ír, de a kulturális távolság okán ez a sok tudás nem tud úgy belém kerülni, hogy elolvasom, megértem, mintha valami európai ismeretterjesztő, vagy akár vallásos vagy ezoterikus könyvet olvasnék. Egy csomó dolog a buddhista-lámaista világkép ismerete, értése, érzése nélkül nem tud megtestesülni az olvasóban. Nagyon is ápolgatni, öntözgetni kell azokat a gondolat és érzés magvakat, amiket ez az írás helyez belénk, hogy megeredjenek, meggyökeresedjenek, s pláne hogy gyümölcsözzenek.
Ez persze jó is, mert nagyon sok olyan könyv van – némileg hasonló témákban – amik olyan gyorsétkezde szerűek, amik tanításnak, tudásnak tűnő információkat próbálnak átadni és cserébe rajongást várnak. Ami nem sok nyomot hagy az emberben, vagy csak elkábítja, utaztatja. De hova?
Ezt a könyvet így hát nem lehet „könnyen” olvasni – legalábbis szerintem. Ha valaki mélyebben, lényegileg is meg akarja érteni, akkor biztos, hogy ezt többször kell elolvasni, forgatni, használni a gyakorlatban, visszamenni a könyvhöz, ellenőrizni, újra próbálni, stb.
Nagyon sokszor az volt az érzésem, hogy ezt a könyvet nem is lehet rendesen lefordítani magyarra (de gondolom más európai nyelvere sem), mert azok a fogalmak, érzés megnevezések, amiket ők használnak, az csak nagyon nehezen megközelíthető a mi szavainkkal. Még akkor is, ha a szerző ismeri a nyugatot és angolul írja meg a könyvét.
Meg hát az egész tibeti szisztéma a mester-tanítvány viszonyon alapul, ami nálunk megint nem igazán érezhető át a maga valójában. Szavakban felfogjuk, de szerintem az nem túl sok.
Bennem egyébként a gyerekkoráról szóló leírás, a tanítójáról, annak életéről, haláláról szóló sorai, a tibeti kolostorok életét egy gyerek szemével bemutató részei maradtak meg leginkább. Merthogy képszerűek, így nekem könnyebben megjegyezhetőek, kiszínezhetőek. És persze az a néhány fénykép a mesterekről.
Azt mindenképpen szeretném leírni, hogy a szerző nagyon jó tanítónak, igazi tanítónak tűnik.
Egyébként Bertolucci A kis Buddhájában ő a szemüveges láma (Khenpo Tenzin), aki a főszereplő kisfiút megtalálja.
Találjon meg téged is! :-)

14 hozzászólás
Lunemorte P>!
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

Vajon hány embernek adhatott, adhat útmutatást ez a varázslatos kötet?
Számomra reményt és értelmet adott az életemnek. Megtanított az önzetlenségre, a könyörületességre, arra hogy törődjek másokkal is és hogy ne féljek a haláltól.
Súlyos könyv ez és szerintem nem mindenki értheti meg…Nem véletlenül.
Főképp 18 éven felülieknek ajánlanám.

7 hozzászólás
Equimanthorn>!
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

1999 nyarán kaptam kölcsön egy barátomtól. Ez volt az első komoly találkozásom a buddhista létszemlélettel. Már jól a könyv közepén jártam, mikor újra találkoztam az illetővel, és a következő kis párbeszéd zajlott le:
– Ha mindez igaz, akkor jó nagy sz…ban vagyunk!
– Pedig igaz – vigyorgott.
Két évvel később már a buddhista egyetemre jártam. Egyértelműen ez a könyv indított el egy teljesen máshogy való gondolkodás felé.

DTimi>!
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

hmm…. om…. hm….

Régóta terveztem elolvasni, kíváncsivá tett. Mindig is tisztelettel néztem a buddhista vallásra. Most, hogy becsuktam a könyvet ez a tisztelet már kisebb.
Számomra ez a vallás is csak egy szorongást keltő, dogmákkal teli népmese.
spoiler spoiler

Régóta vallom már, hogy az én hitvilágom személyes, nem győz meg már engem semmilyen vallás. Ez se.

Mégis mi tetszett benne? Amikor Szögyál ember volt. Amikor szeretettel és empátiával, mély melegséggel beszélt emberségről, fájdalomról, halálról, meghalásról, hospiceról spoiler

Ez értékelés után, ha nekik van mégis igazuk, a következő életemben csak tetű ne legyek.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2015
504 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632662817 · Fordította: Sárközi Alice
7 hozzászólás
Széni>!
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

„Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy napjainkban a világ sok új és zavaró kihívással néz szembe. Mindnyájan tudjuk, hogy sok helyen az elszigeteltség, a depresszió és a mentális betegségek egyre terjednek, és azzal, hogy elutasítjuk a dolgok kölcsönösen függő természetének elismerését, tápot adunk a természet és a bolygó pusztításának. Tehát, ha ismernünk kellett ezeket a tanításokat negyedszázaddal ezelőtt, akkor ennek szükségessége most még sürgetőbbé vált. Mert egy olyan világot vetítenek elénk, ahol az emberek megszabadulnak a tudatlanságtól, a reménytelenségtől, a cinizmustól és a mohóságtól, az értelemnélküliségtől és az önértékelés hiányától, valamint a haláltól és magától a élettől való félelemtől. Ezek a tanítások valódi kiutat és eszközöket kínálnak a változásra. És milyen változást jelentene, ha az életet és a halált egy egésznek tekinthetnénk, ha a halált nem tragédiaként látnánk, hanem lehetőségként az átalakulásra, és ha az életet értelemmel betöltöttnek vélnénk, amit az együttérzés és a tudat belső természetének ismerete ösztönöz. Ez tényleg hasonlítana arra a forradalomra, amelyről e könyv szerzője ír."

„Gondolkodj csak el ezen: a mulandóság megértése paradox módon az egyetlen olyan dolog, ami állandó, talán az egyetlen tartós vagyonunk. Olyan, mint az ég vagy a föld. Nem számít, hogy körülöttünk mennyi minden változik meg, enyészik el, a mulandóság állandó."

(ez nem egy értékelés, csak jegyzetek magamtól-magamnak, mert nem vagyok elég okos, hogy elkezdjem itt ország-világ előtt fejtegetni a vallást, a hitet meg a buddhizmust.)
2023. május 9-én a reggeli kávéhoz kezdtem el olvasni ezt a monstrumot és december 25-én fejeztem be. az első oldalakat otthon olvastam, aztán beköltöztettem a munkahelyemre és szabad perceimben ott olvastam, végül otthon fejeztem be. a könyv első körülbelül száz oldalát viszonylag gyorsan elolvastam, mert nagyon berántott amiatt, hogy a legtöbb dolgot én is úgy láttam, ahogy Rinpocse, így szinte nem is olvasásként éltem meg, hanem „együtt gondolkoztam" a szerzővel. aztán eljutottam oda, ahol Rinpocse masszívan beledobja az olvasót a buddhizmus főbb tanításaiba, és ott talán kicsit el is vesztem (az biztos, hogy így első olvasásra sok mindent nem értettem meg, de gondolom ez normális). majd jött a nyár és én újra nem voltam kompatibilis a meleggel, ezért hetekig a kezembe sem vettem, mert nem bírtam befogadni az – egyébként nem könnyen olvasható – könyv szövegét. majd ősszel folytattam nagyjából a könyv felétől, és az utolsó kb. 180 oldalt vittem haza magammal a karácsonyi szünetre.

„Mi lehetne dermesztőbb kritikája a mai világnak, mint az a tény, hogy a legtöbb ember úgy hal meg, hogy nem készült fel a halálra, mint ahogy úgy is élt, hogy nem készült fel az életre."

olvasás közben végig jegyzeteltem, egy A5-ös füzet 24 oldalát írtam tele.
kedvenc és számomra nagyon fontos rész: „A mulandóság üzenete: a halálba vetett remény" c. fejezet.
már a könyv felén is túl voltam, amikor kíváncsiságból rákerestem a Szögyal Rinpocse névre, és nem voltam rá felkészülve, hogy az első szalagcímben azzal találkozom, hogy off vádolták. onnantól végig próbáltam elvonatkoztatni ettől, kisebb-nagyobb sikerekkel – végül a 2023-as év számomra legfontosabb elolvasott könyvei közé felkerült, szóval talán valamennyire sikerült.

„Azt tapasztaltam, hogy az embereket manapság arra tanítják, ne vegyenek tudomást a halálról, arra, hogy az nem jelent mást, mint a megsemmisülést és elmúlást. Ennek eredménye, hogy az egész világ vagy a halál tagadásában, vagy a haláltól való fenyegetettségben él. Még a halálról való társalgást is morbidnak tekintik, s az emberek egy része úgy gondolja, a halál egyszerű említése is azzal a kockázattal jár, hogy magukra idézik."

van egy rossz szokásom (bár inkább csak fura, én nem érzem kifejezetten rossznak, egyszerűen ilyen vagyok és kész), hogy nem igazán szeretem „idegen" embereknek mutogatni, hogy mit olvasok (talán azért, mert „az vagy, amit olvasol"), ezért a Tibeti könyv életről és halálról című könyvet még jobban próbáltam takargatni, de számtalan alkalommal előfordult, hogy valaki a munkahelyemen kiszúrta. így a több mint 7 hónap alatt – amíg az asztalomon volt a könyv – meglepően érdekes beszélgetéseim voltak a halálról és a hitről (volt olyan szülő, aki a beszélgetésünk után pár perccel egy halállal foglalkozó mesekönyvet vitt haza a könyvtárból a gyerekének érzékenyítésként).

„A világ legnagyobb szellemi hagyományai, köztük a kereszténység is, világosan kinyilvánítják, hogy a halál nem jelenti a véget. Mindegyik vallás lefest egy elkövetkezendő életet, amely evilági létünket valamiféle szent értelemmel ruházza fel. A mai társadalom azonban, fejlett oktatása ellenére is, többnyire szellemi sivatag, ahol az emberek meg vannak győződve róla, hogy ez az egyet élet van, és ez minden. A túlvilági létben való igaz és szilárd hit nélkül tengődő emberek a végső értelemtől megfosztott életet élnek."

az utolsó nagyjából 100 oldal (ami a halálról szól, azon belül is arról, hogy mi van a halál után és hogyan tudjuk segíteni azt, aki már meghalt) olvasása közben a közvetlen környezetemben elhunyt valaki, ezt nem bírom különválasztani az olvasástól, a könyvtől, mert így lett egésszé a kapcsolatom a szerzővel, a könyvvel és azzal, hogy mit gondolok vagy mit akarok ezután gondolni az életről és a halálról.

„Lehet, hogy akkor vagy a legnyitottabb, amikor szenvedsz, és ahol a legsebezhetőbb vagy, ott rejlik a legnagyobb erősséged."

a könyvet a halál miatt kezdtem el olvasni. visszatérő gondolat nálam nagyjából 8 éves korom óta, és mindig hatalmas bizonytalansággal, kétségekkel, kételyekkel, félelemmel, szorongással, viszolygással, iszonyodással tekintettem rá. fiatalabb koromban, ha a halálra gondoltam, rögtön pánikrohamom lett. 16 éves koromban meghalt a nagymamám, akit mindennél és mindenkinél jobban szerettem, és onnantól még inkább nem tudtam mit kezdeni a halállal. azt gondolom, hogy a buddhizmusban – mint vallásban és mint életszemléletben – kapaszkodót, válaszokat kerestem/keresek az életre és a halálra, és mostanra kijelenthetem, hogy valamelyest megnyugodtam vagy legalább van bennem egyfajta béke-érzés a halált tekintve a könyvben olvasottaknak köszönhetően.

„Gyakran felteszem magamnak a kérdést: „Miért van az, hogy minden változik?" Csak egyetlen feleletet találok rá: „Ez maga az élet." Semminek, a világon semminek nincs állandó jellemzője."

ami biztos, hogy egyetlen egyszer nem elég Rinpocse könyvét elolvasni, legjobb ha az ember a polcán tudja és néha belelapoz.
folytatom tovább az ismerkedést a buddhizmussal. felkészül: A bölcs szív.

a végére itt hagynám ezt:

„A világot látni egyetlen porszemben,
a mennyet egy vadvirágban.
A végtelenséget tartod a tenyereden
és éled az örökkévalóságot egy órában." (Blake)

darkfenriz>!
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

Sosem tapasztaltam még ilyen mély érzelmeket egy könyv olvasása közben. Ha van könyv, amely energiát közvetít a képeivel és a mondandójával, akkor ez az a könyv. Nem egyszerűen könyv persze, hiszen a tudatformáló ereje, a nem mindenáron téríteni akaró szellemisége és izgalmas írásai megindítóak, hihetetlenül vonzóak, túlmutatnak egy könyv keretein. Ezelőtt is ismertem valamelyest a buddhizmust, azonban e könyv hatására teljesen más irányt vettek az ismereteim és nagyon meghatározóvá kezd lenni az életemben. Mindenkinek ajánlanám, aki csak egy kis megnyugvásra is vágyik, hiszen magamon tapasztaltam a gyógyító hatását. Emellett még a félelmetes víziókról szóló leírások is hihetetlen érzelmeket váltottak ki és váltanak ki belőlem. Úgy érzem, ha létezik végső igazság és igazi lényege a világnak, akkor ez a könyv a kiindulópontja az eszmei háttérnek és ez által indulhat el mindenki azon az úton, amelyre mindenkinek lépnie kellene, aki nem a képmutató, okostelefonos, tabletes, facebook-ozós világot tartja a saját világának. Szerintem a könyörületesség, a tudás iránti vágy olyan fogalmak, amelyek jóval időtállóbbak, mint a divat vagy a trendek. Szögyal rinpocse tanításai is arra mutatnak rá, hogy semmi értelme ragaszkodni olyan dolgokhoz, amelyek elveszik az időt és energiát a valódi, értelmes gondolatoktól, hiszen a halált követő bardokban ennek nemigen vesszük hasznát. Ez persze nem jelenti részemről a technológiai fejlődés megtagadását, sőt. Végezetül még annyit, hogy egyértelmű számomra, hogy a témával többet kell foglalkoznom és a szellemi gyakorlatokban jobban el kell mélyednem.
És persze köszönöm az ajánlást @Lunemorte molynak, aki nélkül nem kezdtem volna el a könyvet :)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Mi lehetne dermesztőbb kritikája a modern világnak, mint az a tény, hogy a legtöbb ember úgy hal meg, hogy nem készült fel a halálra, mint ahogy úgy is élt, hogy nem készült fel az életre.

Kapcsolódó szócikkek: élet · emberek · halál · modern világ
Lélle P>!

A modern világban dolgoznunk kell, meg kell keresnünk a kenyerünket, de nem szabad belebonyolódnunk egy „tíz perc múlva öt óra, rohannom kell”-létbe, ahol semmiféle elképzelésünk sincs az élet mélyebb értelméről. Az a feladatunk, hogy egyensúlyt találjunk, ráleljünk a középútra, és főleg ne hajszoljuk túl magunkat, hanem tanuljuk meg egyre jobban leegyszerűsíteni az életünket. A mai életben a boldogság kulcsa az egyszerűség.

52. oldal, 2. Az állandóság hiánya (Szenzár, 2021)

Kapcsolódó szócikkek: az élet értelme · boldogság · egyensúly · egyszerűség · élet
Kkatja>!

Egyszer egy öregasszony jött Buddhához, és megkérdezte, hogyan kell meditálni. Buddha azt mondta neki, hogy amikor vizet húz a kútból, figyelje meg kezének minden mozdulatát, s ha így tesz, hamarosan érzékeny figyelmi és mély nyugalmi állapotba kerül, s az maga a meditáció.

86. oldal A tudat gyakorlata

Kapcsolódó szócikkek: Buddha · meditáció
3 hozzászólás
Tarja_Kauppinen IP>!

Nézd csak, mennyit fáradoznak az emberek olyasmivel, aminek semmi értelme nincs.

234. oldal

Kkatja>!

Buddha mondta: Ami vagy, az az, ami voltál, ami leszel, az az, amit most teszel. Guru Padmaszambhava még tovább ment: Ha meg akarod ismerni elmúlt életedet, akkor mérd fel jelen körülményeidet; ha tudni akarod, milyen lesz eljövendő életed, mérd fel mostani cselekedeteidet.

124. oldal Karma

Kapcsolódó szócikkek: Buddha · karma
Kkatja>!

Néha fel kell tennünk a kérdést: „Mi lenne, ha ma éjjel meghalnék? Mi lenne akkor?” Nem tudhatjuk, vajon hol ébredünk fel holnap. Ha kifújod a levegőt, és nem tudod ismét beszívni, akkor meghaltál. Ennyire egyszerű ez. Ahogy ezt egy tibeti mondás kifejezi: A holnap vagy a következő élet – melyik jön el előbb, sohasem tudhatjuk.

39. oldal Szembenézés a halállal

Tarja_Kauppinen IP>!

Ha valakit megsértünk, megbántunk, nem hat az vissza ránk is? Nem marad bennünk is egy keserű, sötét emlék s az önutálat árnyéka?

131. oldal

Bea_Könyvutca P>!

A halál átláthatatlan titokzatosság, de két dolgot biztosan tudunk róla: egészen bizonyos, hogy meg fogunk halni, és teljesen bizonytalan, hogy mikor és hogyan fogunk meghalni.


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: A mulandóságról
Padmaszambhava: A Nirvána megvalósítása
David Michie: A dorombolás művészete
Őszentsége, a XIV. Dalai Láma – Desmond Tutu – Douglas Carlton Abrams: Az öröm könyve
Henri Boulad: A halálban ugyanis megszületünk
Sri Chinmoy: Sziddhárta Buddhává válik
Shunmyo Masuno: Az egyszerű élet művészete
Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Út az értékes élethez
Lengyel Zoltán – Szegedi Mónika (szerk.): A bölcs és a balga
Lhündrup Szöpa: Tibeti buddhizmus első kézből I.