Tibeti ​könyv életről és halálról 54 csillagozás

Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

„Mit ​remélek ettől a könyvtől? Azt, hogy csendes forradalmat indít el nézeteinkben, abban, ahogy a halálra és a haldoklókkal való törődésre, s abban, ahogy az életre és az élőkkel való törődésre tekintünk.”
Szögjal Rinpocse, a buddhista meditáció mestere összefoglaló munkája az ősi tibeti bölcsességet a halál, a haldoklás és a világ természetének modern kutatásával egyezteti össze. Eddig nem ismert, átfogó képet ad éltről s halálról, kiegészítve a Tibeti halottaskönyv nehezen értelmezhető tanításait. Szögjal Rinpocse a tibeti hagyomány egyszerű, mégis hatásos gyakorlatát mutatja be, amelyeket bárki, bármilyen vallási háttérrel elvégezhet, hogy így alakítsa életét, felkészüljön a halálra, s a haldoklót segíthesse.

A Rinpocse megmutatja, hogy van remény a halálban: túljutva a tagadáson és a félelmen, felfedezhetjük magunkban azt, ami örök, ami túléli halálunkat. Bevezet a meditációs gyakorlatokba, a karma és az újjászületés titkaiba, a szellemi út… (tovább)

Eredeti cím: The Tibetan Book of Living and Dying

>!
Cartaphilus, Budapest, 2016
504 oldal · ISBN: 9789632663760 · Fordította: Sárközi Alice
>!
Cartaphilus, Budapest, 2015
504 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632662817 · Fordította: Sárközi Alice
>!
Cartaphilus, Budapest, 2006
506 oldal · ISBN: 9789637448485 · Fordította: Sárközi Alice

1 további kiadás


Enciklopédia 55

Szereplők népszerűség szerint

Buddha · Aphrodité / Venus (Vénusz)

Helyszínek népszerűség szerint

Hold · Föld


Kedvencelte 21

Most olvassa 24

Várólistára tette 103

Kívánságlistára tette 93

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Tarja_Kauppinen IMP>!
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

A szöveges értékelést letudhatnám egyetlen mondattal is: még a függeléket is betűről-betűre elolvastam.

Az egyik legfontosabb könyv, ami valaha a kezembe került, többek között azért, mert rávilágít arra, hogy miről is szól ez az egész, amit köznapi szóval vallásként szokás emlegetni. Hogy a túlvilágon, a halál utáni sorsunkon, a lelkünk hogylétén és hasonlókon való töprengés nem valami furcsaság, ami akkor jön rá az emberekre általában, ha valami trauma éri őket. Nem.
Felbecsülhetetlen erénye, hogy világnézettől függetlenül bárki számára elfogadható módon szól. A világvallások között jócskán vannak átfedések, számos esetben csak az elnevezés a különbség, s ez is azt támasztja alá, hogy egyetlen, egyetemes igazság létezik csupán, amelyet a világ különböző tájain másként közelítenek meg, avagy más nevekkel illetnek.
Határtalanul inspiráló olvasmány, melyre a mai korban nagyobb szükség van, mint valaha. Nem csak a vallások iránt érdeklődőknek ajánlott, sőt, elsősorban talán nem is nekik, mert egyrészt közérthető, olvasmányos kötet, másrészt pedig rávilágít arra, hogy hogyan is kellene hozzáállnunk az élethez, hogy örömünket lelhessük abban – az öröm alatt nem a pillanatnyi sikerek és anyagi javak okozta röpke örömet, hanem a kizárólag a mély és állandó lelki béke révén elérhető, konstans boldogságot és kiegyensúlyozottságot értve.
Nem mondok újat azzal, hogy a világ a maga nagy egészében rettenetesen el van tévedve. Az általános erkölcs a kritikusnál is kritikusabb szinten van, a többség tévelyeg, kóvályog, pótszerekhez és mulandó örömforrásokhoz nyúl. Ugyanakkor mindig, minden korban és a világ minden táján voltak és vannak olyan ihletett személyek, akik nagyszerű példájukkal kiemelkednek a tömegből, s utat mutatnak mindazoknak, akik elég nyitottak arra, hogy a világ sekélyességét valami többért hátrahagyják.

Akinek az értékelésem olvasása során is a közeljövőben elérendő szakmai sikereken, meghódítandó, potenciális partnereken és megvásárolandó javakon pörög az esze, miközben fejcsóválva cicceg botornak vélt szavaimon, annak lenne a leginkább szüksége arra, hogy elmélyedjen ebben a könyvben. Igazi kincs, mely a világ bajainak jelentős hányadára megoldást jelenthet. De a többinek a megoldásához is kikövezi az utat.

7 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

Bár számíthattam volna rá, de mégsem gondoltam, hogy egy ennyire erőteljesen ható, ennyire mélyen megérintő könyvet fogok olvasni halálról, életről, vallásról. Egy másfajta kultúráról, ahol nem tabu a halál témája, hiszen a tibetiek azt gondolják, hogy a halál nem a vég, hanem a kezdet.

Egy újjászületés kezdete, egy olyan újjászületésé, mely buddhista szemszögből nagyon fontos dolog. A könyv a buddhizmus elméleteit és alapjait ismerteti, az ősi tanításokat, melyek segíthetnek nekünk életünk és halálunk minden egyes szakaszában.

Aki ezt a könyvet a kezébe veszi, készüljön fel! Nem könnyű olvasmány. És ezt nem a buddhista, tőlünk távol álló dolgokra értem. A könyv kendőzetlenül beszél a halálról, a haldoklásról, a haldokló gondolatairól, a hozzátartozók és segítők javasolt viselkedéséről, lelki és gyakorlati tudnivalókról.

Bár a buddhista tanok legtöbbünk számára ismeretlenek, mégis segítenek, inspirálnak, elgondolkodtatnak, megnyugtatnak.

Bővebben a blogon: https://konyvutca.blogspot.hu/2018/05/szogyal-rinpocse-…

pannik P>!
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

Megrendítő könyv az életről, a halálról valamint a halál utáni életről.

A halálról, amit mi nem ismerünk, nem beszéltünk róla, nem akarunk talán még gondolni sem rá. Elutasítjuk. Ezt tanultuk otthon, ezt közvetíti a társadalmunk. Nincs kultúrája a haldoklásnak, a halálnak. Ha megtörténik a baj, nem tudjuk mit kell tenni. Érdekes módon a születés körül egyre nagyobb hűhót csapunk a halál meg tabu téma, elodázott valami, mintha lenne rá mód, hogy ne menjünk végig rajta. Pedig nincs. Tudjuk, csak nem foglalkozunk vele.
Ez a könyv arcunkba rakja, megmutatja, mennyire ostobán gondoljuk ha azt hisszük sose halunk meg, velünk nem történik meg ami mással, betegség, haldoklás, halál. De nem ezt akarja megmutatni, hogy ostobán gondolkodunk, egyszerűen csak beszél a folyamatról és igazából én éreztem úgy, hogy mennyire strucc a nyugati szemlélet.

Édesanyám elvesztése kifordított a világomból, a biztonságos kis zónámból belehajított egy agresszív betegség haláltusájába, mint segítő. És én pánikba estem, hogy mit kell tennem, hogyan tudnék a legjobban, a legtöbbet segíteni. Rettegtem attól, hogy megtörténik az elképzelhetetlen… Tettem amit bírtam, ahogy tudtam, de ez nem is lényeges, csak amiatt, hogy miután édesanya elment elkezdtem olvasni ezt a könyvet és 5 hosszú évig olvastam. Eleinte nagyon lassan haladtam, a gyász miatt is meg nehezen fogadtam be a tartalmát, sokszor újra olvastam, értelmeztem, barátkoztam a keleti természetességgel amivel a halált kezelik, ahogy a haldoklót tisztességgel segítik át a másik létbe. Bárcsak korábban én is többet tudtam volna a haldoklás folyamatáról, a haldokló szükségleteiről, arról, hogy hogyan tudnék segíteni de voltak megnyugtató rácsodálkozások, mert érzésből sok mindent tudtam tenni amiről nem is gondoltam, hogy tudom, hogy képes vagyok rá és hogy miért teszem.

Egy része a könyvnek nem igen lesz érthető, ha ez az első találkozás a buddhizmussal és a tibeti kultúrával érdemes nem ezzel kezdeni a témában. Mert a haldoklás témája Rinpocse ismertetésében természetesen a reinkarnáció és a tibeti valláskultúra egységében olvasható. Viszont ha van már némi ismeret a témában akkor ez az olvasmány nagyon meghatározó lehet, sok újdonsággal, érthető megfogalmazásokkal, részletes ismeretekkel a haldoklásról, a halál előtti, közbeni és utáni időszakról, a hozzátartozók támogatásáról, a haldokló és az eltávozott szükségleteiről, az ide kapcsolódó meditációkról, a bardoról és az újraszületésről. Szóval rengeteg sok mindenről ír őszintén, leplezetlenül, érthetően.

Újra és újra le kell majd emelni a polcról amikor szükség lesz rá…

Kkatja P>!
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

Ezt folyamatosan olvasni kellene, míg élünk, hogy könnyebb legyen életünk és halálunk is.

Lali P>!
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

Egyértelműen sok értéket, akár kincset tartalmazó könyv, de nehéz.
Már amikor olvastam, azt éreztem, hogy nagyon sok fontos, új dologról ír, de a kulturális távolság okán ez a sok tudás nem tud úgy belém kerülni, hogy elolvasom, megértem, mintha valami európai ismeretterjesztő, vagy akár vallásos vagy ezoterikus könyvet olvasnék. Egy csomó dolog a buddhista-lámaista világkép ismerete, értése, érzése nélkül nem tud megtestesülni az olvasóban. Nagyon is ápolgatni, öntözgetni kell azokat a gondolat és érzés magvakat, amiket ez az írás helyez belénk, hogy megeredjenek, meggyökeresedjenek, s pláne hogy gyümölcsözzenek.
Ez persze jó is, mert nagyon sok olyan könyv van – némileg hasonló témákban – amik olyan gyorsétkezde szerűek, amik tanításnak, tudásnak tűnő információkat próbálnak átadni és cserébe rajongást várnak. Ami nem sok nyomot hagy az emberben, vagy csak elkábítja, utaztatja. De hova?
Ezt a könyvet így hát nem lehet „könnyen” olvasni – legalábbis szerintem. Ha valaki mélyebben, lényegileg is meg akarja érteni, akkor biztos, hogy ezt többször kell elolvasni, forgatni, használni a gyakorlatban, visszamenni a könyvhöz, ellenőrizni, újra próbálni, stb.
Nagyon sokszor az volt az érzésem, hogy ezt a könyvet nem is lehet rendesen lefordítani magyarra (de gondolom más európai nyelvere sem), mert azok a fogalmak, érzés megnevezések, amiket ők használnak, az csak nagyon nehezen megközelíthető a mi szavainkkal. Még akkor is, ha a szerző ismeri a nyugatot és angolul írja meg a könyvét.
Meg hát az egész tibeti szisztéma a mester-tanítvány viszonyon alapul, ami nálunk megint nem igazán érezhető át a maga valójában. Szavakban felfogjuk, de szerintem az nem túl sok.
Bennem egyébként a gyerekkoráról szóló leírás, a tanítójáról, annak életéről, haláláról szóló sorai, a tibeti kolostorok életét egy gyerek szemével bemutató részei maradtak meg leginkább. Merthogy képszerűek, így nekem könnyebben megjegyezhetőek, kiszínezhetőek. És persze az a néhány fénykép a mesterekről.
Azt mindenképpen szeretném leírni, hogy a szerző nagyon jó tanítónak, igazi tanítónak tűnik.
Egyébként Bertolucci A kis Buddhájában ő a szemüveges láma (Khenpo Tenzin), aki a főszereplő kisfiút megtalálja.
Találjon meg téged is! :-)

14 hozzászólás
F_Orsolya>!
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasni, akinek meghalt valakije. Vagy csak egyszerűen gondol a halálra, felmerül benne saját halálának elkerülhetetlen ténye. Segítségével átértékelhető a gyász fájdalma, az élethez való hozzáállás, ezért kivételesen rendkívüli hatásában! Szükségszerű és kézzelfogható segítség, szívből ajánlom mindenkinek!

Arcturus>!
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy hány csillagot adjak a könyvnek, a 2-3 között lavíroztam, de még ennél kevesebb is eszembe jutott. Aztán arra gondoltam, hogy nem csillagozok „le” egy olyan könyvet, ami sokak kedvence, és bizonyára az én hibám, hogy nekem nem jött át, nem a könyvé, meg egyébként sem „illik” "lecsillagozni" egy olyan művet, ami erről szól… aztán meg arra gondoltam, hogy nincs nagyobb hülyeség a világban (oké: nem sok van), mint „tisztelni” valakinek a vallását, elnézően, nem a valóságnak, a saját véleményednek megfelelően nyilatkozni róla csak azért, hogy ne bántsd meg. Aki ilyen viták és vélemények miatt megsértődik, annak úgyis mindegy, az nem nőtt fel ahhoz, hogy bármi másról is vitázni lehessen vele. Mert arról nem szól a fáma, hogy az embert magát, vagy a „nemhitét”, hitnélküliségét tisztelni kéne, csak arról, hogy a vallását (azt is jobbára csak akkor, ha az keresztény). Csak ez önmagában nem tisztelnivaló a legkevésbé sem, épp annyira nem, ahogy az ember kora. Így hát miért is ne csillagozhatnám az alapján, amit én gondolok róla, amit nekem adott? Szóval ennek fényében történt a csillagozás. És még így is kicsit többet adtam, mint amennyit számomra ér. Ettől még lehet egy értékes mű – másnak.

Magam sem tudom jobban megfogalmazni, miről szól ez a könyv, mint a fülszöveg tette. De mit is adott nekem? Az összes „nagyobb” vallás közül a buddhizmus az, amit a leginkább tudok tisztelni. Igen, talán ez a jó kifejezés. Nem vagyok vallásos, a legkevésbé sem, sőt, őszintén szólva káros dolognak tartom a vallásokat. A buddhizmus mégis egy olyan dolog, ami számomra inkább egyfajta életszemlélet, semmint vallás. Gyökeresen különbözik a megszokott, dogmatikus vallásoktól, igaz, megvan a saját dogmatikája. Mindenféle meditációs meg lélekgyakorlatok meg hasonlók… a szememben nem sokat különbözik a térdre borulás-felállás-bűnbánás-imádkozás dogmatikájától.

Nagyon lassan haladtam ezzel a könyvvel, több, mint másfél hónapon át olvastam. Eleinte hetekig csak napi pár percet random belelapoztam, és olvastam 1-2 bekezdést. Végül rászántam magam, hogy komolyabban odafigyeljek rá, és érdekelt, mi az, ami ennyire megfogta az embereket benne. Egészen a végéig vártam erre, de nem jött el. Nem kapott el. Nem jött át. Nem hiszek a lélekvándorlásban, és nem hiszem, hogy a haldoklók valós halálközeli élményeket élnek át, nem olyat, amit csak és kizárólag az agyuk generál leállás közben, ahogy egész életünkben átver minket, a halál küszöbén sem tesz másképp. Én túlságosan realista vagyok ezekhez a dolgokhoz, és nincs is rájuk szükségem. Fájdalomról, szenvedésről, együttérzésről, depresszióról, betegségről, veszteségről, haldoklásról, szemlélődésről, állandóságról, bardókról, lélekgyakorlatokról olvastam, és ezen gyakorlatok nagy részénél azt éreztem, hogy tök jó, hogy neki segített, de nem vagyunk egyformák. Igen, vannak örök érvényű igazságok, empátiáról, halálról, életről, mindenről, de ezekhez nem kell útmutató, az ezekre adott reakció természetes, belülről fakad. Ha nem, ha ezt tanulni kell, ha gyakorolni kell, az már régen rossz. Főleg úgy, hogy nem ismerjük önmagunkat, a saját igényeinket.

Mindenki másképp dolgozza fel az őt ért rosszat és jót, a halált, a betegséget, a veszteséget, vagy épp az örömet, mindenkinek másra van szüksége. Nincs erre recept, nincs erre leírható lélekgyakorlat, maximum arra jöhetsz rá, hogy ez neked nem segített, mert te egy vagy, egy a sokmillióból, de mégis csak egy. Az az egy, akit a legjobban szeretnél ismerni, és az az egy, aki élete utolsó pillanatáig meg fog téged lepni. Ahhoz, hogy rájöjj, ki vagy te, nem kell könyv. Ahhoz, hogy rájöjj, mi a jó neked, nem kell könyv. Ahhoz, hogy rájöjj, hogy tudod feldolgozni az élményeidet, megélni és átélni az életedet, nem kell könyv. Tudod mi kell hozzá? Te, csak és kizárólag te. Akár a város zajában, akár a természet lágy ölén, akár a család mellett, akár egy túra során, akár a zötykölődő vonaton. Nem számít, az számít hogy te ott legyél.

Az egyetlen dolog, amiért mégis hasznos ez a könyv, az az, hogy tabudöntögető. Ezeket a tabukat mi állítottuk magunknak. Ha valaki haldoklik, nem nézünk oda. A gyerek számára nincs halál. A halál rossz, ellenséges. Nem, nem az. A halál csupán egy esemény. Egy olyan esemény, ami (egyelőre) elkerülhetetlen, és fizikailag valószínűleg mindig is az lesz. Szellemileg ez már egy bonyolultabb kérdés, de ebbe ne menjünk most bele, és nem a lélekvándorlásra meg a karmára meg ilyesmire gondolok most. Ezeket a tabukat segít ledöntögetni, és emiatt fontos. Létezik halál, fájdalom, betegség, veszteség. Attól, hogy elfordulunk, nem lesz jobb. Ez a könyv segít odafordulni, és meglátni a valódi arcát. Segít abban, hogy rájöjj, hogyan dolgozhatsz fel bármilyen érzelmet. És ne gondold, hogy a saját veszteséged kevesebb, mint a szomszédodé, csak azért, mert te „csak” a kutyádat, míg ő a rég látott unokatestvérét vesztette el. A te veszteséged a te veszteséged, ne szégyelld, ne érezd magad kevesebbnek azért, mert képes voltál szeretni. Ettől nem vagy kevesebb. A szeretet nem gyengeség. És ha szeretsz egy másik élőlényt, akkor onnantól ezek a dolgok, mint empátia, megértés, átérzés, maguktól jönnek. Dolgozd fel, add ki magadból, és élj tovább. Segíts magadon, más úgysem teheti meg!

http://kulturpara.blog.hu/2018/06/23/tibeti_konyv_eletr…

Lunemorte MP>!
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

Vajon hány embernek adhatott, adhat útmutatást ez a varázslatos kötet?
Számomra reményt és értelmet adott az életemnek. Megtanított az önzetlenségre, a könyörületességre, arra hogy törődjek másokkal is és hogy ne féljek a haláltól.
Súlyos könyv ez és szerintem nem mindenki értheti meg…Nem véletlenül.
Főképp 18 éven felülieknek ajánlanám.

7 hozzászólás
Equimanthorn>!
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

1999 nyarán kaptam kölcsön egy barátomtól. Ez volt az első komoly találkozásom a buddhista létszemlélettel. Már jól a könyv közepén jártam, mikor újra találkoztam az illetővel, és a következő kis párbeszéd zajlott le:
– Ha mindez igaz, akkor jó nagy sz…ban vagyunk!
– Pedig igaz – vigyorgott.
Két évvel később már a buddhista egyetemre jártam. Egyértelműen ez a könyv indított el egy teljesen máshogy való gondolkodás felé.

darkfenriz>!
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

Sosem tapasztaltam még ilyen mély érzelmeket egy könyv olvasása közben. Ha van könyv, amely energiát közvetít a képeivel és a mondandójával, akkor ez az a könyv. Nem egyszerűen könyv persze, hiszen a tudatformáló ereje, a nem mindenáron téríteni akaró szellemisége és izgalmas írásai megindítóak, hihetetlenül vonzóak, túlmutatnak egy könyv keretein. Ezelőtt is ismertem valamelyest a buddhizmust, azonban e könyv hatására teljesen más irányt vettek az ismereteim és nagyon meghatározóvá kezd lenni az életemben. Mindenkinek ajánlanám, aki csak egy kis megnyugvásra is vágyik, hiszen magamon tapasztaltam a gyógyító hatását. Emellett még a félelmetes víziókról szóló leírások is hihetetlen érzelmeket váltottak ki és váltanak ki belőlem. Úgy érzem, ha létezik végső igazság és igazi lényege a világnak, akkor ez a könyv a kiindulópontja az eszmei háttérnek és ez által indulhat el mindenki azon az úton, amelyre mindenkinek lépnie kellene, aki nem a képmutató, okostelefonos, tabletes, facebook-ozós világot tartja a saját világának. Szerintem a könyörületesség, a tudás iránti vágy olyan fogalmak, amelyek jóval időtállóbbak, mint a divat vagy a trendek. Szögyal rinpocse tanításai is arra mutatnak rá, hogy semmi értelme ragaszkodni olyan dolgokhoz, amelyek elveszik az időt és energiát a valódi, értelmes gondolatoktól, hiszen a halált követő bardokban ennek nemigen vesszük hasznát. Ez persze nem jelenti részemről a technológiai fejlődés megtagadását, sőt. Végezetül még annyit, hogy egyértelmű számomra, hogy a témával többet kell foglalkoznom és a szellemi gyakorlatokban jobban el kell mélyednem.
És persze köszönöm az ajánlást @Lunemorte molynak, aki nélkül nem kezdtem volna el a könyvet :)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Lunemorte MP>!

Mi lehetne dermesztőbb kritikája a modern világnak, mint az a tény, hogy a legtöbb ember úgy hal meg, hogy nem készült fel a halálra, mint ahogy úgy is élt, hogy nem készült fel az életre.

Kapcsolódó szócikkek: élet · ember, emberiség · halál · modern világ
Tarja_Kauppinen IMP>!

Nézd csak, mennyit fáradoznak az emberek olyasmivel, aminek semmi értelme nincs.

234. oldal

Kkatja P>!

Egyszer egy öregasszony jött Buddhához, és megkérdezte, hogyan kell meditálni. Buddha azt mondta neki, hogy amikor vizet húz a kútból, figyelje meg kezének minden mozdulatát, s ha így tesz, hamarosan érzékeny figyelmi és mély nyugalmi állapotba kerül, s az maga a meditáció.

86. oldal A tudat gyakorlata

Kapcsolódó szócikkek: meditáció
3 hozzászólás
Kkatja P>!

Néha fel kell tennünk a kérdést: „Mi lenne, ha ma éjjel meghalnék? Mi lenne akkor?” Nem tudhatjuk, vajon hol ébredünk fel holnap. Ha kifújod a levegőt, és nem tudod ismét beszívni, akkor meghaltál. Ennyire egyszerű ez. Ahogy ezt egy tibeti mondás kifejezi: A holnap vagy a következő élet – melyik jön el előbb, sohasem tudhatjuk.

39. oldal Szembenézés a halállal

Kkatja P>!

Buddha mondta: Ami vagy, az az, ami voltál, ami leszel, az az, amit most teszel. Guru Padmaszambhava még tovább ment: Ha meg akarod ismerni elmúlt életedet, akkor mérd fel jelen körülményeidet; ha tudni akarod, milyen lesz eljövendő életed, mérd fel mostani cselekedeteidet.

124. oldal Karma

Kapcsolódó szócikkek: karma
Tarja_Kauppinen IMP>!

Ha valakit megsértünk, megbántunk, nem hat az vissza ránk is? Nem marad bennünk is egy keserű, sötét emlék s az önutálat árnyéka?

131. oldal

Kkatja P>!

Mivel kultúránk túlbecsüli az intellektust, azt képzelnénk, hogy a megvilágosodás eléréséhez különleges intelligenciára van szükség. Valójában azonban bizonyosfajta okosság csak további akadályt jelent. Van egy tibeti mondás: Ha túlságosan okos vagy, tökéletesen félreértheted a lényeget. Patrul Rinpocse mondta: A logikus tudat érdekesnek tűnik, de a becsapottság magva. Az emberek sokszor rögeszmésen ragaszkodnak saját elméleteikhez, s képtelenek a lényeget meglátni.

78-79. oldal A megvilágosodás ígérete

Kapcsolódó szócikkek: intelligencia · megvilágosodás
Bea_Könyvutca P>!

A halál átláthatatlan titokzatosság, de két dolgot biztosan tudunk róla: egészen bizonyos, hogy meg fogunk halni, és teljesen bizonytalan, hogy mikor és hogyan fogunk meghalni.


Hasonló könyvek címkék alapján

Berente Ági: Élet, halál, karma
Lhündrup Szöpa: Tibeti buddhizmus első kézből I.
David Michie: A Dalai Láma macskája
Őszentsége a XIV. Dalai Láma: A mulandóságról
Srí H. V. L. Púndzsa: Ébredj fel, és ordíts!
Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Út a nyugalomhoz
Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem
Armin Risi – Ronald Zürrer: Vegetáriánus élet
Laár András: Kiderülés
Ole Nydahl: Ahogy a dolgok vannak