Lókötők ​és hazugok 13 csillagozás

Szöges Emese: Lókötők és hazugok

Egy elrabolt hercegnő, akitől egy ország jövője függ – és egy zsiványfiú, akitől az elrabolt hercegnő függ.

Johanna az egyik pillanatban a főváros felé tartó postakocsin ül, a másik pillanatban pedig szolgálói holttestén taposva rángatják ki onnan. Timar az egyik pillanatban a haramiák nem túl fényes, de kiszámítható életét éli, a következőben pedig olyan döntés elé állítja a sors, amelyért azt a keveset is el kéne dobnia, amije van. És mert a sors komisz – ha ő nem akarja eldobni, is elveszik tőle.
Ahogy Johanna és Timar valós és képzelt üldözőik elől menekülve egyre messzebb jutnak, világossá válik számukra: csak egymásra számíthatnak.

De vajon hogy végződik az út két kiszolgáltatott gyerek számára egy olyan világban, ahol csak az erősnek van szava, és ahol nem lehet tudni, mi igaz és mi hamis?

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155665653 · Illusztrálta: Somogyi Ferenc

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 59

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
sztinus
Szöges Emese: Lókötők és hazugok

Kedves kis történet, egész jól megírva, de unatkoztam közben.
A borító klasz, és jól ír, több fantáziát, lendületet kérek, és akkor legközelebb engem is elvisz fura nevű helyekre.

>!
Cetti94 P
Szöges Emese: Lókötők és hazugok

A napokban érkezett meg hozzám utazókönyv formájában Szöges Emese első könyve, a Lókötők és hazugok. Maga a könyv nem volt ismeretlen számomra, sokszor szembejött már velem az online térben, és már csak a cím, és az egyszerű, de mutatós borító is hívogatott, hogy olvassam el. Így amikor adódott a lehetőség utazókönyvként elolvasni, boldogan tettem fel a kezem, hogy na, ebbe a sorba én is beállok! Nem bántam meg, mert amikor végre rám került a sor, hosszú idő után először tudtam elolvasni úgy egy könyvet, hogy nem tettem félre hosszabb időre. Nem olvastam mostanában rossz könyveket, csak van, amikor nem megy az olvasás, de szerencsére a Lókötők és hazugok olyan jól kihozott ebből, hogy azóta már néhány könyvet ledaráltam az olvasása óta.

No de tegyük csak félre a rizsát, hiszen nem ez most a legfontosabb! Amikor jobban szemügyre vettem a könyvecskét, azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon a borító, illetve a fejezetek elején található virágok kapcsolatban állnak-e a történettel, de ezen később már nem törtem a fejem. Eleinte kicsit féltem attól, hogy fog-e tetszeni a történet, és amikor az első bekezdés kicsit megakasztott a nyelvezetével, valamint a németes hangzású nevekkel, megijedtem, hogy ez az olvasmány nem fog éppen könnyen csúszni. Szerencsére a riadalom a következő bekezdésnél el is múlt, és meglepően hamar sikerült alkalmazkodnom a szövegkörnyezethez. Sőt, végül pont a történet nyelvezete volt az, ami magával ragadott. A szép megfogalmazásnak köszönhetően én is pillanatokon belül részesévé váltam Johanna és Timar történetének.

Az nem titok, hogy amint belecsöppenünk a fiktív világba, az egyik főhősünket, vagyis Johannát elrabolják a haramiák. Ő sem érti, mi történik, és eleinte az olvasó sem, de megjelenik másik főhősünk, egyben a hercegnő hőse is, Timar. Amint Timar fülébe jut, hogy Johanna jövője és biztonsága nem garantált, félve a legrosszabbtól, meszökteti a lányt. Ezzel kezdetét veszi egy végeláthatalan menekülés. A fiatalok Freienwil felé tartanak, ám útjuk cseppet sem könnyű. Innentől a cselekmény valamilyen szinten ismétlésekre épül, ugyanis a két „szökevény” szinte folyamatosan úton van, fogadókban szállnak meg, aggódnak a jövőjüket illetően, és mindezen felül minél fáradtabbak, annál nehezebbnek érzik elérni úticéljukat. Ami megtöri ezt a monotonitást, az pont Johanna és Timar kapcsolata, ugyanis útjuk során egyre többet tudnak meg egymásról, és mivel egyébként is egymásra vannak utalva, együtt kell megoldást találniuk problémáikra.

A történet persze nem merül ki ennyiben, olvasunk uralkodókról, és nincstelenről, látjuk a birodalom társadalmi szélsőségeit, és ezekbe a különbségekbe még belegondolni is rettenetes.

Kifejezetten tetszett, hogy nem E/1-ben olvashattam a történetet, hanem úgymond külső szemlélőként lehettem részese a történéseknek. Nagyon szerettem, ahogyan Johanna és Timar között szépen lassan oldódnak bizonyos gátak, és még ha útjuk nem is éppen zökkenőmentes, kitartanak magukért és a céljukért. Az írónő mindig tartogat pár meghökkentő meglepetést az olvasó számára, és szerintem ő is nagyon jól tudja, mikor gondoltam torkomban dobogó szívvel arra, hogy ezt mégsem teheti meg hőseinkkel!

A befejezéshez közeledve sikerült jól rám ijeszteni, a történet zárása pedig meghagyja a lehetőséget arra, hogy akár több alternatív befejezést is elképzeljek, ugyanis egy olyan véget kapunk, ami nem hagyja nyugodni az olvasót.

A könyvben található pár illusztráció, amik a rajzstílus miatt az iskolai kötelezőkre emlékeztetnek. Bár jobban belegondolva, maga a történet és a nyelvezet is valamiért azt juttatja eszembe, amikor kiadják a kötelező olvasmányokat, hogy na most akkor ezeket tessék szépen elolvasni. A Lókötők és hazugok viszont annyiban más, hogy egy pillanatig sem éreztem nyűgnek (nekem a kötelezők mindig azok voltak!), sőt, olyan jól esett olvasni, hogy én máris büszkén szorítok neki helyet a kedvenc olvasmányaim listáján.

Annak ellenére, hogy Szöges Emesének ez az első könyve, meglepően jól ír, és egy olyan alaposan felépített történetet ad az olvasóknak, hogy kedvem lenne a könyvet azonnal betiltatni. Mind tudjuk, hogy a tiltott gyümölcs édesebb, a kötelező olvasmány meg többnyire keserű, és szívem szerint bátran javasolnám kötelező olvasmánynak, de azzal csak elvenném a fiatalok kedvét az olvasásától. Pedig a Lókötők és hazugok egy nem mindennapi, ám nagyon is szerethető történet minden egyes keserűbb és édesebb pillanatával.

Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a történetnek, ha kihagytam volna, most valamivel szegényebb lennék!

Ha többet olvasnál: https://szellemicsemegek.blog.hu/2019/02/04/szoges_emes…

>!
deaxx P
Szöges Emese: Lókötők és hazugok

Nem is tudom, olyan fifty-fifty.

Azt mondanám, hogy kalandregény, csak kevés benne a kaland (?).
Sok-sok németes hangzású település, még a nevek is németesek, de nem derül ki, hogy mi ez, Németország-e, Ausztria, pszeudo-valami, és ez nagyon furcsa. Pedig figyeltem, de lehet, nem eléggé.

Van egy kisebb Jókai-utánérzése a könyvnek. Leginkább a társadalomrajz+politikai háttér és az olyan kb. jelentéktelen részletek tetszettek, hogy a kisgyerek játékból csirkét kerget, vagy hogy mit gondol egy asszony meg a férje egy random kocsin stb.

A cselekmény… az sajnos hamar ellaposodott – monotonná vált: még a szereplők vívódásai sem kötöttek le, egyszerűen túl sokszor volt ugyanaz a baj, túl sokszor mondták el ugyanazt, ugyanúgy, túl sok az éhség, fájdalom, koszos fogadó…

Aztán a stílus. Sok az ismétlés – mint stíluseszköz, ezúttal – ez pedig pont az erejét/hatását teszi semmissé a szövegnek. (És nem mellesleg eszembe juttatja Adyt, amitől heveny viszketésrohamot kapok, mély levegő, heveny viszketésrohamot kapok.)

Aztán a könyv vége: spoiler

Tetszik, hogy érzékeltetni akarja a nyelvhasználati különbséget, de ez nagyon kiforratlan. Néha lehet érezni, hogy a főszövegre is hatással van a szereplők beszéde – ezt kéne egy kicsit tudatosabban alkalmazni! – illetve, azért, ez a „nyelvjárásias” beszéd… nem valami konzekvens, néha kicsit ilyen, néha kicsit olyan.

És végül a külcsín:
A borító nagyon szép, és a fejezetek feletti virágok is nagyon tetszettek, bár szerintem kevésbé illenek ehhez a regényhez. A fülszöveg kicsit félrevezető, az illusztrációk viszont fölöslegesek, és sajnos egyáltalán nem tetszettek. A betűk nagyon aprók, egy oldalra minél többet akartak bezsúfolni, ez nagyon zavaró tud lenni.

Lényegében:
Alakul ez, alakul ez, de lesz majd még jobb is.
Köszönöm, hogy utazókönyvként olvashattam!

>!
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155665653 · Illusztrálta: Somogyi Ferenc
4 hozzászólás
>!
Linszyy P
Szöges Emese: Lókötők és hazugok

Szöges Emese első könyves író, akinek a Colorcom Kiadónál jelent meg a Lókötők és hazugok című könyve. Ha nem tudnám mindezt, biztosan nem mondanám meg olvasás alapján, mert a nyelvezet, a karakterek, a cselekmény mind-mind nagyon jól kidolgozottak, mindenben megvan az egyensúly, szóval az írónő egy kívül-belül csodaszép kötetet alkotott. :)

Bejegyzés: https://pergamenrehanytszavak.wordpress.com/2018/07/11/…
Videó: https://youtu.be/0esFy0jeXF4

>!
Isabel_Rose IP
Szöges Emese: Lókötők és hazugok

Először is szeretném megköszönni, hogy a szerző elindította az utazókönyvét. Alig vártam, hogy hozzám kerüljön.
Nagyon érdekes élménnyel gazdagodtam általa, noha nem ezt vártam.
A régies beszéd és szófordulatok viccessé varázsolták a történetet, a szereplők pedig nagyon szerethetőek voltak.
Gratulálok az írónőnek, hogy ilyen szépen kidolgozott első könyvet adott ki a kezei közül.

>!
cintiblogol
Szöges Emese: Lókötők és hazugok

A könyv kivitelezése igényes, a cselekménye kellően izgalmas és a borítója csodás. Az írónő minden kétséget kizáróan egyedi történetet alkotott, vitathatatlanul elkülöníthető a mai regényektől.

Teljes értékelés: cintiblogol.wordpress.com

>!
Kovács_Ági_3
Szöges Emese: Lókötők és hazugok

Utazókönyvként kaptam kézhez a könyvet. Csupa jókat olvastam róla és így listára tettem. Viszont megláttam a lehetőséget utazókönyvként, rögvest jelentkeztem is rá. Elsőként. A borító tény és való gyönyörű lett. Nagyon tetszik. Viszont a történet sajnos az elején valahogy lassú és döcögősen indult. S végig ilyen volt számomra. Valahogy nem erre számítottam. Nem igazán tudtam beleélni magam a történetben. Viszont nem hagytam abba, ha nehezen is de kiolvastam. Adtam esélyt a könyvnek, hátha később számomra jobb lesz.

Bővebben itt olvashatod:

http://magyarszerzokonyve.blogspot.com/2018/09/szoges-e…

>!
elkepzeltkonyv
Szöges Emese: Lókötők és hazugok

A Lókötők és hazugok további nagy erénye, hogy számos kurrens társadalmi témát lebegtet meg úgy, hogy a célközönsége – a könyv a young adult és a new adult határán mozog – is tökéletesen megértse, átérezze. Olyan központi témái vannak, mint a barátság, a bizalom, amelynek egy ilyen bizonytalan világban különösen nagy jelentősége van. A karakterek jól kidolgozottak, a történet is igényes, nem válik sehol didaktikussá, és mindvégig koherens marad, a stílusa és a nyelvezete pedig figyelemre méltó – és ez az írónő első regényehttp://www.ahmagazin.com/konyvek/szoges-emese-lokotok-e…

>!
Clara_Wolf
Szöges Emese: Lókötők és hazugok

Régóta szemeztem ezzel a könyvvel, és most Szöges Emese felajánlotta a saját könyvét, hogy járja be az országot. Így jutott el az utazókönyv hozzám is, amit nagyon köszönök. Nos, igyekszem objektíven véleményezni, hogy átfogóbb véleményt kapjatok a könyvről. Amit még tudnotok kel, hogy ez az első Colorcomos könyvem.
Elég nehezen indult be a történet, aminek megértésében egyáltalán nem segített az első fejezet. Már nem irtózom az E/3-as mesélési módtól, sőt már teljesen meg is szoktam. Akkor is nagyon nehezen értettem meg, hogy mi folyik itt. Timar és Johanna karakterét nem szerettem meg, viszont ketten együtt mulattató párost alkottak. A történet egyáltalán nem ragadt magával, szerintem egyhangú volt az utazás-fogadó-vacsora-alvás-kelés-utazás-fogadó kör, ami egyfajta monotonitásérzetet keltett bennem.
Viszont!
És itt kitérek azokra a részekre is amik tetszettek. Nagyon szép a megfogalmazás. Már csak emiatt is érdemes elolvasni a könyvet, hiszen egy első könyves írótól az ember nem vár semmit, mivel nem ismeri az írásmódját. Imádtam, ahogyan leírta a tájat! Mintha én is ott lettem volna a két fiatallal. A borító nagyon sokáig taszított engem, sőt túl egyszerűnek találtam, de így, olvasva a könyvet, jobban tudok azonosulni vele. Szerintem a történetet jobban szerettem volna, ha egy kis mágia is vegyül a könyv világába. Remélem az írónő más műfajban is fog írni könyvet, hiszen simán látom magam előtt. Amilyen szépen tud fogalmazni…. Ha nem hisztek nekem, olvassátok el ti is!


Népszerű idézetek

>!
szoges_emese IP

– Lassan! – sziszegte a fiú. – Még az kell itt nekem, hogy elkezdjé' itt krahácsolni, azt felverj mindenkit – mondta, majd visszanyújtotta neki a kulacsot. Johanna igyekezett türtőztetni magát, de torka olyan reflexszerűen szívott-nyelt, hogy csak annyit tehetett, hogy próbál nem megfulladni. (…)
Az egész kulacsot kiitta, majd ruhasuhogást hallott, és a másik ismét elé tartott valamit.
– Kenyér. Kicsit száraz, de… – Timar nem tudta folytatni, mert ő olyan vadul zárta fogait a kenyér köré, hogy még közben az ujjába is sikerült beleharapnia. A fiú úgy tűnt, nem haragszik érte, mert torkából halk nevetés csusszant elő.

27-28. oldal, 4. fejezet (Colorcom, 2018)

>!
szoges_emese IP

Timar hümmögött egyet, majd hirtelen ötlettel szólalt meg:
– Tudod, ki vóna jó király? Te.
– Én?
– Hát. Kár, hogy aszonyokbul nem lehet király.
Johanna zavarában elnevette magát.
– Kár.

129. oldal, 12. fejezet (Colorcom, 2018)

>!
Linszyy P

– Úgy hívnak, hogy „Mind Lógni Fogtok”.

19. oldal

>!
szoges_emese IP

Timarral egy ideig egymásnak átkiabálva vitatták meg a további teendőket, de aztán Johanna megelégelte a dolgot, és inkább megvárta, míg útitársa átkecmereg hozzá. Együtt megtisztították a kunyhó bejáratát, odabent pedig Timar egy bottal végigvert minden négyzetcentimétert, hogy „elűzzék a kígyókat, meg a hasonló férgeket, mer' azok szeretnek ilyen helyeken alunni”.
Mint kiderült, Timar nem állhatja a kígyókat.

99. oldal, 10. fejezet (Colorcom, 2018)

>!
szoges_emese IP

– Azt' még ha legalább jó' megcsináta vóna – morogta mellette Timar.
– Mi? Nem jó a patkolás? – emelte a homlokához a kezét Johanna kényszeredett nevetéssel.
– Nem hát. Nem kéne, hogy sokáig rajta maradjon – ingatta a fejét a fiú, mire ő végigmérte a szürkét.
– Pedig nem jár furán.
– Mer' a lovak ilyenek. Ha rossz a patkó, akkó úgy lép, hogy jó legyen. Csak ha sokáig lép máshogy, akkó rossz lesz a lába.
Johanna ezt eddig nem tudta, és egy pillanatra elcsodálkozva pillantott a saját lovacskájára is. „Ha rossz a patkó, akkor úgy lép, hogy jó legyen.” Egy mukkanás nélkül, magától értetődően, természetesen.

182-183. oldal, 15. fejezet (Colorcom, 2018)

>!
Linszyy P

– Köszönöm – sóhajtotta ismét. – Engem Johannának hívnak.
Timar halk zörgéssel távolodni kezdett.
– Ezt a kapitánynak kellett vóna mondani reggel – állapította meg gúnyosan, majd eltűnt a sötétben.

29. oldal

>!
Linszyy P

No, most mondd meg, hogy mit csináljunk, te nagy zsivány.

96. oldal

>!
Linszyy P

Ríjj akkor egy zsiványért, király lyánya, ha jobb dógod úgysincs!

103. oldal

>!
Linszyy P

Minden békés volt. A nappali láz úgy eltűnt, mintha sosem lett volna, a helyébe lépő sötét puhává ringatta a világot. Az ember ilyenkor azt hihette, hogy nincs rossz, nincs fájdalom, sem szomorúság, és hogy az éjszaka mindenkit ugyanúgy szeret.

139. oldal

>!
Linszyy P

A nyár kövérre érlelte a búzaszemeket a kalászban, megdagasztotta a tavaszi baromfit, édesre csókolta a kései cseresznyét, megnyújtotta a gyerekeket, és meggörbítette az öregek hátát.

292. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jennifer A. Nielsen: The Runaway King – A szökött király
L. M. Montgomery: A tűzpróba
Jean Webster: Gólyaláb apó
E. Lockhart: Szemfényvesztés
Lucinda Gray: Az aranykalitka
Nemere István: A várúr fia
John Flanagan: Gorlan romjai
Licia Troisi: Kuma ikrei
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!
Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb