Alteregó 86% 12 csillagozás

A cselekmény 1919-ben játszódik, ha ezt figyelembe veszem, egy nagyon jó könyvet olvastam. Nyíltam mutatja meg a házasságok szexualitását, ami e korban mondjuk tabu.
A hűvös londoni urak csak a saját örömüket keresik, többnyire nem a feleségüknél, hanem a bordélyokban. Nem jut eszükbe, hogy a szűzlányként elvett lányoknak (feleségeknek) is vannak vágyaik, igényeik. Lizzy unalmas élete férje mellett, a szerelem hiánya és a vágyai hatására, nagyon komoly lépésre szánja el magát, amikor elszökik és egy sejk harmadik felesége lesz, hogy boldog lehessen, hogy szeressék és szeressen. Lázadás, a kor változása van benne a történetben, mely két szemszögből meséli a cselekményt, de érdekes mind a férj, mind a feleség nézete.

Az eleje nem tetszett. Nagyon vontatott lassú volt. A közepe felé kezdett igazán beindulni a történet, onnantól fogva már nagyon tetszett.

Kinyitottam és hagytam, hogy magába szippantson egy remekbe szabott történet, melynek problematikája tulajdonképp nagyon is mai, ám az első világháború tájékán, a közel-keleten játszódik. Egyáltalán nem csoda, hogy mindezt „kifelejtették a leányregényekből”, ugyanis cseppet sem rózsaszín, édes-mázas, vagy habos-babos. Azért szerencsénkre Lizzy a főhősnő naplószerű leveleiből, -no meg az írónő bravúros elbeszélésmódjának köszönhetően- teljes képet kaphatunk arról, hogyan is jár az ember lánya, ha naivan, szűzen, mindennemű tapasztalatok híján nőül veszi az oly csodált, közkedvelt és „jó partinak” számító lord. Nőiség, öntudatra ébredés, énkeresés, vágy, mindez az 1910-es években…csoda, hogy a korabeli leányregényekbe mindezen részek nem kerültek bele? -Hisz akkor egy valamirevaló hölgynek maximum verejtékeznie volt szabad izzadás helyett:)-
Itt pedig ebből (is) kijut bőven…Kissé úgy éreztem magam, mint aki elé végtelenül finom muszlinfüggönyöket terítettek, s az egyiket félrehajtva buja, érzéki képek tárulnak a szem elé; a következő mögött azonban egy riadt, a világból és önmagából mit sem értő, a társadalmi elvárások és a korabeli angol arisztokrácia szabályainak megfelelni vágyó fiatal asszony próbál szabadulni. Különösen elvarázsolt „A KELET”, így csupa nagybetűsen, ugyanis olyan érzékletes képet sikerült róla festeni, hogy érezni véltem minden illatát, a vakító napfényt, a hirtelen jött napfelkeltét, az édes ízeket. Az a szívemnek különösen kedves volt, hogy mindez az érának megfelelő történelmi burokkal volt körülvéve.
Szerettem a kérdéseket, amiket a könyv okozott bennem: mi az erkölcsösebb? A nyugati világ katolikus hitben összeadott mátkapárjai, akik titokban csalják a másikat és kényszerülnek emiatt titkos liezonokra porig alázva magukat és a másikat; vagy az arab kultúra többnejűsége, ahol mindezen gátak nélkül, kölcsönös szerelemmel, féltékenység, irigység nélkül szerethetik a másikat? Ugye? Mondtam, hogy magával ránt!:)

Szeretem a règmùltban jàtszòdò törtèneteket. Meg amikor ràjövök, hogy semmi sem vàltozik a fèrfiak ès nôk között, ugyanazok a jàtszmàk ès problèmàk. Csak règebben nem volt divat beszèlni ròluk. Most közszemlère tesszük gondunk-bajunk a közössègi mèdiàban, az èrzelmeinkrôl meg kèptelenek vagyunk beszèlni egymàssal. Règen nem vàrtak el szerelmet egy hàzassàgban, mègis mûködött, Vagy mègsem? Èrdekes ugyanarròl olvasni kèt szemszögbôl, mintha màs-màs vilàgban törtènnènek a dolgok, nem ugyanazokkal a szereplôkkel.

Utazókönyvként került hozzám az Alteregó című könyv.
Érdekes történet, jó kikapcsolódás volt olvasni egy délután.
Tetszett, hogy Lizzy levelekben írta le a testvérének hogyan alakult a sorsa, különlegesebbé tette a regényt.
Örülök, hogy olvashattam.

Egy érdekes, egzotikus mese a szerelem sokszínűségéről.