Alteregó 6 csillagozás

Szőcs Henriette: Alteregó

A történet 1919-ben játszódik Palesztinában. Ludvig Grey, a jóképű diplomata férj titkos célja a két éve Egyiptomból eltűnt feleségének, Lizzynek felkutatása, kiszabadítása.
Az egzotikus tájakon játszódó cselekmény során felbukkannak szélhámosok, szerencselovagok, kémek, kimustrált balerinák…
A regény a férfi-nő kapcsolatának örök kérdéseit boncolgatja. Létezik-e másik énünk, másik életünk?
Be tudunk-e illeszkedni egy idegen kultúrába, világba? Ugyanazokat a hibákat követjük-e el, mint addigi életünkben?

>!
Aposztróf, Budapest, 2011
160 oldal · ISBN: 9786155056109

Kedvencelte 2

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
nagy_anikó
Szőcs Henriette: Alteregó

A cselekmény 1919-ben játszódik, ha ezt figyelembe veszem, egy nagyon jó könyvet olvastam. Nyíltam mutatja meg a házasságok szexualitását, ami e korban mondjuk tabu.
A hűvös londoni urak csak a saját örömüket keresik, többnyire nem a feleségüknél, hanem a bordélyokban. Nem jut eszükbe, hogy a szűzlányként elvett lányoknak (feleségeknek) is vannak vágyaik, igényeik. Lizzy unalmas élete férje mellett, a szerelem hiánya és a vágyai hatására, nagyon komoly lépésre szánja el magát, amikor elszökik és egy sejk harmadik felesége lesz, hogy boldog lehessen, hogy szeressék és szeressen. Lázadás, a kor változása van benne a történetben, mely két szemszögből meséli a cselekményt, de érdekes mind a férj, mind a feleség nézete.

>!
Véda MP
Szőcs Henriette: Alteregó

Kinyitottam és hagytam, hogy magába szippantson egy remekbe szabott történet, melynek problematikája tulajdonképp nagyon is mai, ám az első világháború tájékán, a közel-keleten játszódik. Egyáltalán nem csoda, hogy mindezt „kifelejtették a leányregényekből”, ugyanis cseppet sem rózsaszín, édes-mázas, vagy habos-babos. Azért szerencsénkre Lizzy a főhősnő naplószerű leveleiből, -no meg az írónő bravúros elbeszélésmódjának köszönhetően- teljes képet kaphatunk arról, hogyan is jár az ember lánya, ha naivan, szűzen, mindennemű tapasztalatok híján nőül veszi az oly csodált, közkedvelt és „jó partinak” számító lord. Nőiség, öntudatra ébredés, énkeresés, vágy, mindez az 1910-es években…csoda, hogy a korabeli leányregényekbe mindezen részek nem kerültek bele? -Hisz akkor egy valamirevaló hölgynek maximum verejtékeznie volt szabad izzadás helyett:)-
Itt pedig ebből (is) kijut bőven…Kissé úgy éreztem magam, mint aki elé végtelenül finom muszlinfüggönyöket terítettek, s az egyiket félrehajtva buja, érzéki képek tárulnak a szem elé; a következő mögött azonban egy riadt, a világból és önmagából mit sem értő, a társadalmi elvárások és a korabeli angol arisztokrácia szabályainak megfelelni vágyó fiatal asszony próbál szabadulni. Különösen elvarázsolt „A KELET”, így csupa nagybetűsen, ugyanis olyan érzékletes képet sikerült róla festeni, hogy érezni véltem minden illatát, a vakító napfényt, a hirtelen jött napfelkeltét, az édes ízeket. Az a szívemnek különösen kedves volt, hogy mindez az érának megfelelő történelmi burokkal volt körülvéve.
Szerettem a kérdéseket, amiket a könyv okozott bennem: mi az erkölcsösebb? A nyugati világ katolikus hitben összeadott mátkapárjai, akik titokban csalják a másikat és kényszerülnek emiatt titkos liezonokra porig alázva magukat és a másikat; vagy az arab kultúra többnejűsége, ahol mindezen gátak nélkül, kölcsönös szerelemmel, féltékenység, irigység nélkül szerethetik a másikat? Ugye? Mondtam, hogy magával ránt!:)

>!
Aprile
Szőcs Henriette: Alteregó

Nem tudom azt mondani, hogy tetszett, sem pedig azt, hogy különleges, maradandó alkotás lenne. Abszolút nem éreztem benne lendületet, sőt kifejezetten erőltetettnek éreztem. Sajnos semmi újat nem mondott, semmi olyan fordulat nem volt benne, amit ne olvastam volna már máshol. (Bakfis koromban sok romantikus regényt olvastam, de ritkán éreztem azt, hogy fikarcnyi újdonság se lenne valamelyikben.)

Ami a legjobban zavart, hogy a karaktereknek nem volt személyiségük. Olyanok voltak, mint egy náthás beteg elé tett reggeli, csukott szemmel lehet joghurt, de akár tejföl is, amit kanalaz az ember. Se íze, se bűze, se felismerhető jellemzői. Mindemellett néha olyan érzésem is volt, mintha az írónő fogott volna öt gyatrább történetet (filmekből és regényekből), és összegyúrta volna a közhelyek temetőjévé. Csalódás volt.


Népszerű idézetek

>!
Véda MP

Ma már tudom, kis darabkáját is jobb birtokolni egy igazi férfinak, mint teljesen magadénak tudni egy átlagosat. Inkább osztoznék egy nagyszerű példányon, bárkivel, akár több nővel, csak részesüljek belőle. Ezek a hímek vonzanak bennünket, nőket, mint lepkét az olajmécses. Tudjuk, hogy megégünk, de bármi jobb, mint a madeirás párnánk csücskét morzsolgatni éjszaka, magányosan.

159. oldal

>!
Véda MP

Egyéb kívánságom ekkor még nem volt, hiszen amiben nincs részed, amiről nincs tudomásod, az után nem vágyakozol.

24. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Baráth Katalin: A fekete zongora
Danielle Steel: Erősebb a szeretetnél
Danielle Steel: A legdrágább kincs
Buket Uzuner: Hosszú Fehér Felhő
James Meek: A szeretet hírmondói
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
Kőszegi Imre: A diákszázad becsülete
Zalka Máté: Doberdo
Tatay Sándor: Puskák és galambok
Tarjányi Péter – Dosek Rita: Cselszövő