De utoljára nem lehet ez alkalmatossággal szó nélkül hagyni, a mai kényesebb és csinosabb uracskáknak és alak asszonykáknak azt a csizmákban való oktalan módizásokat, midőn abban keresik testüknek egyik ékességét, ha a maguk lábaikat, mint egy alma, olyan kicsinnyé, a talpukat, mint a párna, szép domborúvá; lábuk hegyét, mint az ékszeg egybehegyeződötté, és elöl, mint a szán orra, felállóvá tehetik; sarkukat is két-három ujjal feljebb polcolhatják. Emellett lábbelijüket, hogy annál könnyebb és csinosabb legyen a lábuk, minél vékonyabb matériából lehet, olyanból csináltatják, és a talpat oly szűken szabatják alá, hogy az sehol körül ki ne lássék s a t. Ahány fogás, a bolondságnak annyi neme. A természet a lábak talpait azért szélesítette, laposította és nyújtotta ki, hogy a felálló testnek, és az azon viselhető dolgoknak terhét, amely sokszor két-három mázsára is felmégyen, annál jobb móddal hordozhassák.
[…]
De tapasztalhatják gusztusuk oktalanságát minden pillanatban maguk is ezek a fein uracskák és alak asszonykák, midőn sokan egyébként az ő tepséres [szétterülő] lábaikat azokba a két ujjal is keskenyebb és rövidebb csizmákba s papucsokba beszorítván, talpukat a földhöz nyomják: mert talpuk kiterjedésével mindannyiszor a csontok ízeinek nem kevés fájdalmaival a maguk természeti helyükből ki kell fordulniuk, és össze kell gyúródniuk. Az ő lábujjaik is egymásra hágnak, megbogosulnak, eltekerednek, megficamodnak, a törődés miatt megtüzesülnek, gyakorta fenét is kapnak, legalább kínos tyúkszemekkel megrakodnak.
[…]
Neveli és veszedelmessé teszi mindezeket, főként az asszonyi renden, a csizmák s papucsok sarkainak két-három ujjnyi magas cövekecskékkel lett felpolcolása, mellyel az ő testüknek egész terhe, az így egybeszorult lábuk ujjaira vetődik, és emiatt maguk az esésnek, térdeik, bokájuk a kificamodásnak minden lépésre kitétetnek. Legalább a járásban mindjárt elfáradnak, semmi terhet nem hordozhatnak; hátuk gerince a szüntelen való hátrahajlásba, hogy derekuk és testük egyenesen állhasson, hátragörbedve forr.
[…]
A lábat kinek-kinek a legbölcsebb természet adta, és úgy formálta, amint az ő testének állapota magával hozta. Nemde nem gyalázatos bolondsága-e tehát, e-részben akárkinek, a maga ép, jó lábának újra s szebben való formálását, egy fántászta, hitvány csizmadiának általadni, és az ő bolond tetszésére bocsájtani?
67-71. oldal [A ruházatról]