A ​jó egészség megtartásának módjáról 2 csillagozás

Szemelvények Mátyus István Diaetetica valamint Ó és Új Diaetetica című műveiből
Szlatky Mária (szerk.): A jó egészség megtartásának módjáról

Mátyus István a 18. század második felében – elsőként magyarul – olyan orvosi felvilágosító műveket alkotott, amelyek a kor tudományos színvonalát képviselve, az elmaradott hazai viszonyok között is alkalmasak voltak az egészséges életmód hatékony népszerűsítésére. „Amennyivel szebb, hasznosabb és dicsőségesebb dolog volna az embernek egész életében jó egészségben maradni, annyival kén inkább szorgalmatoskodni kinek-kinek az egészséget megtartó jó diaetáról vagy életnek módjáról, mintsem a nyavalyák orvosolgatásáról” – vallja a szerző, s ennek jegyében látja el jótanácsokkal olvasóit.

A Magyar Hírmondó sorozat új kötete nemcsak általában szól a helyes életmód kialakításáról, az ételek és italok megfelelő elkészítéséről, és a velük való élésről, a test „mozgatásáról és nyugtatásáról”, de végigkíséri az ember útját is a fogamzástól az aggkorig, kiemelve az életkorok, nemek, sőt foglalkozások sajátosságait s a hozzájuk rendelt regulákat.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magyar Hírmondó Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1989
520 oldal · ISBN: 9631414906

Enciklopédia 1


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Szlatky Mária (szerk.): A jó egészség megtartásának módjáról

Szlatky Mária (szerk.): A jó egészség megtartásának módjáról Szemelvények Mátyus István Diaetetica valamint Ó és Új Diaetetica című műveiből

Vajha miért is veszi a kezébe az Olvasó ezt az immáron több mint kettő és félszáz esztendős tractátust? Mit tanulhat a mai Molynemzetség az rég elholt erdélyi tudós Doctornak értekezésibűl?

Egyfelől megismerhetni belőle, hogy a jó egészség megtartásának módja a nyavalyakórságoknak idejekorán történő megelőzése, nem pedig a már békövetkezett romlásoknak nyakra-főre szedett patikaszerekkel való curálása. Merthogy könnyebb elkerülni a bajt, ha még távol van tőlünk, s óvatos okossággal, mértékletes magunk viseletével továbbra is távol tarthatjuk.

Az derék Doctor tehát előszámlálja mindazt, mi a jó Diaeteticához (mely a kivilágosodott XVIII. században még jó napirendet, életrendet jelentett, s csak az későbbeni időkben sovánkodott a jelentése mindösszesen a böndő s belek kímélő töltelékinek lajstromozására) szükségeltetik: megfontolt s okosan balancírozott eledelek s italok fogyasztása, elégséges, s változékony commotio [testgyakorlás], friss aeren való tartózkodás, sem túl meleg, sem túl hideg, kényelmetes ruhák s lábbelik viselése, a magunk bőrének, szájunknak, s továbbá szobáinknak, otthonuknak tisztán tartása, némelykor szappannal is megtetézett feredőzés, s elegendő éjszakai nyugság.

Bizony mondom: az mai népek, kik magukat lépten-nyomon a nagyvárosok kövein nagy sietve hol ide, hol oda facsarják, rendes táplálékot házi asztaluknál nem vesznek magukhoz, hanem éhségüket az nagy Piacterek (espanyolbul szerzett szóval: plázák) ámerikai lacipecsenyésénél sebtiben bekapott junk fooddal (pöcefalatokkal) csillapítják, s mindenféle kártékony spiritusokkal öblítik le; éjszakai nyugovást pedig nem ismernek, hanem delejes fények közt, kocsmákban dorbézolva, fülsiketítő zeneszerszámok robaja mellett vesztegetik a pihenésre való drága időt – ismét mondom, ezek az emberek semmivel sem viselik magukat okosabban, mint ama régebbi magyarok, kiknek a tudós Doctor eme jeles művét szánta.

Ezért hát, felebarátim, nem butaság, ha ama kisded zsebbe való csudatükröcskék (neveztetnek ezek pediglen okostelefonoknak) kopogtatása helyett néhanap efféle papirosra nyomott régi bölcsességeket is kézbe vesztek, s eltöprengtek, hogy csupán a józan középszer követése, ételben-italban a mértékletesség, s az elegendő mozgás és pihenés is mennyi jót tehet egészségetekkel (látható az is, hogy csupán a Tízparancsolat bétartása minden nyavalyáktól meg nem óvhat, ahhoz okos, előrelátó, belső fegyelemmel rendelkező elme is szükségeltetik). S bár a tudós Doctor javallatai hellyel-közzel megkoptak, s némelykor mosolyra fakasztanak, de darabos magyar nyelvének ősi zamata kárpótolhat az unalmasabb részekért.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

kaporszakall>!

Amennyivel szebb, hasznosabb és dicsőségesebb dolog volna az embernek egész életében jó egészségben maradni, annyival kén inkább szorgalmatoskodni kinek-kinek az egészséget megtartó jó diaetáról, vagy életnek módjáról, mintsem a nyavalyák orvosolgatásáról. Csuda dolog! E világnak nagy része, kiválva pedig e mi nemzetünk, mégis éppen ellenkező módon cselekszik. Mikor jó egészségünk vagyon, úgy élünk, mintha nyavalya sem volna e világon, ha lebetegszünk, sírunk-rívunk, fához-fűhöz ragaszkodunk, hogy meggyógyulhassunk; de ha meggyógyulhatunk, miből jött volt reánk a nyavalya, és hogy lehetne azt másszor elkerülni, arról oly módon senki nem is gondolkodik. A pénzesebb és jól rendelt respublicákban a tehetősebb famíliák conventiós doctorokat tartanak, akik az ő diaetájokra vagy egészségekre vigyázzanak. Diaeteticus könyvek is született nyelveken [anyanyelvükön] szépen vannak, amelyekből ha kinek kedve tartja, maga is megtanulhatja, kinek, mi, mikor, miért és mennyiben légyen egészséges, vagy ellenben ártalmas. De nálunk nemhogy az egészség megtartása iránt consultálnák a doctorokat, de a beteghez is csak akkor hívják, mikor látják, hogy veszedelemben forog már annak az élete. Könyv is az egészség megtartásáról, én tudtomra, magyar nyelven mind ez ideig nem láttatott. Éltünk és élünk úgy, mint egymás hibás szokásából láttuk és tanultuk.
Ezeknek elszemlélése vitt engemet arra, hogy gondolkodnám valamely deák vagy német nyelven kijött jó diaeteticus könyvnek magyar nyelvre való fordításáról. De az én célommal megegyező munkára nem találhatván, kénytelenítettem egész új könyvnek írásához fogni. Melyben mit cselekedtem, és minémű renddel jártam légyen, az értelmes Olvasó maga ítélje meg.

9-10. oldal (Az olvasóhoz)

Szlatky Mária (szerk.): A jó egészség megtartásának módjáról Szemelvények Mátyus István Diaetetica valamint Ó és Új Diaetetica című műveiből

3 hozzászólás
kaporszakall>!

A régi rothadt, dögös, poshadt, tisztátalan aerű házakban a lakosok idővel maguk is élve elrothadtanak. Hogy tehát a hálóházak, melyekben életünknek legalábbis harmadrészét, mégpedig aludva, minden veszedelemnek észrevehetése nélkül töltjük, semmi effélékkel megundokítottak ne légyenek, nemcsak az egészségre, hanem az életre magára nézve is felette szükséges. Mindezek a romlások, hogy annál hamarébb megeshessenek, minél kisebbek és inkább be vannak csinálva a hálóházak, természeti következtetés. A tulajdon maga gőze az embernek, kicsiny helyen megszorulva, megöli őtet. Hát még ha a pervátája, hugyos edénye, mocskos, szennyes ágya is ott együtt van vele, mint sok nagyúri házaknál utálatos szokásban van, minémű álmot várhat, aki ott hál!

284. oldal [A hálóház és az ágy]

Szlatky Mária (szerk.): A jó egészség megtartásának módjáról Szemelvények Mátyus István Diaetetica valamint Ó és Új Diaetetica című műveiből

1 hozzászólás
kaporszakall>!

Élnek a tabákkal az egész világon füstül is, porul is. Némelyek be is rágják, és ettől megkeseredett nyálukat szorgalmatosan lenyelik, mely őket elein szörnyen okádtatja, purgálja, és mintha mérget vettek volna, egész testüket csudaképpen felháborítja.
[…]
Füstül is, akik ezt először szívni kezdik, fejük elszédül, fáj, gyomruk émelyeg, hánynak, ételbéli kívánságuk elvész, hasuk megyen, egész testük reszket, sőt a gyengébbeket néha a nyavalya is kitöri, vagy igen nehéz álom nyomja el.
[…]
De ha mindezen változások közt is bátorkodik az ember a füstölést vagy pipázást ottan-ottan gyakorolni, úgy hozzászokik a természet, és oly kedves sensatiót kezd ettől tapasztalni, hogy sokan el merjék mondani, hogy étel és ital nélkül inkább el lennének, mintsem pipa nélkül, és minden melancholiájuknak s szomorúságuknak enyhítésére ezt ragadják elő.
[…]
Hát vajon az asszonyi rend a pipából várhatna-é valami kárt vagy hasznot? Nálunk ugyan még, amennyiben én tudom, szerencsénkre ez ok nélkül való tudakozódás fog lenni, ahol a pipázás a legalábbvaló moslék cigánynéknál és némely férfiakat majmozó becstelen vénasszonyoknál küljebb nemigen terjedett; s remélhetni is, hogy ennekutána is a becsületesebbek nem fognak ezen az alkalmatlan csemegén nagyon kapni. De vannak Angliában, Hollandiában, Hamburgban, s másutt is a tengermelléki kereskedő nagyvárosokban, az előkelőbb házakban is sokan, akik annak színe alatt, hogy a nedves aer és a teaital nékik inkább ne árthasson, a maguk férjeikkel, sőt a hajós katonákkal is versenyt pipáznak. Nem szólok én mármost ennek képzelt hasznairól, mert ez darázsfészek-bolygatás volna. Hanem azt mondhatom, hogy az csinosabb gusztus szerint inkább csókra és nyájas beszédre termett asszonyi csürdé ajakok közé a pipaszár s csotora éppen nem illik. A füstös fekete fogak s dohos száj is bennük nagyon alkalmatlanok volnának.

244-246. oldal A dohányról vagy tabákról

Szlatky Mária (szerk.): A jó egészség megtartásának módjáról Szemelvények Mátyus István Diaetetica valamint Ó és Új Diaetetica című műveiből

2 hozzászólás
kaporszakall>!

De utoljára nem lehet ez alkalmatossággal szó nélkül hagyni, a mai kényesebb és csinosabb uracskáknak és alak asszonykáknak azt a csizmákban való oktalan módizásokat, midőn abban keresik testüknek egyik ékességét, ha a maguk lábaikat, mint egy alma, olyan kicsinnyé, a talpukat, mint a párna, szép domborúvá; lábuk hegyét, mint az ékszeg egybehegyeződötté, és elöl, mint a szán orra, felállóvá tehetik; sarkukat is két-három ujjal feljebb polcolhatják. Emellett lábbelijüket, hogy annál könnyebb és csinosabb legyen a lábuk, minél vékonyabb matériából lehet, olyanból csináltatják, és a talpat oly szűken szabatják alá, hogy az sehol körül ki ne lássék s a t. Ahány fogás, a bolondságnak annyi neme. A természet a lábak talpait azért szélesítette, laposította és nyújtotta ki, hogy a felálló testnek, és az azon viselhető dolgoknak terhét, amely sokszor két-három mázsára is felmégyen, annál jobb móddal hordozhassák.
[…]
De tapasztalhatják gusztusuk oktalanságát minden pillanatban maguk is ezek a fein uracskák és alak asszonykák, midőn sokan egyébként az ő tepséres [szétterülő] lábaikat azokba a két ujjal is keskenyebb és rövidebb csizmákba s papucsokba beszorítván, talpukat a földhöz nyomják: mert talpuk kiterjedésével mindannyiszor a csontok ízeinek nem kevés fájdalmaival a maguk természeti helyükből ki kell fordulniuk, és össze kell gyúródniuk. Az ő lábujjaik is egymásra hágnak, megbogosulnak, eltekerednek, megficamodnak, a törődés miatt megtüzesülnek, gyakorta fenét is kapnak, legalább kínos tyúkszemekkel megrakodnak.
[…]
Neveli és veszedelmessé teszi mindezeket, főként az asszonyi renden, a csizmák s papucsok sarkainak két-három ujjnyi magas cövekecskékkel lett felpolcolása, mellyel az ő testüknek egész terhe, az így egybeszorult lábuk ujjaira vetődik, és emiatt maguk az esésnek, térdeik, bokájuk a kificamodásnak minden lépésre kitétetnek. Legalább a járásban mindjárt elfáradnak, semmi terhet nem hordozhatnak; hátuk gerince a szüntelen való hátrahajlásba, hogy derekuk és testük egyenesen állhasson, hátragörbedve forr.
[…]
A lábat kinek-kinek a legbölcsebb természet adta, és úgy formálta, amint az ő testének állapota magával hozta. Nemde nem gyalázatos bolondsága-e tehát, e-részben akárkinek, a maga ép, jó lábának újra s szebben való formálását, egy fántászta, hitvány csizmadiának általadni, és az ő bolond tetszésére bocsájtani?

67-71. oldal [A ruházatról]

Szlatky Mária (szerk.): A jó egészség megtartásának módjáról Szemelvények Mátyus István Diaetetica valamint Ó és Új Diaetetica című műveiből

kaporszakall>!

A köntös vagy ruházat velünk hordozható ház, melyet a mi testünkből kisugárzó meleg fűt be.
Ami ruházatunknak nemeit és formáit illeti, azok már a régieknél is oly sokfélék valának, és az ő írásaikban oly elegy-belegy módon fordulnak elő, hogy azokat mind meghatározni ma a legtudósabb criticusok sem tudják. E mai időben pedig a nemzetek egybeelegyedése, főként a franciák viszketeges elméssége (akikről közmondás, hogy köntösüket és erkölcsüket minden héten változtatják) ezeket annyira vitte, hogy csak nevüknek felírására is egész lexicon kívántatnék.

63. oldal [A ruházatról]

Szlatky Mária (szerk.): A jó egészség megtartásának módjáról Szemelvények Mátyus István Diaetetica valamint Ó és Új Diaetetica című műveiből

Kapcsolódó szócikkek: francia
kaporszakall>!

Miben állott első szüléinknek eredeti állapotuk, ma nem tudjuk. Azt kifogás nélkül mi is elmondhatjuk, hogy testünknek mozgatása vagy mozgás által leendő gyakorlása nélkül lehetetlen lett volna az embereknek egészségbe maradni. Úgy is olvassuk minden régiségekből, hogy az emberek mindenkor dologgal éltenek; és látjuk, hogy a dolgos, serény emberek a tunya dologtalanoknál mindenkor egészségesebbek, erősebbek, frissebbek, elmésebbek és hosszabb életűek voltanak.

254. oldal, A testnek mozgatásáról és nyugtatásáról

Szlatky Mária (szerk.): A jó egészség megtartásának módjáról Szemelvények Mátyus István Diaetetica valamint Ó és Új Diaetetica című műveiből

kaporszakall>!

A fekvésnek módja is sokat tészen arra, hogy csendes vagy nyughatatlan álmunk legyen. A hanyatt fekvésre legkevesebb erő kívántatik.
Hasmánt fekszünk, és szájunkat és orrunkat párnába nyomjuk, jól nem lélegezhetünk, a vér is szemeinkre ereszkedvén, azokat kívül megvérmesíti. Leghasznosabb ezért oldalfélt feküdni, mégpedig este teli gyomorral jobb oldalunkon, hogy a májnak nyomása a gyomornak emésztését és a chylusnak [tápláló pépnek] abból való kifolyását annyival is inkább meg ne gátolja. De időre, hogy ezen oldalunkon a fekvés alatt egybeszorult ereken a vérnek ismét szabados út engedtessék, szükség lészen bal oldalunkra is fordulni, aminthogy a maga megmaradása iránt gondos természet ez okra nézve a fekvést hírünk nélkül is gyakran változtatja.

282. oldal Az álomról és vigyázásról

Szlatky Mária (szerk.): A jó egészség megtartásának módjáról Szemelvények Mátyus István Diaetetica valamint Ó és Új Diaetetica című műveiből

kaporszakall>!

Ellenkezik a természettel mind az igen sok koplalás, mind a mindennapi dugtig lakás.

247. oldal, Az étellel és itallal okosan való élésről közönségesen

Szlatky Mária (szerk.): A jó egészség megtartásának módjáról Szemelvények Mátyus István Diaetetica valamint Ó és Új Diaetetica című műveiből

kaporszakall>!

Ami az ágyat illeti. Ki micsoda ágyhoz szokott, abban nyugszik legcsendesebben. A nyomorúság és az iga alá szokott katona és munkás szegény ember a kövön is jól aluszik, midőn a heverő, kényes és beteges a fosztott tollú derékaljon sem nyughatik. Aki a kemény ágyhoz szokott, a puhába, aki puhához, a keménybe nem alhatik, sőt ugyan összeroncsolódik. Egyébiránt az igen rövid, szennyes, nedves, büdös, tetves, balhás, palackférges ágy mindeneknek nemcsak igen alkalmatlan, hanem ártalmas is. A takarózó is, ha igen nehéz, a testet elfárasztja, és a bőrön való kigőzölgést megakadályoztatja. Ha igen könnyű és vékony, az aernek éjszakai változásait rólunk el nem fordíthatja. Jegyezd meg, hogy a fejet egészen betakarva aludni nem tanácsos, mert a testből perspiráló rothadt gőzt az aerrel együtt bé kelletvén szívni, az a tüdőket megrontja.

283. oldal [A hálóház és az ágy]

Szlatky Mária (szerk.): A jó egészség megtartásának módjáról Szemelvények Mátyus István Diaetetica valamint Ó és Új Diaetetica című műveiből


Hasonló könyvek címkék alapján

Thilo Schleip – Gabi Hoffbauer: A bélérzékenység és ami valójában mögötte rejlik
Vasant Lad: Ayurvéda
Marjolein Dubbers: Hormonkontroll
Vasant Lad: Ájurvéda
Gyógyító ételek – Ártalmas ételek
Richard F. Heller – Rachael F. Heller: Szénhidrátfüggők könyve
Linda Gamlin: Az allergia
Kricsfalvi Péter: Stressz a lelke mindennek
Michael Greger – Gene Stone: Hogy ne halj meg
Will Bulsiewicz: Éltető rostok