Miért ​jó a demokrácia? 6 csillagozás

Szlankó Bálint: Miért jó a demokrácia?

Ez a könyv napjaink talán legfontosabb politikai kérdésére próbál választ adni: szükségünk van egyáltalán a demokráciára? A közvetlen hangon megfogalmazott, sok példával illusztrált kötetben a szerző amellett érvel, hogy az önmagukat kormányzó társadalmak stabilabbak és hatékonyabbak is, mint az önkényuralmak.

>!
Kalligram / Pesti Kalligram, Pozsony / Budapest, 2013
206 oldal · puhatáblás · ISBN: 9788081017025

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

E.M.Forster


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

niggerinthewoodpile>!
Szlankó Bálint: Miért jó a demokrácia?

A könyv gyakorlatilag elvi megfontolások nélkül mutat rá arra, hogy a demokrácia miért a legjobb létező kormányzati rendszer, avagy miért a legkevésbé rossz. A szerző teljes mértékben kerüli az eszmékre (szabadság, egyenlőség, igazságosság stb.) való alapozást, maximum említi őket, mint a a demokrácia következményét, nem pedig célját. A 190 oldal alatt kellően olvasmányosan kiderül, hogy a demokráciák jobban teljesítenek autoriter kormányzású társaiknál, jellemzőbb a béke és a jólét, és hiába működnek lassabban, döcögősebben, hosszútávon nincs kihívójuk.
Olvasmányossága, érthetősége és tömörsége miatt komolyan ajánlom mindenkinek, aki valaha egy percre is elbizonytalanodott a demokrácia mindenhatósága fölött.


Népszerű idézetek

Anton_Gorogyeckij P>!

Peter Pulzer, egy angol politikaprofesszor pedig arra jutott a hatvanas évek végén, hogy az a durván 25 százaléknyi szavazó, aki nem rendelkezik fix pártpreferenciákkal, hanem ide-oda szavaz, és ezért végeredményben eldönti a választások eredményét, nem a legokosabb rétege a választóknak, hanem a legbutább. A választók gyakran szinte semmit nem tudnak arról, hogy a politikusok, akikre szavaznak, pontosan mit is képviselnek, miközben meglepően jól tájékozottak egy csomó teljesen irreleváns dologról, ami velük kapcsolatos. Az 1992-es amerikai elnökválasztási kampány alatt például kimutatták, hogy a közvélemény 86 százaléka tudta, hogy George Bush kutyáját Millie-nek hívják, de csak 15 százalék tudta, hogy Bush támogatja a halálbüntetést.

163. oldal (Kalligram, 2013)

3 hozzászólás
Anton_Gorogyeckij P>!

A demokratikus politika és közélet megsemmisítése az emberek infantilizálásával is jár. Az a társadalom, ahol praktikusan megszűnik a közélet az emberek döntő többsége számára, egy idő után szükségszerűen elveszíti azt a képességét, hogy felelősen gondolkodjon nemcsak a közügyekről, de gyakran még a kisebb közösségek életéről és működéséről is. Az eredmény jó esetben középszerűség, rosszabb esetben szélsőséges nézetek, és minden esetben zűrzavar, homály és inkompetencia, még akkor is, ha egyszer újra eljön a szabadság órája. Tökéletes illusztrációja ennek az elmúlt húsz év magyar politizálása. Még mindig nem tértünk magunkhoz a kádárizmusból, meg abból, ami előtte volt.

90. oldal (Kalligram, 2013)

Anton_Gorogyeckij P>!

Az elnyomott, szabadságától és önállóságától megfosztott ember számára komoly nehézséget jelenthet, hogy erkölcsös lényként létezzen, hiszen mindenütt falakba ütközik, mindenhol kompromisszumokra kényszerül, ideáit és elveit folyton el kell árulnia. Ha mindenféle választás jogától megfosztanak minket, aligha élhetünk valódi emberi életet. A totalitárius, az emberek mindennapjait is szabályozni akaró politikai rendszerek legszörnyűbb részét gyakran nem is a fizikai elnyomás jelenti. Hanem az, hogy lépten-nyomon elfogadhatatlan erkölcsi kompromisszumokba kényszerítik bele az embereket az előrejutás vagy egyszerűen csak a túlélés fejében.

99. oldal (Kalligram, 2013)

Anton_Gorogyeckij P>!

A hetvenes évek olajválságait követően a nyugat-európai államok úgy próbáltak alkalmazkodni, hogy leépítették az energiaigényes ágazatokat, takarékossági intézkedéseket vezettek be, rengeteg embert elbocsátottak, és a béreket befagyasztották, sőt csökkentették. A szocialista jólét illúziójába kényszerített Magyarországon ezt nem lehetett megcsinálni. Ahogy a történész Romsics Ignác írta, „a teljes foglalkoztatottsághoz és az életszínvonal emeléséhez mint legitimációs eszközhöz ragaszkodó kádári vezetés számára (…) mindeme módszerek elfogadhatatlanok voltak. Ehelyett kölcsönöket kezdtek felvenni a nyugati pénzpiacon, és az évről évre újratermelődő egyensúlytalanságokat ezekkel próbálták kiegyensúlyozni”. Az ekkor megkezdődő masszív eladósodás – az ország adósságállománya 1970 és 1980 között több mint a tízszeresére nőtt – végül közrejátszott a rendszer összeomlásában.

43. oldal (Kalligram, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Romsics Ignác
Anton_Gorogyeckij P>!

Másrészt a rút igazság az, hogy egyenlőség eszméje ide vagy oda, sokunkra még akkor sem biztos, hogy rá lehetne bízni ezeket a gyakran igen bonyolult kérdéseket (de még az egyszerűbbeket sem mindig), ha végtelen idővel rendelkeznénk – ahogy az ember lépten-nyomon rá is döbben, ha az internetes fórumokat olvasgatja. Mintha rengeteg ember nemcsak a szakszerű ismereteknek, de még a józan belátásnak is teljesen híján volna.

162. oldal (Kalligram, 2013)

Anton_Gorogyeckij P>!

E. M. Forster úgy vélte, a demokrácia nem érdemel háromszoros hurrát, de kettőt megszavazott neki. A huszadik század történelmét elnézve alighanem mondhatjuk: a kettő sem rossz.

77. oldal (Kalligram, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: demokrácia · E.M.Forster
Anton_Gorogyeckij P>!

A felszabadulás után Venezuelában körülbelül tízezer ember (a lakosság kb. egy százaléka) birtokolta majdnem az összes földet. Amikor a 19. század elején a gyarmatok végül lerázták a spanyol korona igáját, szabadságharcuk legnagyobb alakja, Simón Bolívar tudatosan olyan kormányzati modell alapjait fektette le, amely elutasította az önkormányzatiságot, a parlamentarizmust és a jog uralmát, és helyettük az erőskezű népvezérben (történetesen saját magában, bár ez biztos csak véletlen) látta a megoldást a kontinens problémáira.

141. oldal (Kalligram, 2013)

Anton_Gorogyeckij P>!

Ez a könyv azt veszi tehát röviden sorra, hogy miféle veszélyek leselkednek manapság a demokráciára, vagyis miért szorul egyáltalán védelemre. Utána azt kísérli meg felsorolni és megindokolni, hogy miért a demokrácia a legjobb kormányzási forma az összes közül, vagyis miért érdemes mellette kiállni, és egyben az autokratikus rendszerek átfogó kritikájára is vállalkozik. Azután arról szól, hogy melyek azok a szokások, intézmények és körülmények, amelyek a demokrácia működéséhez szükségesek, és amelyek nélkül valószínűleg bukásra vagy legalábbis sántikálásra van kárhoztatva. Végül pedig arról is szó lesz, hogy a modern képviseleti demokrácia a gyakorlatban sok szempontból korlátozott, a mindennapjai gyakran frusztrálóak és nehézkesek, újabb és újabb kihívások előtt áll. Fő mondanivalónk pedig, ami az egész könyvön végigvonul, egyszerűen ez; a demokrácia nemcsak azért fontos, mert értékeit – a választásokat, az egyéni szabadságjogokat és a jogrendet – manapság önmagukban is fontosnak szokás tekinteni, hanem azért is, mert azok a társadalmak, ahol ezek érvényesülnek, stabilabbak és hatékonyabbak, mint azok, ahol nem.

9-10. oldal (Kalligram, 2013)

Anton_Gorogyeckij P>!

Ma már senki nem mondana olyat, mint Francis Fukuyama, az amerikai gondolkodó, aki 1989 februárjában kijelentette, hogy a liberális demokrácia sikerével elérkezett a történelem vége és az emberiség politikai fejlődése elérte logikus végpontját. Igaz, Fukuyama nem úgy értette, hogy a történelmi események láncolata véget ért; mindössze annyit állított, hogy a demokrácia nyerte az ideák harcát. De kijelentése mégis egy olyasfajta optimizmust tükrözött a demokrácia kilátásaival kapcsolatban, amit ma már kevésbé érzékelni.

14. oldal (Kalligram, 2013)

1 hozzászólás
Anton_Gorogyeckij P>!

Szaúd-Arábia szokásai például hírhedten szigorúak. A nők nem vezethetnek autót, a férfiakat és a nőket szegregálják, nem lehet alkoholt inni, és nincsenek még mozik sem. Az utcákat a mutavín, egy milícia rója, az ő feladatuk lesújtani azokra, akiket rajtakapnak, hogy nem tartják be a szabályokat; orwelli intézményüket úgy hívják, Erkölcsrendészeti és Bűnmegelőzéséi Bizottmány – „bűn” a szó vallási értelmében. Egy hírhedt esetben néhány évvel ezelőtt a mutavín megakadályozta, hogy több tucat fiatal nő elmeneküljön egy égő épületből, mert nem volt rajtuk kendő és nem volt velük férfi kísérő; 14-en bennégtek.

89. oldal (Kalligram, 2013)

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Antal Attila: A populista demokrácia természete
Tóth Gábor Attila: A jogok törvénye
Daniel C. Hallin – Paolo Mancini: Médiarendszerek
Erdei Ferenc: A magyar társadalom
Bibó István: Demokratikus Magyarország
Jakab András – Körösényi András (szerk.): Alkotmányozás Magyarországon és máshol
Lukács György: A demokratizálódás jelene és jövője
Timothy Snyder: A zsarnokságról
Steven Levitsky – Daniel Ziblatt: A demokráciák halála
David van Reybrouck: A választások ellen