Kulipintyó 84% 15 csillagozás

Már többször neki akartam állni olvasni, de valamiért mindig elmaradt. Most végre sorra került, de be kell valljam, hogy kicsit csalódtam. Hiába a gyönyörű borító, a szép illusztrációk, az érdekes fantasy lények és a különleges világ, még se tudott igazán elvarázsolni a történet. És ennek a három főszereplő, Leó, Ruben és Ámon az oka. A könyvben 15 éves fiúknak írják le őket, de úgy viselkednek, gondolkodnak és beszélnek, mint ha 10-12 évesek lennének. Egy 15 éves kamasz nem ilyen, nemhogy most nem , de annak idején én se ilyen voltam. Nekem inkább gyermekkönyvnek tűnik, mint ifjúságinak, hiába kamaszok a főszereplők, ha ennyire gyerekes a stílus.

A regény első részén legalább a felét meghúztam volna. Az író fantáziája jó, új lények vannak, de valahogy úgy vannak leírva, hogy nem tudtam elképzelni. Az illusztrációk jók, de sokszor nem jó helyen vannak… Én ezt a regényt nagyon-nagyon vártam, már a borító és a cím is elkapott és állandóan rá gondoltam. Kulipintyó… akárhányszor mondom… nem tudom nagyon tetszik, a borító hozzá meg!!! Lehet ezért voltak nagy-nagy elvárásaim a regénnyel kapcsolatban is. Valamiért mégsem lett kedvenc, viszont itt is lesz folytatás amit várok.
A főszereplő kisfiú sok mindent megtapasztal mire egyáltalán a három jó barát összefog és együtt elindulnak egy elég érdekes kalandra. A nagymama is tudja is meg nem is, tiltja is meg nem is… Végig olyan érzésem volt, hogy szeretné, ha nem fogadnának szót. A nagypapa keresése a mi világunkon túl mutat. Persze kiderül a családról, hogy nem mindennapi, érdekes lényekkel találkozunk utunk során és érdekes helyeken fordulunk meg. Valahogy kitaláltam a végét, mármint kiről is fog szólni igazán a rossz oldalon a sztori….
Valami nem kerek a történetben, de ígéretes kezdet. Egy esélyt mindenképp adok a folytatásnak, aztán meglátjuk!
https://youtu.be/IT_icxuCmG8…

Slamcsik Máté irigylésre méltó fantáziával alkotta meg a világot, és a benne nyüzsgő számtalan furcsábbnál furcsább szerzetet. A nevük is fülgyönyörködtető! Maga a könyv megjelenése és illusztrációja is szemeket gyönyörködtető. (Vonatokon ülve hazafelé olvastam el a második felét, a közelben ülő gyerekek elvarázsoltan bámulták az illusztrációt. Szinte nyálcsorgatva, ami nem lep meg.) Szóval igazán csodálatos fantasyt álmodott meg a fiataloknak az író. Mindössze egy csöppet rövid, alig néhány lélegzetvétel, és véget is ér. Szerettem volna még sztorikat a másik világról, valami olyasféle köntösben, ahogy az elején elkezdett regélni róla. Szerettem volna egy kicsit többet megtudni nagyapóról és a huncut nagyanyóról, meg a macskáról. Nem beszélve a legfiatalabb elementálról! Ha esetleg tervez még részt ehhez a Kulipintyóhoz (aminek az alcímét egyébiránt nem nagyon értem, de jól hangzik), hát én mindenesetre vevő lennék rá. Ezt a csodavilágot nem szabad ennyiben hagyni!

Jó a világ, izgalmasak a lények, érdekes a sztori. Viszont látszik, hogy az eredeti elképzelés egy képregény volt. A szöveg egyszerű, lényegretörő, sallangmentes, tömör, ami egy regénynél nem biztos, hogy jó ötlet. Hiányzik kicsit a bővebb kifejtés, némi leírás, karakterábrázolás. Mindemellett igencsak ígéretes, és úgy tűnik nekem, lesz még folytatás, aminek meg örülnék.

Nagyon izgalmas és vicces, vitt magával a történet, a szereplők aprólékosan realisztikusak, az illusztrációk pedig varázslatosak és vagányak!!

Részletesebben hamarosan…