Összegyűjtött ​szerelmeim 63 csillagozás

Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim

Szív Ernő, a közismert hírlapíró, elbeszélések, regények és színpadi művek alkotója-szereplője, tárcarovarok vezető munkatársa ebben a könyvben saját életének történetét mondja el, mégpedig különleges szempontból: egyetlen nagy gyűjteménybe foglalta azokat a nőket (fiatal lányokat és érett szépasszonyokat, világhíres ragyogó szépségeket és a szürke hétköznapok megkerülhetetlen részeseit, tisztességben megőszült családanyáktól a névtelen utcalányokig), akiket szeretett, és akik szerették őt. Összegyűjtötte szerelmeit, néha szabályos elbeszéléssel, néha tárcával, néha egy mondattal, néha csak egyetlen jelzővel adózott nekik – ám mindegyikükről megemlékezett, és hosszabb-rövidebb ideig mindegyiküket főszereplővé léptette elő. Történhet-e ennél több? Az Összegyűjtött szerelmeim írásai választ adnak erre a kérdésre.

Eredeti megjelenés éve: 2003

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2003
294 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631423255

Enciklopédia 14

Helyszínek népszerűség szerint

Duna · Veszprém


Kedvencelte 7

Most olvassa 4

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Chöpp P>!
Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim

Nem tudok kevesebb csillagot adni. Bár lassan olvasgat-gattam, egyáltalán nem azért, mert nem tetszett. Ezek a novellák szinte egytől egyig nagyszerűek. Darvasi úgy ír, mint Isten egy Földön ragadt angyala a legmagasabb körökből, akiről lepereg minden mocsok, csak a sarkai repedtek be kicsikét, mert az apostolok lován nehéz manapság bejárni Magyarország és a nagyvilág kátyús úttalan utait.
Az összegyűjtött szösszenetei pedig megannyi színes, szikrázó üvegcserép felpúpozott halmokban, amikről szemünkbe káprázik a szerelmek esendő, törékeny mégis halhatatlan mivolta. Néha egy-egy szilánk beléd vág, véred kis patakocska folyásán elmosolyodsz, és tovább olvasol.

5 hozzászólás
Bélabá>!
Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim

„Kényszerolvasás” volt, hasonmás. Olyan stílű könyvet kerestem, ami az előző E.P. kötetre hajazott, s némi vacillálás után kötöttem ki Darvasi Lászlónál. Bocsánat, Szív Ernőnél.
Szív Ernő nagyon jól ír! Már-már utoléri a legjobbak szintjét. Igazán szórakoztató, abszurd vagy morbid és letehetetlenül olvasmányos. Ez így a szépség és jóság. Lehet, hogy én voltam túl mohó és szinte egyhuzamban faltam be a 300 oldalas könyvet, mert kínálta magát…. Csak a vége felé, az utolsó harmadára olyan szinten lett absztrakt helyenként, amit egyszer Garaczizmusnak neveztem, de mondhatnám a Grass-féle elvontságot is. Nem tudom, milyen volt a szerkesztési elv, valószínűleg az elejére kerülhetek a közérthetőbb, könnyebb írások, tárcák, dzsessznovellák, ezért a végére maradt Feketefekete és a „cimborái”, akik egész különös világban éltek Már-már alkoholos befolyásoltság szerű tünetek is kiütköztek, á lá Szorokin-szindróma?
Nem is tudom, levonjak-e ezek miatt. Hiszen az is lehet, tudatos volt Szív Ernőtől.
Mindenesetre jól szórakoztam, kacagtam, meghökkentem és a többi. Igazán remek belépő volt az eddig általam még nem olvasott kortárs írótól, így természetes a folytatás is más könyveivel. 4,5-est adok (4,5 pont), de csak amiatt, mert bízom benne, hogy még van ennél is átütőbb könyve (pl Taligás, Könnymutatványosok). Ha mégsem, akkor tévedtem. Tévedni pedig emberi dolog. Jó munka volt, Ernő! :)

gabona P>!
Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim

Mindig nehéz helyzetben vagyok, ha Esti Kornélt Szív Ernőt Darvasi Lászlót kell értékelnem. Mégsem tudhatom le annyival, hogy nem véletlenül kedvenc, meg hogy mindenkinek olvasnia kéne. De akkor mit írhatnék az Összegyűjtött szerelmeimhez?

Mondom, mennyi minden jutott eszembe a dzsessznovellák, elbeszélések és tárcák kapcsán:

– egyes számú variáció: ha nő lennék, egészen biztos belezúgnék Szív Ernőbe, hogy aztán engem is megírjon és lepréseljen. Mert a nő szereti, ha megírják és lepréselik, ah. (Jó gondolat ez, csak hát hogy jövök ki belőle? Kuka.)

– kettes variáció: egyik nap a lakatlan sziget-könyvekről beszélgettünk. Azaz hogy mi lenne az az egy, tetszőleges kötet, amit magunkkal vinnénk arra a bizonyosra, ha esetleg hajótörést szenvednénk. Itt, Magyarországon, ahol még egy tisztességes tengerre sem futotta. Én Vámos Miklóstól Az isten szerelmére című gyűjteményt mondtam, ő a Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba fedőnevű Szív Ernőt. Állítólag benne van az Élet szebbik oldala. (Ez sem rossz, de körülbelül ennyiben meg is állt a beszélgetés, talán majd egyszer folytatjuk.)

– hármas, és akkor nagyon figyeljetek: volt egy (nevezhetjük így) Nagy Szerelem – haj, de még mennyi! –, én pedig írtam egy Darvasi-novellát. Csak úgy kigurult a tollból egyik pillanatról a másikra, de a Nagy Szerelemnek befellegzett, a szöveg pedig elszublimált. Esküszöm, ha véletlenül előkerülne (mert az biztos, hogy megtartottam, kérdés, vajon merre lehet…), megosztom az illetékes felületen. Puff neki, ebből sem lehet tovább gombolyítani a dolgot, akármennyire is szeretném. Jaj. Nézzük, mi van még!

Amikor szükségem van egy kis nyugalomra, lelki megtisztulásra – nehogy elfelejtsem, hogy ember vagyok, nem pedig gép –, akkor Darvasi László (avagy Szív Ernő, kinek hogy tetszik) a tökéletes társ. Talán ezért is van az, ha megkérdezik, ki a kedvenc íróm, belemondom a sorba. Vámos Miklóst, Szabó Magdát, Esterházyt megismerik, oké, már hallottam, viszont olvasni, hát azt nem nagyon. De ki az a Darvasi? Nos, őt nem lehet elmagyarázni. Ahogy a rókatárgyat (Parti Nagy) és a rózsát (Tompa Andrea: Omerta) sem. Amit ő leír, azt érezni kell: összegyűjtött szerelmeim, összegyűjtött érzéseim. Egy nő (Esterházy), szeret, szeretem, gyűlöl, nem tudom gyűlölni. Lepréselem hát emlékkönyvembe, egyenesen az örökkévalóságnak. Szóval, főleg nők. (Mihez kezdjen az ember, ha szép nők jönnek? – Grecsó, bár nem pontosan. Na, igen… nehéz ügy – ez már jómagam.) Meg rengeteg szenvedély, jazz, mocsok és gyönyör úgy, ahogy más nem tudja. Megnyugtat, gyönyörködtet, felemel és porba dönt, befogad és kitaszít. (Ezt azt hiszem, Villon. Rég voltam már kilencedikes.) Összetöri, aztán befoltozza a Szívet szívet, kacagtat, de legszívesebben mégis könnyeznél. Vérnyomást is csökkent, komolyan – receptre írnám, ha kéne. De hát magamtól is tudom, mi a jó. Tündérek (most kezdjem sorolni mindet, név szerint is?) porcukrozzák a felhőket, az életbe pedig minden belefér, csak jól kell keverni a lapokat. Próbálkozhatsz, de Szív Ernő egyszeri és megismételhetetlen. Aztán még is van belőle még egy.

>!
Magvető, Budapest, 2003
294 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631423255
2 hozzászólás
olvasóbarát P>!
Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim

Szív Ernő kapcsolata a nőkkel elkápráztató, olyan odafigyeléssel, érdeklődéssel szemléli, szeretettel és ironikus csipkelődéssel írja meg őket. Klumpa Mária, Finger Ibolya, Hó Valéria, Sara Mendel és a többi mind egy-egy nőtípus, ideál, különlegesség. Érdekes, hogy a nők jellemzésénél általában megemlíti az apák foglalkozását is.
Különböző városokban tesz utazást, Moszkva, Róma, Párizs, Amszterdam, Portugália, a sor hosszan folytatható.
Ahogyan megírta a könyvtáros kisasszonyt, most a tanárnő az írónő és a legkülönbözőbb foglalkozású, lelki alkatú, szépséges és kevésbé szép nők sorakoznak a novellákban. A Marshall tiszteletes címűben felsorolja a történelem, az űrkutatás, a művészet, az irodalom híres nőalakjait, „mosolyuk, a válluk, a könnyed és édes gőgjük…, a bosszúvágyuk, az elesettségük, a kedvességük, a találékonyságuk, ó igen, és persze a csuklójuk hirtelen fölvillanó fénye…”
Vannak azért kevésbé sikerült írásai is, de a többség megint elkápráztatott, néhol már a címek is: A Por és Hamu Restaurantban, A Hófehérke-zendülés, A világ tíz leggyakrabban használt női mondata
Jelentős szerepet kap a kötetben a zene is, különös tekintettel a szaxofonra.

fióka P>!
Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim

Az, aki órát talált, az órát, ami még mindig járt. A soha nem evő. A megfejthetetlenek. A Sötétfeleség, aki valaha pántlikás kislány volt. A meghallgató. Az ártatlan. A vágyakozó. Az, akire semmivel nem lehetett hatni. Az odesszai felhő-gondolatú halált vizionáló. A képzeletem, kedvesem, aki zsoldos katona. Jolanda, akinél vendég lehetsz. A kinyithatatlan. Az, akit azért szerettek rajongásig, mert meg akartak sérteni. A pincérlány, akinek be lehetett látni a mellei közé, amikor abszintot hozott. Aki nem szeret tévedni. A pap, aki színész szeretett volna lenni. A pincérlány, akinek azt mondták, hogy a nyár utolsó napja van és ezer verset írtak a városban akkor. Az, aki csak betegekkel kezdett (ki). A Por és Hamu Restaurant, Doktor Feketefekete és a tolószékes majom. Az, aki egyszerre temette el, egymás mellé a férjét és a szeretőjét, majd nevetett. Amelie, aki néhány napig hallgatott. Az, akit Claudia Cardinale fog eljátszani, ebben biztos vagyok. Miszter Vendelfon, aki először pap volt s csak utána fegyverkereskedő. A miféle portugálok. Rezső, a villámokkal. Az, aki például hányt is. A világ tíz leggyakrabban használt női mondata. A nő, aki azt mondta: bocsásson meg, azt hiszem, nemsokára elélvezek. A szőke állat. A vidéki tanítónő. Az élni kezdő szobák. Veronika Brandt keze nyoma, akiről Borges jutott eszembe. És a többiek véges-végtelen sorokban, minden, amire emlékezni lehet, körülöttük pedig közös nevezőjük, Ernő. A(ki) Szív.

kaporszakall>!
Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim

Szív mondatai itt is szikráznak, mint napfény a csikorgó havon, de a mondatok értelme a kötet vége felé haladva fokozatosan ködbe borul. A szürreálishoz vonzódók és egyéb effélék örömüket lelhetik a mű első felében; a második felet az önagyvelejükben vájkálni kedvelőknek és filozófushallgatóknak ajánlanám. Én, mint szürreális felé hajladozó, ám minden racionalitást sem nélkülöző, átlagoltam az első félteke öt, s a második három csillagát…

spoiler

Pixelhiba>!
Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim

Tudja, Ernő, szeretem én magát, bár most búcsút kell intenünk egymásnak, hosszú volt ez a két hét amit együtt töltöttünk, én olvastam, Ön figyelt. Néha nem tudtam követni, képzelete annyira messze szárnyalt, mégis kerestem önmagam Hó Valériában, Julia Morgenben, Jolandában, Angélában, Carmenben és sok más szerelmében, ha megleltem egy apró részletet, remélem észrevette az olvasólámpa energiatakarékos fényénél, hogy mosollyal nyugtáztam.

5 hozzászólás
gyurmapok>!
Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim

három nap gondolkodás után sem tudom, hogy mégis mivel lehet kiegészíteni, vagyis nem kiegészíteni, hanem körülírni ezt a könyvet. vagy bármit mondani. bár az könnyű, hogy kinek tudom ajánlani: mindenkinek, aki volt már szerelmes, vagy szeretne az lenni, akár férfiba, akár nőbe. mindenkinek, aki szereti a gyönyörű, egyszerre könnyed és mély mondatokat, de nem sokall be tőlük 290 oldalolon keresztül sem. azoknak is, már csakazértis, akik szerint egy pár oldalas – esetenként néhány mondatos – novella? tárca? mese? után nem lehet fél óráig bámulni az égbe, de még napok múltán is folyamatosan gondolkodni rajta, miatta. sőt, olvassa el ezt a könyvet mindenki, aki nő, vagy férfi.
szív ernő történetei olyan helyre kerültek, ahova csak keveseknek sikerült (már ami ezeket a telenyomtatott papírlapokat illeti). nem lettem szerelmesebb, sem okosabb, de még csak nem is értem jobban a nőket, mint eddig (bár azt legalább tudom, hogy teljesen soha nem is fogom, mert ugye a férfiak, akik azt állítják, hogy értik a nők világát, hazudnak, mint a temetői orgonák). de ekkora hatással ritkán volt rám könyv, még a kedvenceim közül is.
(már csak az érdekelne rettentően, hogy vajon női vagy férfi szemmel élvezetesebb-e, nem mintha számítana, csak kíváncsi vagyok. gyanítom utóbbi, de ezt azt hiszem nem fogom megtudni – a statisztikával ugye nem foglalkozunk.)

1 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!
Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim

Gyönyörű, humorral teli könyv. Mintha Krúdy Szindbádja Szegeden született volna, és nem gőzösön, hanem TGV-n utazna. Szerelmei mindenféle nők, bár Szív Ernő, aki számomra leginkább egy zsidó római arcélű Latinovits külsejét öltötte fel (értsd, Szép Ernőre asszociáltam, aki mondjuk pont szép nem volt, de Ernő bizonyosan), szóval Szív úr a nőkben nem a kancsal szemüket, apró bajuszkájukat, huncut szemöldöküket, buja fülüket, vágyakozó orrukat fedezi föl, hanem érdekes (hogy úgy mondjam, abszurd) szokásaikat: az egyik például a világ legnagyobb szemetelője, és szemetelés-filozófusa.

Szív Ernőnek, Szindbáddal szemben, nincs igazán nagy vonzereje (kicsi se), nem ő a lényeg, hanem a nők, akiket szeret, s akiket összegyűjtött nekünk. A szerelemnek más aspektusát láthatjuk itt képviselve, nem a testit vagy a lelkit, hanem a tárgyit: mire emlékszik vissza az ember egy régi szerelméről? Vagy miről jut ő eszébe? Kis, furcsa szokásokról, hogy így issza a kávét, a járdának csak a szélén hajlandó egyensúlyozva közlekedni, stb.

Rokon könyvek: az említett Szindbád, és Esterházy Egy nője, utóbbi talán még közelebb áll, hiszen egyértelmű a szerzők közötti kovalens kötés.

3 hozzászólás
ppeva P>!
Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim

Nem szabadna egyszerre kiolvasni. Idő kellene hozzá, sok idő.
Mikor elkezdtem, nem voltam biztos benne, hogy a végére is érek. Annyira abszurd volt, hogy szinte fájt. A faramuci, keresett nevek, a hajuknál fogva előrángatott hasonlatok, a (látszólag és szerintem) találomra előhúzott mondatok. Valahogy mégis olvasmányos volt a maga irracionális-lilaködös módján. Talán az első 100 oldal vége felé egyszer csak elkezdett bennem zümmögni egy Presser-dal. Te majd kézen fogsz és hazavezetsz… Mintha ehhez a könyvhöz íródott volna. Olvastam, és dudorásztam, vagy csak úgy ment a fejemben. Aztán eljutottam a 152. oldalon ahhoz a mondathoz: „A világon minden énekszámhoz, dalhoz és dúdoláshoz tartozik egy nő.” Vagy egy férfi. Vagy egy könyv – gondoltam, aztán bólintottam, és onnantól más szemmel olvastam tovább.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

volna>!

Eszembe jutott egy izlandi vagy mexikói mondás.
Ha menekülsz, a szíved trancsírozzák szét.
De ha nyugton maradsz, csak az arcodba lőnek.

A hentes nővérek (32.o.)

volna>!

Ilyen az élet, mert jobban ki lett találva, mint ahogy meg lett csinálva.

66. oldal, Nem értettem a nőket

Kapcsolódó szócikkek: élet
1 hozzászólás
félóra>!

Lassan megértettem, hogy egy nő legnagyobb kincse az, hogy iszonyatosan, hogy halálosan lehet szeretni. Némelyik jól varr, mondjuk. Stoppol, mint egy ruhatündér. Süteményművész. Szül, mint aki tanulta, hogyan kell szépen csinálni. Kegyetlenkedik, intrikál, békétlen, önző dög, lenéz, kihasznál, igen, sok mindent tud a nő, de mégis a legbecsesebb tulajdonsága, hogy szeretni lehet. És nincsen miért. Vagy van, de minek rákérdezni, ülsz előtte, nézed, szereted. Vagy nincs veled, szereted. Azt se tudod, kicsoda, nem is ismered, szereted. Elvágja a torkod, szereted. Drágám, kicsi szívem.

5 hozzászólás
Nita_Könyvgalaxis>!

Bocsásd meg, de beléd szerettem, pedig még nem is tudom, ki vagy, te kicsi nő.

Egy temetés, egy élet

2 hozzászólás
gyurmapok>!

1. Még!
2. És én?!
3. Mit vegyek fel?!
4. Ez nem igaz.
5. Miért nem magadtól?
6. Nekem pedig olyan kevés elég lenne!
7. Mondd még egyszer!
8. Hiszen megígérted!
9. Miért?
10. Nem!

A VILÁG TÍZ LEGGYAKRABBAN HASZNÁLT NŐI MONDATA - A Hamu és Por Restaurant étlapjának tájékoztatója szerint

5 hozzászólás
Bélabá>!

Egyszer egy ember azzal dicsekedett nekem, azt hiszem, könyvelő volt, igen, egy könyvelő hencegett azzal, hogy vannak esők, amelyekben hall minden esőcseppet.

Kapcsolódó szócikkek: eső
1 hozzászólás
gyurmapok>!

Azt a zenét, amelyet a legjobban szeretünk, nem alázzuk meg azzal, hogy egymás után hússzor föltesszük. Kivételes alkalomként évi négyszer illesztjük tű alá a korongot, és olyankor töltünk egy konyakot. Nem brandyt, konyakot.

Az Eddie Reim-szóló

Chöpp P>!

A nők ravaszabbak, mint a férfiak, és többet fáj a fejük is.

136. oldal Hortenzia harangjai

2 hozzászólás
Chöpp P>!

Amikor kimondasz egy mondatot, tudnod kell, hogy mi mindent fedsz el vele.

257. oldal A Hófehérke-zendülés


Hasonló könyvek címkék alapján

Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Komor Zoltán: Néhány reggel, néhány éj és minden tárgy magánya
Malina Tomova – Vincze Ferenc (szerk.): Almák
Lázár Ervin: Buddha szomorú
Lázár Ervin: A Masoko Köztársaság
Talamon Alfonz: Talamon Alfonz művei
Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó?
Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban
Tóth Erzsébet: Szívhangok
Fekete I. Alfonz: A mosolygó zsonglőr