Meghívás ​a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba 65 csillagozás

Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba

Szív Ernő legújabb könyvében nem kisebbre vállalkozik, mint hogy megírja a magyarok történetét. A bejövetelüket, a kimenetelüket és mindazt a sok fényes és zűrzavaros kalandot, ami e kettő között történt, történik. A magyarok mind költők, így nem csoda, hogy e sajátos fénytörésű irodalomtörténet voltaképpen a nemzet történetének tankönyve.

Ki ne hallott volna már Rienzi Mariskáról! Természetesen sokan nem. De Ady Endréről, az ő szerelméről, akinek a vérbajt is átadta, már többen tudnak. Szív Ernő legújabb füzete az ő – Rienzi Mária – szempontjából meséli el férfiak és nők kis dicsőségeit és apró árulásait. Juhász Gyula helyett Sárvári Anna, Karinthy Frigyes helyett Böhm Aranka, Kosztolányi Dezső helyett, nos, őhelyette többen is hangot kapnak e kötet lapjain, sőt azt is megtudjuk, mi volt Karády Katalin élete szerepe.

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2018
262 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631436655
>!
Magvető, Budapest, 2018
264 oldal · ISBN: 9789631437362

Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Esterházy Péter · Darvasi László · Nemes Nagy Ágnes · Tandori Dezső · Sárvári Anna · Závada Pál


Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 34


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba

Szív Ernő, a gavallér tárcaíró ezúttal lágyan megfogja könyökünk, és végigsétál velünk a magyar irodalom- és kultúrtörténeten, mint holmi gesztenyefa-allén. Olyan szöveg ez, amin az esetleges fordítók vízhólyagosra lábjegyzetelik majd hüvelykjüket a remény- és jövőbeli fordítások elkészítése során – csupa csak nekünk, magyaroknak ismerős (ha ismerős) név: Szendrey Júlia, Böhm Aranka, Szép Ernő, Tandori, Márai, satöbbi, satöbbi, és itt kérnék elnézést azoktól, akik kimaradtak a felsorolásból. (Vannak elegen.) Zárt szöveg hát, de micsoda nyitott mondatok! Mert a Szív-féle mondat csupa marcipán és cseresznyepaprika: egyszerre lágy és erős, érdekes és váratlan, nem lelni párját. Hungarikum, na. Közöttük pedig ott áll – mint egy cirkusz porondján – maga Szív, a Nagy Mondatidomár, korbácsa suhog, a mondatok pedig hálatelt szívvel figyelik őt (mert a korbács ha suhog is, nem csíp, csak simogat), és várják az intést, a parancsot, hogy most, na most ugorjunk át a tüzes karikán.

És hoppsza, át is ugranak. Mert ezek a mondatok mindig átugranak, szőrük se perzselődik közben.

2 hozzászólás
gesztenye63>!
Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba

Nagyon szeretem, ahogyan ír a nőkről. Kedves @olvasóbarát-om így kommentálta a Bajor Giziről szóló tárcanovellát megidéző karcomat. Ezzel rögtön fel is adva a leckét, hogy akkor mit is szeretek vajon én az Ernőben. Persze hát, a nőkön kívül, vagy pontosabban, azon kívül, ahogyan róluk ír. Lássuk csak… Szeretem ahogyan a halálról ír. Vagy, ahogy az életről. Arról, ami szerencsés esetben megelőzi a halált. Meg még azokról a nagy dolgokról is, amik kitöltik azt az időt, amíg élet az élet… Legfőképp a szerelemről és hozadékairól (vagyis egyéb bajokról).
De azt is szeretem ám, amikor amúgy igazán nagy dolgokról ír, mint mondjuk a haza, vagy annak a szeretete, esetleg az irodalom. Igen az, ami életben tart, de amibe bele is lehet dögleni. Mind közül a legszebb pedig, amit én annyira szeretek az, amikor költészetről ír ez a hiteles ember. Ez a költő. Merthogy Papp-Zakor Ilka szerint is … mindig akadnak olyan szerzők, akiket az ember az írásai alapján személyes ismerősének, barátjának érez, gondolatban párbeszédeket folytat vele, együtt mennek múzeumba, kutyát sétáltatni és megbeszélik a könyvélményeiket. Nekem bizony ilyen ez a két ember, a Darvasi, meg a Szív – így, együtt.

Akkor hát, gondolatban gyerünk vissza a nagy dolgokhoz. Ámde csakis azért, hogy eljuthassunk azokhoz a bizonyos kis dolgokhoz, amik aztán felépítik az Ernőt, amikről aztán lehet vele gondolatban beszélgetni, diskurálni, vitázni, meg egyetérteni. Vele is, mással is. Vissza az ötletig, a kósza benyomásig, a rémült kisérzetig, vagy a zakók, nadrágok zsebéből kiforduló, fiókokban elpihenő érthetetlen kishalottakig. Aztán meg ne feledkezzünk még a kisbeszédről se, úgymint egy bizonyos kabátéról. Vagy a szegény, hitegetett kisálmodóról, merthogy (j)aj, istenem, milyen kevés elég a sokhoz.

Ugye, milyen sok kis apróság, gyönyörű és fertelmes részletek, olyan csöppnyi csipcsupságok, amik aztán várakat emelnek, mennyek kapukilincsét feszegetik, vagy ha úgy adódik, akár még poklokat is fűtenek.

Ezt én mind szeretem. Még akkor is, amikor valami kisfura keretes szerkezetben ezekből a roppant fontos kicsinységekből magyarok történetét írja. Ahol mi magyarok igazából a költők vagyunk, nem pedig az államférfiak, meg az ezerszer ezer oldalra állított és minden oldalon meghurcolt, vagy ugyanott kurzus-receptre istenné avatott nemzetnagyok. Mert a Darvasi hiszi is, amit mond, hogy egy regény mindenkiben benne van.
Mi vagyunk tehát a költők, mi vagyunk együtt a kisember nagysága, a lélek, ami reszket ugyan néha a magánytól, de többször erős a közös létben. Mi, akik Darvasi/Szívvel együtt (el)hisszük és (meg)valljuk, hogy mindannyiunk közös magyarsága nem a populista hordószónok üres retorikájából fakad, hanem a költészet kis apróságaiból. Ezért hát boldogan és elégedetten olvasunk férfiakról, gyarló emberekről, akik odaadó feleségek, lángoló szeretők, vagy éppen bárcás kurvák szemében (és szívében) váltak-lettek költővé, magyarrá. Velük, általuk, rajtuk keresztül egyenes úton jutunk el „ezeréves történelmünk”-ig és valós magyar identitásunkig, nem kell a megélhetési politikus cinikus, álszent retorikáját hallgatnunk.
Mert, mi itthon vagyunk. A bohóckodó Kosztolányi Didével és Karinthyval, a „kabátos” Szép Ernővel, a szuicid Juhász Gyulával és a „hazátlan” Máraival. És itthon vagyunk a megkínzott Karádyval, meg az Auschwitzban kivégzett Böhm Arankával is. Mind együtt.

Szív Ernő pedig segít nekünk otthonná tenni, megélni, átérezni ezt az itthont. Olvassátok, nem muszáj húzóra, jólesik kortyonként is. Nagyon!

13 hozzászólás
szadrienn P>!
Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba

Hogy van mostanság, Ernő?kérdezte halkan Doktor Feketefekete felesége, akivel sokszor, sok helyen táncoltam és keringőztem már, és egyszer megtaláltam a blúza alatt a hajnal maradékát.

Tánc Ernővel, lassú körtánc, aminek sodrásában a magyar irodalom nagyasszonyai, múzsák, dívák, költők és írók szerelmei, feleségei nyújtják a kezüket egymásnak, és adják tovább a másiknak a végszót, talán egy félig elfelejtett verssort, hogy egyre csak áradjon tovább az a titkos irodalomtörténet, amit a mellékszereplők mozgatnak a háttérből.
Ha valamelyik híresség mégis páratlan maradna, kap legalább egy virágzó mandulafát vagy egy vízesést, esetleg belép a végzetes fegyverboltba, mint az idős Márai.
A múltidézés során előkerül egy hírhedt gyilkosság 1925-ből, egy szonettre vágyó börtönőr, Karády Katalin életének legnehezebb pillanatai és meg-megremegnek az Üllői úti fák.
Ahogy haladunk előre a rövid írásokkal, úgy tűnik el lassan a múlt, a színes irodalmi, történelmi kaleidoszkóp, és válik főszereplővé maga a vers, a művészet, az alkotás.
Egyre személyesebb lesz a hang és megérkezünk a jelenbe, gyászon, veszteségen és a múló idő kergetésén merengve.
Mert minden, ami művészet, lényegében az idő ellen, annak múlása, annak párolgása és rohanása, romboló hatása ellen tiltakozik, fölfüggesztené, megállítaná.
A kötet tulajdonképpen a homályba vesző idő, a múlt felfejtése, felgombolyítása, az irodalomkönyvekből való bátor kiszabadítása zsongó, borongó, zenélő mondatokkal, pár oldalba sűrített drámákkal és sorsfordulatokkal, Szív Ernős könnyedséggel és eleganciával.

2 hozzászólás
vargarockzsolt>!
Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba

Elkezdtem egy spanyol krimit, izgalmas volt, de annyira rossz volt a fordítása, annyira idegesített a nyelvi igénytelensége, hogy félbehagytam. De itt van Szív Ernő! Még csak az elején tartok, de olyan ez a könyv, mint ha Esterházy Péter támadt volna fel, teljes fegyverzetben. Próza, de mégis olvasható úgy, mintha vers volna. Elolvastam az első pár oldalt, de aztán letettem, mert túlságosan tetszett. :D Úgy nem lehet rá figyelni, ha élvezkedik az ember, és csak lovagol a szavak hullámain. Ez két napja volt. Ma újra kezdtem, de ma is pont annyira tetszik. Hát, nincs mit tenni, lovagolok. :)

Elolvastam. Az elején a felhők közt jártam. A második szöveg, a Verecke, aprópénz biztosan klasszikus lesz, antológiákba fogják beválogatni. Költészet és abszurd humor, a Magyar Vándor című film legjobb pillanatai villantak be róla, de a hagyományos prózát kedvelők számára érthetetlen lesz – azt mondhatják: ilyen a belterjes Nagykörúton belüli „posztmodern irodalom”, nincs se füle, se farka. Én meg ezt nagyon tudom szeretni.

Aztán egy hegygerincen sétáltam, a magyar irodalomtörténet tájain. Balassi meg Csokonai – ezekkel a nevekkel utoljára a gimnáziumban találkoztam, de érdekes módon megmaradt, amit akkor tanultam róluk, csak hát éppen egyetlen másodpercre se érdekeltek – az ilyenre mondják azt, hogy halott tudás, most meg előjött.

@Wunjo írja: Vajon hogy élhette meg egy polgárasszony, amikor a hírhedt Balassi Bálint a szesztől bűzlően, kancsalítva rárontott? Milyen lehetett Szendrey Júliának együtt élni a nemzet özvegye címkével és második férjével? Hogyan vélekedhetett az orfeumdíva, Rienzi Mariska a nála tíz évvel fiatalabb, pályája elején álló Adyról? Milyen lehetett, amikor valaki Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes kegyetlen tréfájának esett áldozatul? Mit gondolhattak azok a kereskedők, akik a szerencsétlen sorsú Márainak eladták a revolvert San Diegóban?
https://moly.hu/ertekelesek/2789741

Ezek a történetek érdekesek, és szerintem nagyon jól vannak megírva. @Kuszma írja, hogy Szív a Nagy Mondatidomár, de én nem csak a csillogó stílust emelném ki spoiler, hanem azt is, hogy érdekesen vannak felépítve. Fokozatosan von be a történetbe, aztán amikor már teljesen otthon érezzük magunkat benne, akkor hirtelen vége lesz, nem feltétlenül csattanóval, ami feloldja a feszültséget, hanem inkább kérdőjellel.
Radnóti Sándor kritikus, esztéta mesélte, hogy Esterházy Péter egyszer mellette ült egy Mészöly Miklós irodalmi esten, ahol Mészöly a rövid írásaiból olvasott fel, és egy pillanatban odasúgta neki: Befejezni valamit Miklós sem tud. Darvasi, azaz Szív Ernő tud befejezni. Érdemes elolvasni a kötet utolsó írását, az Amikor elmennek a magyarok címűt. Mennyire optimista! És eszembe jut róla Krasznahorkai egyik novellája, Az utolsó hajó, amely először az Újhold Évkönyv 1986/1-ben jelent meg, aztán a Kegyelmi viszonyok című, szerintem mindmáig legjobb novelláskötetében, és amelyik arról szól, hogy kiürül az ország, elmennek a magyarok. És a szerzője ma már több időt tölt külföldön, mint itthon, igazi világpolgár lett, és nemzetközi sztáríró. Darvasi nem sztáríró, de felépít-felépített egy olyan életművet, amely miatt én már a legjelentősebb magyar írók közé sorolom.

3 hozzászólás
Kalmár_Melinda P>!
Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba

Na, most vagy nem igaz, hogy a tárca a pillanat műfaja, egyetlen lélegzetnyi idő link és mint ilyen illékony, könnyen feledhető, másnapra nem marad belőle semmi, vagy… Vagy csak a Szív Ernő tárcái mások. De mitől is? Persze, az írói bravúr! A versszépségű mondatok, a meghökkentő asszociációk, a megbotránkoztató (polgárpukkasztó) trágárságok, a játékosság. Csiribú-csiribá, padam! ”…sok kis apróság, gyönyörű és fertelmes részletek, olyan csöppnyi csipcsupságok, amik aztán várakat emelnek, mennyek kapukilincsét feszegetik, vagy ha úgy adódik, akár még poklokat is fűtenek.” link ”…csupa marcipán és cseresznyepaprika: egyszerre lágy és erős, érdekes és váratlan, nem lelni párját.” link Szóval, valami ilyesmi. Meg hogy Szívből jönnek. Az sem lehet véletlen, hogy olyan sokszor bukkan fel a szeretet szó velük(vele) kapcsolatban.

És ez a Rienzi Mariska Szabadidő Klub, ahova meghívást kaptunk, ez vajon micsoda? Ahogy körbenézek, a magyar irodalom nagyjaihoz tartozó mellékszereplőket látok. Szerzőnket nem a nagyságok érdeklik elsősorban, hanem az őket kísérő, a mögöttük, az árnyékukban felbukkanó kisebb-nagyobb szerepeket vállaló mellékszereplők. Mit érezhetett a fiatal özvegy, akire rárontott a részegségtől bűzlő, kéjvágytól hajtott Balassi Bálint? Jaj, az az átok, de förtelmesen gyönyörű! link Mit a büszke anya, aki Kosztolányi és Karinthy ízetlen tréfálkozásának esik áldozatul? Vagy szegény Szendrey Júlia, akire rárakták az özvegyi terhet, és egy ország figyelte, hogy nem felel meg a nemzeti elvárásoknak? Mit a San Diegó-i fegyverboltos, aki értő gyanakvással figyeli az üzletébe visszajáró rozzant öregembert, aki csak nekünk, magyaroknak fontos, Márai Sándort? Egy pillanatra feltűnik a sínre vizet öntő vasutas Balatonszárszón. Juhász Gyula, aki Klima Ilonából életmentő angyalt, Sárvári Annából szörnyeteg múzsát teremtett. És Szép Ernő sokat megélt kabátja… Szív Ernőt a nemzet nagyasszonyai is a sebzettség pillanatában érdeklik: a szó szerint tönkrevert Karády, a gázkamra felé vonuló Böhm Aranka, amint a legnagyobb költő feleségének kijáró respektet követeli. Radákovich Mária! Ó, de szép volt! És milyen bölcs. Ernst Lajos számunkra csak egy gyűjtemény névadója, itt most a megszállott műkincsvadász elevenedik meg, akiben az életösztönt is lebírta a gyűjtőszenvedély. Feltűnnek a kortársak is: egy kórház udvarán dedikálják egymásnak frissen megjelent köteteiket. Baka Istvánnal mennybéli telefonon üzennek egymásnak. És persze a név és arc nélküli nénik, bácsik.

Ezt a kavargó, színes felvonulást keretbe foglalja a Verecke, aprópénz és az Amikor elmennek a magyarok – a honfoglalás és az elvándorlás szürreális képei, szívernős látomása. A kötet élén, mottóként Borges Az első magyar költőhöz írt versét olvashatjuk link, ezt követi Szív Ernő Ars p-je, igen, ilyen félbetörten, meghatóan: „Ezt akartam, bent is lenni, ki is válni. Belső szoba, félhomály, kisdarázs a szíven, hol volt, hol nem volt, az Isten. Csiribú-csiribá. Hát nem. Nincsen. Nincsen. Nincsen. Ne sírj, lesz valami másik hajnal is. Nem baj, hogy nem érti mindenki. Nem értik, hogy a szív fogalmaz, és isten akkor sincsen, ha diktál.”

Öt éve kaptuk ezt a meghívást. Ma is érvényes. Menjünk!

3 hozzászólás
Csabi>!
Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba

Ha Szív, akkor az ember tárcákra számít. Igaz, a könyv előzékében sincs semmi műfaj megjelölés. Nem csodálom. Amik itt vannak, azok versek. Persze nem úgy néznek ki, még csak szabadversnek sem néznek ki, a szabadversnek is van egy kötött formája (höhö), ezek olyan szövegek, amik csak belül versek. – írtam ezt az első pár szöveg után kissé megijedve, hogy mi történt Szívvel, meg velem, nem akar itt kialakulni a szokott harmónia kettőnk között. Nem értem, hogy mit olvasok, talán el kellene mennem orvoshoz, nézne már meg, valami elváltozás lehet, egy kis lézerrel talán helyrehozható, mint az éleslátás. Nem mentem el, nem bízom az orvosokban, de Szívben megérte bízni, mert egy idő után elkezdtem érteni a szövegeket, ismerős terepre tévedtem. Mint egy Nyáry Krisztián, csak tömörebben, költőibb, bennfentesebb nyelven. Főleg írók, de egyéb neves emberek is megidéződnek a könyvben, életük valami jeles, vagy csak érdekes pillanatában. Néha kapunk támpontot, hogy kik ők, néha nem, vagy csak nem veszem észre, esetleg játszik a Szív, és nincs is ott kit ismerni, nem tudom, becsapható vagyok, kiszolgáltatott olvasó.
Azért szöget ütött a fejemben, hogy mitől Szív Ernő kötet ez? Mert hogy én nem találtam a hírlapírót az írások zömében, mintha Darvasi bedolgozott volna neki, szívességképpen, csak az utolsó rész írásai igazán tárcaszerűek. Persze ettől még jók az írások, a zömük, de azt el tudom képzelni, hogy erősen frusztrálva érzi magát az olvasó, aki nem jön rá, hogy kiről is szól az adott írás, még ha vannak is jegyzetek a könyv végén, amik némely esetben fellebbentik a fátylat, de ez ilyen esetlegesre sikerült.

3 hozzászólás
balagesh I>!
Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba

Nagy könnyebbséget jelent, hogy már ennyi értékelés született ehhez a műhöz. Leginkább @vargarockzsolt-éhoz* hasonló tartalmút írtam volna, ha nem az enyém lenne a 21. szöveges értékelés: Esterházy-féle szellemesség, a könyv kezdete által kiváltott olvasói mennyjáró élmény, a Szív-féle pompa és a Darvasi-féle realisztikusabb szemlélet átmenete, a magyar irodalom intim pillanatainak panoptikuma… – szóval ezeket már megírták a többiek is. Így viszont én már leírhatok valami mást:
Olvasás közben egyre határozottabban kezdtem arról gondolkodni, hogy milyenek ebben a könyvben a nők spoiler, és milyenek a magyarok.
A mítosztól varázsolódunk el, amely sztereotípiákra épít. Darvasi figurái nagyszerűek és esendőek. Nagyszerűségük a kiváló adottságokban rejlik: nagy szív, félelmetes intellektus, kiváló emberismeret. Közben viszont indulataik, érzelmeik rabjai. A csavar a hősiesség eléréséhez viszont éppen az, hogy ezek a figurák belevetik magukat gyengeségeik forgatagába, és daccal, büszkeséggel tékozolják magukat. Darvasi ezzel megerősíti, de lenyűgöző módon tálalja a nagy magyar önsajnálat közhelyeit, melynek szimbóluma Janus Pannonius mandulafája: itt?! én?! hát mit is?!
Önpusztítás, önsorsrontás jellemzi ezeket a kultikus figurákat, de nagy-nagy tudatosság is egyben. Nem hülyék, hanem szerencsétlenek – és még így is kiválóak. Éppen ezért szakad meg a szívünk értük.

* https://moly.hu/ertekelesek/2990302

olvasóbarát>!
Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba

„…haladt minden a maga útján, zörög a zsebemben apró, kocog üveggolyó, és néhányszor, nem sokszor, sikerült a fogpiszkálómra szúrni a Napot.”

Szív életvitel szerűen ír tárcanovellákat, novellákat, bármilyen élmény, információ ezekben a formákban ölt testet nála. Ebben a kötetben megint a rövid írásokban lubickol, mindenről eszébe jut valami, leginkább a nők, a nőknek meg eszükbe jutnak a kapcsolataik, szeretőik, szerelmeik. Remekek ez a női szemszögből megénekelt életmorzsák, az ismert emberek láttatása más perspektívából. Juhász Gyula Sárvári Anna és Klima Ilona szemszögéből, Szendrey Júlia és az ólomkatona, Rienzi Mariska Ady démona, Harmos Ilona, Böhm Aranka. És persze jelen vannak a férfiak is, van akit egy mandulafa igéz meg, van aki egy pisztollyal ismerkedik, másnak az árvízi élmény hatására képein sokszor szerepel a víz, a pályatárs, aki annyira hiányzik az irodalmat szerető valamennyiünknek. Jó játék a szereplők azonosítása, kapcsolataik feltérképezése. A szerző segítséget ad a Jegyzetekben ha valakinek mégsem lenne azonnal kézenfekvő összefüggés. Sok az ismert szereplő Fegyverbolti sztori, Aktuális kavicsok című írásokban is.
A kötet a magyarok bevonulásával kezdődik és az Amikor elmennek a magyarok cíművel zárul.

ppeva P>!
Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba

A Szív/Darvasi vagy Darvasi/Szív írópárossal való találkozásaim elég változatos eredményeket hoztak eddig. Valószínűleg nem csak rajta/rajtuk múlik ez, hanem azon is, milyen hangulatban talál épp az aktuális olvasmány. Mennyire vagyok befogadó azokra a részekre is, amik nem különösebben tetszenek, illetve mennyire képes felülírni ezeket a részeket mindaz, amiért viszont egyre jobban kezdek rajongani. Az a sok váratlan, meghökkentő és lenyűgöző nyelvi csavar, hasonlat, ironizálás és gunyorizálás, fricska és játék! Játék a nyelvvel, játék a kultúrával, az irodalommal, az irodalom alkotóival és hőseivel, ismert és alig ismert szereplőkkel. És persze játék az olvasóval is, újra meg újra próbára téve nemcsak az ismereteit (nyílt és rejtett utalások révén), hanem a humorérzékét és a játékos nyelvérzékét is.
Alighogy a végére értem, már kezdtem is újra. Olvasgattam, lapozgattam, nézegettem, és hipp-hopp, megint eljutottam a végére. És máris ott motoszkált bennem a gondolat: mi lenne, ha harmadszor is felütném az elején… :)

4 hozzászólás
akire>!
Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba

Darvasi csupaSzív, s akár nőként is hiteles, ahogy a szavakkal felkeltett szél által fellebbentett irodalomtörténeti gatyák alá pillant (bocsánat a képzavarért!). Már csak a tökéletes technikai megvalósítással van bajom – a szöveget a hibák hiánya miatt túl kiszámíthatónak tartom, még a meglepetések is szép rendben jöttek.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kuszma>!

Lehet annyit inni, hogy verssé változol.

21. oldal, A patikus és a víz - Verecke, aprópénz (Magvető, 2018)

11 hozzászólás
Kuszma>!

Aki egyszer húzott, tudja, hogy a húzás, tehát bizonyos mondatok, fejezetek, szövegrészek eltávolítása a remekműből nem csak helyes dolog, de mámorító érzés is. Nem tudod meghúzni, vacakolsz, szenvedsz, kifogásokat keresel, ám ha sikerül, utána jobb. És minden jobb lesz. A világ, a szerelmed, te is, aki bátran húztál, jobb író leszel.

179-180. oldal, A zöld tinta kiapadt - A meghúzott írás (Magvető, 2018)

3 hozzászólás
Kuszma>!

Az ifjú tolvaj elillant, mint egy lázas ötlet. Így szállnak el a meg nem írt versek. Meg se születnek, csak hiányozni kezd egy soruk.

148. oldal, A zöld tinta kiapadt - Egy kabát kisbeszéde (Magvető, 2018)

Kuszma>!

„Világ proletárjai egyes!”

166. oldal, A zöld tinta kiapadt - Amikor a szomszédba átszáll (Magvető, 2018)

Kuszma>!

    – Hogy van mostanság, Ernő? – kérdezte halkan Doktor Feketefekete felesége, akivel sokszor, sok helyen táncoltam és keringőztem már, és egyszer megtaláltam a blúza alatt a hajnal maradékát.

18. oldal, A patikus és a víz - Verecke, aprópénz (Magvető, 2018)

szadrienn P>!

Esik hajnal óta, mennyi szürke gyöngysor, és a csatornák tüsszögése. Imbolygó esernyők az aszfalt fölé festve. Penészes kenyér az ég.

Ernst Lajos

szadrienn P>!

Ha a pillanatra kíváncsi az ember, tükör elé billeg, ott nézegeti magát, aztán kiszalad a világba harcolni, szeretni, pénzt keresni, Isten után nézelődni. De ha nem tó vizében, házi tükörben, kirakat fényében nézi magát, hanem könyvben, akkor az idővel száll szembe, akár egy kicsi huszár a magas ég ellen. Mert minden, ami művészet, lényegében az idő ellen, annak múlása, annak párolgása és rohanása, romboló hatása ellen tiltakozik, fölfüggesztené, megállítaná.

Összetéveszteni

Kapcsolódó szócikkek: művészet
Kalmár_Melinda P>!

Egy kislány, bőre fehér, orra szeplős, padon ülnek az Üllői úton, május van, az orgona illata friss lószar szagával keringőzik.

100. oldal, Ernst Lajos

szadrienn P>!

Hány nő nyújtózik az érzelmekkel, lelki kalandokkal telített szerelmi olvasmányok után, Ernő? Sok, bólogattam, a szerelem az mindig hiánycikk volt, az is maradt […]

Összetéveszteni


Népszerű triviák

latinta P>!

Rienzi Mariska:
Akitől Ady a „mérgezett csókot” kapta

[epa.oszk.hu]

Kapcsolódó könyvek: Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba

Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Békés Pál: Csikágó
Győrffy Ákos: Akutagava noteszéből
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők
Krasznahorkai László: A Théseus-általános
Krasznahorkai László: Megy a világ
Lázár Ervin: Csillagmajor
Bartis Attila: Tizenegy novella
Békés Pál: Bélyeggyűjtemény
Németh Kriszta: Csücsök
Tóth Krisztina: Pixel