Az ​irodalom ellenségei 40 csillagozás

Szív Ernő: Az irodalom ellenségei

Szív Ernő visszatért – miközben soha nem ment el igazán.
    Darvasi László még a kilencvenes években hívta életre újságíró alteregóját, Esti Kornél és Szindbád nem is olyan távoli rokonát: Szív Ernőt, a hírlapírót. Szív Ernő évek óta hetente tájékoztatja a világ legfontosabb történéseiről az újságolvasókat: arról, hogy milyen fantasztikus dolgok tudnak történni a zöldségesnél, egy antikváriumban, Berlinben, New Yorkban vagy épp a múlt időben. Szív Ernő legújabb könyvében az irodalom ellenségei sorakoznak fel: határidők, megrendelések, díjak, a többi író, a számtalan olvasó, vagy épp maga Jézus. Szív Ernőt vendégei ugyanis soha nem hagyják nyugodtan dolgozni: hát így lesznek ők maguk a munka tárgya.
     Az irodalom ellenségei a Magvető Kiadó Szív Ernő-sorozatának első darabja.

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2017
352 oldal · ISBN: 9789631435757
>!
Magvető, Budapest, 2017
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435207

Enciklopédia 44

Szereplők népszerűség szerint

Esterházy Péter · Ilia Mihály


Kedvencelte 1

Most olvassa 5

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Szív Ernő: Az irodalom ellenségei

Tisztelt Uram!
Kedves László Laci Lacikám
Ernő!

Én úgy képzelem, szól a szerkesztő, hogy fájront van. És akkor Te fogod a tündérnyálból szőtt lepkehálódat, és csak úgy, két falat sonkás zsemle vagy két korty kávé között, esetleg egy gyenge fröccs után lehalászod a levegőből azokat a bámulatos képeket, azokat a csudás jelzős szerkezeteket, amik ott röpdösnek mindannyiunk körül, de csak Te látod őket. Mindezt mintegy mellékesen. Nem is az, hogy a témáid. Mert hát a témáid – valljuk meg –, hát, olyat láttunk már elégszer. Mert egy tárca vagy arról szól, ami körülöttünk van, ami mindannyiunk számára hozzáférhető. Vagy arról, ami éppen nincs – és akkor írunk egy tárcát a nincsről. Ha például ihlet nincs, akkor írunk arról, hogy ihlet nincs. Egyszerű ez, mint a májusi cserebogár. És hát mi az a tárca a kozmosz végtelen hidegéhez képest? Egy kis sóhaj eldugva valami folyóirat tizenhetedik oldalán. Egy kis inci-finci semmiség. Egy porszem, egy atom, egy neutron, egy kvark. Ha a mérleg egyik serpenyőjébe tesszük a lét végtelenségét, a másikba meg egy tárcát, hát mi történik? Látunk valamit? Semmit. De ha te írod a tárcát, ezt a szép-szomorú tárcát, Ernő, hát a mérleg serpenyője mintha – mintha! – megmozdulna kissé.

24 hozzászólás
>!
dacecc P
Szív Ernő: Az irodalom ellenségei

Én ezt amúgy tényleg nem gondoltam, hogy ezt ilyen elegánsan is lehet. Hogy az ember csak leül és ír bármiről, gyakorlatilag mindenről. Úgy, hogy ennek az egésznek, a mindennek néha a része a semmi is. Például a tárcaíró tanácstalansága, a pillanatnyi ötlettelenség, a mindennapok egyszerűsége. Máskor meg megtanít, hogy hogyan csajozzunk a könyvtárban. (Azt nyugodtan jegyzetelje ki minden szingli moly, minden részletre kiterjedő, alapos munka.) Szív Ernő tárcái profin játszanak a szavakkal és hangulatokkal, a sorok közt nyüzsgő figurákkal, na meg az írói lét milyenségével. A tárcák szellemesek, mind habos sütemény, a létből fakadó humor meg a porcukor a tetejükön. Az utolsó hosszú írás pedig pont olyan, amilyennek egy utolsó hosszú írásnak lennie kell.
Ez a hosszú fejezet egy újabb nagy küzdéstörténet a kortárs magyar irodalomban, amely az élet és a halál tapasztalata közötti határvonalon történő egyensúlyozást írja le. Nádas és EP saját nevén írta ezeket meg, Darvasinál viszont kézenfekvő volt, hogy Szív Ernőként vesse papírra az élményeket. Elég sokat hozzáad a könyvhöz, ami már alapjáraton is nagyon jó.

48 hozzászólás
>!
Csabi P
Szív Ernő: Az irodalom ellenségei

Most nem is szólnék Szív írói képességeiről, mert az van neki, dögivel, hát azok a mondatok, hát tényleg, minden irodalombuzi megnyalhatja utánuk mind a tíz ujját meg a kolofont, ha minőség kell, akkor ide gyere, ne a teszkóba.
Inkább csak így tartalmilag, hogy mit is kapunk ezzel a kötettel, ami egy válogatás, természetesen, nem tudni, hány év termése, de ez nem is annyira fontos, hisz tematikailag lett ez összeállítva. A tematika pedig, ahogy a címből is sejthető, az irodalom maga. Az író szenvedései a témával, a kollégákkal, az olvasóval, magával, a szomszéd kutyájával. Nehéz hétről hétre kitalálni valamit a határidő fekete pofájú, sürgető szája nógatása közepette. És ha nehéz, akkor az ember sokszor a könnyebb utat választja, arról ír, ami ő, az ő munkája, mindennapja, szóval kissé önreflexív lesz, de egye fene, lássunk egy kicsit bele az irodalom nem éppen rózsaszagú mindennapjaiba. Írónak lenni is csak egy munka, munkahely, kollégák, főnökök, és akkor már érted is, hogy hol vagy.
Vannak írók, akik úgy tudnak viccet csinálni azokból, akiket nem szeretnek, akikből elegük van, hogy azért nem lehet haragudni. Vagy lehet, de csak titokban, ha nem akar az ember magából is nevetség tárgyát csinálni. Ez az, ami Szívnek nem megy tökéletesen. Nem tudnék konkrét példákat hozni (vagy csak lusta voltam jelölgetni, de pl. van egy kifejezés arra az ülőalkalmatosságra, ahová a kéziratot hozó ismeretleneket ültetik a szerkesztőségben, persze az istennek sem találom), de nem is ez a lényeg, mert valahogy a végén ott marad az az érzés, hogy egy kicsit nagyobb arccal vannak ezek a dolgok kezelve, mint az nekem, olvasónak tetszene. Tapasztalok valami keserűséget Szív írásaiban, amik egy idő után már nem esnek jól, még ha értem is őket. Valami nagyon nyomja Szív vállát, remélem, nem nyomja agyon.

>!
olvasóbarát P
Szív Ernő: Az irodalom ellenségei

„Az emberiségnek hat, mások szerint huszonegy alaptörténete van.”

Jó kis válogatás Szív Ernőtől. 7 fejezetben átgondolt és leírt mindent, ami az irodalmi tevékenységgel kapcsolatos.
Műfaji alapvetést: A tárca „Ő az egyetlen szaloncukorka az ünnepi fán, esetleg a legkisebb ajándék a többi, nagy doboz között, mégis azt reméli, hogy örülnek majd neki, elsírják magukat miatta.”
Részletesen bemutatja az írót, a Kicsi író és persze a nagy író is megidéződik, és Magyarország legrosszabb írója is.
Folyamatosan foglalkozik azzal, hogyan alkot Szív Ernő Kiről ír Szív Ernő?, Kinek írjam?
Több írásban szól az olvasóról: Mit Kaptam az olvasótól?, Milyen olvasót szeretnék? című írása a befogadóról szól, sokféle lehetőséget felsorakoztatva teszi fel a kérdéseket valóban milyen olvasóra vágyik? Ki nem maradhat az irodalmi est kérdése sem A legszebb irodalmi estem

Nagyon érdekes összeállítás a Történelmi ellenőrző. Több írásában megjelenik Szeged, ebben a fejezetben szerepel korábbi kedvencem, Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt?
Amit megírtak már fejezeten nagyon jól szórakoztam, remekül, kellő iróniával mutatja be az alkotás mindennapjait, nyűgeit, a szöveg vállalhatatlanságát, a szerkesztői munkálatokat. A regény vádbeszéde, Az író vádbeszéde, A fülszövegírás nehézségei nagyon tetszettek.
A halálközeli élmény őt sem kerülte el, A legionella-füzet választ ad arra hogyan élte meg, hogyan élte túl a betegséget. Több hasonló írást olvastam már Nádas Péter: Saját halál és Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló című műve nagy hatással volt rám. Ez az írás is jól bemutatja a kiszolgáltatottságot, az egyedüllétet, az élethez való ragaszkodást.

8 hozzászólás
>!
ppeva P
Szív Ernő: Az irodalom ellenségei

Ejnye, Kedves Író, hát lehet ezt? Hát szabad ezt? Hülyét csinálni az Olvasóból? Hogy váratlanul felröhögjön reggel, a 6-os (vagy 4-es?) villamoson ülve, kezében a könyvvel, valahol a Margit-híd közepe táján? Már az is botrányos, hogy telefonsimogatás helyett könyvet olvas – de hogy szégyenszemre még röhögjön is rajta? A tömegben, rosszkedvű, morcos emberek között?

Néztek is, hogy mi van, pedig nem tartott pár pillanatnál tovább.
Igyekeztem gyorsan hozzájuk igazítani az arcomat.
De belül szerencsére nem sikerült…

1 hozzászólás
>!
eme P
Szív Ernő: Az irodalom ellenségei

Tárcák. Írások magáról az írásról. Az íróról – jóról, rosszról, idősről és fiatalról, kicsiről és nagyról. Írások az olvasásról, a nemolvasásról, a megértésről és meg nem értésről, az irodalom befogadásáról, sőt az olvasó íróról is. Meg kiadásról, sikerről, díjakról, a magyar író támogatásáról, szakmai irigységről és az irodalmi élet árnyoldalairól. Írások árva napokról, antikváriumokról, kórházi ágyról és jegyzetfüzetről. Írások az író hétköznapjairól, az üresjáratokról, ihlethiányos állapotokról és a belőlük mégis kicsiholt szikrákról. Tehetségről, kételyekről, reményekről. Az írói státus mindennapi megéléséről, az író emberi oldaláról.
Aki előttünk áll: egy magyar író, kissé viseltes öltönyben, félrecsúszott nyakkendőben, aki helyenként gyönyörű költői prózában szólal meg, Szép Ernő-i finomsággal és eleganciával, máskor Sztahanov Ernőként küzdve a kényszer nyomásával a napi penzumért.
Van itt lélegzetnyi tárcavers, tartalékcikk és buta cikk is, meg védő- és vádbeszéd, sőt megszólal a kézirat is egy tárcányi kis időre. De mennyi is a tárca ideje? Egy röpke nap? Pár hét? Pár év? Meddig él egy táca és mennyit, mit bír meg? Te csak teremtsél, Szív, homokozzál, hangzik a biztatás, és lám, tényleg csodák épülnek a homokból. A szöveg a hétköznapi kis semmi(sége)k köré is tartalmat varázsol, a teremtő író világra, alkotásra, önmagára való reflektálásának homokvárait. A perc dicsérete ez valahol, az üveggolyóként színes, kismacskaként játékos percé. Azé a percé, amely alatt minden tönkremehet és elveszhet, de amely alatt minden meg is oldódhat. Azé a percé, mely éveket, évszázadokat sűríthet magába egy-egy ihletett pillanatban. Azé a homokvár-percé, amelyet hiába mos el az ár, mégis a miénk, mert elcsábítottuk, akár Szív Ernő a könyvtároskisasszonyt. Vagy inkább ő csábított el minket? Ki tudja. A lényeg, hogy vannak percek, mikor egymásra találunk. A tárca, Szív Ernő meg az olvasó.

2 hozzászólás
>!
n P
Szív Ernő: Az irodalom ellenségei

Kerülgetnek engem ezek az írók, mármint hogy milyen az életük, miként írnak, mi jár a fejükben, a tolluk hegyében, mit szeretnének megírni és végül mi lesz belőle. De nem győznek meg arról, hogy nekem is fontos közlendőm lehetne mások számára. Szív Ernő gondolatai után meg végképp nem érzem, hogy ehhez tehetségem lenne. Az ő egyik jellemzője, hogy felismerhető, hogy „kézjegye” van már a lapokon, oldalakon és bennünk is hagyja, nem múlik el nyom nélkül. Tudjuk ki ő, szerethető és nagyon emberi. Közel akar kerülni és mi engedjük is. Ez a titka. A titkok pedig azért vannak, (mint emlékkönyv lapjának behajtott sarkát mikor felnyitod) hogy a te titkod is legyen.

>!
robinson P
Szív Ernő: Az irodalom ellenségei

Mindig örömmel olvasgattam az Élet és Irodalomban vagy a megyei lapban ezeket a tárcákat. Napi pillanatképek, színes gondolatok ezek. Most hét fejezetben leírt mindent, ami az irodalmi élet forgatagával és tevékenységével kapcsolatos.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/07/az-irodalom-ellen…

>!
Annamarie P
Szív Ernő: Az irodalom ellenségei

Darvasi László nem tagadja, hogy ő az a Szív Ernő nevű firkász, aki könnyed kis tárcákat írogat, s aki úgy vágja oda neked a legsúlyosabb gondolatokat, mint Mici néni pontban délben a legkülönlegesebb ebédet. Hanyag, elegáns és sziporkázó, mint aki egy kicsit mindig szalonspicces. Egy kicsit bolond, de csak annyira, hogy mindent megtehet, mindent kimondhat, és ebben az őszinteségben nem kis irónia is gomolyog.

Ami számomra kicsit levon a kötet értékéből, és ezért nem lett tökéletes 5 pontos, hogy így együtt az egész, nekem kicsit sok. Simán megfeleztem volna a könyvet. (Ezer bocsánat Szív úr!)
(Ja, még azt is üzenem, hogy olvasás közben egyfolytában válaszolgattam önnek, hogy legyen kedves, és ne gondolja például azt, hogy vannak olyan könyvek, amiket senki nem olvas! A Moly-on kifejezetten léteznek olyan kihívások, amelyben elfeledett, vagy nem olvasott könyveket karolnak fel a lelkes olvasók. Bizony. Meg azt is megígértem magamnak, hogy sokkal elnézőbb leszek az írókkal szemben ezentúl. Bizony.)

3 hozzászólás
>!
Bélabá P
Szív Ernő: Az irodalom ellenségei

Szív Ernő (Darvasi László) jól ír, ezt már sokadjára tapasztalom. Ebben a gyűjteményes kötetben tárcák sorakoznak, a végén meg egy novella. Irodalom, írás, írók a fő téma, ami igazán ínycsiklandóvá teszi az egészet. Mert egy moly miről olvas még szívesebben a szokott jó minőségű írásoknál, ha az irodalom van a középpontban. Egyes tárcáknál eszembe jutott Örkény fanyar humora, hangosan felkacagtam vagy csak elmosolyodtam rajtuk. Jó szórakozás volt tehát. Talán egyik-másikat már láttam a sajtóban vagy online változatban. Nagy örömömre elolvashattam teljes egészében a Hogyan csábítsunk el egy könyvtáros kisasszonyt c. művet.
Tetszettek összességében, egy-két halványabb, Szív szavaival élve Buta cikk is akadt benne habár azzal éppen sikert aratott. 5 csillagra (4,7) pontozom.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Jobban írok, gondolataim mélyebbek, igazabbak, őszintébbek, termékenyebbek, ez a napnál világosabb. Most már csak az olvasónak kellene észrevennie.
De sürgősen.

87. oldal, Jobban teljesít

4 hozzászólás
>!
Kuszma P

…hát vegye tudomásul, hogy szép vagyok, mint egy békemenet ellengő, hosszanti lélegzete.

46. oldal, Egy háziorvos följegyzéseiből

11 hozzászólás
>!
Kuszma P

A buta ember azt hiszi, lehet úgy buta, hogy közben nem is buta. Hát nem lehet.

254. oldal, A buta cikk

2 hozzászólás
>!
Kuszma P

Van a könyveknek ez a kétségbeesett akarása, érzed a könyv súlyát, a fedél törleszkedését, hogy mindenáron maradna, azt szeretné, hogy lapozd, hogy olvasd, könyörög érted, bármire hajlandó lenne, azt bizonygatja halkan, hogy remekmű lesz, kalandokat és pompát ígér, ám te hanyagul lököd vissza a többi közé, és tudod, hogy soha nem fogod elolvasni.

7. oldal, A másik író

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
>!
dacecc P

Tisztelt anyuka,
teregessen kevesebbet. Törődjön a fiúval többet, higgye el, a kölöknek van igénye rá.

32. oldal, Történelmi ellenőrző (Magvető, 2017)

2 hozzászólás
>!
Kuszma P

A sportrovatunk minden hétfőn kap egy levelezőlapot, egy közismert kapus adja fel, az van a lapra írva, van-e Isten. Mit lehet erre mondani? Kezdőrúgásnál igen, szabadrúgásnál talán, tizenegyesnél öt százalék.

233. oldal, Tudni vagy nem tudni

4 hozzászólás
>!
dacecc P

Tisztelt édesanya,
szomorúan tudatom, hogy gyermeke megölte a testvérét, feleségül vette önt, megölte édesapját, majd megölte önt is.

31. oldal, Történelmi ellenőrző (Magvető, 2017)

4 hozzászólás
>!
olvasóbarát P

    Az Olvasónak könnyű. Betáncol a könyvesboltba, fölhörpinti a bejárat mellé helyezett pezsgőt, és azt mondja, ilyen és ilyen írót szeretnék. Nagy, kicsi, ügyes, praktikus, szomorú, vidám, mindentudó, klasszikus, posztmodern író kell – s máris jöhet az olvasás csodája. Aztán ha mégsem tetszik az olvasmány, leteszi a könyvet, és elfelejti.

71. oldal, Milyen olvasót szeretnék? (Magvető, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Ilia Mihály
2 hozzászólás
>!
Goofry P

– Istenem, de jó, hogy nem lettem író.

157. oldal

>!
robinson P

„Jó napot kívánok, az Elemi Ösztön filmstúdióból telefonálok, erotikus tartalmú novellák közlési jogát szeretném öntől megvásárolni. Hogy nincs konkrétan erotikus novellája?! Nem érdekli a szex?! Érdekli, csak nem úgy?! Már bocsánat, hogyan érdekli, ha nem úgy?!…”

215. oldal

3 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Sárközi Mátyás: Túl az ezrediken
Kardos G. György: Csak úgy mesélek
Karinthy Frigyes: A szerelmes Nap
Galsai Pongrác: A besurranó szerkesztő
Egon Erwin Kisch: Prágai utcák és éjszakák
Juhász Gyula: Örökség
Tömörkény István: Szegedi alakok
Kondor Vilmos: Budapest novemberben
Baráth Katalin: A türkizkék hegedű
Zakály Viki: Egyszercsak