Egy iskolában többféle kommunikációs helyzet van: tanuló – tanuló, tanuló – tanár, tanár – tanár, tanár – igazgató, tanár – szülő, stb. A hagyományos közoktatásban a kommunikáció tekintélyelven alapul, merev, egyoldalú, személytelen – ami ilyen formában szorongást, feszültséget kelthet.
Egy szerethető iskolában a kommunikáció stílusa is szerethető: rugalmas, személyes és emberséges, egymásra figyelő és egymás megértésére koncentráló, egymás érdekeit és igényeit kölcsönösen figyelembe vevő. A témában ajánlok néhány könyvet az érdeklődők figyelmébe, inspirációképpen.
