Gézlapok 11 csillagozás

Szita Szilvia: Gézlapok

„És tovább Tedd a napot a mellemre, ami maradt, melengesse. Amit nem lát, ne bolygassa, fényes varrat legyen rajta. Fényes varrat legyen rajta szeretőim nedves ajka, alatta a hematóma, mintha az éj szíve volna. Mintha az éj szíve volna, üregeket kipótolva bordakerítésig ér el. Összenő a hús a vérrel.”

>!
Napkút, Budapest, 2017
70 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632636948

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Littlewood IP
Szita Szilvia: Gézlapok

Pillanatképek a kiszolgáltatottságról, a reményről, a remény összeomlásáról és megint a reményről. „Egy beavatás közelképei”, ahogy ő mondja, egy olyan beavatásé, amin senki nem akar önszántából átesni. Mégis, ha megtörténik, utána az ember saját maga számára is meglepő módon egy klub tagjaként találja magát, és onnantól egy nyelvet beszél azokkal, akik szintén. Mert ott, ahol ezek a versek játszódnak, ott mindenki máshogy egyforma. Az egyik vers így mondja: „Hogy is gondolhattam, hogy egyedül vagyok, mikor foglaltak mind az összeláncolt székek?” És ez, bármilyen fura, felszabadító érzés is, mert olyankor a sok rossz mellett megmutatkozik valami közös az emberekben, ami a mindennapokban nem látszik ilyen világosan. És ezek a versek erre koncentrálnak. Szóval ez a kötet nem a rossz értelemben nyomasztó, hanem a jó értelemben, ha létezik ilyen. spoiler Mindenesetre nem csak a költőnek terápiás írás, hanem mindenkinek az lehet, aki hordozott már idegen anyagot a testében. De még ez sem érne nyilván ennyi csillagot, ha amúgy a szövegek nem működnének, mint versek. De működnek. Nagyon megragadó, hogy jó bennük a fókusz. Olyan értelemben, hogy a figyelem tárgyának kijelölése, távlatba helyezés, visszaközelítés, és mindez jó ritmusban adagolva. Ettől egyszerre követhetőek és perspektivikusak a versek.
Kedvencek: Virágvasárnap sétál, Álmodik, Maga mögé szórja, ami volt, Lenyomatokat figyel, Reméli, hogy felébred, Születésnap. Az első itt olvasható: https://moly.hu/idezetek/893269

5 hozzászólás
>!
dontpanic P
Szita Szilvia: Gézlapok

Azt mondják, a halál és a szenvedély egyazon tőröl fakadnak. Ezekben a versekben is keveredik a kettő: a versek némelyike szinte a betegséggel való flörtölésnek számít, a rákos nő nem veszti el nőiségét, vágyait, a teste nem kizárólagosan a betegség terepe, hanem a szenvedélyé, érintéseké is.
Emellett a versekben sokszor megidéződik a természet is, egyben az örök megújuló élet jelképe, egyben pedig az egyén kicsiségének szimbóluma: lehet, hogy én meghalok, de ez a világ utána is itt lesz, ugyanígy.

Fontos versek, betegségről, életről, szerelemről, kirekesztettségről, összetartozásról.

>!
lzoltán P
Szita Szilvia: Gézlapok

a legvégsőbb egyszerűségig lecsupaszított* vallomás a szembenézésről a fényét veszteni képes következő pillanat és az azt ellensúlyozó remény civakodása közepette

* ritkán lehet találkozni ennyire mély kitárulkozással amely nemcsak eljátssza hogy megmutat miközben plusz rétegekkel fed el hanem valóban ott van egyértelműen a sorokban

>!
Napkút, Budapest, 2017
70 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632636948
>!
LuPuS_007 P
Szita Szilvia: Gézlapok

Az biztos, hogy nagyon vártam, erre ez a titkos befutó helyette. Egy betegség, egy elmúló élet mind mind Petrivel* sózva.

*Mostanában nem kellene titokban ismét Petrit olvasnom, :)

>!
virezma P
Szita Szilvia: Gézlapok

Szita Szilvia egyértelmű bizonyítéka annak, hogy hajlamos vagyok kultúrmissziót folytatni: elolvasni egy kötetet akkor is, ha tudom, hogy nem fog felkerülni a top tízes listára, például a Merítés-díj líra kategóriájában.
Benyomásokat, hangulatokat érzékletesen tud megragadni nyúlfarknyi kis verseiben. Rímel is, jól esik a fülnek. De ennyiben kimerül. Súlytalan. Pedig itt most a mellrák a téma, saját tapasztalatból. Hatvanvalahány oldalon keresztül. Terápiás írás, és ekként van létjogosultsága.


Népszerű idézetek

>!
Littlewood IP

Virágvasárnap sétál

Nincs már tétje a céltalanságnak.
Lépteim beleragadhatnak az agyagos
földbe, de lehetnek akár súlytalanok is.
Helyettesítésemet megoldották,
kedvenc regényeim újraolvashatom.

Az út testén hosszú varratok,
haladok előre, mint egy jóslat.
A táj előttem emelkedik-süllyed,
a szembejövők barkát hoznak.
Málnabokor hajlik át a kőkorláton.

>!
lzoltán P

(…) nem

sajnálom, ami volt, mert így nem félek
már attól, ami lehet. (…)

>!
virezma P

A folyamatos késztetés, hogy
elmenj a szakadék pereméig,
és ugrás helyett visszafordulj.
Pedig azt szeretnéd tudni,
elkap-e valaki odalenn.

61. oldal (Újrakezdi)

1 hozzászólás
>!
lzoltán P

Kirakat előtt áll

Már a parókát is kinéztem, ami nem
fog eltakarni semmit. Reggel óta
tudom: nem lesz rá szükség.
Saját hajamat húzhatom félre, mint

ablak elől a függönyt, ha nyakamon
akarom érezni a leheleted. Azt
mondtad, nem számít, mert így is
és bárhogyan, de tudom: fájt volna

látni, hogy megkopaszodom.
Hallottam, mit mesél a barátod.
Minden este ő oldja le felesége

fejéről a selyemkendőt, mégsem
tudja megszokni, ahogy kivillan
alóla az arc csupasz folytatása.

>!
lzoltán P

Vizsgálják

Férfi eddig még nem nézett
rám így. Nem közelített
ilyen mozdulattal. Az orvost

köpenye fosztja meg nemétől,
engem a kötelező meztelenség.
Félrefordul, talán eszébe jut,

milyen lenne, ha egy bárban
találkoznánk. Ruhában
még rejtélyes is lennék.

Nincs flört, leszólítás,
és nem kérdem meg,
persze, mire gondol.

Most nem tudnám
elviselni a tévedést.

>!
lzoltán P

Mereng

Többet kellene ülnöm. Mindegy
aszfalton, sziklán vagy homokon.
Mint egy növény. Várni, hogy valaki
belülről simítsa el a homlokom.

>!
lzoltán P

Egybegyűlnek

A váróteremben, megszámoltam,
tizenketten voltunk éppen.
Az űr körül megtelt minden szék.

Lefolyt a kávé, az automata ki-
öklendezte az aprót, nem mertem
a nőre nézni. Azt hittem, vele vagyok

könyörületes, holott magamat
féltettem. Így is láttam, hogy mikor
felegyenesedik, igazít műhaján.

Nekem vajon mit dob a gép? Rólam is
tudja majd a titkot, aki rám néz, és
elfordul tőlem borzadva? részvéttel?

>!
lzoltán P

Ki előtt

A lakótelepen egy szál bugyiban
játszottunk a szőnyegporoló alatt.
Rozsdás volt már, mikor felállították.
A nyitott konyhaablakon átszűrődött
szó, szag, gőz, a légzés kitüntetett
viszonyok nélküli egyensúlya.
Ma már kétszer is meggondolom,
ki előtt vonulok végig ruhátlan.
Az orvos előtt persze muszáj,
előtted eddig szerettem. Reggel
a szekrényajtón matricák helyett
fényfoltok, levetett ruhád a karfán
átdobva, mintha poroló karján –

>!
lzoltán P

Szorongatom a mocskos gézt,
valamit még mondanak, talán azt,
hogy mit álldogálok, öltözzek fel
végre, aztán a barna nő új aktába
merül. Elköszönök a faltól,
a képernyőről törlik a nevemet.

>!
lzoltán P

Keres

Ahogy a táskánkat felvesszük,
fél kézzel a babakocsit toljuk.
Ahogy a parkolóban a slussz-
kulcsért nyúlunk, a boltban
a polcról leemelhetünk ezt-azt.
Keresem a jeleket, amikről
a többiek közt elvegyülve
is megismerjük egymást.


Hasonló könyvek címkék alapján

Bokor Judit: Voltaképpen költőként éltem
Hajnal Anna: A náthás medve
Schein Gábor: Üdvözlet a kontinens belsejéből
Tóth Krisztina: Anyát megoperálták
Zavodni Gréta Virág: A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt
Sándor Anikó: Tévúton
Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Jodi Picoult: A nővérem húga
Lionel Shriver: Ennyit erről