A kilikiai Szimplikiosz (Kr. u. 6. század) az újplatonikus filozófusok utolsó generációjának tagja, az Athéni Iskola képviselője. Fennmaradt művei főként Arisztotelész értekezéseihez írott kommentárok. Csak találgatni tudjuk, mi késztethette őt arra a szokatlan vállalkozásra, hogy újplatonikus létére egy sztoikus morálfilozófiai intelmeket tartalmazó iratot értelmezzen, mégpedig nem is polemikus éllel, hanem őszinte lelkesedéssel a mű gondolatgazdagsága, megformáltsága és emelkedett stílusa iránt. Ebben személyes okok mellett az a körülmény is szerepet játszhatott, hogy az újplatonikus képzésben is fontosnak tartott „polgárerény” (politiké areté) ehhez foghatóan lapidáris és olvasója részéről semmiféle jelentősebb elméleti előképzettséget nem igénylő kifejtésével sem a platonikus, sem a peripatetikus irodalomban nem találkozunk.
Az epiktétoszi Kézikönyvecske szövegének szoros, mondatról mondatra haladó értelmezését olykor a kommentátor hosszabb-rövidebb saját értekezései… (tovább)
A kilikiai Szimplikiosz (Kr. u. 6. század) az újplatonikus filozófusok utolsó generációjának tagja, az Athéni Iskola képviselője. Fennmaradt művei főként Arisztotelész értekezéseihez írott kommentárok. Csak találgatni tudjuk, mi késztethette őt arra a szokatlan vállalkozásra, hogy újplatonikus létére egy sztoikus morálfilozófiai intelmeket tartalmazó iratot értelmezzen, mégpedig nem is polemikus éllel, hanem őszinte lelkesedéssel a mű gondolatgazdagsága, megformáltsága és emelkedett stílusa iránt. Ebben személyes okok mellett az a körülmény is szerepet játszhatott, hogy az újplatonikus képzésben is fontosnak tartott „polgárerény” (politiké areté) ehhez foghatóan lapidáris és olvasója részéről semmiféle jelentősebb elméleti előképzettséget nem igénylő kifejtésével sem a platonikus, sem a peripatetikus irodalomban nem találkozunk.
Az epiktétoszi Kézikönyvecske szövegének szoros, mondatról mondatra haladó értelmezését olykor a kommentátor hosszabb-rövidebb saját értekezései szakítják meg, amelyek az epiktétoszi gondolatokat tágabb módszertani vagy teoretikus közegbe helyezik. Ezek az értekezések természetesen Szimplikiosz újplatonikus filozófiai álláspontját reprezentálják, de soha nem a kritika szándékával, hanem előzékeny javaslatként arra vonatkozóan, hogy az epiktétoszi gondolatok az újplatonikus filozófiai háttér előtt még plasztikusabban kibonthatók.
