Szökőév 37 csillagozás

Szilvási Lajos: Szökőév

„Kalandor ​vagy?… Bónisné a szemembe mondta, hogy a te urad, Eszter, vagy egy virtigli kalandor, vagy valami fenenagy ember a védőszentje, hogy így mer hazardírozni… Kalandor vagy? Bónisnénak azt mondtam, hogy nem tudom, mi vagy, csak azt tudom, hogy paraszt volt minden ősöd, és ezen a mostani helyeden azokat akarod védeni, akik még ebben a bolond világban is mernek megmaradni parasztnak…”
Az asszony, akinek a szavai visszajárnak Vinczellér János emlékezetébe, már halott. Özvegyen hagyta a negyvenéves férfit, árván a három gyerekét. És Vinczellér János, aki a Horka megyei Tanács mezőgazdasági osztályának a vezetője, egyszerre csak szembekerül egy, az egész további életét meghatározó dilemmával: vagy tengelyt akaszt a megye „mindenható notabilitásaival”, vagy pedig megalkuszik, hogy ezen az áron folytathassa, amit eddig is tett, s ami miatt sokan valóban kalandornak nevezik, vagyis érdek nélkül szolgálja az Upor menti vidék kisembereinek boldogulását.
A három napba… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1982

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1984
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631526968
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1982
414 oldal · ISBN: 9631522180
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1975
ISBN: 963150476X

Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
matraimelinda
Szilvási Lajos: Szökőév

Nagyon életszagú történet két ember egymásra találásáról. Arról, hogy a Jóisten az égben „ügyesen mozgatja a szálakat”, alakítja az emberek sorsát, és persze nem csak szökőévente.:) Egy felbomlóban lévő család regénye is, de korrajz is lehet, mely visszavezeti az olvasót a nagy történelmi felvonások színpadára. Szilvási minden egyes oldalon/lapon nagyon emberi tudott maradni.

>!
Kahoko
Szilvási Lajos: Szökőév

Olyan régóta ott porosodott a könyvespolcomon, már épp ideje volt elolvasni. Milyen buta voltam, hogy eddig hozzá se nyúltam (ezt már sok hasonló esetben gondoltam…). Panka volt a kedvencem, meg a kusza mondatai. „Apa, mért hozzánk sose mindig nem jön a tündér?”
Nagyonjóezakönyvszeretem!

>!
AeS P
Szilvási Lajos: Szökőév

Ha valaki sok Szilvásit olvas, esetleg elhatározza, hogy megismerkedik az életmű egészével, akkor elég hamar rádöbben arra, hogy a regényei nagyjából egy kaptafára épülnek, de legalábbis jól elkülöníthető tematikával dolgozott.
Van a fiatal szerelem és ééreetlen, remélem összehoz minket a vééleetlen-problémakör, az agglegény-maradok-de-hódítani-akarok-problémakör, meg ugye mindig kiderül, hogy a szocializmusért végzett munka fontosabb bárminél.
Ami a Szökőévet különlegessé teszi, az az egyedülálló apa problematikája, ami tudomásom szerint más Szilvási-regényben nem bukkan fel. Persze ugyanúgy szerelmes, meg szocialista, mint minden más könyvében, de ez, és az egyes fejezetek gyermekszemszögből való ábrázolása ad valami sajátságos bájt a történetnek, ami miatt ha csak egy Szilvásit olvasol el életedben, akkor az ez legyen.

>!
Babesz
Szilvási Lajos: Szökőév

Az egyik kedvenc Szilvási-könyvem :)) biztos, hogy még valamikor újra el fogom olvasni

>!
evic
Szilvási Lajos: Szökőév

Nem egészen értem, hogy ez a könyv hogy jelenhetett meg ’81-ben nagy példányszámban. Mert az teljesen rendben van, hogy a szereplők elvtársazzák egymást. No de a konfliktus!? Hogy történhetett, hogy az elvtársak nem kérték meg Szilvási urat, hogy találjon ki a könyve számára valami más bonyodalmat? Lehet, hogy az első két fejezet lírai szóvirágain nem tudták átrágni magukat?

>!
Shauna P
Szilvási Lajos: Szökőév

Első könyvem Szilvási Lajostól, de azt hiszem nem az utolsó.
Tetszett az író stílusa, tetszett maga a történet.
Csupán három napot ölel fel a regény a Vinczellér család életéből, de annyi cselekményt, annyi belső vívódást tartalmaz ez a röpke három nap, hogy az olvasó szinte csak kapkodja a fejét. A karakterek remekül kidolgozottak, átéreztem minden gondolatukat, minden tettüket.
Nekem a „gyerekszáj” adata a pluszt, attól érzetem letehetetlennek a regényt. (Pöttöm már az első megjelenésével belopta magát a szívembe és a regény végéig ott is maradt. :) )

>!
Minka
Szilvási Lajos: Szökőév

Egy igazi remekmű a Szilvásitól már megszokott stílusban. Az elején kicsit zavart a „gyerek zagyva”, ami abban nyilvánul meg, hogy egy mondat másfél oldalon terül el, megspékelve az iskolában tanult idegen szavakkal, de utána kimondottan élveztem. A kis pöttöm hab a tortán. Szilvásinak most is sikerült kiválóan megformázni minden karaktert. Nagyon tetszett a könyv. Bekerül a kedvenceim közé.

>!
csiszarattila
Szilvási Lajos: Szökőév

Szilvásitól megszokott, érdekes történet, de az írótól szokatlan befejezéssel.


Népszerű idézetek

>!
mazsa

Mert kevesebbet vállalni, kisebb teljesítményre ítélni magad, mint amekkorára képes vagy, ez a legesztelenebb pazarlás.

Megbénító jóakarat - 5.

21 hozzászólás
>!
Brigitta_Szöllősi

Ma reggelre beletörődtem, hogy meg kell adnom magam. Az eszem még mindig tiltakozik, de minden, ami az eszemen kívül van bennem, a szemérmetlen érzékeim, az erőszakos idegeim… minden hozzád hajszol.

414. oldal

>!
mazsa

Ne mondd mindjárt, hogy lehetetlen, arról, mi első percben nem valószínű!

Felemás csütörtök - Ébren hajnalban - 3.

>!
mazsa

Akármit tesz az ember, mindig csak más emberek rovására teheti.

>!
mazsa

…mert képzeld, apa, minket úgy figyelnek mindig, például még Pankát is az óvodában mindig nézik, hogy tiszta-e rajtunk, vagyis mindig tiszta-e rajtunk, ami van, mert Babett szerint azt képzelik, hogy egy apa nem tud tisztán járatni, miért hiszik? Azért, mert ilyen az élet?…

>!
mazsa

Mindenki végighallgat, mindenki megbámul, mindenki megcsodál, hogy te jóságos atyaisten, ha vagy a mennyekben, hát még ma is léteznek ilyen elmeháborodott teremtményeid…?

Megbénító jóakarat - 3.

>!
mazsa

– Tegyük föl, hogy van rá okom. Ha nem neveti el magát, jellemezhetem úgy is a helyzetemet, hogy bizonyos etikai kényszer hatása alatt.
Fordul a csizmája sima sarkán. Szembenézni velem.
– Mi az, hogy etikai kényszer? – Faggató, tán haragos is a szeme. – Mi az?
Szép. Szeretem. Rá kell mosolyognom.
– Bizonyos helyzetekben belső morális hatás alá kerül az ember. Nevetségesen hangzik?
– Nem. – Mintha villant volna egyet tág pupillája. – Az elmekórtanban kényszeres cselekvés a neve.

Vonzásban, görcsben

>!
Ninácska 

Alszik. Markolja erős ujjakkal a vállam. Vánkos az arca alatt a zsibbadt bal karom. Félénken ketyeg bele a fülébe az órám. Elsáncol hajnalig kettőnket a világtól ez a nádfödeles pince az uporvári szőlőhegy gerincén.
Éjfél van. Fölhallik a völgyből, a minoriták tornyából az óraütés.

416. oldal

>!
takiko

…van egy öreg néni, tropára öreg, mondjuk nyolcvannyolc, és nincsen őneki egyáltalán senki családja, hogy segítsen őneki valaki, és az osztály mindig patronálja.
– Mitmontál?
– Azt mondtam, hogy patronálja. Az osztály. Vagyis mindig elmegyünk őhozzá, fölváltva, beosztás van, Liza nénihez, úgy hívják, és akkor ottan őnála rendesen kitakarítunk, mondjuk kisöprünk, és a csajok fölmosnak a konyhájában, meg minden. Mindig úgy megyünk őhozzá patronálni, hogy két fiú, két nem fiú, vagyis lány, tudod. Mert a fiúk hát nem nagyon szeretnek fölmosni, csak a lányok inkább. A fiúk csak mindig bevásárolnak inkább őneki, az öreglánynak.

293. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!
Kornis Mihály: Nekem az ég
Szabó Magda: Abigél
Varga Katalin: Barátom, Bonca
Grecsó Krisztián: Vera
Vámos Miklós: Zenga zének
Dragomán György: A fehér király
Dalos György: A körülmetélés
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Somogyi Tóth Sándor: Gabi