Kipárnázott ​kaloda 84% 53 csillagozás

Sokan lenézik az írót, számukra Szilvási a szocialista ponyva egyik képviselője. Nos, engem sosem zavart mit gondolnak mások. Engem nem rettent meg ez a két szó. (szocialista, ponyva).
Mert mi is a ponyva? Nagy példányszámban készült, mindenki számára olvasható. – ezzel nincs baj.
Szocializmus? Abba születtem, így maximum nosztalgiázhatok…

A történet egy olyan képet festett elém a háború utáni országról, érzésekről, amit az író láthatott, átélhetett, én viszont csak tanultam. Mégis ábrázolásmódja alapján ott éreztem magam a Széll Kálmán téren (ha korábban olvasom, lehet, nem is tudom, hol van az :) ), vagy Angyalföldön.

Első Szilvási könyvem és örülök, hogy ezzel kezdtem (bevallom nem szeretem azokat a könyveket, amelyeket mindenki olvas:) Egy kolléganőm akarta kölcsönadni egy másik kolleganőnek, de mivel betegállományba került a kislányával, így felajánlotta nekem, ha érdekel, én úgy is gyorsabban olvasok címszóval. Kapva kaptam az alkalmon. Jókor is jött, mert több, mint 2 órát vártam a sürgősségin, így legalább nem unatkoztam.
Végig lekötött a történet, pedig alapjában véve a háború utáni időket olvasva iszonyatos volt. Nem volt tüzelő (örökké fáztak) alig volt élelem, penicillin hiányában sok beteg meghalt a kórházakban…de bemutatta a másik oldalt is, ahol volt jólét, autón utazás, meleg otthon, estélyek. Én örültem neki, hogy Barbarával elváltak útjaik. A főhős, Kristóf egy szerény fiú, akihez Évát képzeltem el. Sok szereplővel dolgozott az író, de nálam mindig is Kristóf és Éva voltak a favoritok. Sok-sok idézetet szúrtam be, amik a mai napig is nagyon-nagyon aktuálisak. Nem sokat változott a világ, annyi kivétellel, hogy azóta nem volt háború, mégis elég szomorú az élet. Nagy a különbség gazdag-szegény közt.
Ha Szilvási összes műve ilyen, akkor ide nekem izibe :))

Az van Szilvásival, hogy általában akkor veszem kézbe a könyveit, amikor épp nincs semmi más olvasnivalóm. Kelletlenül lefekszem vele az ágyra, elkezdem, és aztán nem tudom abbahagyni. Nem tudom hogy csinálja, de szinte az összes könyve ilyen hatással volt rám. És most az a nagy helyzet, hogy bár nagy gyűjtemény van itthon Szilvási könyvekből, ez volt az utolsó, már mindet olvastam. A többit kénytelen leszek könyvtárból beszerezni. És be is fogom.

Szokásos Szilvási-stílus, szokásos történetvezetés, szokásos agit-prop, szokásos karakterek, de nem vágytam semmi extra élményre, csak egy kis nyugodt olvasgatásra, és ez sikerült. Plusz egy csillag azért is jár, mert szokás szerint BKV-n (is) olvastam, és fel-feltekintve egészen megdöbbentett, hogy nem látok háborús romokat, meg kenyérjeggyel sorban álló embereket.

Ebbe a műbe kicsit több jutott a politikából, de megértem. A haború után mindenki remélte, hogy egy jobb világ következik.

Nagyon jo!

csillagos 5-ös

Már régen olvastam olyan Szilvásit, ami nagyon tetszett volna, úgyhogy kifejezetten megörültem ennek az első oldalak után. Lebilincselt, letehetetlen, izgultam a főszereplőért, és kíváncsi voltam, mi lesz vele, hogyan alakul a sorsa. Továbbá árnyaltabb képet kaptam a háború utáni Magyarországról, aminek különösen örülök. Nagyon tetszett.

Miután végeztem az Egymás szemében c. művel, elhatároztam, hogy amennyi Szilvásit megtudok szerezni annyit meg is szerzek. Olvasgattam Szilvási könyveinek fülszövegét gondolkoztam, hogy melyiket is kéne olvasnom. A Kipárnázott kalodának megnyerő volt a története elsőre szóval ezt választottam. Az Egymás szemében után egy teljesen másik világba csöppentem. A Második világháború utáni borzalmak, romos város stb. De nekem ez is tetszett, sőt nagyon tetszett néha alig tudtam letenni. Az értékelésem pedig azért nem 5 csillag, hanem „csak” 4,5, mivel számomra már kicsit sok volt a politika. De elmondhatom, hogy legalább szereztem valamennyi fogalmat az akkori helyzetről…

Eredetileg a férjem ötlete volt, hozzuk el az összes Szilvási könyvet a szülei lakásából és olvassuk el újra őket. Nekem eddig hármat sikerült, az Apassionata és az Egymás szemében mellett a Kipárnázott kaloda-t. Ez utóbbi volt az első, amelyikbe belekezdtem, és kíváncsian faltam a fejezeteket, mivel a második világháború utáni közvetlen évek történelméről elég keveset tudtam. Az élelmiszerhiány, a bandák fosztogatásai, a feketézés, a szegények és a még gazdagok élethelyzetének különbözősége, nyomasztó és igazságtalan. A főhős hazatérve az amerikai fogságból megpróbálja megtalálni önmagát, az ő tépelődése, útkeresése, ezen kívül két nő szerelme közötti döntése is nehéz feladat számára. Mai szemmel olvasva számomra helytelen az ő döntése, vagy legalábbis kissé naiv; annak idején amikor még a régi rendszerben olvastam a regényt, valószínű másként vélekedtem. A szereplők érzései még bizakodóak, várják az új és szép jövőt, építeni akarják az új hazát. Mindentől eltekintve ezek pozitív célok, amik akár meg is valósulhattak volna…