Karácsony 57 csillagozás

Szilvási Lajos: Karácsony Szilvási Lajos: Karácsony

Pásztor Zoltán patológus főorvost harminckilenc éves korában az országúton kocsijának volánja mögött éri az infarktus. Fegyelmének maradék erejével még meg tudja állítani a kocsit. Innen szállítják be az egyik budapesti kórházban, „visszarángatják a nihilből”. Mozdulatlanul fekszik a kórházi ágyon karácsony előestéjén, de éppen ez a mozdulatlanságra ítélő állapot ad végre számára végre elég időt ahhoz, hogy végiggondolja múltját, életének olyan eseményeit, melyek hatásainak összeadódása szinte törvényszerűen vezetett az infarktushoz. Gondolataiból, emlékeiből kirajzolódik az olvasó előtt egy évekig tartó konok küzdelem olyan emberek ellen, akik jelenünk anakronisztikus „táblabírájaként” hitbizományként akarják kezelni az élet rájuk bízott területét.

Eredeti megjelenés éve: 1979

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1984
448 oldal · ISBN: 9631527611
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1980
446 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631516601
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1979
446 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631514927

Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 4

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Bla I
Szilvási Lajos: Karácsony

Szilvásit Lajos egy időben nagyszámú olvasóval bírt és hihetetlenül népszerű volt, számos regénye forgott közkézen. Nem véletlenül. E könyvben, bárhogyan is nézzük, bemutatja – ha úgy tetszik, leleplezi – mindazt, amiért lehetett utálni a „szocialista” korszakot. Az egypártrendszer következtében kialakult „hűbéri” rendszert, ahol a köz érdeke helyett a hatalomhoz jutott vezetők a saját érdekeikkel törődtek (ha sarkítani akarom, akkor ez még napjainkra is jellemző – a" ma már nem túlsúlyos", „ballib” média is ezzel van tele). Miért és hogyan jelenhetett meg ez a könyv 1979-ben? Szelep szerepét játszotta ez is, ahogy Komlós kommentárjai, vagy Moldova szociográfiái, benne megmutatkozott kicsit a valóság…
Szilvási prózája nem jelentett nagy fejlődést a magyar irodalomban, viszont köszönhetően újságíró múltjának, könyveiben hitelesen jelennek meg az egyszerű emberek (parasztok, munkások – akkor még a lakosság többsége kétkezi munkával kereste a kenyerét). Legalább annyira megismerhető műveiből az előző rendszer, mint napjaink visszaemlékezéseiből, ha ugyan nem jobban. Lektűrjeiben hétköznapi történeteket mesél el, amelyek főszereplői megpróbálnak saját erkölcsi normáik szerint élni. Ez a törekvés általában nem is olyan egyszerű, valamiért olyan helyzetbe kerülnek, amikor életük fontos döntéseit kell meghozniuk, ha úgy tetszik, eldönthetik, hogy igaz emberek maradnak, vagy többet nem néznek tükörbe.
1977. december 22. Dr. Pásztor Zoltán mondhatni harmadik születésnapját ünnepelheti, hiszen a halál másodszor suhintotta meg kaszáját felette, majd unott képpel tovasétált, anélkül, hogy ellenőrizte volna az eredményt. Ezen hiányosságból kifolyólag élve kerül a fővárosi kórház különszobájába, ahol kollégaként, kivételezett elbánásban részesítik első szívinfarktusa után. De legalább nem kell neki elmagyarázni az állapotát, hiszen orvos létére nagyon is tisztában van az.
A karácsonyig hátralévő három nap alatt nem csupán eddigi életével, hanem kéretlen-kelletlen a jövővel is számot kell vetnie. Kirajzolódik egy évekig tartó, példaértékű, konok küzdelem olyan emberek ellen, akik mások rovására hitbizományként akarják kezelni az élet rájuk bízott területét. Vajon mennyire befolyásolja ebben a közelgő karácsony, a szeretet és a megbékélés ünnepe és hogyan tovább? S azt is megtudjuk a könyvből : mi lett Kelemen András sorsa.
Nem ez a legjobb regénye az írónak, de ez is nagyon szerethető.

>!
Odett
Szilvási Lajos: Karácsony

Szerintem, tulajdonképpen Szilvási egészen jó író. Van tehetsége, csak a világlátása és az ideológiai töltetek miatt csillagozom le. De még életemben nem láttam ekkora egy mártír irodalmi karaktert, mint Pásztor Zoltánt, kivéve talán egy magyar sci-fi író Mary Sue karakterét, de hogy Pásztor Zoltán mennyire megtestesíti mindazt, amitől magyar emberek szeme könnybe lábad, mert hiszik, hogy ő életük is ez a megkérdőjelezhetetlen áldozathozatalok sorozata, csak ez a gaz önző világ bagózott rájuk, miközben ők mindent megtesznek a szűkebb-nagyobb kollektiváért… És Pásztor Zoltán hagyja is, hogy bő nyállal csodálják őt a könyv karakterei. A Karácsony is csak ahhoz nyújt hátteret, hogy az ünnepi forgatagból kiszorult, kívül rekedt figura iránt mind nagyobb szánalmat érezzünk. Szívünk összeszoruljon, ahogy végigkövethetjük, mint zabálta fel őt a kollektíva korrupt és aljas törtető szörnyetege. A karakterek sosem nyilvánulnak meg húsvér emberek módjára, jobbára szavalnak, mint színpadon a közönség felé forduló színészek, ömlenek belőlük a jól formált mondatok. És miközben olyan ismeretlenül is ismerős Magyarország tárul elénk az imaginárius Horka megyében Uporvárról, a korrupció és abc-alapon osztogatott érdemek világáról, addig azt kell mondanom, Le Giun valóban kitalált kelet-európai kis államában játszódó általam olvasott három novellája igazabb és maradandóbb, mint ez a hosszúra nyújtott lamentáció a hiábavaló harcról, hogy mindig fel kell állni, és a többi, nádszál az ember, de gondolkodó, meg mulandóság és a többi, emészthetetlen körítésben tálalva, hogyasszondja: megtudhatjuk, hogy van egy öreg, aki negyven év után hazatért Amerikából, és most odavan, hogy itt ingyenes az orvos. Hihető! Persze. Madj pont visszajön! Ahogy a Pásztor Zolika Kanadába emigrált szülei is meghaltak! Itt hagyták a jó magyar vért, nemhiába jártak így. Hiába van a vezető réteg aljasnak bemutatva, mellette megjelenik a dolgozó kisember romantikája, a kórházi dolgozók, parasztok áldásos és erkölcsös jótét lelke. ÉS a többi, és a többi.
Plusz a nőkhöz való viszonya a Pásztor Zoltán doktor úrnak, az no komment. A nők leborulnak a lába elé, vad hippi lányok ajánlkoznak fel neki, ő pedig csak ímmel-ámmal enged a kísértésnek, meg ne sértse őket. Az érzéki jelentek leírása közben, hiába az E/1 elbeszélés a doktor úr szemszögéből, csak a Juli vonaglik, élvez el, sóhajtozik, rángatózik, mutatja összes alantas tünetét a testi vágynak. A doktor úr nyilván felül áll ezeknek. Ahogy szívroham közben is leparkolja az autót. Bravúros teljesítményével utolsó pillanatokig is szolgálja a kollektívát. Nem eszik, csak iszik. Azt már a szerző másik kötetében is megfigyeltem ezt az evés averziót, hogy a jó karakterek „csak nyeldekeltek pár falatot”, mintha az evés az valami önző tett lenne. Csak az erkölcsileg kétes karakterek hájasak, kedvenc kombinált negatív karakter jellemzésem hadd idézzem ki:” spoilerJellemző, hogy a végén, teljesen szerelmes naiva doktornő felajánlja, gyereket akar tőle, ha nem marad vele, az se gond. Csak fiú legyen, mint Misi, a doktor úr fia. Aki persze azért olyan okos és szép és érdekes, mert a doktor úr fia. Az ő ragyogása aranyozza be őt is.
Szürreális élmény volt az olvasása, és ebben hasonlít is erre a magyar valóságra. Tényleg ezek a könyvek fogytak halomba anno, hihetetlen.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1980
446 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631516601
>!
brigi11 P
Szilvási Lajos: Karácsony

Elismerem, hogy nem a legjobb Szilvási, és nem is a boldog karácsonyi készülédést és hangulatot mutatja be, de én elfogult vagyok és nekem tetszett. Igen átjárja a rendszer, igen egy kicsit szocis, de hiteles korrajz és társadalom kritika egymás gáncsolásáról, kihasználásáról, kéz kezet mos szituációról, egymás tönkretételéről. A legjobb azért az volt a történetben, hogy egy kicsit visszakaptam Kelemen Andrást.

2 hozzászólás
>!
Galambdúc
Szilvási Lajos: Karácsony

Nagyon szoci, nagyon sok a konyak meg a bagó, néha szinte fuldokoltam, mikor a kórteremben rágyújtott a friss inkfartusos doki. Azért megnyugodtam, már a hetvenes években is jók voltunk önpusztításban és a hatalmi pozíciókért folyó harc se sokat változott. Ez a felismerés regény erőssége. A nyelvezete és a történetvezetés néhol annyira vonatott volt, olyan nyakatekert természeti képekkel és hasonlatokkal, hogy csak fogtam a fejem. A kevesebbel szebb maradt volna az írás. Ami viszont bravúros: ahogy az idősíkokat váltogatva felépítette a történetet, aminek ráadásul van szerelmi, meg a gyermeki múltba révedezős, hatalomért gáncsoskodó vonulata is. Vontatottsága miatt számomra nem lett sajnos kiemelkedő regény, de ha már ajándékba kaptam az antikvarium.hu-tól, akkor legyűrtem. (Amúgy a karácsonyhoz vajmi kevés köze van, csak akkor játszódik, de az se hangsúlyos igazán.)

>!
AeS P
Szilvási Lajos: Karácsony

Azon töprengtem, hogy ha már annyit nyúzzuk manapság szegény kortárs íróinkat, hogy melyik karakterüket mennyire mélyen mintázzák magukból, és a leírtak közül mi az, ami konkrétan megtörtént velük és mi az, amit csak kitaláltak, akkor Szilvási Lajos ilyen ember volt, mint az ő karakterei, vagy inkább csak ilyen szeretett volna lenni? Valamiért az utóbbit gyanítom, valószínűleg azért, mert olyan mesterkélt meg maníros, egyébként kifejezetten detektívregénybe való idegesítő felügyelős az összes főhőse összes cinikus beszólása, rágyújtása, gondolata, cselekedete; és mégis, dr. Pásztor Zoltán személyében a legellenszenvesebb karaktert alkotta meg, pedig sok könyvét olvastam már.
De ami meg azért sosem elhanyagolható, hogy én is bántom néha Szilvásit (nem gyakran), meg most már az a kánon, hogy ő miért volt kánon, és elfogadjuk, hogy lektűr, hogy ponyva, hogy komolytalan, hogy t-t-t-támogatott, de egyébként a legtöbb regényében szerintem igenis komoly kérdéseket feszeget a hatalommal, a bürokráciával és a korrupcióval való általános emberi szembenállásról és meghajlásról, szóval azért ne vágjátok sarokba a könyveit, mert nem változik ám semmi, mindegy, hogy hívjuk.

>!
Evis
Szilvási Lajos: Karácsony

Szilvási Lajosra sokan mondják, hogy kiszámítható, amivel teljesen egyet kell értenem, de mégis, nem tudják letaszítani a "kedvenc író trón"omról.
Az alaptörténetek mindig nagyon erősek és képes arra is a szerző, amire én nem, hogy szépen körülírjon mindent, ami lényeges, nem hagyva egy kis hézagot sem ott, ahol nem kell hagyni.
Ez a műve tetszett eddig legkevésbé, de még mindig nem az a kategória, amit nem vennék ismét a kezembe.

>!
Bo_Ri P
Szilvási Lajos: Karácsony

Ezt a könyvet még karácsony előtt vettem a kezembe, hátha hoz egy kis karácsonyi hangulatot. Ebben csalatkoznom kellett, mert Szilvási Lajos egy sokkal mélyebb témát hozott nekünk. Első könyvem tőle, de nagyon megfogott. Kíváncsi voltam, hogy alakul Zoltán sorsa és szerelme Julival. A múltbeli kitekintésekkel teljes képet kapunk a történetről. Különösen tetszett, hogy egy-egy gondolati szál között gyakran egy tárgy vagy személy volt az átkötő elem.
Az, hogy csak ****-ot adtam, annak az az oka, hogy néha (talán a mai embernek csak) vontatottnak éreztem a történet haladását.

>!
takiko
Szilvási Lajos: Karácsony

Először azt hittem, nem fog annyira tetszeni, mint a többi Szilvási könyv, de az első 50 oldalon túl megváltozott a véleményem. Ha nem is a kedvencem tőle, de nagyon tetszett.

>!
Bleeding_Bride ISP
Szilvási Lajos: Karácsony

Kicsit hagyatkozhattam volna arra a minimális Szilvási ismeretemre, ami van, mielőtt azt mertem gondolni, hogy majd ez a kötet bármiféle ünnepi hangulatba hoz.
Végül is nem volt rossz, manapság engem is a szívstop kerülget, magaménak tudhatom a sztorit, de nem lett Merry Xmas lelkületem tőle…

1 hozzászólás
>!
pffk
Szilvási Lajos: Karácsony

Szilvási Lajos mindig meg tud lepni a tájékozottságával. Vagy a politika, vagy az autószerelés, vagy a kamaszok lelkivilága terén. Ezúttal az orvostudomány terén felvonultatott ismeretek sora figyelemreméltó. Bár nem tudom, hogy ezek mennyire állnák meg helyüket szakmailag, mivel én magam nem értek hozzá. Hideg, kőkemény realitás, fanyar humor, és némi keserédes romantika. Egy dolog zavart csupán, és mégis tetszett is egyben: a jelen és a múlt szálainak összefonódása. Jó hullámzást ad, csak néhol erőltetett a váltás. Jó élmény volt, a főszál, a főszereplő történetén túl számtalan – röviden vagy épp csak villanásnyira megismert – sorsokkal.


Népszerű idézetek

>!
Bla I

Egyes bölcs emberek szerint, (…) azért kellenek a világba a gonosz emberek, mert ha nem volnának, nem lehetne észrevenni a jó embereket.

>!
Bla I

Nyugtalan teste odanyújtózott mellém, hevülő bőre a bőrömhöz simult, mint a víz a folyómederhez. Egymássá változtunk, ahogyan palettán születik a sárgából és a kékből a zöld, és megvilágítottuk egymást különös, élő fénnyel, ami csak a kettőnk behunyt szemét tette láthatóvá a sötétben.

>!
márti

De én már valahogy hozzászoktam, önvédelemből rászoktattam magam, hogy mindig rosszra számítsak. Így nagyobb az esélyem, hogy jó meglepetés ér. Legalábbis jobb a rossznál.

104. oldal (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979)

>!
Szelén P

A felhőkből már megeredt a hó. Nagyok a pelyhek, mintha hirtelen megfagyott fehér lepkék hullanának alá súlytalanul a magasságból, ahol a hideg a vesztüket okozta.

>!
Bla I

A rokonszenveknek meg az ellenszenveknek szaguk van a levegőben.

>!
peonia

Látványosan temetkeznek sokan.
Gyűjtik a pénzt elsőosztályú koporsóra.
Mi elvonulunk, akár az elefántok.
Csak az utókor
fedezi majd föl az őserdő mélyén, milyen hatalmas agyaraink voltak.

És csecsebecséket készít belőlük.

438. oldal

>!
márti

Van-e hatásosabb módja az agymosásnak, mint kiemelni magam a prés alól, ami már-már agyonnyomott, eltűnni Uporvárról, Horka megye mélységesen vidéki székhelyéről, és elveszni egy időre, hetekre a világvárosok közül legvilágvárosibb London idegenségében, egy metropolis keverék tömegében, ami öt világrész hordalékából rakódott le?

27. oldal (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979)

2 hozzászólás
>!
Minka

Aki fölépül az infarktusból, egy akkora lőtt seb után, amekkora bennem van, az ilyen ember már nem az, aki volt. Csak egy szabadságolt halott.

375. oldal

>!
takiko

Nyolc óra 22 perc. 1977. december 23. Holnap este már karácsony, gyantás fenyőillattal, hajladozó lángú gyertyácskákkal, szikrázó csillagszórókkal, mennyből az angyallal. Egyeseknek infarktussal.

8. oldal

>!
Minka

Csenevész kezével rápaskolt a bőrfotel domború kartámlájára, gyöngéden és élvezettel, mint egy gusztusos nő combjára.

50. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
J. Goldenlane: Csillagok szikrái
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II.
Szabó Magda: Tündér Lala
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Raana Raas: Ellenállók
Szabó Magda: Abigél
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Békés Pál: Csikágó
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét