Egymás ​szemében 804 csillagozás

Szilvási Lajos: Egymás szemében Szilvási Lajos: Egymás szemében Szilvási Lajos: Egymás szemében Szilvási Lajos: Egymás szemében Szilvási Lajos: Egymás szemében

Szilvási Lajosnak, az elmúlt évtizedek hazai sikerszerzőjének szerelmi története valójában két napló. Két fiatal, Tamara és Attila párhuzamosan írt naplója. Önmagukról, a másikról, egymásról, az érzéseikről és a bizonytalan jövőről. Önkéntelenül, s ezért őszintén vallanak arról, milyenek is egymás szemében, és milyen a szemükben a világ.
    Az Egymás szemében a szerző egyik legkedveltebb műve, a két fiatal története mellett egyben egy sajátos korrajz is a hetvenes évekről. Szilvási Lajos könyveit eddig több mint 10 millió példányban adták ki Magyarországon és külföldön.

Eredeti megjelenés éve: 1976

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szilvási Lajos könyvei Alinea

>!
Alinea, Budapest, 2021
352 oldal · ISBN: 9786155669552
>!
Alinea, Budapest, 2021
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155669514
>!
Alinea, Budapest, 2013
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639659360

6 további kiadás


Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Ventus Tamara · Fábián Attila


Kedvencelte 245

Most olvassa 37

Várólistára tette 314

Kívánságlistára tette 162

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

DaTa>!
Szilvási Lajos: Egymás szemében

Emlékszem, gyerekként volt nekem egy füzetem, abba gyűjtöttem szorgalmasan azokat a verseket, idézeteket, amik nagyon megérintettek. Igen, annak idején nem volt még otthon internet, mit internet, még számítógép sem, nemhogy tablet, moly és okostelefon. Maradt a toll, meg a csíkos füzet. Az a füzet rég nincsen már meg. Elégettem tizennyolc évesen. Olyan sok mással együtt.

De egy figyeltem épp most jelölte be az Egymás szemébent, én pedig nosztalgiáztam kicsit, és beleolvastam az idézetekbe. S megláttam az első szót itt, és láttam hirtelen már magam előtt újra a füzetemet, a macskakaparásos írásom és már mondtam is lehunyt szemekkel, szóról-szóra, kívülről, újra.

Boldog?! Valamikor az őskorban egy agyalágyult ősember kitalálta ezt a süket szót, aztán a sok utód elkezdte szajkózni. Kergetik. Rosszabb, mint amikor – a moziban láttam – a kocsis az ostor végére kötve szénát lógat a lovak elé, hogy a pacik azt higgyék, csíphetnek belőle. Futnak a lovak, a széna meg mindig előttük lóg, hiába kergetik. De a lovakat a kocsis ejti át, az emberek meg saját magukat.

Tizennégy évesen elolvastam minden Szilvásit, amit otthon találtam. Vagy másfél tucat könyvét. Volt, amit többször is. Mint ezt itt. Azóta eltelt több mint húsz év, és ma már persze nem Szilvásit olvasok. Vagy ma már nem olvasnék Szilvásit? Mindegy is.

Akkor, annak idején, a zavarodott, sértett, helyét kereső, de azt sehogyan sem találó, állandóan hősszerelmes, romantikus és mégis minden konvenció ellen lázadó ifjú DaTa imádta. Húsz év elteltével megmosolygom már persze őt is, Szilvásit is, az akkori nagy rajongásokat, az akkori nagy fájdalmakat. Felnövünk, na. Húsz év múlva biztosan a mai önmagamra fogok pont így tekinteni. De azért érdekes, mennyire tisztán elöntött hirtelen újra valami különös érzés. Mi lesz velünk, szeplős, drága szeplős?, suttogtam magamban ma újra, annyi év után is. Ez pedig szerintem szép. Nagyon szép.

9 hozzászólás
Kovaxka P>!
Szilvási Lajos: Egymás szemében

1976-ban, amikor a regény keletkezett, gimnazista voltam. A magyartanárunk szemében (akit nem szerettünk) Szilvási és Berkesi neve szitokszó volt. Míg a Berkesi-regényeket nagyon kedveltem, Szilvásitól csak az Albérlet a Síp utcábant olvastam, és nem nyert meg magának (de hát már akkor sem voltam romantikus lélek).
Érdekes időutazásra vitt most ez az olvasás, és meg kell állapítanom, hogy csodásan ábrázolja a kamaszszerelmet, hiteles a lelki vívódás. Édesek a főszereplők, bár míg Tamarát imádtam, Attilával kapcsolatban azért voltak fenntartásaim. Engem messze nem engedtek ilyen szabadon gimnazista koromban.
Akkor elmondom, mi nem tetszett: a dialógusok, meg a szleng. Kizárt dolog, hogy két tinédzser ilyen szófordulatokat használt a hetvenes években. Higgyétek el, emlékszem. Engem a korabeli művészfilmek egyetemista szereplőire emlékeztettek inkább. A másik, ami hetvenes években már nem így működött: a dohányzáshoz való hozzáállás. A szülők nem hogy nem kínálgatták cigivel a tizenéveseket, hanem egyenesen tiltották, ahogy tilos volt a suliban, és az osztálykiránduláson is (persze attól még ment a bagózás a WC-ben, de na!) Szóval nekem olybá tűnik, hogy Szilvási a saját kamaszkorára emlékezett vissza ahelyett, hogy a hetvenes évek serdülői között vegyült volna el.
Zavart még a félfiktív budapesti környezet is, de ez már részletkérdés. Jó kis regény ez, örülök, hogy elolvastam.

8 hozzászólás
Madama_Butterfly>!
Szilvási Lajos: Egymás szemében

Nosztalgikus, retro életérzés, a 70-es évek Magyarországába való időutazás, amivel nemcsak egy szerelem történetét kapjuk, hanem egy, már letűnt világ korrajzát, társadalmi kritikáját és egyben magasztalását is.
Nekem nagyon tetszett (így második alkalommal is), néhol humoros, néhol fanyar de mégis mondanivalót tartalmazó történet…. az ember szívében fura vágy támad ezután a letűnt korszak után, és ez az, ami ezt a könyvet igazán értékessé teszi a szememben.

kellyolvas P>!
Szilvási Lajos: Egymás szemében

A múlt században, 85-ben olvastam először kb. Aztán még elég sokszor, nagyon szerettem ezt a történetet és ennek hatására kezdtem el naplót írni akkoriban, évekig kitartott a lelkesedés, aztán férj, gyerek… Én az első olvasásnál voltam annyi éves, mint a főszereplők, és kb egy évtizeddel később időben, mint amikor a szerző megírta. Őszintén szólva már akkor is sok szófordulat volt, amit itt hallottam először, most újraolvasva ez még inkább feltűnt. Viszont a benne szereplő történetek elég jó kis korrajzot adnak, és a szerelmi szál is ugyanúgy elvarázsolt, mint régen. Imádom, hogy valamiképp nyitott a vége, és nem lehet őket csak úgy elengedni, tovább ott maradnak a fejemben. Lehet vitatkozni, milyen karakterek voltak ők ketten, az biztos, hogy nem tökéletesek, de ilyenek voltunk. Az ifjúságom egy része ez a könyv, a leendő férjem adta a kezembe (ő is írt naplót ennek a könyvnek a hatására), nem sok mindenért, de ezért örökké hálás vagyok neki.

Bélabá>!
Szilvási Lajos: Egymás szemében

Első Szilvási-könyvem volt, korábban féltem tőle… A regény eleje kimondottan érdekes a maga szoci korhangulatával, de már egyből kiütközött a szereplők nem tetszenek. Inkább Attilával tudtam azonosulni, Tamara szerepe az első pillanattól mesterkélt volt számomra. Ha mondjuk 15 évvel idősebb lennénk, azt mondanám ez az én könyvem, így viszont nem tudom ezt írni. A második fele ellaposodott a hosszadalmas janka-völgyi építőtáborral. Eleinte még az is újként hatott s tetszett, hiszen csak édesapám járta meg egykor, én már nem.
Amikor felnőttem, szocializálódtam már kifelé ment a szocializmus (nyolcvanas évek közepe, vége) így már kicsit más korban voltam gyerek, mint Attiláék. A hajdani filmeknél is az a bajom, mintha UFÓ-k lennének a szereplők, egy más bolygóról, másik korból. Mesterségesnek tartom az akkori nyelvezetet, szlenget, olvastam jó pár újságcikket a korszakból, onnan is tudom. Teljesen elüt a mai nyelvtől, és ez idővel zavaró volt számomra.
Lelkesen kezdtem, de a vége beleszürkült a sablonos napokba, amikor gyakorlatilag a semmit ragozták vagy csak jelentéktelen, indifferens történések kerültek napirendre. Nem is tudtam nagy tempóban haladni a felétől kezdve, így csak 4 csillagot adok (4,0 pont). Egyelőre hanyagolom az író és kortársai könyveit, mégsem a világom. Egy-egy korszakbeli momentumról jó olvasni, de több tucat oldalon keresztül fárasztóvá, unalmassá válik. Szerintem fiatal vagyok már az ilyen könyvekhez.

25 hozzászólás
Éva_Bátka P>!
Szilvási Lajos: Egymás szemében

Kicsit bánom, hogy nem olvastam ezt a könyvet kamaszként. Pontosabban kamaszként és most újra. Mert azt hiszem, teljesen mást adott volna. Kamaszként talán untam volna az akkori kort leíró részeket, de teljesen természetesnek tűnt volna a túlzó szerelmes áradozás.
Mostanra ez már megfordult, sokkal inkább értékelem benne a 70-es éveket. Anyu szinte egyidős a szereplőkkel. Mikor ő olvasta, napjai tiniregénye volt. Nekem egy korrajz arról, milyen volt akkor az élet(e). (A könyv alapján dohanyfüstös és tonik ízű.)
Én ezt most nagyon szerettem!

2 hozzászólás
juanito_b192 P>!
Szilvási Lajos: Egymás szemében

Húha, ez igen! Ez még jobb volt, mint az előző regény. Szilvási olyan érzékletesen tud írni a szocialista korról, hogy egy napra spoiler szívesen visszarepülnék, hogy személyesen tapasztalhassam meg az akkori világot, azt, amiben Tamara és Attila éltek. Nagyon tetszett a váltott szemszög, hogy kettejük naplóbejegyzéseiből állt össze a történet.

1 hozzászólás
doncsella>!
Szilvási Lajos: Egymás szemében

Mi lesz velünk, szeplős?

Tavaly a leértékelt könyvek között találtunk egymásra egy könyvvásáron, sérült fedlapja ellenére izgatott és boldog voltam, mint aki igazi kincsre lelt. Azóta annyit dédelgettem az érzést, hogy hibái ellenére is imádtam az első Szilvási olvasmányomat.
Borzasztóan szerettem azt a pofátlan 70-es évekbeli tinédzser szlenget, ami megadja a könyv hangulatát. És bármennyire is fiatalok és flegmák a főszereplők, szerelmük és szilárd jellemük hiteles volt számomra, elhitetik velem, hogy lehet embernek és becsületesnek lenni egy korrupt rendszerben.
A tábori történetszálak eseménytelenek voltak, néhol untattak, viszont a korhű hangulatért (is) megérdemli a történet a legpozitívabb értékelésemet. off

eme>!
Szilvási Lajos: Egymás szemében

Mindeddig (értsd: molylétem kezdetéig) nemhogy nem olvastam Szilvási-könyvet, de még a szerző nevével sem találkoztam. Nem is tudom, hogyan alakult így. Itt meg hallottam róla hideget is, meleget is. Nem indítottam az olvasást előítéletektől mentesen, de igyekeztem eltekinteni tőlük, és noha nem lett kedvenc regény, nem mondhatnám azt sem, hogy egyáltalán nem tetszett. Ajánlanám minden tizenévesnek, aki úgy érzi, olyan egyedül vagyok, mint egy írógép a tenger fenekén – az írógép helyébe képzelhetünk számítógépet, laptopot vagy egyébb modern kütyüt. Mert valójában csak a környezet változott meg, az annyira fontosnak képzelt, valójában meg annyira fölösleges és lényegtelen díszlet, a tárgyak tömkelege, ami körülvesz minket. A lényeg viszont változatlan, mert milyen is lenne: ugyanazok a gondok, problémák, ugyanazok az álmok, vágyak, ugyanaz a magányérzet, amiből ki kell(ene) evickélni. Ez a két kamasz pedig próbálkozásaival, töprengéseivel, (ön)reflexióvial, „megvilágosodásaival” elnyeri rokonszenvünket, szurkolunk nekük, hogy sikerüljön, hogy naplójuk, írásuk értelme ne csak az legyen, hogy legalább én legyek az a valaki, aki törődik velem, hanem ablak legyen a másik, a mások felé. A nyitás lassan, fokozatosan, de egyre határozottabban történik, nemcsak Attila és Tamara kapcsolatában, hanem a családjukhoz, környezetükhöz való viszonyukban is, egyre megértőbbek, empatikusabbak, elfogadóbbak – és ezáltal kevésbé magányosak.
A regény másik síkja: a szerelmi szál mögött meghúzódó, de a szereplők életével óhatatlanul összefonódó társadalmi háttér. Engem, bevallom, ez jobban érdekelt. Fura érzés kerített hatalmába. Egyrészt ismerős volt sok minden, annak ellenére, hogy én sokkal kisebb kamasz voltam, mikor az „aranykor”-nak befellegzett. Az árnyoldalakat azonban, ha nem is annyira tudatosan átélve, de én is ismertem, tapasztaltam. Ami újdonság volt számomra a regényben, azt most egy furcsa nosztalgiával éltem meg. Mert nekünk nem jutott a gulyáskommunizmusból, ebből a light-osabb változatból. A drinking chokolate, a tonik, a matchbox, a Camel, a Nivea-spray számunkra a Nyugatot jelentette sokáig, még a fordulatot követő átmeneti években is. A farmerbeszerzési akciók kalandosságáról most inkább nem mesélnék, pedig lenne mit… Persze voltak kivételek – többnyire külföldi rokonoknak vagy… khmm… valami egyébnek köszönhetően. Szóval: furcsa nosztalgiám támadt egy másik, soha át nem élt, szép „aranykor” után. :)
Hogy a regény eléggé tendenciózus imitt-amott, most elnéztem neki, mert nem túlzottan és harsogóan az, és nem elsősorban az. Hogy inkább ifjúsági regény, azt nem kell elnéznem neki, hanem egyszerűen így olvasom. Ha pedig mindez megtörtént, konstatálhatom, hogy nem is volt rossz, sőt. Meg ott van benne az a kis fanyar grépfrúthumor is, amit nagyon kedveltem. Mert, ahogy Attila írja: ha nem volna humorom(/humorunk)…

9 hozzászólás
BertaPalikSzilvi P>!
Szilvási Lajos: Egymás szemében

Érdekes élmény volt ez a történet, örülök, hogy elolvastam. Bár meg kell vallanom, egy kihívás miatt akadt a kezembe, ahol más szerző ír ugyanazzal a címmel könyvet, ha ez nem lett volna nagy a valószínűsége, hogy soha nem olvasom el.
Érdekes volt olvasni arról, hogyan éltek a hetvenes években, milyen volt akkor fiatalnak lenni , hogyan viszonyultak a fiatalok a szüleikhez és egymàshoz.
Tetszett, hogy a történetet két fiatal szerelmes kamasz naplóján keresztül olvashatjuk , a váltott szemszög izgalmassá tette az olvasást.
Attila és Tamara is érettségi előtt áll, az egyikük remek sportoló a másikuk pedig olyan, akitől óva intenek, mert könnyűvérűnek tartják.
Egyikük családjában az édesanya alkoholista, a másikuk pedig árva.
A történet a felnőtté válásukról, a hirtelen fellobbant szerelmükről, a rendszer problémáiról szól.


Népszerű idézetek

Hmmmm>!

– Ha egy nőn csak bizonyos részleteket lehet dicsérni, például, hogy szép a haja, vagy gyönyörű a lába, az annyit jelent, hogy jaj de kár, hogy egészben nem gyönyörű.

301. oldal

1 hozzászólás
Ivetta>!

Ember legyen a talpán, aki azután is megmarad normálisnak, hogy hatalmat adnak neki az emberek fölött.

Kapcsolódó szócikkek: hatalom
redikin>!

Mondd, szeplős, ha egyszer nekünk is lesz gyerekünk, hogyan fogjuk nevelni? Ugye, a mi gyerekünk nem lesz olyan magányos, mint mi voltunk, amíg te nem voltál nekem, és én nem voltam neked?
Mondd, szeplős, szoktál te olyant gondolni, hogy még az egész élet előttünk áll? Ugye, te nem vagy olyan, hogy csak egy-két napra előre gondolkozol? Mert én ilyen voltam, amíg te nem voltál. Néha még ilyen sem. Néha az is hidegen hagyott, hogy holnap mi lesz. Valami lesz – rángattam a vállamat –, és ha semmi sem, az is közömbös.
Amióta te vagy nekem, én annyira megváltoztam, hogy szinte nem is igaz semmi sem, ami addig volt, amíg te nem voltál.

321. oldal

Manni>!

[…] ha egy nő bele akar kötni egy férfiba, mondhat a krapek akármit, pozitívat vagy negatívat, a balhét úgyis ő viszi el a hátán.

42-43. oldal, Attila (Június 1)

4 hozzászólás
Manni>!

Zuhanyozás után az egész élet elviselhetőbb.

Attila (Június 2)

13 hozzászólás
kávésbögre P>!

Nem élek. Ide-oda lengedezek a lakásban, mint egy kifakult kombiné, amit kint felejtettek a szárítókötélen, és néha rálehel a szellő, hogy mozogjon is.

274. oldal

Tiger205>!

Leült egy nagy kockakőre, mint múlt vasárnap, és onnan a kőről fürkészett bele az éterbe.
– Nézel? – kérdezte. – Fogjál a szemeddel, jó erősen, ne hagyd, hogy elszívjon a nap.

156. oldal

2 hozzászólás
Ivetta>!

Amióta te vagy nekem, én annyira megváltoztam, hogy szinte nem is igaz semmi sem, ami addig volt, amíg te nem voltál.

284. oldal

1 hozzászólás
eme>!

[…] az én szótáramban a véleménycsere nem azt jelenti, mint a felnőttek életében. Akik bemennek a főnökhöz a véleményükkel, és kijönnek a főnök véleményével.

178. oldal

1 hozzászólás
kávésbögre P>!

Minden nő kiütést kap, ha nem mondhat valami leprát a másikról.

13. oldal

6 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: A Barnum-rejtély
Leiner Laura: Mindig karácsony
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk
Leiner Laura: Egyszer
Szabó Magda: Abigél
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Leiner Laura: Higgy nekem
Leiner Laura: Ég veled
Cassandra Clare: Aranylánc