Egymás ​szemében 638 csillagozás

Szilvási Lajos: Egymás szemében Szilvási Lajos: Egymás szemében Szilvási Lajos: Egymás szemében Szilvási Lajos: Egymás szemében

Szilvási Lajosnak, az elmúlt évtizedek hazai sikerszerzőjének szerelmi története valójában két napló. Két fiatal, Tamara és Attila párhuzamosan írt naplója. Önmagukról, a másikról, egymásról, az érzéseikről és a bizonytalan jövőről. Önkéntelenül, s ezért őszintén vallanak arról, milyenek is egymás szemében, és milyen a szemükben a világ.
    Az Egymás szemében a szerző egyik legkedveltebb műve, a két fiatal története mellett egyben egy sajátos korrajz is a hetvenes évekről. Szilvási Lajos könyveit eddig több mint 10 millió példányban adták ki Magyarországon és külföldön.

Eredeti megjelenés éve: 1976

>!
Alinea, Budapest, 2013
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639659360
>!
Alinea, Budapest, 2009
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639659360
>!
Szépirodalmi, Debrecen, 1990
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 963154141X

4 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Ventus Tamara · Fábián Attila


Kedvencelte 205

Most olvassa 39

Várólistára tette 219

Kívánságlistára tette 73

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
DaTa P
Szilvási Lajos: Egymás szemében

Emlékszem, gyerekként volt nekem egy füzetem, abba gyűjtöttem szorgalmasan azokat a verseket, idézeteket, amik nagyon megérintettek. Igen, annak idején nem volt még otthon internet, mit internet, még számítógép sem, nemhogy tablet, moly és okostelefon. Maradt a toll, meg a csíkos füzet. Az a füzet rég nincsen már meg. Elégettem tizennyolc évesen. Olyan sok mással együtt.

De egy figyeltem épp most jelölte be az Egymás szemébent, én pedig nosztalgiáztam kicsit, és beleolvastam az idézetekbe. S megláttam az első szót itt, és láttam hirtelen már magam előtt újra a füzetemet, a macskakaparásos írásom és már mondtam is lehunyt szemekkel, szóról-szóra, kívülről, újra.

Boldog?! Valamikor az őskorban egy agyalágyult ősember kitalálta ezt a süket szót, aztán a sok utód elkezdte szajkózni. Kergetik. Rosszabb, mint amikor – a moziban láttam – a kocsis az ostor végére kötve szénát lógat a lovak elé, hogy a pacik azt higgyék, csíphetnek belőle. Futnak a lovak, a széna meg mindig előttük lóg, hiába kergetik. De a lovakat a kocsis ejti át, az emberek meg saját magukat.

Tizennégy évesen elolvastam minden Szilvásit, amit otthon találtam. Vagy másfél tucat könyvét. Volt, amit többször is. Mint ezt itt. Azóta eltelt több mint húsz év, és ma már persze nem Szilvásit olvasok. Vagy ma már nem olvasnék Szilvásit? Mindegy is.

Akkor, annak idején, a zavarodott, sértett, helyét kereső, de azt sehogyan sem találó, állandóan hősszerelmes, romantikus és mégis minden konvenció ellen lázadó ifjú DaTa imádta. Húsz év elteltével megmosolygom már persze őt is, Szilvásit is, az akkori nagy rajongásokat, az akkori nagy fájdalmakat. Felnövünk, na. Húsz év múlva biztosan a mai önmagamra fogok pont így tekinteni. De azért érdekes, mennyire tisztán elöntött hirtelen újra valami különös érzés. Mi lesz velünk, szeplős, drága szeplős?, suttogtam magamban ma újra, annyi év után is. Ez pedig szerintem szép. Nagyon szép.

5 hozzászólás
>!
Bélabá MP
Szilvási Lajos: Egymás szemében

Első Szilvási-könyvem volt, korábban féltem tőle… A regény eleje kimondottan érdekes a maga szoci korhangulatával, de már egyből kiütközött a szereplők nem tetszenek. Inkább Attilával tudtam azonosulni, Tamara szerepe az első pillanattól mesterkélt volt számomra. Ha mondjuk 15 évvel idősebb lennénk, azt mondanám ez az én könyvem, így viszont nem tudom ezt írni. A második fele ellaposodott a hosszadalmas janka-völgyi építőtáborral. Eleinte még az is újként hatott s tetszett, hiszen csak édesapám járta meg egykor, én már nem.
Amikor felnőttem, szocializálódtam már kifelé ment a szocializmus (nyolcvanas évek közepe, vége) így már kicsit más korban voltam gyerek, mint Attiláék. A hajdani filmeknél is az a bajom, mintha UFÓ-k lennének a szereplők, egy más bolygóról, másik korból. Mesterségesnek tartom az akkori nyelvezetet, szlenget, olvastam jó pár újságcikket a korszakból, onnan is tudom. Teljesen elüt a mai nyelvtől, és ez idővel zavaró volt számomra.
Lelkesen kezdtem, de a vége beleszürkült a sablonos napokba, amikor gyakorlatilag a semmit ragozták vagy csak jelentéktelen, indifferens történések kerültek napirendre. Nem is tudtam nagy tempóban haladni a felétől kezdve, így csak 4 csillagot adok (4,0 pont). Egyelőre hanyagolom az író és kortársai könyveit, mégsem a világom. Egy-egy korszakbeli momentumról jó olvasni, de több tucat oldalon keresztül fárasztóvá, unalmassá válik. Szerintem fiatal vagyok már az ilyen könyvekhez.

25 hozzászólás
>!
Madama_Butterfly P
Szilvási Lajos: Egymás szemében

Nosztalgikus, retro életérzés, a 70-es évek Magyarországába való időutazás, amivel nemcsak egy szerelem történetét kapjuk, hanem egy, már letűnt világ korrajzát, társadalmi kritikáját és egyben magasztalását is.
Nekem nagyon tetszett (így második alkalommal is), néhol humoros, néhol fanyar de mégis mondanivalót tartalmazó történet…. az ember szívében fura vágy támad ezután a letűnt korszak után, és ez az, ami ezt a könyvet igazán értékessé teszi a szememben.

>!
eme P
Szilvási Lajos: Egymás szemében

Mindeddig (értsd: molylétem kezdetéig) nemhogy nem olvastam Szilvási-könyvet, de még a szerző nevével sem találkoztam. Nem is tudom, hogyan alakult így. Itt meg hallottam róla hideget is, meleget is. Nem indítottam az olvasást előítéletektől mentesen, de igyekeztem eltekinteni tőlük, és noha nem lett kedvenc regény, nem mondhatnám azt sem, hogy egyáltalán nem tetszett. Ajánlanám minden tizenévesnek, aki úgy érzi, olyan egyedül vagyok, mint egy írógép a tenger fenekén – az írógép helyébe képzelhetünk számítógépet, laptopot vagy egyébb modern kütyüt. Mert valójában csak a környezet változott meg, az annyira fontosnak képzelt, valójában meg annyira fölösleges és lényegtelen díszlet, a tárgyak tömkelege, ami körülvesz minket. A lényeg viszont változatlan, mert milyen is lenne: ugyanazok a gondok, problémák, ugyanazok az álmok, vágyak, ugyanaz a magányérzet, amiből ki kell(ene) evickélni. Ez a két kamasz pedig próbálkozásaival, töprengéseivel, (ön)reflexióvial, „megvilágosodásaival” elnyeri rokonszenvünket, szurkolunk nekük, hogy sikerüljön, hogy naplójuk, írásuk értelme ne csak az legyen, hogy legalább én legyek az a valaki, aki törődik velem, hanem ablak legyen a másik, a mások felé. A nyitás lassan, fokozatosan, de egyre határozottabban történik, nemcsak Attila és Tamara kapcsolatában, hanem a családjukhoz, környezetükhöz való viszonyukban is, egyre megértőbbek, empatikusabbak, elfogadóbbak – és ezáltal kevésbé magányosak.
A regény másik síkja: a szerelmi szál mögött meghúzódó, de a szereplők életével óhatatlanul összefonódó társadalmi háttér. Engem, bevallom, ez jobban érdekelt. Fura érzés kerített hatalmába. Egyrészt ismerős volt sok minden, annak ellenére, hogy én sokkal kisebb kamasz voltam, mikor az „aranykor”-nak befellegzett. Az árnyoldalakat azonban, ha nem is annyira tudatosan átélve, de én is ismertem, tapasztaltam. Ami újdonság volt számomra a regényben, azt most egy furcsa nosztalgiával éltem meg. Mert nekünk nem jutott a gulyáskommunizmusból, ebből a light-osabb változatból. A drinking chokolate, a tonik, a matchbox, a Camel, a Nivea-spray számunkra a Nyugatot jelentette sokáig, még a fordulatot követő átmeneti években is. A farmerbeszerzési akciók kalandosságáról most inkább nem mesélnék, pedig lenne mit… Persze voltak kivételek – többnyire külföldi rokonoknak vagy… khmm… valami egyébnek köszönhetően. Szóval: furcsa nosztalgiám támadt egy másik, soha át nem élt, szép „aranykor” után. :)
Hogy a regény eléggé tendenciózus imitt-amott, most elnéztem neki, mert nem túlzottan és harsogóan az, és nem elsősorban az. Hogy inkább ifjúsági regény, azt nem kell elnéznem neki, hanem egyszerűen így olvasom. Ha pedig mindez megtörtént, konstatálhatom, hogy nem is volt rossz, sőt. Meg ott van benne az a kis fanyar grépfrúthumor is, amit nagyon kedveltem. Mert, ahogy Attila írja: ha nem volna humorom(/humorunk)…

9 hozzászólás
>!
Szédültnapraforgó 
Szilvási Lajos: Egymás szemében

Egy perc alatt kedvenc lett, ez a naplóregény. Fábián Attilába szerintem irtó könnyű beleszeretni, a humora és az „éleslátása” magasan kiemeli a korosztálya közül. Nagyon szurkoltam neki és Tamarának, valóban két magányos fiatal szerelmének kibontakozásáról szól a történet. Az izgalom, amíg Attila a táborban dolgozik és Tamara otthon várja…annyira saját középiskolás éveimre emlékeztetett, én is alig vártam, hogy a nagy Ő hazatérjen hozzám :)
Imádtam őket…a tragédiák viszont hozzátartoznak az élethez, bár nem örültem neki, hogy beárnyékolták kis életrészüket (Dini és piszkos tettei…megérdemelte a sorsát).
Szilvásitól eddig egy könyvet olvastam, de tutira fogok még!
Azért keményen benne van a regényben a politika, a családi viszonyok (alkoholizmus, szerető – szülők, ki mibe menekül a gondok elől) nagyon komoly történet, attól eltekintve, hogy tele van poénnal.

>!
Wandamaci
Szilvási Lajos: Egymás szemében

Érdekes volt egy kicsit belecsöppenni a 70'-es évekbe. Azt hittem akkor teljesen más volt minden. Nem igazán. Rájöttem, hogy valószínűleg akkor is hasonló problémákkal néztek szembe a fiatalok,mint most. A nyelvezeten sokat mosolyogtam. Apukámtól meg is kérdeztem, hogy tényleg így beszéltek-e. Kiderült, hogy igen. Tetszett, választékosabb és több tiszteletet sugallt. Bár napjainkban igen bénán hangzana :D
Nagyon retro hangulatom lett. Kazetta, levelezés, kézzel írás, sehol semmi internet, mobiltelefon…nagyon jó. Sokszor hiányolom a levelezést, az igazi kézzel írott leveleket. A másik kézírásából is sokminden kiderül. Jó lehetett minden nap ilyen leveleket kapni :)
Ami a történetet illeti vegyesek az érzéseim. Egyrészről jó volt olvasni az akkori fiatalság mindennapjairól: iskoláról, szerelemről, nyárról, táborról. Másrészt viszont nem történt semmi. Tamara rengeteget szenvedett, számomra már irracionálisan sokat, és kezdett zavarni. Attila részei érdekesek voltak, viszont, ő is csak egy dolgot volt képes egész könyv alatt sérelmezni, illetve mindig ugyan abba a hibába esett bele.
A vége elég fordulatos lett. Nem számítottam rá. Bár jobb, hogy így alakult, mint ahogy Tamara eltervezte. A legvége húzta le az értékelésem. Annyit szenvedett mindkettő, rájöttek, hogy csacsik voltak, és így fejeződik be… boldogabb véget vártam.

6 hozzászólás
>!
Annamarie P
Szilvási Lajos: Egymás szemében

Két napot vártam az értékeléssel, mert képtelen voltam eldönteni, hogy ez most tetszett vagy sem. Igazából hangoskönyves „olvasás” volt, és arra már rájöttem, hogy egész más élmények születnek ilyenkor. Tehát értékelésemnél ez is tessenek figyelembe venni!

Az egymás szemében egy szerelmes naplóregény 1976-ból. Fejezetenként Tamara és Attila bejegyzéseit olvashatjuk. 17 évesek, tetterősek, tiszták és a rendszer által neveltek. Egymásba szeretnek és végigjárják azt a kálváriát, amit mindenki más, aki szeret. Osztozkodik, bízik, fél, vár, izgul, mindenfélét remél.
Fáj a szerelem, de közben valami semmihez sem fogható tűz emészt. Minden szent, ami a másik, amit ő csinál, amit ő gondol.
De ugyanakkor mindannyian a magunk kis szigetéről indulunk a másik felé, és ez azt jelenti, hogy hordalékosak vagyunk. A belénk nevelt és általunk megtapasztalt életszemlélettel nézünk a horizont felé. Nos, erről szól ez a regény.
A háttér pedig 1976 minden „pompája”.

Nagyon tudtam értékelni Szilvásiban, hogy visszahozta, – méghozzá olyan hűen, oly annyira, hogy még most sem tudtam megszabadulni a magam emlékeinek izzásától- azokat a tizenéves szerelmes napokat, aminek részleteire és kínjára már nem emlékezhetünk. Azt sajnáltam, hogy olyan sokszor átütött a propaganda irodalmi hangulat, de mégsem zavart különösebben, mert a fiatalok pezsgésére figyeltem. Ehhez a letisztuláshoz azonban kellett ez a két nap.

>!
latinta SP
Szilvási Lajos: Egymás szemében

Igen, Szilvási.
Lehet fanyalogni.
Lektűr a szocializmusból?
    Éppen ezért tudom, manapság kissé vonalasnak tűnik a történet egyik-másik szelete, de azért mégiscsak megéri elolvasni.
    Nekem meg pláne, hiszen a főhősök velem egy évben (!) születtek, ennélfogva azok a háttérben fellelhető – ma már történelmi – utalások az én mindennapjaimnak is részei voltak.
    Élénken emlékszem a chilei tragédiára, az építőtáborozás „szépségeire”… Sőt, még én is énekeltem a „klasszikusokat”: a Guantanamerát, meg még a Venceremost is.
    Azért az jóleső érzéssel tölt el, hogy a diáknyelvünk már akkor is valóban eléggé kreatív volt, és a szereplőink meglehetősen pontos irodalmi tudásúak, memoriterekből idéznek akár csak egy fél sort is. spoiler Teljesen elérzékenyültem. :) (Mi annak idején negyedikben tanultuk a rakodópart alsó kövén üldögélő költőt.)
    ((A könyv olvasásának történetéhez az is hozzátartozik, hogy spoiler))
1. https://www.youtube.com/watch…, https://www.youtube.com/watch…
2. https://www.youtube.com/watch…

12 hozzászólás
>!
Böngyör6
Szilvási Lajos: Egymás szemében

Az én gyerekkoromban már nem volt KISZ és építőtáborban sem voltam soha, de a betontömbökre emlékszem, a régi autók matricáival ellátott üvegpoharak pedig nagymamám konyháját idézik számomra. A korhangulatot teljesen hitelesen és életszerűen ábrázolja.
A végét előre ki lehetett találni. Onnantól kezdve, hogy Betli spoiler, meg volt pecsételve a sorsa. spoiler Egy ilyen fiatalnál az effajta erőszakos hajlamok más megoldást nem kínálnak az író számára. És a motorőrülete miatt magától értetődött a „hogyan” is.. spoiler

A legeslegvége viszont meglepetés volt. Őszintén mondom, ez tette igazán maradandóvá számomra ezt az ifjúsági regényt. Ennek ellenére az összes létező opció közül, ahogyan be lehetett volna még fejezni a történetet, ez volt a leginkább alkalmas arra, hogy felejthetetlenné, vagy legalábbis a könyv befejezése után még ott motoszkálóvá, drámaivá tegye a sztorit az ember fejében…

Ahogy befejeztem a könyvet, azonnal egy régi (értsd: fekete-fehér) film ugrott be, aminek hasonló a vége. Darvas Iván (vagy Latinovits Zoltán?) egy telefonfülkében (vagy kapualjban?) áll a lány háza előtt, fent a lakásban pedig ha jól emlékszem, Ruttkai Éva. Szeretik egymást. Mégsem engedi spoiler, hogy megtegyék a már nem első, de sorsdöntő lépést. És tulajdonképpen nem is lenne az igazi… Ha valaki emlékszik a filmre, kérem, hogy tudassa velem is, mert minden nyomozásom zsákutcába futott.. :(

3 hozzászólás
>!
Ninácska P
Szilvási Lajos: Egymás szemében

Ez a könyv egyszerűen csodálatos! Elmondani nem lehet, hogy mennyire, de mennyire szeretem! :) :) Talán a leges-legkedvesebb könyv számomra. Megmutatja, hogy létezik igaz szerelem, megmutatja azt, hogy igenis érdemes küzdeni a másikért, és a felmerülő gondokat képes áthidalni az igaz szerelem. A szemem is könnyezik, ha a történetre gondolok… :) Gyönyörűséges! Bár lenne egy olyan barátom, mint Attila! :D :D


Népszerű idézetek

>!
Hmmmm

– Ha egy nőn csak bizonyos részleteket lehet dicsérni, például, hogy szép a haja, vagy gyönyörű a lába, az annyit jelent, hogy jaj de kár, hogy egészben nem gyönyörű.

301. oldal

1 hozzászólás
>!
Ivetta

Ember legyen a talpán, aki azután is megmarad normálisnak, hogy hatalmat adnak neki az emberek fölött.

Kapcsolódó szócikkek: hatalom
>!
redikin

Mondd, szeplős, ha egyszer nekünk is lesz gyerekünk, hogyan fogjuk nevelni? Ugye, a mi gyerekünk nem lesz olyan magányos, mint mi voltunk, amíg te nem voltál nekem, és én nem voltam neked?
Mondd, szeplős, szoktál te olyant gondolni, hogy még az egész élet előttünk áll? Ugye, te nem vagy olyan, hogy csak egy-két napra előre gondolkozol? Mert én ilyen voltam, amíg te nem voltál. Néha még ilyen sem. Néha az is hidegen hagyott, hogy holnap mi lesz. Valami lesz – rángattam a vállamat –, és ha semmi sem, az is közömbös.
Amióta te vagy nekem, én annyira megváltoztam, hogy szinte nem is igaz semmi sem, ami addig volt, amíg te nem voltál.

321. oldal

>!
Manni P

(…) ha egy nő bele akar kötni egy férfiba, mondhat a krapek akármit, pozitívat vagy negatívat, a balhét úgyis ő viszi el a hátán.

42-43. oldal, Attila (Június 1)

4 hozzászólás
>!
Manni P

Zuhanyozás után az egész élet elviselhetőbb.

Attila (Június 2)

13 hozzászólás
>!
Ivetta

Amióta te vagy nekem, én annyira megváltoztam, hogy szinte nem is igaz semmi sem, ami addig volt, amíg te nem voltál.

284. oldal

1 hozzászólás
>!
Tiger205

Leült egy nagy kockakőre, mint múlt vasárnap, és onnan a kőről fürkészett bele az éterbe.
– Nézel? – kérdezte. – Fogjál a szemeddel, jó erősen, ne hagyd, hogy elszívjon a nap.

156. oldal

2 hozzászólás
>!
kávésbögre P

Nem élek. Ide-oda lengedezek a lakásban, mint egy kifakult kombiné, amit kint felejtettek a szárítókötélen, és néha rálehel a szellő, hogy mozogjon is.

274. oldal

>!
kávésbögre P

Minden nő kiütést kap, ha nem mondhat valami leprát a másikról.

13. oldal

6 hozzászólás
>!
Manni P

Bizalom! A felnőttek nem alkalmasak. Visszaélnek. Megfelelő pillanatban visszaolvassák az ember fejére. Például amikor az érdekük diktálja.

Tamara (Június 2.)

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Ernest Cline: Armada
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Maros Edit: Hűvösvölgyi suli 3.
G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!
Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója – Szívzűrök
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember