Appassionata 86% 139 csillagozás

A Harrix kihívás egy közös olvasása juttatta ismét kezembe Szilvási Lajos egy regényét, a fiatal koromban már olvasott Appassionátát. Ez a kötet az író hírnevét megalapozó első regényciklusban, a ’60-as évek elejéig bezárólag keletkezettekben szerepelt, ahol még a kalandos elemek uralkodtak, s a második világháborús antifasiszta ellenállási mozgalom legendáriuma szolgáltatta a témákat.
A hatvanas-hetvenes években a legolvasottabb szerzők közé tartozó Szilvási ebben a regényében egy, a háborúban megcsömörlött polgári identítású katonatiszt főhős kerül konfliktusba baloldali gondolkodású, kommunista lelkületű tisztiszolgájával, ill. a közösségi gondolkodással. Ennek jegyében a II. VH keretei közt mások sorsáért kell életük kockáztatásával áldozatot hozni. A regényben az író nyitva hagyja hősei sorsát, a lényeg, azaz az üzenet a másokért, egy közösségért akár az önfeláldozással együtt járó cselekvése, amely példaként szolgál az akkori szocializmust építő társadalomban az olvasók, azaz a közgondolkodás formálására. Az erkölcsi példaadás célja azonban nem tökéletesen párosul történelmi és karakteri hitelességgel, de a jól megírt, magát szinte olvastató regény érzelmes szerelmi szála emlékezetes marad minden olvasó számára.

https://www.youtube.com/watch…

Újabb nagyszerű történet Szilvásitól, újabb remek karakterekkel, érzelmességgel. A vége kicsit nehezen emészthető, egyébként nagyon tetszett.

Jajj, de jó volt újra Szilvásit olvasni. Még akkor is, ha a végén legszívesebben sarokba hajítottam volna az egészet. Még akkor is, ha a könyv utolsó harmadában folyamatos harcot vívott egymással a szívem és az eszem. Még akkor is, ha ismételten bebizonyosodott, hogy Szilvási nem tudott női karaktert alkotni. És most még napokig fogok reménykedni, hogy nem csak ennyi volt a vége.

Az Egymás szemében befejezése után közvetlenül kezdtem neki ennek a regénynek. Édesanyám ajánlotta. Nekem nagyon tetszett és élveztem minden egyes oldalt. Nem éreztem feleslegesnek egyetlen mondatot sem. Alig bírtam letenni.
A végén olvasás közben hallgattam az Apassionata 3. tételét… hátborzongató volt.

Nagyon tetszett nekem ahogyan ír az író, még nem olvastam tőle, bár több könyve is van már a polcunkon. Engem emlékeztetett Ernest Hemingway Akiért a harang szól című könyvére, csak ez nekem sokkal sokkal jobban tetszett. Für Pál és„ társai" története. Nagyon komoly volt a történet, egy 22 éves úgymond fiú mennyire megkeseredik a háború alatt. Négy évig a fronton, az nagyon komoly megpróbáltatás, bárki számára, fiatalon ebbe belecsöppenni, túlélni, kitartani, el sem tudom képzelni hogyan lehet kibírni. Olga szeretete, szeretni akarása, naívsága, kicsi színt rakott a történetbe. Nagyon komoly lélektani részek voltak benne. Biztosan olvasok még az írótól, mert van még pár könyve, ami érdekel.

„Igazi” Szilvási kötet. Fordulatos történet, mély emberi érzelmekkel fűszerezve. Rádöbbent arra, hogyan torzítja el az emberek jellemét, miként kérgesíti az emberi lelket a háború. Ugyanakkor szép példák sora mutatja, hogy az alapvető emberi értékeket (hősiesség, bajtársiasság, bátorság, stb.) és a szerelmet az extrém körülmények sem ölheti meg.

Mint ne mondjak, engem eléggé megrázott az egész történet. Nagyon szeretem az író stílusát, olyan jól beszéli el az eseményeket. Mindegyik karaktert nagyon szerettem benne, de nagyszerű emberábrázolást kapott Türr Pál. És ajj a véége. Én vagyok az a reménytelenül romantikus alkat, hogy továbbgondoljam… Mert ez így olyan szívbemarkoló, hogy hihetetlen.

Első könyvem Szilvásitól, de beleszerettem az írásába; nagyon érthető, csodaszép leírásokkal, az érzelmek lefestésével, gyorsan és könnyen olvasható. Első próbálkozásaim egyike, hogy a kedcencemen túl más írótól olvasok, de keresni fogom a többi kötetét is, legfőképp ennek a regényciklusnak a köteteit. Nekem nagyon tetszett.

Ez a Szilvási nagyon tud írni. Félelmetes, és falhoz is vág, ha nem vigyázol. Maradandó élmény, az biztos!

Mindig érdekes.

„– Nem az a fontos, amit mondunk, az számít, amit cselekszünk… A szavakat ki lehet javítani szavakkal. A tetteket csak tettek igazíthatják helyre… Te majd tudni fogod, hogy mi megpróbáltuk kijavítani, amit elrontottunk… Valahányszor odaülsz a zongorához, és az Appassionatába fogsz, eszedbe jutunk..”.