Kései ​házasság 125 csillagozás

Szilasi László: Kései házasság

Vajda Ilma és Gavenda Péter 1964-ben találkozik Szegeden. Még nem tudják, hogy ha nem is együtt, de egymás mellett fogják leélni az életüket: mindketten Árpádharagoson lesznek tanárok. Az 1964 és 2019 között játszódó regény mindegyik fejezete egy-egy év metszete: Ilma és Gavenda viszonya másokkal kötött házasságokat és történelmi fordulókat egyaránt túlél, de kérdés, vajon ellenálló tud-e maradni az idő múlásával szemben.
Szilasi László könyvében a történelem nem kulissza, hanem egyenrangú szereplő. A regény hol idilli, hol melankolikus, de mindig kristálytiszta és tűpontos rajz közös múltunkról és arról a törékeny erőről, amely két embert összeköthet.

Eredeti megjelenés éve: 2020

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2020
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631440089
>!
Magvető, Budapest, 2020
200 oldal · ISBN: 9789631440294

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Unkasz · Cserhalmi György

Helyszínek népszerűség szerint

Szeged


Kedvencelte 5

Most olvassa 5

Várólistára tette 101

Kívánságlistára tette 77

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Szilasi László: Kései házasság

nekem azt tanították, az igazság érzése az illúzió legmélyén lakozik. Nem az igazság igaz, hanem az illúzióhoz való viszonyod, az válik igazzá. Találd meg. Hántsd le a sallangjait. Tisztítsd meg. Nehéz nemesfém van a legmélyén, tompa fényű és megváltoztathatatlan.

Igazság és illúzió. Vajon melyik a fontosabb? A realitás, a szűk, súlyosan ránk nehezedő korlátok, amik közé a sors szorít, vagy az álmaink és ábrándjaink, amikbe kapaszkodva bízhatunk és remélhetünk?
Az igazság Vajda Ilma és Gavenda Péter ötven éven át tartó szerelméről nem szép és nem hízelgő egyikükre nézve sem. Ilma az önmagát alárendelő, önmagáért kiállni nem tudó, függőségbe bonyolódó passzív áldozat, aki megelégszik a szeretői léttel szinte egy életen át, míg a kétszer is mással házasodó férfi önző és lelkiismeretlen, és semmibe veszi az asszony jogos vágyait és igényeit. Viszonyuk sokszor tűnik egészségtelennek és kegyetlennek.
De mit mond a női illúzió? Ilma szenved, de derűs és remél. Egy öszvér tántoríthatatlan makacsságával hiszi, hogy lesz ő még Gavenda Péterné. És lesz is. Csak közben eltelik ötven év. Eltelik egy élet. Sőt, kettő. Nem együtt, de külön-külön, rendhagyó módon egymásba érve. De ő mégsem válik keserűvé és csalódottá, nem tölti el a harag, és lassan Odüsszeuszát váró türelmes Pénelopévá lényegül át, aki a női vágyakozás és várakozás örök szimbóluma.
Ilma megszelídíti a sorsot és Szilasi megszelídíti a felháborodott olvasót. Árpádharagos – az álnéven bujkáló Békéscsaba – kezdi elfogadni a furcsa párt. Talán a végén még a férfi is megjavul.
Gavenda egyre több időt tölt Ilmával, kezdetét veszi a kései idill, és egyszerre a Viharsarok aranykorába csöppenünk. Készül a haragosi kolbász és a tőtike, lusta nyári délutánokon a katlanban rotyog a szilvalekvár, sátrat állítanak a Kőrös partján és bicikliznek a szomorúfűzfákkal szegélyezett Élő-csatorna körül. És végül mégis győznek az egész életen át dédelgetett álmok, és Ilmának még az is megadatik, hogy élete utolsó három hónapjában szerelme felesége legyen.
A Kései házasság párkapcsolat ábrázolását azért éreztem egészen kiválónak, mert összetett és ambivalens, a szerző végig az igazság és az illúzió váltogatásával játszik. Az olvasó vérmérsékletének megfelelően dühönghet, ha az igazságot véli felfedezni, vagy ellágyulhat, ha az illúziót, és hiheti, hogy talán mégis lehet valami különös szépség az egyetlen érzelemre felfűzött női önátadásban.
Szilasi László saját bevallása szerint azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egy Békéscsabán élő, valóban létező asszony élettörténete alapján hiteles, érzékeny női nézőpontból mutassa meg a szerelmet mindenfajta giccs, érzelgősség és felesleges sallang nélkül. Véleményem szerint vállalása tökéletesen sikerült, a Kései házasság számomra különleges olvasmányélmény marad.

16 hozzászólás
gesztenye63>!
Szilasi László: Kései házasság

Fülszöveg után arra gondoltam, én szerencsétlen oktondi, hogy valami megható, bukolikus, idillikus költemény, egy ötven(sok)évnyi öröklétig szóló szerelem megkapó regéje, valami modernkori Philémon és Baucis parafrázis fogad majd a sorok között. ’Oszt dehogy is, egy nagy gőzölgő, abált lótüdőt, azt…
Akkor pásztorének ez, amikor a Győrfi Paja lobogó sörénnyel töri rá Müller Cecíliára a szolid vidéki úriház ajtaját és sokat sejtetőn kacsingatva beordít, hogy ”Gyüjjék mán’ Cilike, itt a kocsi, csak magára várunk. ’Iszen csak tréfáltunk, az opercsi törzs mán’ sose is bomlik föl…”
De tréfát félretéve… Nem emlékszem, hogy mikor sikerült utoljára ennyire ráfüggenem egy évtizedeket felölelő regény karaktereire. Mikor tudtam (és egyben kényszerültem) ennyire emocionálisan együtt élni a regény főszereplőivel…
Mikor kellett szükségszerűen, szinte kézzel fogható közelségben ennyire megvetnem, utálnom, elítélnem egy karaktert, miközben csak bambán figyelem a másik, (számomra) az áldozat látszólag töretlen kitartását, egy élőhalott kapcsolatba fúló önámító árnyéklétét…
Mikor volt az, hogy egy kétszáz oldalnyi szerelmi történetre azt kelljen mondanom, hogy lóf@… ez, nem szerelem…
Akad benne viszont mérhetetlen mennyiségű önzés, faluvégig érő pofátlan egó, meg az életszerűtlenség határáig húzott önfeladás, önalázás, soha el nem fogyó makacsság és dacos akarat. Számomra egyedi és nagyon bejövős ötlet az a különös, spórolós technika, hogy a szerző egy-egy jellemző történéssel, mintegy csak utal az adott évre, majd a két főszereplő testi-lelki élveboncolásának éppen odaillő, odakívánkozó stációját néhány odakarcolt mondatban felvillantja. Feszes szerkezet, tökéletes hatás. A könyvet olvasva végig Presser Pici bácsi dúdolt a fülembe, hogy aszonygya:
”Nincs itt baj, hidd el nekem, Csak megyünk át az életen, Néha rossz, aztán megszokjuk már:”
Meg még azt is mondja a nóta, hogy: ”A szerelem jó, a szerelem fáj” Na, ebből annyi igaz, hogy egy ilyen félrebillent kapcsolatban, egy ilyen durván alávetett viszonyban valóban rohadtul fáj, de hogy mitől jó, azt nekem meg nem magyarázza senki.

Végül csak annyit még, hogy úgy vélem ez a könyv az idei hazai felhozatal egyik legszélsőségesebb érzelmeket kiváltó darabja lesz, én pedig annyira tudtam utálni az évtizedeken keresztül tartó vergődést, hogy ettől nagyon tudtam szeretni a könyvet. Feltétlenül ajánlom, de úgy hiszem, sokat elárul a könyvhöz való viszonyulásomról, hogy számomra a regény legütősebb idézete, mikor az egyik főszereplő az utolsó lapok egyikén ezt mondja: „Milyen lassan halok meg.”

8 hozzászólás
giggs85>!
Szilasi László: Kései házasság

2019-ben, a hetvenes Vajda Ilma megrögzötten rója egyik hosszt a másik után az árpádharagosi uszodában, és közben emlékezik. Minden hossz egy fejezet, minden fejezet egy év, és minden év mindössze három (nagyritkán négy) oldalon elmesélve, kiragadott pillanatképekben, egy élet szilánkjaiként. Így, ebben a nem mindennapi formában épül fel Szilasi László legújabb regénye, a Kései házasság, egy nem mindennapi szerelem (?), függőség (?), kapcsolat krónikája.

Vajda Ilma ugyanis egy fél évszázadon át különösebb megingások vagy kételkedés nélkül kitartóan szereti azt a Gavenda Pétert, aki fiatal és sikeres sportolóként előbb semmi jelentőséget nem tulajdonít a nőnek (Ilma csak egy a számtalan kalandja közül), ám az évtizedek során mégis egyre közelebb kerül hozzá érzelmileg is, hogy végül beteljesüljön még a cím által ígért kései házasság is.

Az eseményeket végig a nő nézőpontjából látjuk, és alig olvashatunk egy-két részletet, már ugrunk is a következő évre. Szilasi tehát egy kimondottan nehéz elbeszélői technikát választott, melyben esély sincs arra, hogy kialakuljon egy-egy igazi történetszál (ilyen kevés oldal nem elég egy novellához), és így e nélkül kellett elérnie, hogy az olvasót mégis érdekelje ennek a két roppant különböző embernek a kapcsolata – de becsületére legyen mondva, gond nélkül megoldotta.

Évről évre megyünk együtt a két (ha őszinték akarunk lenni, akkor igazából egy) szerelmessel, és ahogy alakul a sorsuk, kapcsolatuk, a külvilág és a történelem is folyamatosan betekint Árpádharagosra, hol a holdra szállás, hol Richter Richárd késes ámokfutása, hol pedig, mondjuk, a szovjet csapatok kivonulása képében. Bár itt-ott némileg erőltetettnek hatottak, de összességében tetszettek ezek a történelmi részletek és az, amilyen módon ezek a világ vagy országos jelentőségű események beszüremkedtek és eltörpültek Ilma és Péter története mellett.

Bár olvasás közben némileg szkeptikus voltam, hogy teljes mértékig sikeres és működőképes lesz-e ez a kötet, de a végére egyértelműen bebizonyosodott, hogy igen, az lesz. Véleményem szerint így ez a kisregény lett talán Szilasi eddigi legjobb munkája. Ez idáig nagyon úgy tűnik, hogy 2020 a kisprózák vagy a kimondottan rövid részletekből felépülő regények éve lesz a magyar alkotókat tekintve – gondoljunk csak Nagy Gerzson Délután Apámmal, Nádasdy Ádám A szakállas Neptun, Kötter Tamás Férfiak fegyverben vagy Kálmán Gábor A világ legvidámabb embere című munkáira –, és ebbe a sorba tökéletesen illik a jelen kötet is.

Szilasi regénye egy jól átgondolt, egyedi felépítésű és szinte hiba nélkül működő alkotás, amely képes bemutatni egy szerelem / függés / kapcsolat patológiáját, a mindenkori ember életútját a fiatalságtól a középkorúságon át az elmúlásig, illetve egy folyamatosan változó Magyarországot, valamint az ebbe vetett embereket, és mint ilyen, természetesen nyugodt szívvel ajánlandó kategória.

Annamarie P>!
Szilasi László: Kései házasság

Négy napja várom, hogy ülepedjen bennem Vajda Ilma és Gavenda Péter története, és meglássam végre, hogy nekem mit jelentett ez a regény. Meglepő eredményre jutottam…

Előrebocsátom, hogy annyira szubjektívnek tartom magát a cselekményt, hogy véleményem szerint, aki olvassa majd a kötetet, könnyen abba a hibába eshet (?), hogy aszerint ítéli majd meg, amennyire egyet tud érteni Ilma hozzáállásával. Pedig szívem szerint én is megfosztanám magam ettől az előítélettől, akárcsak a könyv címétől.

Szilasi László mondjuk úgy, egy megtörtént esetet használt fel regénye alapjául, melynek tragédiája két ember be nem teljesülő, vagy még inkább ki nem teljesülő szerelme. Ilma és Gavenda 1964-ben ismerkednek meg, elég hamar ki is alakul köztük a vonzalom, de Gavenda mégsem Ilma mellett kötelezi el magát, hanem több mint ötven évig kerülőutakat jár be; két felesége is lett, gyermekei, miközben szerelmi kapcsolatuk ilyen-olyan formában, de mindvégig megmaradt. Ilma a 2019-es évből tekint vissza életére, miközben rója a hosszakat a medencében.

„Az úszást pedig télen-nyáron arra használta, hogy a víz felszíne alatti suhanás másodperceiben szaggatottan és szigorúan végiggondolja az életét.”

Azt gondolnánk, hogy ilyen távlatból az ember látja a hibáit, másként csinálna dolgokat, talán nem egyetlen szerelemre építené fel boldogságát.

„Sokaknak az volt a véleményük, hogy a szerelemben, a szerelem maradandóságában bízni ostobaság. Gyenge alap. Elmúlik. Másfél év, két év, és elmúlik a rajongás, elmúlik a testi szerelem…”

De nem így Ilma, aki saját maga igazolja ennek ellenkezőjét. A szerelem reményébe vetett hite maradt meg mindvégig. Illúzió vagy valóság? Az ember életfilozófiája szerint leteszi majd voksát, és ennek tükrében éli le életét. Ő hű maradt önmagához, nem járta be a társadalom elvárásainak kálváriáját. Igaz embernek tartom, még akkor is, ha olvasás közben vérzett érte a szívem.
Mindemellett Szilasi László több dolgot is megtett azért, hogy ne érezzem ennek a végtelen szomorú voltát. Egyrészt jellemző a könyvre egy érzelmi rezignáltság; nincs benne kétségbeesés, kiborulás, hisztik, követelőzések. Egy érzelmi katarzis van, amikor Ilma hosszabb időre Gavenda nélkül marad, és füzeteket ír tele azzal, mi mindenre vágyik, mi mindent élne át a férfivel. Talán az idő távlata is adja ezt a nyugalmat. Másrészt Szilasi már-már a groteszkig túlozza az események lehetetlenségeit. Ilma sorsa a bibliai Jóbot hívta elő bennem, aki szintén csak egyre kapta a terheket, de hűséges maradt.
Jót tett a regénynek ez a józanság, nem engedte, hogy gátlástalanul olvadjon szét alapvető témájában, a szerelemben, és ezért képes az olvasó komolyan venni minden szépségével és áldozatával együtt a történetet. Könnyű annak, aki nem szeret, könnyű annak észérvekre, logikára, könnyebb boldogulásra hivatkoznia.
Ez a kettősség jótékony egyensúlyt teremt a két pólus között. Van a köteteben egy időhöz kötöttség, ahogyan minden rövidke fejezet egy fontos esemény póznájához van rögzítve, de mégis képes a dolgok eredendő voltára fókuszálni. Így egyszerre időtlen és pontosan datált minden.

Négy nap után a végső nyugalom békéje maradt meg bennem a kötetből. Teljes életet élt vajon Vajda Ilma? Igen, de csakis ezzel a véggel, azzal a felszabadultsággal, amivel kezdődik és bezárul a könyv. Minden darabja kell a teljességhez.
Szilasi László Rilke egyik sorával indítja útjára történetét, amit visszalapozva, a könyv elolvasása után lehet igazán érteni. A legszebb szerelmes sorok egyike:

„mert sose fogtalak, szilárdul tartalak"

6 hozzászólás
n P>!
Szilasi László: Kései házasság

Nem igazán értékelés, csak gondolatfoszlányok olvasás közben:
A felénél: amennyire vártam, kicsit csalódott vagyok, pedig nem mondhatnám, hogy nem érinthetnének meg pl. a helyszínek. Ami a problémám, hogy egyik szereplő sem szimpatikus, ez még nem volna baj, de akadályozza a közelkerülést az olvasóhoz, így nekem néha olyan, mintha újságcikket olvasnék ismeretlenekről. Aztán, vannak benne (kórházi, műtéti) részek, amik túl részletesen vannak leírva, ezt átélhetjük pár mondatban is, nekem sok erről 3 oldal. Aztán, a fejezetek kezdésénél nem értem miért kell beazonosítani minden alkalommal az adott kort. Pl. spoiler Már a könyv elején be lehet azonosítani az időszakot amikor indul a történet, én nem érzem fontosnak, a történet szempontjából sem a többi azonosítást. Szerintem képben van az olvasó enélkül is. Eddig 4 csillagnál vagyok. spoiler
Voltak benne még ilyenek, hogy ha jól emlékszem, a férfi megnyalta a száját – ez spoiler, vagy, hogy spoiler, engem nem annyira, meg pl. jellemző korbeazonosítás: spoiler , a férfi szereplőről alig van jellemzés, mintha lelketlen volna, csak a nő, mint várakozó szerelmes által van bemutatva. Azt hiszem néhány szereplőt fel is ismertem, ha már 48 évet éltem Árpádharagoson. Na, voltak problémáim, de nem bánom, hogy elolvastam, rövid volt.

1 hozzászólás
robinson P>!
Szilasi László: Kései házasság

Ez alkalommal nem igazán találtunk egymásra. Nem éreztem jól magam ebben a „szerelemben”. A világ történelmi eseményeit beleszőni háttérnek egy idő után elég hatásvadász, felemás érzést keltett. Ez a végére sok is volt. Tetszetős, „coelhos” idézhető mondatokban bölcselkedett. Frappánsan megfogalmazott, néhol fájó életigazságot rejtő mondatai valahol másféle hatást váltottak ki nálam. A nő rajongása mellé a férfi alakja önző, elnagyolt. Túl könnyed, fogyasztható és felejthető. Ügyes, olvasható, minőségi szépirodalmi ponyvának éreztem. Szerencsére rövidke volt, mély nyomot nem hagyott. Persze, lehet a hiba az én készülékemben van…

2 hozzászólás
olvasóbarát>!
Szilasi László: Kései házasság

„ mert sose fogtalak, szilárdul tartalak.” (Reiner-Maria Rilke)

A gyulai férfi és az árpádharagosi nő Szegeden ismerkedett meg a Dóm téren, egyik tornatanár lesz, a másik a vízügy elkötelezettje. Leélnek egymás közelében egy hosszú életet, Ilma mindig ott áll háttérként az özvegyen maradt édesanyjának és Gavendának, akinek lesz 2 felesége, 4 gyermeke, majd életük alkonyán megtörténik a kései házasság.
Szilasi László hősei életének eseményeit társadalmi, politikai, világtörténelmi fordulópontokhoz köti, egyéni életük kordokumentumok sorozatára épül.
Az író az irodalom térképére újabb színekkel helyezi fel Szegedet, Békéscsabát, Gyulát. A férfi házasságai alatt többször „újrahúrozta” Ilmához fűződő kapcsolatát, mintha eszébe sem jutott volna, hogy vele is élhetne. A tornatanár élsportolókat állított elő, a nő élte a tanárok életét, türelmesen várva, hogy egyszer rá is sor kerüljön és a férfi felesége lehet.
Jól olvasható, lassan csordogáló történetet alkotott a szerző, a kötet illeszkedik eddigi szépirodalmi műveinek sorába, egy női nézőpontból megalkotott mű azokat a lehetőségeket veszi számba, amelyek 2 ember kapcsolatát éltetik, fenntartják, motiválják. Nyomon követi a lehetőségeiket a karrierépítésben, a visszafogott boldogulásban.
A kötetet Darvasi László szerkesztette.

ppeva P>!
Szilasi László: Kései házasság

Merész dolog nekiállni meghatározgatni, mi is, milyen is a Szerelem. Vagy megítélni, milyen a rendes, a normális, az igazi szerelem. Hiszen nincs két egyforma ember, tehát nincs két egyforma szerelem. Pláne hogy nincs két egyforma kétember, márpedig – nagy általánosságban – kétember tesz ki egy szerelmet. És a felek sem egyformán képzelik el, mit is gondolnak erről a kérdésről, mit is akarnak adni, kapni, megélni, mekkora tér és idő kell nekik a másikhoz viszonyítva, hogy szerelemként éljenek meg egy kapcsolatot. A kétemberből általában az egyik jobban szeret, jobban ragaszkodik, míg a másik kevésbé szeret, nagyobb távolságot tart, térben is, érzelmileg is – hogy is érezhetnének pont egyformán?
Szóval bonyolult kérdés ez, és bár mindenkinek van róla véleménye, de ez elsősorban őt magát tükrözi, miközben másokról mond ítéletet. Hát ez a nő/férfi nem normális! Hát nem veszi észre, hogy…? Rúgná ki a fenébe, és keresne magának egy normálisat!
Érdekes módon az egyedülálló nők életét sokkal többen érzik sajnálatra méltónak, kényszerhelyzetnek, mint az egyedülálló férfiakét. Nemigen hallottam, hogy egy magányos férfi „biztos nem kellett senkinek”, és így szegény Józsi bácsi, nem élhette át a férjség, az apaság örömeit. A „vénlányokat” mindig nagyobb lesajnálás érte, mint az agglegényeket.

Vajda Ilmának Gavenda Péter jutott. Számára ő volt a Szerelem, akihez olyan érzelmek fűzték, ami senki máshoz. Talán ha nem vár Gavendára, nem él folytonos reménykedésben, akkor nekiállt volna keresgélni, nézelődni, megpróbált volna egy másikra, egy „igazi” párra „szert tenni”. És? Ki mondja meg – pláne utólag –, hogy az szebb, jobb, értelmesebb, tartósabb lett volna?
És ha nem talál, mi volt az alternatíva? Egyedül élni, várakozás, vágyakozás, szeretés nélkül? Esetleg kósza, pillanatnyi örömöket adó kapcsolatokba bonyolódva? Nem volt körülötte látható senki más, akit megszeretett volna, akivel megélhette volna mindazt, amit olyan fájdalmas vágyakozással szeretett volna Gavenda Péterrel megélni.
Sajnálja persze az ember Ilmát, azt gondolja, hogy „jobbat érdemelt volna”, hogy „elpazarolta az életét” egy méltatlan szerelemre. De hát Gavenda is szánalomra méltó, hiszen ő is „jobbat érdemelt volna”, ő is elpazarolta az életét a nem szeretett feleségeire, nyomorúságosra süllyedt házasságaira. Hogy miért választotta őket, és nem azt, aki szerelmes volt belé? Fellángolásból, kényszerből, kényelemből? Vagy talán azért, mert félt, mi lenne abból, ha a mindennapokban is a Szerelem, vagyis Ilma mellett döntene? Talán ő volt a kevésbé szerető fél, talán ő volt a bizonytalanabb, vagy önzőbb, vagy talán azt érezte, hogy Ilma mindig is ott lesz neki, akár így, akár úgy.
Nem mindenki születik Solvejgnek vagy Pénelopénak. Ilma ötvennégy évig várakozott Gerendájára, mondhatni, türelmesen. Mert lehet mosolyogva, összeszorított foggal várakozni, vagy zsarolva, veszekedve, zokogva, őrjöngve követelni, vagy akár hol így, hogy úgy, a helyzet függvényében, hogy az a másik igenis döntsön végre. Mert nem könnyű az „árnyék-feleség” élete, „árnyéksága” sok súlyos és fájdalmas döntésre kényszerítheti.
Kívülről ez a kapcsolat sokaknak borzasztóan egyszerűnek tűnhet, és készek véleményt alkotni a szenvedő meg az önző félről. De hát, ahogy az elején írtam, nincs sablon. Ez is szerelem, és ez az ő szerelmük. Az egyik ennyit tud adni magából, a másik meg elfogadja, mert még az ennyi is több, mint amit bárki mástól kaphat, sőt, ami fontosabb: ami bárki mástól egyáltalán kellene neki.
Abból, amit adnak neked, nem tudod kihozni a legjobbat, ha nem fogadod el.

Végezetül pedig ajánlom mindenkinek elolvasásra Louis Aragon: Nincs boldog szerelem című versét (Rónay György fordításában)*. Tinédzser koromban fedeztem fel ezt a verset, és életem válaszútjai során bizony többször eszembe jutott, főleg a záró sorai:
És nem boldog a szerelem
De a kettőnké kedvesem

De hogy ne csak a szerelemről bölcselkedjek itt, hanem végre a könyvről is.
Nagyon tetszett, hogy az író nem ítélkezett, nem sajnálta látványosan Ilmát és nem ostorozta Gerendát. Inkább együttérzett velük, és krónikásként írta le a történetüket. Főképp Ilma szemszögéből láthattuk a kapcsolatukat, de talán ez volt a „bonyolultabb” oldal. Neki az élete fő vonala volt Gerenda, míg Gerenda élte a „nyilvános” életét, és inkább időszakosan volt jelen Ilma életében. Aztán ahogy öregedtek, ahogy Gavenda-Gerenda belefáradt a saját maga választotta életébe, kezdte egyre jobban igényelni Ilma szeretetét, törődését, elfogadását. Nekem a vég sem egészen pozitív, szerelmes kicsengés: spoiler Ilmát viszont boldoggá tette a régóta várt beteljesülés, és ez kihatott a Gavenda utáni életére is.
Jaj, annyiféle happy-end lehetséges egy történetben. Biztos van, aki attól lett volna boldog, ha spoiler.
Az ötvenöt év gyorsan száguld el a könyvben. Minden évet egy-egy helyi, országos, vagy világhírű esemény jelez, nagyritkán egy-egy esemény valamelyikük életéből. Ez annyira megtetszett, hogy csináltam magamnak egy kis táblázatot, amiben 1964-től 2019-ig minden évhez hozzákerestem, milyen eseményhez köti. Érdekes volt visszanézni, mert bár a túlnyomó részét hozzáköthetném a saját életem éveihez is, nem mindnél tudtam volna kapásból a pontos évszámot megmondani (+/- 1-2-3 év tévedés biztos lett volna még a legjelentősebbeknél is). Az is lehet, hogy ha magamnak válogatnék, sokszor mást választottam volna a magam éveihez. De ez a kis játék az évekkel sokkal több, mintha pusztán évszámokat írt volna le. Ez emlékezetes marad.

* https://www.magyarulbabelben.net/works/fr/Aragon%2C_Lou…

6 hozzászólás
dacecc>!
Szilasi László: Kései házasság

Az utóbbi időszak az újrakezdésekről szól nálam, ami nem is baj talán, jót tud tenni egy reboot néha, új irányt venni és elkezdeni mászni megint a hegy lábától. Ilma, akinek a szemszögéből látjuk a történetet, nem annyira értene velem egyet. Az ő történetének alapja a hosszú várakozás, egy elérhetetlen dolog utáni vágy, ami annyira erős benne, hogy a félbeteljesülések és kudarcok ellenére is kitart. Ennek a kitartásnak a történetét kapjuk meg, ahogyan a rövid fejezetek során haladunk előre a szereplők életében. Komoly erőssége a könyvnek a hangulat, a lassú folyású, melankolikus visszaemlékezések jól állnak a regénynek. Kapunk kapaszkodókat is, amikkel el tudjuk helyezni az eseményeket időben. El tudom képzelni, hogy jó játék lehet olvasóként elmerengeni, hogy velünk mi történt akkor, de nekem ez inkább egy kicsit rontott a dolgon, úgy éreztem, hogy túlságosan vezetve vagyok. Ezt leszámítva kifejezetten jó könyvnek tartom.

cortinadampezzo P>!
Szilasi László: Kései házasság

A Kései házasság egy meglehetősen különös szerelem története. A vízügyi egyetemista Vajda Ilma és a 8 évvel idősebb magasugró Gavenda Péter 1964-ben találkoznak Szegeden, és a következő bő ötven évet egymás mellett élik le Árpádharagoson. Szándékosan nem használtam az egymással szót, kapcsolatuk ugyanis éppen arról szól, hogy az utolsó pillanatig nincs olyan, hogy együtt, sőt ha kapcsolat alatt két ember egymással összekötött életét értjük, házasság, gyerekek, ásó-kapa-nagyharang, akkor ebben az értelemben kapcsolatról sem beszélhetünk.

Szilasi László legújabb regényében hőseink másféleképpen szerelmesek: a fiatal Ilma plátói rajongással vágyakozik-várakozik Gavendára, aki ifjúkorában leginkább önmagába szerelmes, a ki tudja hány szeretőjéhez (így Ilmához) inkább csak a testi örömök kielégítése fűzi. Ahogy telnek az évek, ez a két végpont sokat közelít, Ilma néhány évtized után már nem isteníti a férfit, Gavenda pedig elkezdi elfogadni társául ezt a hozzá mindig ragaszkodó nőt. Öregkorukra végül beteljesedik az ötven évi várakozás és (a cím alapján nem árulok el nagy titkot) megkésve bár, de összeházasodnak.

A történteket Ilma 2019-es visszaemlékezés-foszlányaiból ismerhetjük meg, úszás közben tempózva gondol vissza az életére, épp olyan szaggatottan, ahogyan az úszás meg-megtörik a medence széléhez érve: minden tempó egy fejezet, minden fejezet egy év közös életükből. Az elbeszélés jellegéből adódóan Ilma gondolataiból jóval többet ismerünk meg, a szubjektivitás miatt azonban saját magát kevésbé érdekesen ábrázolja, mint Gavendát (ezzel a legtöbben így vagyunk, a minket körülvevő embereket részletesebben tudjuk definiálni, mint saját magunkat). Gavenda alakja ugyan alaposabban kidolgozott, az Ilmán kívüli életéről azonban szinte semmit nem tudunk, és mivel más szemszögéből ábrázolják, arról is csak sejtéseink lehetnek, hogy ő hogyan élte meg az eltelt évtizedeket.

Karrierváltások, házasságok, gyerekek jönnek-mennek, és eközben szereplőink körül végigfolyik a történelem: minden fejezetben valamilyen fontos eseményről is tudósítást kapunk, a holdraszállás, II. János Pál pápa halála, a rendszerváltás vagy a 4-es metró átadása mind valamilyen szinten kapcsolódik életükhöz; ezeket hol együtt hallgatják a rádióban, hol ugyanazon a napon történik velük valami sorsfordító eset, egyúttal kitűnő időjelzőként szolgálnak az olvasó számára.

Itt meg is kell állnom egy rövid pillanatra, ugyanis ezek a történelmi események jó néhány esetben kisebb-nagyobb mértékben eltérnek a valóságtól: ez természetes, hiszen mégiscsak egy idős nő emlékeiről van szó. Szilasi közvetetten így hívja fel figyelmünket a szelektív emlékezésre, azaz hogy bár Ilma leírásai meglehetősen pontosnak tűnnek, könnyen lehet, hogy a saját életében sem minden pontosan ugyanígy történt.

Bár a Kései házasság szaggatott visszaemlékezések füzére, a kötet meglepően dinamikus, szinte feltartóztathatatlanul halad előre a címben lelőtt végkifejlet felé. Szilasi stílusa remek, a mondatai minden pátosztól mentesek, szinte már szenvtelenek, mégis nagy érzelem lakozik mögöttük. A minitörténetek érdekesek és emlékezetesek (Gavenda apjáét hogy is lehetne feledni?), sokat tesznek hozzá a két főhős jellemének és tetteinek megértéséhez, és annyira jellegzetesen magyarok, hogy bárki találhat valamelyikhez kapcsolódási pontot a saját életéből.

Mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy a számos tragédia ellenére (ötven év alatt azért elég sok dolog megesik az emberrel) ez nem egy szomorú könyv, valamiféle megfoghatatlan optimizmus a legnehezebb időkben is jelen van. Nagyon pozitívnak tartom, hogy a kötet lezárásaként spoiler.

Szilasi legújabb regénye jött, látott és győzött, az idei év eddigi legjobb olvasmányélménye volt.

>!
Magvető, Budapest, 2020
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631440089

Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Akkor értette meg. A történő idő nem számít. Ez a pillanat számít, amikor közös lelkük kilebeg a Dugó tér buta zenélő szökőkútja fölé, ezek a lehetetlen pillanatok számítanak. Amikor, a magad módján, kimeredsz a társaddal az időből.

Orient expressz

5 hozzászólás
szadrienn P>!

Annyi mindent szeretnék veled csinálni. Estélyekre menni, sétálójegyet venni, ott vacsorázni, táncolni, korcsolyázni, szánkózni, görkorcsolyázni és gördeszkázni, hegyen és mezőn gombát és áfonyát szedni. Felolvasni neked, felolvastatni veled, veled aludni, veled felébredni. Utazni vonattal és hintóval, biciklivel és nyitott sportkocsival, szállodában aludni, ahogyan a nagyon gazdag emberek, meg motelekben és autóban, ahogy a nagyon szegények. A sarkkörre, mondjuk, nem szívesen mennék el veled, és a forró mediterráneumba sem, de most is szívesen lennék veled. Akkor is, ha a hajón vagy a kunyhóban vagy talán egy sátorban vagy egy barlangban nagyon hideg vagy meleg lenne. Hűtenénk, melegítenénk egymást. […]
Nem vitte magával a barátnőjét. Egészen addig nem, amíg rá nem jött: ez a nő képtelen elviselni az életet őnélküle. Ennyi Mindent Szeretnék Veled Csinálni, tizenkét füzet.

A sikoly ideje

gesztenye63>!

A nyelv használata majdnem olyan, mint a bőré: saját szavaimmal a másik szavaihoz dörgölőzöm.

Szovjetszkoje Igrisztoje

Nikolett_Kapocsi P>!

Abból, amit adnak neked, nem tudod kihozni a legjobbat, ha nem fogadod el.

186. oldal

9 hozzászólás
Annamarie P>!

Mondd, ha rossz, mondd, ha jó: addig nem erre nevelték őket. Arra nevelték őket, hogy van ez az unalmas és biztonságos világ, lapítsál benne. Nehéz dolog volt megváltozni.

Singer

gesztenye63>!

Ez volt a véleménye. Ez volt a véleménye az életéről.

Dög van a padlásomon. Áradnak belőle a férgek. Eltüntetem mindet.

Badacsonytomaj

13 hozzászólás
robinson P>!

Azt mondják, a kávénénikék tovább élnek, mint az otthon tanyázók. Az otthon elfogyasztott neszkávé: öl.

Annamarie P>!

Nem akartam ezt, nem akartam így élni, nem akartam ezt a szörnyeteget, ezt a csúcsragadozót, akivé akaratlanul lettem. Két szabad ember, szabad egyesülésben, azt szerettem volna. Talán el kellene utaznunk kettesben a messzi Itáliába.

Hasselblad

giggs85>!

Dicsértessék a Jézus Krisztus, véget ért a kommunizmus! – így fogalmazott a főtéren egy idős parasztpárti szónok. És bizonyos értelemben, az első tagmondatban, igaza is volt.

91. oldal

gesztenye63>!

[…] Azt akarja mindenki ebben az új világban, hogy minden napja ünnep legyen. Csak közben maga az ünnep kihal. Kihal az ünnep. Odavan mind. […]

Disznótor, locsolkodás


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Karády Anna: Zserbó – A múlt tengerén
Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje
Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem
Jókai Anna: Ne féljetek
Jolsvai András: Márton Irma tévedése
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
Grecsó Krisztián: Vera
Péntek Orsolya: Az Andalúz lányai