Arató (Káoszszív 3.) 28 csillagozás

Szilágyi Zoltán: Arató

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Cole, Fora, Jabari és Annie világokon átvezető utazása folytatódik, miközben a szférák közti űrt benépesítő kintlakók legendáit kutatják. Hőseink sorsa összefonódik, és ráébrednek, hogy csak közös erővel törhetnek át az egymás ellen küzdő, halhatatlan kintlakók seregein. Céljuk, hogy eljussanak a Vándorhoz, aki talán elháríthatja a közelgő világvégét. Egyre több meglepetést tartogató útjuk során számos veszélyt kell legyőzniük, mire megismerhetik a multiverzum létezésének okát, és rátalálhatnak az Aratóra, amely összefogja és uralja a szférák rendszerét.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Főnix Astra Főnix Könyvműhely

>!
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632686
>!
246 oldal · ISBN: 9786155632785

Kedvencelte 4

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

ViraMors P>!
Szilágyi Zoltán: Arató

-A háború nem ért véget, csak… Pihen, és erőt gyűjt.

Hogy folytassam az előző részeknél megkezdett hasonlatomat: ez a rész egy újabb Matrjoska, ami szépen körbe zárja a korábbiakat. Egyszerre előzmény és folytatás, választ ad a Honnan jöttünk? és a Mi lesz velünk? kérdésekre is.
Persze az ember nem is lenne ember, nem lenne irigy és féltékeny a saját tudására, vagy ha az új világok felfedezése után nem az lenne az első gondolata, hogy Hódítsuk meg! Azzal meg mégis miért kellene számolni, hogy esetleg a teljes multiverzumot taccsra tehetik vele…?
Kifejezetten tetszett, ahogy szép lassan választ kaptunk az egymással párhuzamos szférák keletkezésének miértjére és hogyanjára, és az is, ahogy a végére megoldás született, hogy több szinten is beigazolódott, hogy a háború és a pusztítás nem megoldás. Érdekes irányba fejlődtek az egyes karakterek is. Nem mondanám, hogy mindenkit megkedveltem, azt viszont igen, hogy mindenki érdekes volt.
A három részből azt hiszem, ez volt a kedvencem. Lenyűgöz az összkép, amit a végére a világról kapunk, és nagyon szeretem, hogy a vége befejezett, szerencsére nem habos-babos, egyszerűen csak szép.
Így a végére határozottan megkedveltem a sorozatot, igazi élmény volt.

2 hozzászólás
Noro P>!
Szilágyi Zoltán: Arató

A Káoszszív trilógia steampunk háborús regénynek indult, majd átváltott metafizikai jellegű, létsíkok között ugráló science fantasybe, hogy végül… valami egészen másban és meglepőben érjen véget. A középső rész (Acélsereg) számos meghökkentő ötlete itt kapja meg az őket megillető magyarázatot. Amelyek nagyon is izgalmasak, ámde hajlamosak elnyomni magát a történetet. Az Arató ugyanis azt a hatást kelti, mintha elsősorban világmagyarázat lenne, és csak másodsorban regény.

Mindjárt azt első fejezetek során visszaugrunk az őstörténelembe, hogy megismerjük a szférák eredetét. Ez a sztoriba ékelt sztori véleményem szerint kissé korán érkezik, ráadásul sem hőseinknek, sem az olvasónak nem kell megküzdenie az információért. Csak úgy ölünkbe hullik a világ második legnagyobb titka. Ezután újabb visszaemlékezések, újabb titkok következnek, és csak jócskán a kötet második felében térünk rá arra, ami tulajdonképpen a központi történetszál lezárása.

Így a trilógia befejező része elsősorban azoknak a tetszését fogja elnyerni, akik szeretnek egy SF történet hátterében vájkálni, akik élvezik, hogy összerakhatják a mozaikdarabokat. Minden a helyére kerül: a halhatatlan kintlakók, az önsokszorozó káoszszívek, a különféle szférák, és a furcsán mechanikus logikával működő, ugyanakkor istenszerű hatalommal bíró Arató is. Kár, hogy nem sikerült egy olyan lendületes és kiegyensúlyozott történetet építeni köré, mint ahogy az az Acélsereg esetében történt. De mindent egybe véve ez így is egy izgalmas, kreatív és élvezetes (mellesleg pedig nem túlírt) sorozat, ami látványosan kiemelkedik a magyar mezőnyből.

1 hozzászólás
Razor P>!
Szilágyi Zoltán: Arató

A Káoszszív-trilógia zárása hozta az előző két rész színvonalát. Aki mondjuk gigászi csatározást vár a szférák között, az valószínű csalódni fog, ugyanakkor az előző két részben sem a hatalmas csatákon volt a lényeg. Némi csatározás persze ezúttal is van, az adja magát a történetből, de a hangsúly az előző két részben feltett kérdések megválaszolásán van. E tekintetben nem érheti panasz a regényt, logikus választ ad az összes eddig felmerült kérdésre. Ami egy picit zavart, hogy ezek a válaszok hirtelen, nagy blokkokban érkeznek, szóval kissé meg tudják feküdni az olvasó gyomrát, ugyanakkor valószínűleg én sem tudtam volna jobban megoldani az elosztásukat. Ez tényleg csak szőrszálhasogatás, egyébként az egész trilógia jól sikerült, a steampunk és alternatív történelmi regények kedvelőinek mindenképp érdemes vele egy próbát tenniük!

>!
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632686
2 hozzászólás
lilla_csanyi>!
Szilágyi Zoltán: Arató

Nagyon mást kapunk a végére, mint amiből ez az egész kiindult. Engem ez személy szerint nem zavar, sőt, örülök, hogy minden kérdésre választ kapunk a lezárásban. De a háborús regény némi metafizikai szállal kinőtte magát egy metafizikai regénnyé,némi háborús szállal, ami lehet, hogy nem fog mindenkinek tetszeni.
Nekem kifejezetten bejött az a megoldás, hogy az első regényben kapunk egy adag szereplőt és problémát, a második kötetben visszanyúlunk a múltba, hogy megtudjuk, hogyan keletkezett ez az egész kalamajka, majd a harmadik kötetben még inkább visszanyúlunk az időbe, hogy megkapjuk a válaszokat a világ működése kapcsán felmerült kérdéseinkre. Ez egy nagyon jó taktika, ügyesen kicselezi a trilógiák gyerekbetegségeit, és okosan építkezik mind a karakterek jellemének mélyítésével, mind a világ megismerésével kapcsolatban, és egy pillanatig nem valik unalmassá vagy súlytalanná.
A lezárás egy picit keserédes, de a főhőseink egy ilyen szituációban ennél jobbat nem is remélhettek volna.
Remélem az új kiadás sokaknak meghozza a kedvét a kötetekhez, mert egy igazán szórakoztató, élvezetes és okos sci-fi fantasy hibrid.

2 hozzászólás
WerWolf>!
Szilágyi Zoltán: Arató

Az Acélgólem és Acélsereg után kíváncsi voltam, hogy ebből a steampunk/sci-fi/misztikum crossoverből hogyan lesz az trilógia harmadik kötete igazi hard-SF. Ugyanis elképzelésem sem volt arról, hogy a történetet hogyan lehet úgy alakítani, hogy megfeleljen a hard-SF követelményeinek. Jó, valójában nem erre éleztem ki az érdeklődésemet, csak kíváncsi voltam, hogy Dr. Cole és Fora, a kintlakó sikerrel járnak-e Amram megfékezésében, vagy a szférák elbuknak az acélsereg pusztító hadjáratai nyomán.
Nem csak Fora történetét ismerhetjük meg, hanem a szférák működését is, legalábbis a kintlakók szemszögéből. Nyomon követhetjük a világjárók csoportjának megalakulását és Altán történetét, aki létrehozta az első káoszszívet és egy rossz döntése következtében megpecsételte a szférák sorsát, amikor engedett Fora kérésének, hogy használhassa a káoszszívet egy élő-szférába való belépésre. A döntése nem volt teljesen önzetlen, de ennek megértéséhez szükséges, hogy megismerjük Altán két fő ellenségét is, Lévét és Kládot, a molyembert.
A kötet utolsó lapjain derül csak ki az Arató valódi célja és a szférák mibenléte, ami egyszerűen lerántja a leplet a misztikus szálakról és valódi hard-SF történetté teszi a trilógiát. Megértjük az összes esemény mibenlétét és a mögötte lévő tudományos hátteret. Ismételten elismeréssel kell adóznom Szilágyi Zoltán tehetsége előtt, aki képes volt egy ilyen trilógia megírására, ahol szinte mindegyik kötet más-más zsánerben íródott meg, mégis a végén egyetlen egy zsáner alá húzza be az egészet.

Bővebben: http://www.letya.hu/2018/08/szilagyi-zoltan-arato/

2 hozzászólás
reta09>!
Szilágyi Zoltán: Arató

Az Arató pontot tesz egy történet végére. A kérdések megválaszolásra kerülnek, út közben újabb kérdéseket fogsz feltenni, de a végére minden kitisztul. Roppant élvezetes utazást tettem Cole-lal és Forával a szférák kusza szövedékén át.

A történet elején visszautazunk majdnem, hogy az idők kezdetére, megtudjuk hogyan alakultak ki a szférák, ki áll az egész mögött. Elég hosszasan időzünk ebben a részben, ám minden oldal szükséges. Érdekes, hogy az emberek már akkor is milyen önzők voltak, és hataloméhesek.

Ezután visszatérünk a történet jelenébe, pont abba a pillanatba, amiben az előző rész véget ért. Követjük hőseinket, ahogy felgombolyítják a rejtélyek fonalát, következtetéseket vonnak le. Újabb infómorzsa, újabb lépés a megoldás felé, és így tovább. Imádtam velük tartani ezen az úton.

Érdekes és izgalmas történet volt, egy pillanatra se hagyta lankadni a figyelmem. A sorozat egyben ad ki egy egész történetet. Az első két részben lévő apró utalások itt értelmet nyernek. Szerettem a történet karaktereit is, a jókat és rosszakat egyaránt. Leginkább a filozófiai és érzelmi vonala fogott meg a történetnek. Kik vagyunk? Létezünk? Ha nem én vagyok az egyetlen, akkor is valódi vagyok? És hasonlók.

Szerkesztési és helyesírási, elütési hibát én nem fedeztem fel, le a kalappal a Főnix Könyvműhely és Szilágyi Zoltán előtt is, úgy tűnik a csodás borítók mellett egyre több figyelmet fordítanak a korrektúrára, ami személy szerint nekem vesszőparipám.

Összességében nagyon megkedveltem a világot és ezt az egész történetet. Elgondolkodtatott és megérintett. Azoknak tudom ajánlani, akik nem rettennek vissza attól, hogy nem kapják tálcán a megoldásokat, hanem utána kell menni, végiggondolni, átlátni. Köszönöm az élményt!

Bővebben:
https://habarkonyveskocsma.blogspot.com/2018/10/szilagy…

1 hozzászólás
Sai_home>!
Szilágyi Zoltán: Arató

A trilógia befejező részében megkapjuk a válaszokat, megértjük a világ működését és hogy miért is történtek a dolgok. Sajnos ez a sorozat leggyengébb része, a történet nagyon szétesik, a válaszokat inkább novellaszerűen kapjuk meg, nem függenek össze a részek.
Bár a könyv végére megértem a koncepciót és a világot, de mégse látom, hogy bizonyos elemeire mi szükség is volt (persze azon kívül, hogy a cselekményt vigye előre). A legfőbb szálból keveset kapunk (talán kevesebbet, mint az első könyv), hiába jók ezek a részek, ha a többiben a múlt mesélése folyik, amik ráadásul nem is nagyon befolyásolják a jelent vagy egymást. Külön-külön érdekesek, de nem állnak össze egy nagy egésszé. A végén persze megértjük, hogy miről is szóltak a történetek, de ez így aránytalan, az eddigi főszereplők mellékszereplőknek tűnnek, az új szerelők meg nem elég érdekesek.
Nem volt rossz trilógia, de persze jobb is lehetett volna! :)

1 hozzászólás
No_Exist>!
Szilágyi Zoltán: Arató

Nagyon nem szerettem volna sem szavakkal, sem csillaggal értékelni ezt a könyvet, mert bosszús vagyok miatta.
Az ötlet, ahonnan indultunk szuper, ahová eljutottunk, az is. Nekem a kettő együtt nem kompatibilis egymással. Külön külön tetszettek, de így együtt olyan, mintha lett volna két nagyon jó ötletünk és számomra megmagyarázhatatlan okok miatt egybegyúrtuk.
Megadom erre is a 4 csillagot, mert nagyon tetszett, olvastam volna részletesebben csak ne az Acélgólem folytatásaként, amivel kapcsolatban egy kicsit hiányérzetem van, talán úgy érzem ez volt a kényelmesebb út.

4 hozzászólás
Dávidmoly>!
Szilágyi Zoltán: Arató

Ez őrültség!
Nem, csak számodra felfoghatatlan.
*
Talán ezt jelenti embernek lenni… Hogy sohasem vagy teljesen elégedett.
*
Ha legyőzlek, feleslegesen adtam neked információkat, ha veszítek, csak téged segítenélek.

A harmadik részre nagyjából ugyanazok igazak, mint az első kettőre: remek ötletek némileg egyenetlen kidolgozásban. Ezúttal főleg a menetrendszerűen érkező információs blokkokra célzok: bár a funkciójukat betöltötték, de elegánsabbnak éreztem volna, ha több kisebb darabból áll össze a Nagy Kép.
Négy káoszszív az ötből.

3 hozzászólás
kolika>!
Szilágyi Zoltán: Arató

Az első kötet számomra túl rövid volt, nagyon sok kérdést felvetett. A másodikban kapunk válaszokat, de még mindig van, ami érdekelne, jobban érdekelne. S végre itt a harmadik, s itt részletesebb választ kapunk a korábban nem megválaszolt, vagy csak részben megválaszolt kérdéseinkre.
Néhol nem éreztem annyira pörgősnek a könyvet, mint amennyire szerettem volna, de összességében izgalmas, cselekményekben dús történetet kaptam.
A szereplőkhöz való hozzáállásom is változó volt: akit korábban kedveltem itt nem annyira, másokat meg pont ebben a részben, az utolsó eseményekben való részvételük miatt kedveltem meg.
Az kimondottan tetszett, hogy a végén az arany középutat választotta a szerző.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

reta09>!

– Ez őrültség!
– Nem, csak számodra felfoghatatlan.

reta09>!

– Istenem, mennyire gyűlölöm a politikát!

reta09>!

     Most mihez kezdjek?, gondolta. Még sohasem tűnődött el azon, hogy ki vagy mi is lehet valójában. Kísértet lennék? Létezem egyáltalán?

reta09>!

– Gonosz? Nem – rázta meg a fejét Fora. – Lévé nem gonosz, csak nem válogatja meg az eszközeit. Okos, elszánt, de közben a végletekig elvakult és manipulatív. Nem hinném, hogy rosszat akar, csak nincs tekintettel másokra.

reta09>!

– Csalódtál?
– Nem. Boldog vagyok, hogy veled lehetek. Tudom, hogy szeretsz, és emlékezni fogsz rám holnap is. Ez az, amire mindig is vágytam, ám most, hogy elértem, egy kissé… üresnek érzem magam, és ezért lelkiismeret-fulladásom van. Telhetetlen lennék?
– Lehet. Talán ezt jelenti embernek lenni… Hogy sohasem vagy teljesen elégedett.

reta09>!

– Ettől nem fogok jobban aludni. Talán van, amiről jobb nem tudni.
– Én máshogy érzem. Eddig minden olyan homályosnak tűnt, elegem volt ebből az útból. Ám most, hogy tisztábban látom, mekkora a tét, a nehézségek sokkal jelentéktelenebbnek tűnnek – mondta a férfi elszántan, Fora pedig akaratlanul is elmosolyodott.

reta09>!

Vallásosságát már évezredekkel korábban levetkőzte, hiszen sokszor látta, hogy az emberek milyen könnyedén választanak nekik tetsző istent vagy isteneket, miközben mindenki mást eretneknek kiáltanak ki.

reta09>!

– … Ennyire ostobának tartasz?!
– Igen.
Hogy merészeled?! – sziszegte Klád, és fenyegetően széttárta a szárnyát.
– Ostoba vagy, mert nem érted, mivel játszol. Valami olyasmit akarsz uralni, amelynek a célját sem érted. És nem is fogom elmagyarázni, mert nincs értelme. Ez a beszélgetés elkerülhetetlenül küzdelemhez vezet, amelynek képtelen vagyok megjósolni a végkimenetelét. Ha legyőzlek, feleslegesen adtam neked információkat, ha veszítek, csak téged segítenélek.

reta09>!

Valahol, az egyik holt-szféra mélyén, a Vándor teste mozdulatlanul feküdt az ősi falakkal övezet, egykor lenyűgöző templom egyik jellegtelen kamrájában.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Raana Raas: Ellenállók
Markovics Botond: Felfalt kozmosz
Brandon Hackett: Xeno
Hídvégi Igor: Középkor újratöltve 1.
Kárpáti Frigyes György: Hívatlan látogató
Urbánszki László: Sápadtak
Kondor Vilmos: Második Magyar Köztársaság
Brandon Hackett: Eldobható testek
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról
R. J. Hendon: Nightingale